Vaskó Péter : Árnyéklovasság. Vang So verseskönyve

 

 

Őrség a Nagy Falon

 

TÉL

Ki vagy

Árnyéklovasság

Február

Az elvetett mag

Téli kertész

 

TAVASZ

Hajnal-közeli állapot

Az ifjú Vang So

Április

A főváros elfoglalása

Vang So színházba megy

Két rövid

Ha félni kezdünk a jó napoktól

Társbérlet

Vörös és fekete

Május

A legdrágább lány az északi kikötőben

Addig hívják, elérkezik

 

NYÁR

Testőrök indulója

Lóugrás

Vang Sót bemutatják az udvarnál

Titkos vidéki ágyas

Július

A hősök köszöntése

Kihallgatás

A Nagy Hadjárat előtt

Kérdés a helyesen feltett válaszra

Udvari emberek

A nyár nyilvánosháza

Fényerő

Császárnő

Él

A lovasság rohama

Halott ember, eleven ember egy asztalnál

Augusztus

Eltépik szelíden

Tanka

 

 

A főváros elfoglalása

 

Két éve, hogy a város

lett a bőröm,

a szemem és az ujjam –

páncélfű vagyok

a járdák és udvarok

kövei közt.

 

Tele van velem a város:

réseiben, mint a víz,

szétszivárgok,

s ahogy pincékben,

omló vakolat alatt

kutatnak az éhes

gombafonalak,

átszövöm és befonom

nőkben, szavakban,

telefonon.

 

Még egy év,

s enyém lesz egészen –

vagy ő bélel ki

zöld és nehéz

bársonyával,

s felzabál e spájzban,

mint serclit a polcon,

a borostás penész.

 

 

ŐSZ

Vang So ősze

Maradjunk még

Sarkamban a hold

Vang So részegen járja a várost

Október

Az írnokok

Hónapos szoba

Ősz szálak

Ha utaznál mégis

Talált tárgy

Kőhíd a Nagy Folyón

Vang So őszi ünnepei

November

Őszi vetés

 

TÉL

Visszavonulás a hegyekbe

Fényárnyék

Avar

Szomszéd

A térkép hátoldala

Favágókkal ebédel

Vang So verse öregségéről

Az udvar halottai

Esti sakk

Családi kör

Tél-fehér vers

A lovasság látogatása

Vang Sót eltemetik

A halál befejezése

 

 

 

vissza            címlap          előre

 

Gépeskönyv

2002