Emblematikus ismétlődések

A motívumok közt található olyan is, melynek jelentése nem a mű belső világában keresendő, hanem más művekből, a kultúrtörténetből ered. Ilyen volt a regény belső struktúrájában is fontos vallási motívumok csoportja. A feleségem története azonban szolgál még néhány utalással, melyek talán kevésbé jelentősek vagy egyértelműek a belső struktúra szempontjából, mégis érdemes elidőzni mellettük.

A vallási motívumok közt találunk olyanokat, melyek Augustinus Vallomásaira utalnak. Gregory Sanders mondja Störrnek:

„Vagy lehet bűn nélkül végigélni ezt az életet? […] Olvasd a szentek életét”.

Nem egyértelmű, hogy Szent Ágostonra utal, de rá utal a regény műfaja (fiktív vallomás), valamint az út, ahogy Störr – tévelygéseken keresztül, végül égi jelre – eljut önmagához. Erősen hedonista életérzésből indul ki Augustinus is, Störr is.

Ennél valamivel megalapozottabb utalás A bolygó hollandi története. A témaválasztást így indokoklja Füst Fülepnek írt levelében[1]:

„…Nem inkább írok a bolygó hollandusról, aki nem tartozik sehova, de viszont lelke mégiscsak volt neki, szegénynek…”[2]

A második rész végén Miss Borton levélben ajánlja a hollandi jelmezt Störrnek.

A bolygó hollandihoz hasonló szereplő Szindbád, a hajós. Az ő neve egyetlenegyszer szerepel, a negyedik rész első fejezetének végén:

„…útrakeltem tehát teljes nyolc évi és négy hónapi távollét után Európa felé, mint Szindbád hajós”.

Az Ezeregyéjszaka meséinek szerkezetére (a többszörös elbeszélőre) két hely emlékeztet a regényben: az egyik Don Juan[3] előadása a menorcai társaságról, a másik Störré a malájokról.

A regény in medias res kezdése, néhány szereplő eposzi jelzője, Störr állandó el- és hazavágyódása különösen a mű első részében utalni látszik Homérosz Odüsszeiájára.

Görög mitológiai[4] figura (mint az ivás-motívumnál említettem) a dionüszoszi Kodor. Láthattuk: az ő élete sokban ellenpontozza[5] Störrét. Nem váratlan, hogy Störr, amikor épp Kodorral megy mulatni, így fejezi be Lizzynek írott levelét:

„…s a ragyogó napsugarakat hozom kora reggel. Mint egy Apolló.” [6]

A Kodor által szerzett hajót pedig, melyet Störr „tönkretesz”, Daphnénak[7] hívják.

Kis Pintér Imre Az ember tragédiájával való egyezésekre hívja fel a figyelmet: mindkettő létmű, s szerkezetük is hasonlít[8].

Kevésbé egyértelmű külső utalás A varázsfuvolára emlékeztető néhány jelenet vagy megjegyzés. A sötétség-fény szembeállása önmagában túl tág és közhelyszerű ahhoz, hogy a mozarti forrásra gyanakodjunk.

Störr – aki kezdetben mutat papagenói vonásokat: szereti a testi élvezeteket, de megveti a magasabbrendű dolgokat – fiatalkorában madarász volt. A második rész 37. jelenetében nagyon várja haza Lizzyt, s végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja:

„– Még öt percet várok, s ha nem jön, evvel a köténnyel fojtom meg magamat” ,

hasonlóan A varázsfuvola második felvonás 28. jelenetének Papagenójához[9].

A harmadik opera, mely eszünkbe juthat, A kékszakállú herceg vára. Az egyetlen utalás lehet akár véletlenszerű is:

„És mégis, holott annyi minden állt már köztünk az időben, ővele magával énbennem semmi se történt. Valamely elvarázsolt vagy megdermedt csendben lakott a szívem szomszédságában, egy másik szobában valahol – mondjuk úgy –, ahova csak be kellett volna nyitni, s ott volt ő [Lizzy], nagy csendbe merülve, s olvasta furcsa könyveit.”

Ugyancsak a szív-motívumnál idéztem azt a részt, mely Proustra utal. Itt viszont meg kell említeni, hogy Füst Milán nem szerette Proustot: az volt róla a sommás véleménye, hogy „nyáladék, széplelkeknek”[10] Hasonlóan véletlen, hogy – talán a bibliai kútra utalva – egy metafora egyezik Thomas Mann-nal:

„Mert milyen jól van az is a régi Jakab történetében kitalálva, hogy egy kút mellett látta meg hirtelenül, s hogy ősi rokonok voltak. Mert ez kellene nekem is, úgy látom, valaki, akinek semmit se kellene magyaráznom magamról, mert mindent tud. Mert úgy ismer, Isten tudja, honnan, melyik mélyéből az időnek.”

A József és testvérei e szavakkal kezdődik:

„Mélységes mély a múltnak kútja.[11]

A nációk-motívumnál idéztem a Tonio Kröger-párhuzamot. Ez az egyezés is lehet véletlen, vagy visszavezethető közös forrásra (talán épp a nietzschei[12] Apolló-Dionüszosz-típus szembeállítására). Tudjuk: Füst gyűlölte Thomas Mannt[13], „Fertigmachernek”, „indulattalan pepecselőnek”[14] tartotta.

Nehezebb a Szerb Antal: Utas és holdvilágával való egybeesések kérdése. A Szerbbel is párhuzamba állítható Cocteau: Vásott kölykökje abban a társaságban köszön vissza, amelyet Störr Menorcán ismer meg. Erősebb viszont a párhuzam a negyedik részbeli „Lizzy-jelenetben”, ahol szerepel a kárpit, amelyen Störr egy szempár pislogását látja meg, akár Mihály Ulpius Éva szemét (amelyet Tamásénak vél)[15] Szerb Antalnál. Az Utas és holdvilág 1937-ben jelent meg, s e kiadás megtalálható Füst könyvtárában (708. szám). Egy-egy ilyen helynek egyik műből a másikba való„átlépése” nem feltétlenül tudatos.

 



[1] Füst 1987. 151.old.

[2] Horváth Márton (1976.) hívja fel a figyelmet arra, hogy nemcsak a regény, hanem a Naplóvilága is „miliőtlen”.

[3] E név erős emblematikus volta ellenére nem, vagy csak nagyon közvetve utal a világirodalom más Don Juanjaira: csak annyira, amennyire Don Juan Odüsszeusz (vagy a belőle született Szindbád) irodalmi reinkarnációja. Vitatkozom tehát Tomán Lászlóval (1959.), aki azonosítja Störrt és Don Juant.

[4] A feleségem történetét Kis Pintér Imre (1973. 537.old.) „az élet abszurditásának mítoszaként” értelmezi.

[5] Szőke 1974. Kodornak a nőkhöz való viszonya éppen úgy „ellenszólama” Störrének, ahogy az Anna Kareninában a Kitty-Levin-szál ellenpontozza az Anna-Vronszkij-szálat.

[6] A görög mitológián kívül természetesen a nietzschei szembeállításra utal ez az embléma.

[7] A mitológiai Daphné Apollón előli menekültében változik babérfává.

[8] Kis Pintér 1973. 541.old.

[9] „Nun, ich warte noch, es sei, | Bis man zählet eins, zwei, drei.”

[10] 6009/3. 203.old.

[11] Mann 1963. 11.old.

[12] Angyalosi (1986.) Nietzsche mellett Schopenhauert említi meg a filozófusok közül, akik hatottak Füst Milánra.

[13] Illés 1979.

[14] Albert 1995. 67.old. Lukácsy András visszaemlékezése

[15] Szerb 1985. 120-121. és 235.old.