- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)
Nem én kiáltok (1924)
Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)

Ringató (1928)

A tiszta költészetet valósítja meg ez a látszólag egyszerű, valójában tömény és talányos dal is. Már az első szava (a „holott”) is többféleképpen érthető. Mai jelentése: ‘jóllehet’, ‘bár’; de az is lehet, hogy a régi magyar költészetre utal vissza (Balassinál: „holott kikeletkor”) és úgy értendő: ‘ahol’; Szabolcsi Miklós pedig játékos hanghatásként értelmezi, a ringatás zenei aláfestéseként. Nem világos az sem, hogy ki beszél benne kihez. Török Gábor szerint az első szakaszban „a ringatott hangját halljuk, a másodikban az elringatóét, a tónak a dalát”. Egy másik értelmező szerint az egyikben a férfi szól, a másikban a nő. A költő tudatosan játszik rá mind a szavak, mind pedig a beszédhelyzet kétértelműségére. Egyik lehetséges értelmezése a Ringatónak, hogy az első versszak idilljének törékenysége (amit a „holott” csak bizonytalanul jelez) a második versszak alapján („szerelme / földerül majd mással”), utólag válik érthetővé.

Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)
Favágó (1929/31)
Betlehemi királyok (1929)
Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)
Altató (1935)
Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Talán eltünök hirtelen... (1937)
Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv