Vaskó Péter : Árnyéklovasság. Vang So verseskönyve

 

 

Őrség a Nagy Falon

 

TÉL

Ki vagy

Árnyéklovasság

Február

Az elvetett mag

Téli kertész

 

TAVASZ

Hajnal-közeli állapot

Az ifjú Vang So

Április

A főváros elfoglalása

Vang So színházba megy

Két rövid

Ha félni kezdünk a jó napoktól

Társbérlet

Vörös és fekete

Május

A legdrágább lány az északi kikötőben

Addig hívják, elérkezik

 

NYÁR

Testőrök indulója

Lóugrás

Vang Sót bemutatják az udvarnál

Titkos vidéki ágyas

Július

A hősök köszöntése

Kihallgatás

A Nagy Hadjárat előtt

Kérdés a helyesen feltett válaszra

Udvari emberek

A nyár nyilvánosháza

Fényerő

Császárnő

Él

A lovasság rohama

Halott ember, eleven ember egy asztalnál

Augusztus

Eltépik szelíden

Tanka

 

 

Eltépik szelíden

 

Ez a ruhám is elszakadt,

széttépték a szúrós esők,

fekszem meztelen ég alatt

zápor után, őszök előtt,

 

elszakadt ez a ruhám is,

bőröm alá szál szalad,

kampós gyökérré lesz máris,

– orromban vad málnaszag –;

 

rám hajol a durva, szőke,

eső-karcos, dühös szépség,

mély árkot horzsol a bőrbe,

 

fekete magokba töltve

ássa el a nyár a fényét

az összevert, nedves földbe.

 

 

ŐSZ

Vang So ősze

Maradjunk még

Sarkamban a hold

Vang So részegen járja a várost

Október

Az írnokok

Hónapos szoba

Ősz szálak

Ha utaznál mégis

Talált tárgy

Kőhíd a Nagy Folyón

Vang So őszi ünnepei

November

Őszi vetés

 

TÉL

Visszavonulás a hegyekbe

Fényárnyék

Avar

Szomszéd

A térkép hátoldala

Favágókkal ebédel

Vang So verse öregségéről

Az udvar halottai

Esti sakk

Családi kör

Tél-fehér vers

A lovasság látogatása

Vang Sót eltemetik

A halál befejezése

 

 

 

vissza            címlap          előre

 

Gépeskönyv

2002