11. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
A Palimpszeszt e rövid nyári számában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen 1997-től működő Összehasonlító Irodalom és Művészettudományi Doktori Program és a Thomka Beáta által vezetett Narratív Kutatócsoport hallgatói jelentkeznek írásaikkal.
Varga Zoltán bevezető dolgozata a játékelmélet irodalomtudományi távlatait vizsgálja jelenünk interpretációs stratégiáiban. A három szintű értelmezési kísérlet célja mindenekelőtt a különböző értelemképzési eljárások hátteréül szolgáló elméleti keret és az odaértett, implicit állítások feltérképezése. A játék fogalmán keresztül rálátás nyílik a hermeneutika és a dekonstrukció kérdésfeltevésének és válaszadásának érintkezési pontjaira és különbségeire.
Horváth Krisztina német nyelvű dolgozata Peter Handke műveiben arra az eluralkodó kommunikációs krízisre, az irodalmi diskurzus radikális elidegenítettségére keresi a választ a szociopszichológia nézőpontjából, amely alapján a nyelv már nem a közlésre, hanem a mindenkori érintkezés kifordítására, megakasztására szolgál.
Lipovszky Csenge első írásában a képi hermeneutika elméleti hátterében olyan műstruktúrát formáló narratívákat értelmez Vermeer van Delft A festőművészet című képét vizsgálva, amelyeknek a vizuális kontextusban is értelemkonstituáló funkciót tulajdonít. A vizuális és verbális kifejezésmód konvergáló és divergáló szálait bogozva egy vizuális elbeszélés teóriájának távlatait előlegezi. Fontos szempontjai: allegória és dezallegorizálás; 'kép-a-képben'-alakzat; tükör-és térképszerkezetek eljárásmódjai.
A szerző második írása Dürer egyik legismertebb rézmetszetét alapul véve a német grafika agresszív-szuggesszív kifejezési eszközeit (pl. a harcos angyal ábrázolásmódját) a hitújítás teológiai kontextusában (Luther, Erasmus) vizsgálja.
Németh Csaba dolgozata egy értelmezés (egy 1212-es Frigysátor-traktátus) értelmezése a vizuális jelentésképzés összefüggésében. A traktátus allegorikus értelemrajza egy képleíráshoz kapcsolódva vizuális formában megjelenő, a bibliai leírások szerkezetével izomorf teológiai struktúrákat bont ki, mivel a kép a teológiai rendszer összefüggéseit artikulálva teszi tanulhatóvá és memorizálhatóvá azt.
A mnemotechnikai eszközöket (is) felidéző képi ábrázolás elemzése mellett a szerző e különös traktátus képi és szövegjelentéseinek belső kapcsolódási pontjaira, a képnek a szöveg alapján történő rekonstrukciós lehetőségeire kérdez rá.
Két írás is született Rilke kapcsán. Mindkettő a XX.századvég radikális értelmezési stratégiái felől gondolja újra a rilkei írásmód különlegességét. Sándorfi Edina tanulmánya a Malte-regény szövegformálásának defiguráló komponenseit vizsgálja, a regényt a rilkei átváltozás modelljeként értelmezve, aholis az én kitörlődésével a jegyzetelés mediális folyamata válik a művet hordozó alannyá. A gondolatképek a lemondás terében c. tanulmány az Új versek gondolatvilágában elemzi a tárgylétmód chiazmatikus szerkezeteit oly módon, hogy a tárgylétversek beszédmódjának radikalitása felől keres összefüggéspontokat a füzis-értelmű tárgyjelenlét, a lemondás terében történő chiazmatikus átváltozás, valamint a hermeneutikai megértésfolyamat között.
B.Kádár Edit dolgozatában Th. Storm és Turgenyev elbeszélésmódjának összehasonlító narratív vizsgálatában a műfajpoétikai szempontok a komparatisztika és intertextualitás nézőpontjával társulnak. Fontos szempontja a műfajtörténeti összevetésnek, hogy egyrészt kérdésessé teszi a hagyományos poétikatörténeti irányzatok alkalmasságát a probléma kezelésére, másfelől a Stormnál ás Turgenyevnél megjelenő műfajvariánst a létrejövés folyamatában ill. transzformációiban mutatja fel.