TÉL
TAVASZ
Ha félni kezdünk a jó
napoktól A legdrágább
lány az északi kikötőben NYÁR
Vang Sót
bemutatják az udvarnál Kérdés a
helyesen feltett válaszra Halott ember,
eleven ember egy asztalnál |
|
A lovasság
rohama
Csak jegyet vehetsz, és nem
utazást, lábadnak az út végtelen
pontfüzér, pazarold magadra szerencséd, minden fa örökké mag marad, – akkor is, ha lombja égig ér – álmodd magad kavicsokba, kőbe, földbe, mely sárga füveké, fúrd be magad az időbe, az istenek izmai közé, hallod füledben a dobogást? – jövünk azért, mi rég miénk. S látom, leszek lassan mások: kik kívül hordják szerelmük, mint mások a kabátot, kikben fekete a vidámság, marék fű az arcuk, kikben a fáradtság fény lett, szikrázó csalánszövet; megnyomnak, mint földmélyi követ az egymásra zuhogó hóesések, nők, szavak, s mégis, könnyű leszek, szinte semmi – mint szobámban a lakk alatt összerágott bútorok – nem lehet nem megszületni. |
|
ŐSZ
Vang So
részegen járja a várost TÉL
|
|
2002