Mindezekre is a versszerző találmányokra,
kiket a könyörgése után ide írt, midőn Juliától sem izenetbe,
sem levélbe semmi választ nem vehetne, búsul magában,
és sápolódván azon, hogy menekedhessék meg Julia haszontalan
szerelmétől, Cupido tanácsot ad neki
Ez is ugyanazon nótára vagyon
1 Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik?
S de mi oka vallyon, hogy csak ez asszonyon lelkem így hal, vész, esik?
Ezenkívül senkit a lelkem nem óhít, noha érte kínlódik.
2 Nemdenem az-é ez, ki meg nem kegyelmez semmi könyörgésemre?
Régoltától fogva ártatlan voltomra veszt, s vetett gyötrelemre,
Kiben hogy lát, örül, kínoz kegyetlenül, mert búm esik kedvére.
3 Ó, nyavalyás lelkem, elbolondult fejem, haszon nélkül mit szolgálsz?
Aki téged utál, s hozzád haraggal áll, mért hogy attól meg nem válsz?
Ilyen kegyetlennek könyvedet ejtened mi haszon, ha bút találsz?
4 Mondhatatlan szépség, kiben hamar lesz vég, s ki idővel elmúlik,
Másnak is adatott (gondold meg magadot), kik közül találkozik,
Ki téged szeressen, nem mint ez kegyetlen, ki veled kínnal játszik.
5 Így feddvén, törődvén nagy kegyetlenségén áldott szép Juliámnak,
Csak egy véletlenül hát már előttem ül személye Cupidónak,
Ki rám mosolyodván így szólala vígan nekem, régi rabjának:
6 Tusakodnod azon, hogy ez kegyes asszony nálad felejtve legyen,
Csak kár, szómat higgyed, hanem ha te lelked is belőled kimegyen,
Mert ennen kezemmel benned metszettem fel őt kophatatlanképpen.
7 Azért ábrázatja lelkedből már soha, míg élsz, ki nem kophatik,
Földön szerteszerint csak érte vallasz kínt, míg rajtad meg nem esik.
Azért en a tanács, hogy dolgodhoz jól láss, mert így kedved nem telik.
8 Szerelem-gyúlasztó szentséges Cupido, mondd hát, mint leljem kedvét?
Monda: Mind holtodig maradj meg ebben így, amint imádod képét,
Rá felelek, s megládd, hogy meg hozzáfogad, noha tőle most elvét.
9 Juliának dolgán nyughatatlankodván, elkeseredett szívem
Vőn ily bátorságot Cupidótól jó szót veszett nyavalyás fejem,
Kiben ő úgy fogad, hogy meg hozzáfogad az én fene szerelmem.
Cupido: Venus fiacskája, a szerelem istene. Másik neve Amor. (Görögül Erósz.) A név ejtése: a „c”-t „k”-nak ejtjük.
azon nótára: azonos nótára, azaz a gyűjteményben megelőző vers dallamára
kegyes: hölgy
könyv: könny
en: íme
rá felelek: felelek érte