- Ady Endre -
Ady nemcsak a magyar irodalomszemléletet újította meg, hanem a verselést is. Ignotus már 1906-ban felfigyelt arra, hogy Ady „jambusait főképp a magyar ritmusra való ügyeléssel osztja be; nyugati sorai egyben hangsúlyos sorok, melyeknek szakaszai és hullámzásai egybeesnek a mondat tagozódásával, a szók hangsúlyának elhelyezkedésével, s ahol ezt nem engedi meg a jambus, annál rosszabb a jambusra nézve.” Sokan osztják ezt az álláspontot, Ady verseinek túlnyomó részét szimultán ritmusúnak fogják fel, melyben a hangsúlynak és az időmértékes lejtésnek egyaránt szerepe van: a versben kétféle ritmus érvényesül.
Ám lehetségesek másfajta magyarázatok is. Németh László 1939-ben új elméletet állított fel az ősi magyar tagoló versről, s úgy látta, hogy Ady költészete ezt a hangzásformát újítja meg. Az elnevezés is jelzi, hogy a tagoló versben a ritmusnak a természetes szólam és mondattagolás az alapja, és csak a metszetek helye kötött, a szótagszám bizonyos mértékig változó lehet. (E felfogás nem zárja ki az időmértékes lejtés egyidejű érvényesülését.)
Az értelmezés bizonytalansága csak részben magyarázható a ritmusérzék eltéréseivel (amit még tovább élezhet az egyes verstani elméletek iránti elfogultság). A fő ok magában a szövegben rejlik: túl sokat bíz az olvasóra (hallgatóra). Ady verseinek meghatározó építőeleme a hangulat, ami nem kevéssé függ a vershangzástól: olykor a hangok és szinte mindig a sor- és mondatszerkezet s a ritmus játékától.
Jöttem a Gangesz / partjairól,
Hol álmodoztam / déli verőn
Kivételt csak az első versszak utolsó sora és a második versszak első sora képez, melyek két-két metszete - egymáshoz képest szimmetrikusan - 2+4+3, illetve 3+4+2 szótagos egységekre osztja a sort:
S finom / remegések: / az erőm.
Gémes kút, / malom alja, / fokos
E két sor eltérésének nem nehéz jelentésbeli magyarázatot adni, mivel itt van a vers fordulópontja.
Az időmértékes réteg megítélésében már megoszlottak a vélemények. Volt, aki a vers hangzását daktilikusnak, mások jambikusnak, ismét mások kétfélének tartották. Példaképpen idézzük az első sor néhány értelmezését:
Jöttem a Gangesz / partjairól,
- u u | - - || - u u | - daktilus, spondeus
- u u - - || - u u - adóniszi kolón, csonka adóneus (choriambus)
- u | u - | - || - | u u - jambusi sor hagyományos metszettel, az elején trocheus, a végén anapesztus
- u u - | - || - | u u - metszetes jambusi sor, az elején choriambussal, a végén anapesztussal
Míg az egyik értelmezés a choriambusnak még a jelenlétét is tagadta, a másik egyenesen átvezető funkciót tulajdonított neki - a kétféle környezetben való előfordulása miatt - a daktilikus és jambikus metrumú sorfaj között. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a hangsúlyos és időmértékes verselés metszetei egybeesnek, s ez a kettő szoros összhangját, a szimultán ritmus új típusát eredményezi a magyar vers történetében. (Előzményként Arany János és Kiss József kísérleteit tartjuk számon.)
Talán e példa érzékelteti, hogy mennyi nehézséggel jár Ady metrikai újításainak pontos számbavétele. 