- József Attila -
Németh Andor úgy látta, hogy a versnek két része, két felvonása van. Az első három versszak: állapotleírás, melyben nem mozdul az idő. Az utolsó szakaszban viszont felgyorsul, s egy kis balladát kapunk: a Kádár Kata változatát - ahogy ott a szerelmesek szívéből növő virág összehajol, úgy itt is „halált hozó fű terem” a csak kívülállók szemében gyilkos fiatalember „gyönyörűszép”, azaz „tiszta szíve” fölött. (De finomabb tagolás is lehetséges; például az első hat sor állapotrajzához képest új egységnek vehető a második hat, amely a lírai én reakcióját jeleníti meg.) A vers első fele kietlenül statikus, míg a második fele siváran drámai. Az első két versszak jelenidejű, tényrögzítő, míg a másik kettő jövőidejű és feltételes módot használ: szándékokat és fenyegetéseket tartalmaz. A Tiszta szívvel erős formáltsága ma is feltűnik - a formabontás, az avantgárd kísérletezés éveiben ez különösen szembeötlő lehetett. A lírai én anarchisztikus lázadása, radikalizmusa ugyanakkor az izmusok törekvéseihez köti a verset. Amikor Ignotus a Nyugatba írt cikkében az avantgárd utáni új hullám mintadarabjaként méltatta a Tiszta szívvelt, erre a kettősségre: modernség és formafegyelem sikeres összeegyeztetésére figyelt föl. Ignotus véleménye pedig jelentős mértékben orientálta József Attilát, aki 1927-től kezdve igyekezett minél teljesebben megfelelni ennek az igénynek, s költői életművét a modernség és a klasszikus formafegyelem követelményeinek egyszerre eleget tevő poétika jegyében építette föl.