- Ady Endre -
Még a háború kitörése előtt, 1910 és 1914 között sajátos magatartásbeli és ezzel összefüggő poétikai változás következett be Ady költészetében. Már a kortársak is észrevették ezt, s Ady költői megfáradásaként fogadták. Hatvany Lajos egyenesen kötelességének hitte, hogy visszatérítse a jó útra. 1913 áprilisában - Ady márciusban megjelent új kötete, A magunk szerelme elolvasása után - azt vetette (nem egészen alaptalanul) a költő szemére, hogy „hiányzik” belőle „a concentrátió”, „a nagyszerű tehetség megmunkálása”, s Arany János és Flaubert művészi gondját ajánlotta követendő példának. Hatvanynak adott válaszként született Ady kései ars poeticája, a Hunn, új legenda (1913).
A szimbolikus látásmód szerepe 1910 után fokozatosan, 1912-től pedig rohamosan csökken. A menekülő Élet című kötetben (1912) mintegy a versek harmada tartalmaz jelképet, A magunk szerelmében (1913) már kevesebb, mint a harmada, a Ki látott engem? kötetben (1914) pedig az ötödénél valamivel több. A háború alatt írt verseket összegyűjtő két kötetben - A halottak élén (1918) és a posztumusz Az utolsó hajók címűben (1923) - összegezve épp a versek egyötöde tartalmaz szimbólumot. Ezzel párhuzamosan megnő az igék és az igenevek száma és jelentősége, olykor kifejezetten expresszionista jellegű megoldások bukkannak fel, mint a Rohanunk a forradalomba című versben (1912): „Hallgassátok az esték zümjét / S friss sóhaját a reggeleknek: / Budapestnek futós uccáin / S falvak csöndjén dühök remegnek.”
A szimbolikussá nyilvánítás korábbi könnyedsége eltűnik. Az Új versek (1906) és a Vér és arany (1908) világa a költői én köré épült, ezért emelhetett szinte mindent a jelképek szintjére. Most az én a centrumból a peremre szorul, s nem tudja többé a világra ruházni saját attribútumait. Így hát egy tőle „függetlenül” létező vagy legalábbis ilyennek föltételezett kollektív mítosz képzeteiből próbálja a dolgokat összerakni: a nemzeti történelem és a Biblia képzeteire és tudatára épített sorsszimbólumokat állít középpontba. A kuruc versek különösen jól példázhatják a kollektív mítoszteremtés technikáját. E tendencia azután a háború alatt írt versekben teljesedik ki. A háború alatt írt versek magaslatáról tekintve át az életművet, az lehet a benyomásunk, hogy a Vér és arany korszakát előbb hanyatlás követte: A magunk szerelme periódusa, amely ugyanakkor előkészítette az újabb emelkedést.
44. Ahogy Keresztury Dezső írta 1944-ben: „Ma már világosan követhetjük fejlődésének menetét: kivehetjük az első négy kötet harcilármás áttörése és honfoglalása után a második négy kötet lassúbb hullámverését s az utolsó kettő sodró örvényeit és jeges ormait.”
47.concentrátió:a figyelem összpontosítása.