






A megkomponált gyűjtemény
„Gyermekségétől fogva házasságáig” szerzett énekei (33+2)
Az udvari líra előtti szerelmi költészet
Találkozás a humanista versekkel
Szerelmi mitológia
„Istenhez tött keresztény buzgó könyörgéssi”
„Feleségétől való elválása után” kibujdosásáig (25+3+9+3+9+2)
Humanista bókvers, udvari líra (Julia-versek)
Megszabadulni Julia emlékétől
Miután Juliának küldött verseire „sem izenetbe, sem levélbe semmi választ nem vehetne”, s látván, hogy Julia szerelmét sehogysem nem tudja felgyújtani, ezen siránkozva és méltatlankodva azt ígéri, hogy ő bizony ezentúl soha semmilyen éneket nem fog Julia kedvéért írni. Az 58-at így fejezi be:
„Hideg lévén kívöl, égvén penig belöl Julia szerelmétűl,
Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,
Ezt öszverendelém, többé nem említvén Juliát immár versül.”
S utána egy prózai megjegyzés:
„Ez az Juliáról szerzett énekeknek a vége.”
Majd így folytatódik a gyűjtemény:
„Ötvenkilencedik
Következik más
Zsófi nevére”
– más szépségek
– vitézek
– humanista ihletésű zsoltárparafrázisok
Visszatérő emlékek
Elbujdosás
Új sorozat: a Celia-ciklus (10+4)
A megkomponált gyűjteménybe be nem került versek
Istenes énekek
A sajátkezű versfüzér
Reneszánsz magyar dráma: Szép magyar komédia
Életrajz
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv