Vaskó Péter : Árnyéklovasság. Vang So verseskönyve

Őrség a Nagy Falon TÉL Ki vagy Árnyéklovasság Február Az elvetett mag Téli kertész TAVASZ Hajnal-közeli állapot Az ifjú Vang So Április A főváros elfoglalása Vang So színházba megy Két rövid Ha félni kezdünk a jó napoktól Társbérlet Vörös és fekete Május A legdrágább lány az északi kikötőben Addig hívják, elérkezik NYÁR Testőrök indulója Lóugrás Vang Sót bemutatják az udvarnál Titkos vidéki ágyas Július A hősök köszöntése Kihallgatás A Nagy Hadjárat előtt Kérdés a helyesen feltett válaszra Udvari emberek A nyár nyilvánosháza Fényerő Császárnő Él A lovasság rohama Halott ember, eleven ember egy asztalnál Augusztus Eltépik szelíden Tanka	Udvari emberek Vidám, nagy csapat, nincsenek együtt ezer évesek, kikre úgy szakadt a szerencse, mint disznókra a makk. Fénylenek a napon, mint a harmat, csillognak, akár a pengeél, csak azt a reszketést, felejtenék végre, mely este jön, mint a láz – hideg, tiszta jég; izgalmukban nagy titokban hánynak hátul a kertben – néhanap láthatom – isznak, hogy megöljék a bort, drága kurvákhoz járnak, hogy remegjen mindenükben: ők a hatalom.	ŐSZ Vang So ősze Maradjunk még Sarkamban a hold Vang So részegen járja a várost Október Az írnokok Hónapos szoba Ősz szálak Ha utaznál mégis Talált tárgy Kőhíd a Nagy Folyón Vang So őszi ünnepei November Őszi vetés TÉL Visszavonulás a hegyekbe Fényárnyék Avar Szomszéd A térkép hátoldala Favágókkal ebédel Vang So verse öregségéről Az udvar halottai Esti sakk Családi kör Tél-fehér vers A lovasság látogatása Vang Sót eltemetik A halál befejezése
	vissza címlap előre

Gépeskönyv

2002