Ady Endre

Pályakép

Fellépése a századelőn egy nagy hagyománnyal dicsekvő és megújulásra képtelen népies ízléseszménnyel szemben történt, s nem lebecsülhető ellenállásba ütközött. De éppen a konzervatív fenyegetés tartotta össze a progresszió táborát, tompítva és leplezve a belső ellentéteket. Bár Ady szerette magát magányos harcosnak nevezni - ezzel is fokozva szerepe nagyságát -, valójában a századelő reformnemzedéke, a Huszadik Század és a Nyugat köre teljes mellszélességgel felsorakozott mögé. Az irodalmi életben hívek és ellenfelek egyaránt őt ismerték el az új irányzat első emberének. Ady ambíciója több volt: a régi és az új harcát nem kívánta korlátozni az irodalomra; tisztában volt vele, hogy a modern, városias kultúra meghonosítása a tét, s ez a magyar glóbusz mélyreható átalakítását jelenti.
Indulása
Bevezetés Ady-költészetébe: 1. Szimbolizmusa
2. A versritmus megújítása
3. Kötet- és cikluskompozícó
Fordulat költészetében: Új versek (1906)
A beérkezés kötete: Vér és arany (1907)
Költészetének további rétegei: 1. Istenes versek
2. Forradalmi versek
3. Magyarság-versek
4. Kuruc-versek
Az élet ellehetetlenülésének nagy verse: Kocsi-út az éjszakában (1909)
Korszakváltás Ady költészetében
Költészete a háború idején

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv