|
|
|
- Mint ha célom mellől tovbább léptem volna,
Elmémet forditván Olá országokra,
Noha nem is meszsze, mert ezek is holva
Magiar koronához voltanak foglalva.
- Még most is ugi volna, ha ió feiedelmünk
Igi ne rontsia régen magát eggiütt velünk,
Melire többé soha viszsza nem térhetünk,
Hazánk boldogságán hijában kesergünk.
- Irásommal nem is azért botlóm belé,
Erdéli vesztét mint ha rendel hoznám elé,
Vas pennának meg kopnék orra belé,
Sok nyavalyáynak végét mégh sem érné.
- Mindenekről nem is lehet volta képpen,
Hanem Imit amot dolgát ütöm vétem,
Sem mivel mellőle sem lehet el mennem,
Mert azt várig hozzá köteles hűségem.
- Zokogván fiayt bizonságul hija,
Hogy veszedelmének nem volt maga oka,
Ártatlanságomról, szüntelen kiáltia,
Iriatok: kezdettem én is nézvén arra.
- Az régi poéták álmodozzák Tróiát,
Kinek veszedelme vesztette Asiát,
Bár én is álmot, vagi irnék tsiak fabulát,
Mikor irom Erdéli vesztette Eürópát.
- Ezer hat száz ötven heted esztendőben,
Egész világ niugszik vala csendességben,
Házi gazdák bátran giermekekkel rendben
Virattig alusznak, nem félvén szivekben.
- Itt is, mint régentén Israel földében,
Figefája alatt ki ki szőlőiében
Kedvére mulatott; semmi hir véletlen
Nem bántotta, veszteg ült örökségében.
- Együgiü parasztok várván piros hainalt,
Hangos ének szóval szántották az oldalt,
Nem kellett virrasztó, hogy őrizzen kő falt,
Mert nem leselkedet ellenségh s meg nem csalt.
- Mezőt virág szedő gienge szűzek iárták,
Giermeki szózattól zengettek erdőn fák,
Kit most hamis hitű Pribék és poganiság
El foglalt, ot akkor éneklettek soltárt.
- Városok uccáyt nem állotta vártás,
Nem is tuttok, minek kelletnék strásállás,
A heliet templomban processio iárás,
Könieb s boldogiabb is, kedvesebb mulatás.
- Giőzném fel számlálni békesség giümölczyt,
Földön minden népet melliel táplál, segít,
Ifiakat, véneket, gazdagot és szegint,
Mindeneket mell szép rendel megh elégit.
- Az bizonios, Erdéli még békességben vólt,
Világnak nagi része addig csendesen volt,
Veszedelem anya, ugi látom, nem Mars volt,
Hanem Erdélitől gond s fegyver születet volt.
- Erdéli mikor vólna kintsiel néppel tellyes,
Niughatatlan és mint kövér tulok, szeles,
Ifiu királlyának birodalma széles,
Szerentsiés életben nem lehete csendes.
- Hanem mint egy őstől maratt vágiódástól
Viseltetvén körien nagi Lengiel országtól,
Nem maradna annak el királiságától,
Nem niughatot számion iáró kivánságtól.
- Mivel régemen egy feiedelmét Erdélinek,
Báthori Istvánnak mellyet neveztenek,
Lengiel királiságra boldogul vittenek,
Arra nézve várták minden feiedelmek.
- Hogy pedig Báthori királiságra ment vólt,
Lengiel ország neki nem fegyverrel hódolt,
Hanem egy vén leárt feleségnek vett vólt,
Kié törvéni szerint Lengiel Corona vólt.
- Azt illyen történet Lengiel királiságra
Vitte, a nélkült sok virtus magasztalta,
Jeles dolgayval kinek vagion rakva
Máy napig minden köniv, Lengiel kronica.
- Ezen fel indulván ifiu Giörgi Rákóci,
Gondolván azt, ha más feidelem Erdély,
Ollyan királiságra meg lehetet jutni,
Mért ne volna szabad nekys követni.
- Szive szüntelen nagi vágiódásban dagad,
Munkátsy s Pataki tárházokat foggat,
Fizetésre készül mindenünnet nagi had,
Ugi teccik, mégh föld is viz módgiára árad.
- Nap keletre lakó Doncki kozáksággal
És Svecus királlyal, vitéz Carolussal,
Olá, Havasally, Moldvay vajdákkal
Cimborál, tanácsot éyel nappal forral.
- Észak, nap keleti, délen lakó népek
Gazdag ország ellen örömest fel kelnek,
Csak az kár, Istentől tanátsiot nem kérdnek,
Addig niereséget magoknak igirnek.
- Lengiel országból is jöttek Lengjelek ki,
Arianus vallás miatt úzettek ki,
Alkalmas értékkel Lubinicki s Groncki,
Hazánkra siralmat hozó Sirakocki.
- Ezek éyel nappal Rákóci Giörgi mellett
Forgónak s igirtek bővön araraj hegyet,
Az száraz taplóhoz kitsyni szikra kellett,
Azon kivüllis már ki régenten éget.
- Még szándékát titkon tarfia feiedelem,
Készületnél egyéb semmi nylván nintsien,
Igaz, hogy követit jártatta szünetlen
Svethoz, kinek szive állot tőlle felen.
- Maga hasznájért ő biztatta Rákócit,
Mert meg sokallotta hadakozás izit,
Mellyet munkáj óval mingiárt meg bizonyt,
Mihelt Lengiel ellen bé czyalhattja szegirat.
- Az alatt Radnóton lakván feiedelem,
Lengiel ország küldi hozzá követsiégben
Nagi urat Prasmockit, nem kedvetlen hirrel,
De reminség kivül tér viszsza kedvetlen.
- Mert Rákóci Giörginek lévén egy szép fia,
Azt ország képében Lengiel királiságra
Választotta volna, csak az kivánsága,
Hogy Rákóci Ferenc eggyütt vélle Tárna.
- Ottan a királiné nevelné mint fiát,
Királi hóta után feiében Coronát
Maga tenné, erről ád erós diplomát,
Hogy királi, sem ország nem cselekedik mást.
- Erre Rákóci Giörgi tsiak válláról felel,
Pápista vallásra fiamat vinnéd el,
Fiamnak halálát nézhetném köniebben,
Hogy sem királiságát, kit keresnék hittel.
- Viszsza tér Prásmócki ili köniű válaszszal,
Bizonios, nem kétlem, orca pirulással,
Lengiel vértől dagad hertelen dagállyal,
De nincs mit tenni, nem vehet választ kardal.
- Érkezik ottan Svét királitól más követ,
Ez ajtaján inkáb kedve szerint zörget,
Királiság, azt mondgia, ha valaha kellett,
Ne késsél, késéssel szernesz veszedelmet.
- Krakkó metropolis város kezünknél van,
Varrva király szék hasonló hódfásban,
Lengiel királi félvén futot Cseh Országban,
Lengiel hercegek is velünk vadnak sokan.
- Károli királi Crakkót kezedben aiánlia,
Azért egy magiar is vérét ki nem ontia,
Végezéstek szerint meg indult már maga
Melléd: azért induli, mert csak az van hátra.
- Ezt halván, szivében örül alattomban,
Svét követet tarfia minden napon vigan,
Nem is bocsáttia el tőlle mind addiglan,
Még szeme láttára fel nem ül táborban.
- Meni el már barátom, mond meg királiodnak,
Engem is fegyverben láttál, hiven szómnak
Meg feleltem s mégiek, nem leszen utomnak
Gáttia magos hovas, tűz, viz szándékomnak.
- Szertelen kemini tél érkezik azonban,
Boreas soha sem nem fútt haragosban,
Hasonló hideget mástól sem hallottam,
Kit halálokkal meg bizongattak sokan.
- Erős parancsolat érkezik országra,
Ki ki rendi szerint készülliön táborba,
Szomorán indulnak Ianuariusba,
Vagi nehéz vagi kőniú nem lehet más abba.
- De meli nehéz fáratt ebbel vadat fogni,
Csapongó tulkokkal egyenest szántani,
Ez úttal eszében vehette Rákóci,
Mit használt kedvetlen néppel hadakozni.
- Mind az által minek előtte fel ülne,
Tanátsynak irva teccéseket vette,
Ugi hidgiétek urak, kardomhoz a végre
Nyultam: vallásomat hogy teryeszszem meszsze.
- Magiar nemzet között van kevés divattya
Vallásunknak, azon túl nintsi giakorlása,
Ugi hiszem, ránk teried Istenünk áldása,
Ha nem leszen szivünk hitünk mellett fanja.
- Erre mindenik Úr csak hertelen felel,
Nem tudván, hogy az hit pokróc és tsiak leppel,
Felelnek minjájan egy szivel lélekkel,
Meg indulhac bátran mint igaz ügieddel.
- Szokása volt pedig Rákóci nemzetnek,
Még lehetet, addig másokkal kötődtek,
Hitnek szine alatt hadakoztak: kiknek
Nem ugi Relligio, mint Regio kellett.
- Egyedül üdótől még ékelült ősz fő,
Haller István, kit el éért volt sok esztendő,
Kedvet nem keresvén igazat szóllott eó,
EI ne meni, mert utad búdra fordul, félő.
- Ó szegíny öreg úr, mért nem halasztottad
Más üdőre hagiván okos tanátsiodat,
Bé törik az feied, nám régen hallottad,
Mostani világban ha szóllasz igazat.
- Nem lévén kelleti hasznos tanátsiának,
Szemtelen vétekkel rá fogáé ifiabbak,
Szárában szállott már esze niavaliásnak,
Vénség miatt szovát tarfiák csak iátéknak.
- Várj rá, bódogtalan ország s feiedelem,
Az vén tanátsi nem sokára iut eszedben,
Siralomra fordul, mikor késó lészen,
Rajtad maradván csak végső veszedelem.
- Máramarosra sok szép magian hadakkal,
Mint sokadalomra, megfen vigassággal,
Ot várta s eggiezet meg Bakos Gáborral,
Vég heliekről velle iöt magiar hadakkal.
- Mikor nagi dolgoknak vége boldogtalan
Szokott lenni, korán annak sok fele van,
Eszt is megh mutatták mégh Máramarosban,
Elől iáró ielek, hogy járunk hijában.
- Elsőbennis Muszka Császártól iün követ,
Az előtt ki töbször Erdélit nem illetet,
Tenné le szándékfát, intvén feiedelmet,
Ne vessen kockára hazát s enny népet.
- Ugi tudom, Erdélinek minden szerentsiéie
Fémes portától függ s annak feiedelme,
Hogy indulsz, ebben nem lévén annak kire?
Hanem ha hazádnak magadnak feiére?
- Nagi kötés nusztokat hozott ajándékba,
Azt követsiégénél örömestben látta,
Kivel szemben lévén immel ámmal szólla,
Nem terhes válaszszal körien mehet viszsza.
- Rongios székeliség is nehezen álhattia,
Hideg miatt fokad nagi zugolódásra,
Ott vévén eszekben, idegen országra
Hadi törvéni ellen viszik télben hadra.
- Vakmerő képpen megh kötötték magokat,
Észak felé tudni nem akarnak utat,
Ellenek Rákóci végre fegyvert mutat,
Bayal elébb elébb bennek ugi indithat.
- Harmadik akadáli felettébb is gántsios,
Utban egy nagi havas rettenetes magos,
Félig mindenkoron fellegekkel habos
Priszlop, ki teteie czyllaggal iácodoz.
- Nincs e nélkül más út Lengiel Ország felé,
Szükség által menni, leiünk őszül belé,
Czygákkal tekernek fel teteie felé
Egy egy tár szekeret meredeken elé.
- Füstölög azonban, felhőket okádik,
Egy éccakán oli nagi fergeteg s hó esik,
Kiben hertelen ha ló vagi ember lépik,
Baios niomorgás, mert el süllied fül tőyg.
- Búsúlás és nagi gond éri feiedelmet,
Ellenem támodnak, látom, föld és egek,
Hova legyek, szómnak megh nem felelhetek,
Ezen túl engem tart Svét hamis hitűnek.
- No Sebesi Miklós ió gialog kapitáni,
Lád, búsulás engem, mint tengert szél, úgi háni,
Meg szánhad ügiemet, ha nem vagi sült pogáni,
Ved módgiát, mint menjünk által hovas hátán.
- Számtalan lapátot készites gialognak,
Kikkel útból hovat két felé hányanak,
Meg leszen iutalma nehéz munkájoknak,
Meg igird én szómmal, valamit kivánnak.
- Azok éyel nappal tisztittyák az utat,
Erős munkával két felé hónnak hovat,
Feidelmet éri betegség az alat,
Kiből kétsiég kende lenni, mint giogiulhat.
- Titkollia mint lehet, sullios niavaliáját,
Leg belsőb embernek sem mondgia fájdolmát,
Kinek táboron ha futták volna dolgát,
Nem mulattak volna, ugi hiszem, egy órát.
- Sajditották sokan, de szörnien tagadta,
Változik is egykor szine s ábrázattya,
Nem birhatván magát, el dől utoliára,
Kedvesb szolgáynak keservesen mondgia.
- Emberek szándékát boldog Isten biria,
Nem mehetek, félek, nagi Lengiel Országra,
Ha tatám keserves halál áll utomba,
Én kedves szolgáym, kénszeritlek arra,
- Én nekem tartozó hűségtekre kérlek,
Jó Ebeni István, kiváliképpen téged,
Holtom ha történik, testemet vigiétek,
Beckéden túl Lengiel határban tegyétek.
- Minemú kivánság niavaliást viselte,
Akar kys ebből eszében vehette,
Szivében sintsi Erdéli s ot maratt kedvesse,
Igi vakit megh nagira vágiódásnak szele.
- Mind az által mint egy reminségen kivül
Meg fordul élete, majd naponként épül,
Maga is Hovason által csak nem repül,
Maga pallérkodik sok gialogy körül.
- Mind addig, miglen el készítik az utat,
Serínykedvén által költöztet hadakat,
Azon túl, gondollia, nem inditnak patvart,
Noha túl azonnis reminsége meg csalt.
- Alig érők Lengiel Országnak határát,
Tűz giúlton giul s éget csak nem minden szállást,
Egy szóval mindenűt gonosz prófétálást
Látunk, senkitől sem hallunk vigasztalást.
- Beckéden túl szélben vagion egy kastélika,
Sámbor, épülettel niomorult roszatsika,
Kemini Boldisárt ot ugi lövik homlokba,
Meg hal feiedelem kedvesb anyafia.
- Az volt Lovász mester leg fób udvarában,
Eötet válosztotta még ifiú korában
Fogadot báttyának, nem is volt más ollian
Kedves, mint Jonatás Dávid előtt hajdan.
- Eléb menvén Láncuk, Lubimércki várát
Éértük, onnan immár inditottak csatát,
Ot giüjti Rákóci öszve minden hadát,
Kozák had is ot meg ielentette magát.
- Lengiel ellen boszszút viselő nemzetsiégh,
Nem kitsini haragban mégh otthon öltözék,
Miatta számtalan falu, város úgi ég,
Föld szinéről sokszor alig láccik kék ég.
- Német Császártól is érkeznek követek,
Méltósággal s észszel igen nagi emberek,
Magiar Országban majd elsób s nagiob tisztek,
Pompát, tekintetet előttök viselnek.
- Fő kacellarius pap úr Seleptsiény,
Kassán Generalis vélle Homonnay,
Harmadik mezey kapitáni Barkód,
Visznek követsiéget s ajándékot neki.
- Szép szóval köszöntvén Érsek Seleptsiény,
Hald meg feiedelem csendesen Rákóci,
Az nagi magiar Királi és Császár Rómay
Köszönt szeretettel s tőllem ezt izmi.
- Ne geriezd boszszuval s haddal Lengiel királit,
Tudod, soha neked ő nem ártot, sem árt,
Mert mikor busitod kedves anyafiát,
Mint ha vernéd maga szemének világát.
- Jobb, tartsi békességet iámbor szomszédoddal,
Hallottad, ki fegyvert keres, vész azonnal,
Én velem is éthecc szent ariafisággal,
Fiammá fogadlak, ha nem jáccol szómmal.
- Tizenhárom várost ingien szerzem neked,
Megadom, volt eddig valami költsiéged,
Azt is fogadom, ha támad ellenséged,
Ellenségemnek én évis tartom őtet.
- Barátodnak pedig io baráttya lészek,
Imperiumbéli feidelemmé tészlek,
Életemben hozzád idegen nem lészek,
Szeretettel veled mint fiammal élek.
- Uram, ved kedvesen Császár indulattyát,
Soha nem hallottam illyen atiaságát,
Igi igirte volna valakinek magát,
Becsllet és haszon egycersmind siet rád.
- Erre Rákóci Giörgi, ha meg kell vallani,
Oli parasztul felel, szégien ki mondani,
Gialázatra nem is akarom hirdetni,
Ki miatt előlle pirulva mennek ki.
- Igaz, feleletit maga is meg bánta,
Mellyet hertelen-é vagi szándékból niuj ta,
De iob választ ugian más napra sem ada,
Sőt szemek láttára Láncukot vitattya.
- Sok számú gialogyt látván követ urak,
Magok monták, anyt egycersmind nem láttak,
Ugianis kozák és olá, magiar hadak
Alig szóltak volna hozzá, menye voltak.
- Szertelen rikoltás és fegyver csattogás
Köztök indul ottan, mint egy éég szakadás,
Mihelt indulónak, városon giuladás
Esék, s porrá tévék, nem tölt abban naplós.
- Várból is egy aránt zug ágiu goliobis,
Noha hijában, mert nem talált senkit is,
Füstel bé borult éég el vett még napfém is,
Várossána.k az vár nem segit semmit is.
- Üressen követek onnan viszsza térnek,
Fáratsiága meszszül iötnek sem fordul meg,
Nem marad meg ebben, érkeznek más hirek,
Kiket mindazáltal régen rejtegetnek.
- Mert török is küldi, nem tudhatom, honnét,
Nem szép szóval, hanem haraggal követét,
Nem ülsz veszteg othon én árniékomban mért,
Téri viszsza hazádban, élet ha kell, mentest.
- Én czyrákom lévén hirem nélkül mertél
Indulni, világot hogy ugi fel kevernél,
Aknámét bontottál ellened fel, Erdély,
Hogy tés vak kalavuz urad után mentél.
- Szultán Szulamántól adatot aknámét,
Nem kellet volna fel bontanod az végzést,
Várj rá, feiedelem, meg fizecc ezekért,
Jól tudom, mi bántot, micsoda tanátsi ért.
- Hid el, még ki veted igámat niakadból,
Vigiázásom lészen rád addig portámról,
Kóniebben válhacc meg igi szép országodtól,
Országod sem leszen üres haragomtól.
- Ezt is Rákóci Giörgi könyen füle mellett
Bocsátotta folitást, mint ha nem is őtet
Jövendő kárára illetnék mind ezek,
Sőt szörnien titkolta országtól ezeket.
- Ez is lón főb Erdéli romlásának oka,
Hogy im ez követsiég volt tőlle titkolva,
Mert akkor erre ha viszsza tértek volna,
Nem volnánk nem máyg ez szomorú giászba.
- Csak az hogy el iött vólt fatum pokol óra,
Meli régen meg indult Erdéli rontására,
Módnak jó tanátsinak nintsien akkor haszna,
Mégien, valamerre indult le vágott fa.
- Megyen Rákóci is irigi farum után,
Melinek koholóia Svekus Károli királi,
Táborát ideyg Viszla parton hagiván,
Egy rész haddal megyen be Krakko kapuján.
- Svét királitól hagiot Svirc benne kapitánj,
Melliet nagi örömest Rákócinak ajánl,
Volt nekik is régen hihető meg unt vár,
Mert presidiummal nem giózik volt immár.
- Városnak ők siriát kővérit ki szitták,
Gazdag város népit ugi meg saccoltatták,
Ki tarlóz utánnok, talál üres kosért,
Még templomokbannis ha mi volt, el húzták.
- Betlen Jánost küldi feiedelem oda
Eggyk rész hadával város oltalmára,
Töb hadával alá Viszla mellett maga
Megfen, az hol Caroli Svecus királj várfa.
- Eszt nem várta volna Lengiel Magiaroktól,
Kiknek nem vétetettek soha szánt szándékból,
Hogy ráfok mennyenek Erdély határból,
Nem hitték s nem vártak illyet sógorságtól.
- Mert feiedelem aszszony Bátori Sofia
Rákócinak igen kedves házas társa
Lengiel aniátol volt, nemzettel Zákritsika,
Azért nem gondolták, legyen oly mostoha.
- Régi böltsi atyáynk nem hijában monták,
Meg hűlt az szeretet, nintsien atiafiság,
Meg holt az giermek, már el mint az komaság,
Csak addig, még hasznot hajt kedves barátsiág.
- Nintsi oli pogáni, kinél nem nagiob ellenség
Lengiel, vitézlő rend, gazdag és szegínység,
Magiar támodását ráfok hogy nem hitték,
Szegínyeket inkáb mind házoknál lepték.
- Némeli helt rokonság meniekzőben voltak,
Vő legini meni aszszoni asztalnál vigadtak,
Kalauz kozákok tudván ráfok utat,
Kegyetlenül verték fel niomorultakat.
- Magos házoknak megh álván aitoiokat,
Ablakon ugratták le vigan lakókat,
Földön egy más hátán niaka tört ifiakat,
Érkezvén, néztük egy másra hullottakat.
- Kereszténi vér méltán irtózhatot ettől,
Némeli szintén akkor válik meg lelkétől,
Holt eleven némeli kinlódik élettől,
Reminkedvén az mint szólhat, hogy által lőy.
- Harmadnapi vérben némellyke fekszik,
Nem szólhatván, suhajt, ó hogy nem érkezik
Raitam köniörülő, hogy leiem nem veszik,
Kinok miatt alig kétsiégben nem esik.
- Nagi nemes házoknak tőből ki hániása,
Városoknak tűzzel fottig pusztitása,
Ölés, fosztogatás, vermek fel bontása
Dicsekedés, iáték volt az illyen munka.
- De meg szomorodot magában megrémült
Az kereszténj lélek, szive benne meg hült,
Midőn az ártatlant látta, kinban merült,
Mint kő, nem tud rajta senki sem köniörült.
- Ha találtak elől paraszt uton iárót,
Kintsiéiért firtatták, fogták mint árulót,
Teste sütés miatt fel hámlott, meg sem holt,
Mint búdosó lélek, mezitelen ugi volt.
- De hogy maratt volna bántás nélkült ember,
Midőn Isten ellen sem szünt meg az fegyver,
Meg fosztatott templom eggiüt papi rendel,
Sok helt borult Isten háza tüzes füstel.
- Éélőkön nem elég volt kegyetlenkedni,
Hanem holtokat is föld szinire hozni,
Nem volt templomokban temetés oli régi,
Kit elé nem hoztak fénies napnak látni.
- Hoszszú üdők miatt ha test már földé vált,
Kin gazdag temetést hamis kozák talált,
Porrá vált testeket keminien meg rostált,
Mind addig, mig giöngiöt közzülle ki talált.
- Azt kotia vetiésre nagi szive szakadva
Vitte, pinzen, alig várván, el adhassa,
Meg kel engedni, volt vitéz ió katona,
Hogy im szem fedelét holt testnek le vonta.
- Tisztes kotia vetie, kellemetes préda
Igaz vitézeket illető nagi próba,
Soltáriban Dávid illyenekről íria,
Latrok tanátsiától lelkem Isten óya.
- Nem ok nélkült mondgia böltsi Salamon könjve,
Igaz szent társaság szenté tészen végre,
Gonoszszal nintsi oli szent, ki gonosz nem lenne,
Kivel társalkodgiék, int, ki ki meg nézze.
- Még pogáni böltsiek is olliat irnak arról,
Embert meg ismerni leg könieb társáról,
Erre példát venni köniű Magiarokról,
Mi ragadot rájok is kozák társokról.
- Noha természettel magiar nem volt angial,
Annál inkáb szentsiég, hogy nem iár táborral,
Egyben de miolta cimborált kozákkal,
El érkezett vélle minden gonoszsággal.
- Egy aránt prédáltak véllek fel templomot,
Kastélt, falut, vársot eggiütt giujtigatot,
Virágában szüzet szintén ugi meg rontot,
Pogánihoz illendő követet rút dolgot.
- Nem volt oli nap, meliben szünt az kotia vetie,
Ellenséggel noha senki nem volt szembe,
Nem is ló s fegyverből állott nieresége,
Hanem pap, templomi kintsiből nagiob része.
- De felejtsiünk ollyan nem meg áldott predát,
Elléggé meg atta Erdéli annak árrát,
Igazan hasonló mértékkel mérték rád
Szegíny haza mingiárt, vagi fizettél duplát.
- Mégien lassan lassan rendelt seregekkel
Rákóci Giörgi Viszla mellett reminséggel,
Ha hol találkoznék szemben ellenséggel,
Eléb megh vinék, ugi lenne szemben Svéttel.
- De nállánál talált rovaszb ellenségre,
Mint ha nem is bánná hazáját, tettette,
Haragiát mind addig meg nem ielentette,
Várván, had fáradgion, mig kedvét bé töltsie.
- Ugianis valaki magiarokkal merni
Akar, szükség véllek ideién próbálni,
Mert ha várokozik, prédát kezd giüiteni,
Zabáltat a mellől nehéz fel költeni.
- Igazán meg zabált s ugi meg csömörlött volt,
Hogy lábáról egycer ugi el nem esett volt,
Zavikhost városnál ideyg magiax volt,
Svét királys oda táborral jutot volt.
- Halván Rákoci Giörgi királi iövetelit,
Jártattya minden nap szép török lovayt,
Csak hogy meg annak is láttuk rosz ideyt,
Természeten kivül lóról sok esetit.
- Mint ió lóhoz szokot, mert kemini lovas volt,
Lóból ahoz képest tartott oli istállót,
Kinek Európában falóm mássa nem volt,
Mi okon most lóhoz ili szerencséden volt.
- Arani szerszámban egy egyptomi lovat,
Szőrire annál szebbet mást királinak választ,
Vitézi pompával készit fémes udvart,
Mint királit, illendő méltósággal fogad.
- Feiedelem előtt egy-nihánj sereg is,
Kiknek nagiob részén parduc bőr és tigris,
Mint egy sünű erdő távullcán kozák is
Mutattya magát nagi sokasággal ő is.
- Rákóci Giörgi maga ió lova hátán üll,
Egy haytásnyra udvari seregfül,
Elől fó fő urak, maga tsiak egyedül,
Királi eleyben lassú lépéssel jün.
- Svét Károk királys ifin más felől szemben,
Két német Herceggel ülvén szekerében,
Feiedelem szál le lováról elsőben,
Királys mingiárt es becsülletet teszen.
- Mind két fél le szólván, földön fognak kezet,
Királi szekerében feiedelmet ültet,
Toábbá mind ketten szekérrel fel dőlnek,
Kételen is osztón jó lovokra ülnek.
- Számmal nem felettéb sok királi tábora,
Noha mellette van Brandenburgos hada,
De válogatot nép vitézi munkára,
Soknál job, mert nem főtt bottal hadban hajtva.
- Magán lévén királi tsiak feiedelemmel,
Minden kornét allya külön áll sereggel,
Int Generállyának titkon csak fél szemmel,
Salvetét lóienek hadi mesterséggel.
- Egy felől lovast hági igen koszszú sorral,
Csak nem egy mást érő súrű csoportokkal,
Más felől az szerint gialog áll ágiukkal,
Köztök piac, hol van feidelem királlyal.
- Mingiárt lövés indul leg elsőbb seregben,
Azt köven másik, negyedik és többen,
Mind addig ropogás, nintsi szünet lövésben,
Még háromszor kőztök lövés végig megfen.
- Ha kinek táborban őszült is meg haja,
Nem hiszem, annál szeb hadi comedia
Lehetet előtte, mert ugian nótára
Szünet nélkül szóllot anni ezer puska.
- Egy ió ideyg nem volt szakadás abban,
Mint ha minden dörgés rekett egy puskában,
Minden puska szóból álló verselt ottan,
Ágiukkal feiezték bé, dörgetvén vigan.
- Történet szerint egy német feiedelmet
Ott is által lőttek, pompát bú követet,
Boldogul, ugi teccik, semmi végben nem ment,
Kit mingiárt utói nem éért siralmas eset.
- Illien becsüllettel királi feiedelmet
Fogadván merőben, quártéllyában menet
Feiedelem is bé késin, mint lehet
Mutatván királihoz méltó tiszteletet.
- Mint méltóságban nőtt, nagi dolgokhoz szokott
Személlyek egy más közt találnak fel okot,
Vagion is miről, mert oli árokban ugrott
Mindenik, az kiből soha ki nem mászott.
- Ugian ot kedvesen királi feiedelmet
Vendégli még ott is, nem tudván szükséget,
Kerüli távul az igaz gazda őket,
Mint ha nem is verne országára ügiet.
- Magiaros szerszámmal ékesitet lovat
Svét királi Carolus Rákócinak mutat,
Vendégségben töltvén egy nihánj napokat,
Mind két fél egy másnak ád ajándékokat.
- Midőn Svét Magiarral öszve barátkozott,
Nagi atiafisággal Magiar Svéttal lakott,
Magára váloolván Svét kalavuzságot,
Litvánia felé fordít magiar tábort.
- Elsőbennis Viszlát Szandameriánál
Által köti hiddal, igen régi várnál,
Az Országban sem volt szeb tartománj annál,
Palatinatusságot érdemlő háznál.
- Viszla szigetiben drága szép épület,
Pusztaságra iutot, benne nintsi egy lélek,
Láttunk ollian hadi giümölcyöt eleget,
Kit üdő, kit az tűz földig meg emésztet.
- Ott költöztet által minden féle hadat,
Hid véginél mingiárt erős sáncot állat,
Annak regularis készitet básriákat,
Muskotérosokkal meg rakván azokat.
- Mert az által menő hadakat féltette,
Ugianis Lengielnek nem volt résen füle,
Egyébként lőtt volna nagi veszéli előtte,
Ha lött volna kinek támodni ellene.
- Által futván minden hadak nagi békével,
Indit Éészak felé rendelt seregekkel,
Éyel nappal viszen oli nagi sietsiéggel,
Ellenséget mint ha látnánk két szemünkel.
- Niargalunk alá s fel, mint fék nélkül való
Maga szabadgiában el szaladot vad ló,
Üzzük és kergettjük előttünk szaladó
Dücsősséget, mellyet el nem ér az hajtó.
- Ugys van, valaki becsülletet kiván,
Ne iárjon utánna, ne kapdosson hátán,
Ő pedig mindétig rnegyen s fut az után,
Előtte ki szalad, utánra nem iárván.
- Erre ió bizonság királi s fejedelem,
Noha nem szolhatnak, mert el vesztek ebben,
Addig űzték, még el fogitak ereiekben,
El sem érték, példák föld hátán mind ketten.
- Sveciai királi kisded termetében,
Fekete szeg, piros, kövér személlyében,
De vastag potrohos testel bir nagi könyen,
Nem lankadot, hanem kemini ereiében.
- Dolgayban seríny, mindenhez ió kedvű,
Kedves tekintettel nagi fekete szemű,
Tábori munkákra termett bátor szivű,
Vitézi dolgokban practicus elméiű.
- Ez volt Rákócival el végzet tanátsia,
Hogy nem tsiak Erdélinek lenne fő biróia,
Hanem Magiar Lengiel országnak királlya,
Ezen túl kőt kelien Krakkóban lakása.
- Ezért is atta vólt fejdelem kezében
Krakkót s valamit birt Lengjelek földében,
Császár követének rosz választ az illyen
Adatot volt vélle, kit meg irtam ot fen.
- Maga pedig amaz nagi régi városban
Heliheztetné székit Svét királi Rómában,
Valami nemzetsiég széles Eüropában
Lakik: az két Úrnak lenne birtokában.
- Nem kel Török Császárt Custanci-nápoliban,
Annál inkább Császárt Bétsiben, Franciában
Királit el szenvedni Spanyor országban,
Legyenek azok mind Károk hatalmában.
- Erre nem is kitsyni reminség izgatta,
Mert midőn a Svetok fel rontottak volna
Egy régi templomot, márváni kő táblára
Azt monták, találtak illyen szókat irva.
- Versel: tIbI roMa DabItVr CaroLe
Népes ConstantI nopoLIM DabIt qVoqVe.
Ez szókból az számos bütüket ki szedné
Valaki, nagi körien értelmét fel lelné.
- Az első vers homáli nélkül arra mutat,
Ezer hatszáz ötven kilencben ha iumak,
Amaz hires Roma adatik Károknak,
Ki hinné más felét ez prognosticumnak.
- Az másik deák vers mond illen iövendőt:
Mikor értek ezer hat száz hatvan kettőt,
Custancinapolit is Caroli biria: meg nőtt
Éég alat hatalmod, tied lévén az föld.
- Illienekre nézve nagi Lengiel Országot
Bátran iáriuk, senki előnkben sem állot,
Szerencsiére méltó panaszt nem mondhatot
Kiválit Magiar, mert ot rá sok fiókot osztot.
- Bizvást mondom egycer vitéz magiar nemzet
Prédával anyra meg nem kövéredet,
El feleitet minden féle rend szükséget,
Liszt kelién pinz terhel sok tár szekereket.
- Unalmas sok napi postálkodás után
Tágas Litvániát értük, innét Muszkán,
Bug fokoviz mellet szállottunk Brestánán,
Kinek várát meg is vették, nem vitatván.
- Ez város volt Muszka Ország ellenében,
Kiből vigiáztanak reájok szüntelen,
Rákócinak azért atták fel oli körien,
Magiar presidium volt benne bővebben.
- Ot halta Rákóci Svecus tanátsiából
Vitéz Gaudi Andrást, minden hadayból
Válagatot néppel, Litvániát abból
Hogy birná s hordozná zabolán az várból.
- Az előtt Krakkoban hatta nagi rész hadát
Jó Betlen Jánossal; Gaudival más szárnyát
Brestánában hagiá, kit az után meg bánt,
Hogy viszsza nem vonta régen el lőtt nylát.
- Ennél toáb nem ment Magiar Svét tábora,
Lengiel országonnis mert túl mentek volna,
Hanem innet siet által Prussiára,
Közel az hol tenger felé megfen Viszla.
- Ott is hamar köttet hidat királi Viszlán,
Padlást készitetvén öregh haiók hátán,
Mellyeket vas matsikák tarinak méli viz árkán,
Okos vitézt semmi gántsi meg nem gátolván.
- Valami hir érte volt Svét királi fidét,
Mert oli sietséggel költöztette népét,
Hid mellett is vitték által némeli részét,
Ki miatt haióstól borult el feles Svét.
- Mind az által királi vizen által futván,
Nem sokat aggódik viz miatt löt kárán,
Hanem Rákócitól mint vállfék meg, osztán
Földön ne maradna két szék közt az után.
- Félre hija Kemini János jó barátfiát,
Feiedelemnek leg felsőb Generállyát,
Neki ielenti meg el menő szándékát,
Annak rovassággal fel kereset okát.
- Melinek midőn hirit viszi Rákócinak,
Oka mi lehessen ez nagi változásnak,
El rémül, erek is benne meg posdulnak,
Megyen eleyben maga is királinak.
- Sok fogadásodra - mondgia - tudod, királi,
Honnat jöttem, hózom nem is tudom, mint áll,
Idegen országban magamat hogy hadnál,
Emlélezzél, régi kötésünk miben áll.
- Oli idegen tóllem ez országnak uttya,
Kiben eddig jártam utomat mint árva,
Ki vigasztalását fatorától várig,
Én rád nézve magam vetettem kockára.
- Fejedelem előtt amaz egy ideyg
Esopus rókája módon gondolkodik,
Csak el beszélhesse magáról Rákócit,
Szaporán igiri viszsza jövetelit.
- Lehetetlen, ugi mond, mostan várakoznom,
Mert Dánosok miatt érkezett sok károm,
De szép regimentel, ne féli, veled hagiom
Vitéz Starenberget, leg főb Generálom.
- Eő leszen utodnak elöl kalavuzza,
Személlyemnek pedig jeles heli tartója,
Dolgom végezvén meg térek hozzád viszsza,
Mert hiszem, dolgomat Isten jobban adgia.
- Alattomban pedig Generálissának
Meg haha volt, mihelt módgia leszen annak,
Maga is utánna tartsion királlyának,
Nem sokára búcsút adván Rákocinak.
- Evel el távozik Svét királi Carolus,
Generallyával egy niháni sereg Svecus
Feiedelem mellett marad, de cincius,
Ki más mesterséggel majd királi után csúsz.
- Fel megfen Rákóci Viszla mellett viszsza,
Tartván hadayval ismeg Russiára,
Elsőben niertesen érkezik Varsvára,
Leg nevezeteseb király városra.
- Ot az királioknak metropolis heliek,
Király válosztó méltóságos székek,
Régi iel oszlopok, dicsretes iegyek,
Aranias márvániból fénlő temetések.
- Világi pompára készitetet város,
Inkáb mint erőre lehet alkalmatos,
Városi nép benne valami kevés rosz,
Nem is oltalomra, hanem hódfásra giors.
- Kevés ágiu lövés után üdő mulya
Hamar feiér zászlót raknak ki torniokra,
Rövid tracta után kapukat ki nyttya,
Porkoláb koltsiokat magiar kézben adgia.
- Ot nem sokat mulat Rákóci feidelem,
Király házokat iár el csak hertelen,
Feiedelem mellett hagiott tökélletlen
Svét generál onnat butsiuzik s el megfen.
- Már egy reminségtól meg fosztatott magiar,
Hitted volna é, Svét legyen illyen fukar,
Hova lést már, midőn jót senki nem akar,
Hazádban sem mehecc illy meszünnen hamar.
- Meg bódult Rákóci Zavikhost felé tart,
Hol az előtt Svecus kötőt által hidat,
Hát régen el bánta Lengiel előliünk azt,
Viz pedig naponként szem látomást áratt.
- Azomban táborra rost hirt boszton hoznak,
Kivált föld népe mint onnat el tudnának,
Ha nem igaz is, mind egy meg rémült hadnak,
Dúlásban mind kozák s magiar alább hadnak.
- Szokás szerint hirek napról napra nőnek,
Haraggal, sebbel mint Lengiel hadak fűnek,
Ugi hirdetik, mint ha majdon ot lepnének,
Melliel rettenetes félelmet nevelnek.
- Noha Lengiel erő hozzánk közel sem volt,
Mert nem futták még, hogy Svet töllünk el fart.
Mégis nagi hirtelen szivében ugi el holt
Egész magiarság, hogy benne lélek sem volt.
- Háta megett lenni Lengielt alitotta,
Előtte meg áratt Viszlát szemmel látta,
Ok nélkült magát sok vetette halálra,
Szerentsiére széles viznek fogott úszva.
- Szomorú nevetsiég volt nézni némelljet,
Gőmbelieg hordóval vizben mint hömpőligöt,
Áárniékhoz kapdosó vizben haló embert,
Az szükség minémű mesterségeket lelt.
- Ha valameli háznak oldalát le vonták,
Kit borona fákkal raktak volt fel gazdák,
Az ollyakat zászlós seregestől kapták,
Ki sem láccot vizből, sokan ugi le niomták.
- Költözésben miket sokaság követet,
Arról ki mondhatna, nem tudom, eleget,
Elég; vitézlő rend vizben arany veszett,
Menyt ellenség el sokáig sem Bitet.
- Sok niomorusággal, kárral és halállal
Viszlán által kelvén, Rákóci táborral
Podolia felé tart kozák kalavuzzal,
Nem tudván, mi végre siet éyel nappal.
- Hát az is sajditot rosz sáfráni illatot,
Hogy mentől hamaréb vég kozák országot
Vehetné niakában, azon fárodozot,
Ahoz képest maga hasznára hordozot.
- Kozákság mindenütt mint vezér elől iár,
Haza mint szaladgion, kelt, üdőt keres, vár,
Egykor előtttünk hát egy véghetetlen sár,
Kin kozák hadnagiok buskolódnak hogy már.
- Gonosz nemzet pedig szánt szándékkal hozta
Feiedelmet illien romlásnak árkára,
Hogy még magiar azon lenne tartoztatva,
Addig vetné magát hit ellen illára.
- Lápos heli, melire vitt, meg nem gázolható,
Toáb sem mehetni, mert minden felől tó,
Nádak között azon volt egy titkos paló,
Kin kozák hir létig el futot, áruló.
- Az is magát, mint Svét, haza késirtetvén,
Magiar árniékában prédával meg telvén,
Lengielen mint boszszút állianak, fel töt cél,
Hát csak az volt, oszton lássa magiar, mint él.
- Gonosz árok miatt vagion nagi bódulás
Rákóci táborán, mert nintsi rajta gátlás,
Meszsze fél hód módra bé kentet mint sánc,
Kár, jobra, sem balra nintsien szabadulás.
- Azonban hát régen hirével Lengielnek
Marsalk Potockinak, vitéz Cseneckinek,
Még Viszlánál az ő magiar ellenségek
Uta vesztet darvak módgiára kerengnek.
- Nem sok, de válosztot seregekkel érnek,
Nem is kell sok fegyver meg ijedet népnek,
Törődik Rákóci, mint álljon ellenek,
Meg hült szivek régi tanátsy hiveinek.
- Nem fért tanátsiában ió szivű Haller Pál,
Sem amaz vitéz úr Kornys Ferenc, immár
Azokat szólittya bús elmével, mondván,
Tű menietek hátra, Lengielt tartóztatván.
- Meg csalt volt reminség, most nylik fel szemem,
Hogy nem pohár mellett szóllott illet érdem,
Bennetek jó virtust láttam: nem becsültem,
Nem lesz el felejtve, ha harcoltok értem.
- Mi nem, én voltam oli idegen hozzátok,
Eddig mint magatok tatám gondoltátok,
Hanem koncot féltő udvari kovátsiok
Engem is elmémből ki koholtak azok.
- Elsőbennis két úr, uroknak szovára
Nemes seregekkel serínységgel viszsza,
Küküllőnek eggyk, másik fő ispánja
Kolos vármegyének, ők maradnak hátra.
- Az nap serit estvig két úr vitéz módra
Ellenségtől tábort harcai oltalmazza,
Egyéb ként minden nap Lengiel fel vert volna,
Hátul járó sereg ha nem oltalmazza.
- Két egész hétig mind egy aránt niomoztak,
Tábor derekából kiket ki kaphattak,
Irgalmasság nélkül kard élire hántak,
Hazáiokért boszszut valóban állottak.
- El lankad magian had végtére munkában,
Mivel naponként fogi, nem épül számában,
Részesülvén gazdag, számtalan prédában,
Attól sem válhatván meg, mehet lasabban.
- Ilivo várossápoz egykor közel futván,
Többi közt valaki mondani találván,
Hazánktól távozunk, menvén kozák után,
Hat nap haza futnánk, más felé indulván.
- Ezt halván, táboron mindenütt sibongnak,
Végre tá.modásra székelyek indulnak,
Most vesszük eszünkben, velünk mit akarnak,
Hogy hazánktól mentől meszszeb szakaszszavak.
- El kapván az embert, fogfák kalavuznak,
Uttiok felől előb kitóz szót hallottak,
Rész székeleség azzal Erdéliben indulnak,
Nemes Tamást tévén előttök Tárónak.
- Akkor azon úton maga is Rákóci
Lengiel előtt körien szabadult volna ki,
De hogy nem fért Isten tanátsiában senki,
Még töb ostort tartot ide hátra neki.
- Amazok ellen is sőtt haragra gerjett,
Utiokat gátolni kész volt, mint lehetet,
Csak hogy sok veszéli közt ki teriedni nem mert,
Meli régen már körül fogta szerencsétlent.
- Mezey hadakkal kész volt ráfok menni,
Csak hogy nem lehetet azokhoz is bizni,
Moldován vaydának búvóban kezd irni,
Vágiák őket, midőn arra kezdnek iumi.
- Kivárat hatófokban noha sok munkával
Azok hamar jutnak szép Moldován által,
Job rész tábor még is marad Rákócival,
Ki hadának már tsiak fizet sahajtóssal.
- Akkor meg maradot hiveyhez fordul,
Mondván: felőlletek mit véllyek ezen túl,
Idegenek látom pába futásomtul,
De mit tegyek, minden veszéli ha rám tódul.
- Engemet mindenek felett illyen kin fúr,
Nem lehet szakadnom meszsze kozákoktul,
Köteles hozzájok hitem el nem fordul
Tőllök, egyedül ha maradok is mán túl.
- Ellenség azonban többen többen utól
Ér, egy nap sem marad hátra magiaroktól,
Sákmánira sem mehet katona táborból,
Inségre fut szintén Lengiel kapdosótól.
- Tár szekeret hoszszan niult magok számára
El téritsiék tőllünk szemünknek láttára,
Kiket sok marhával meg töltöttünk vala,
Igaz kereset is mellettek el csúsza.
- Érdéliből inditot drága lövő szerszám,
Puskapor, goliobis, gránnát, tüzes szerszám
Mindenűt maradoz, nintsien kinek után
Vigyázni, mert minden szalad lova hátán.
- Prédával Erdély nép fel épült vala,
Ez előtt két héttel nem volt vége hoszsza,
Vezeték, társzekér anyra volt nyalva,
Egy hintó szekér nem maralt utollyára.
- Az mint lehet, meg is megyünk kozák után,
Mint fémes tollától meg fosztatot madár,
Mind addig, mie meg csalt, az mint fellieb igám,
Hol mi meg rekettünk, ő haza szaladván.
- Ot már magiar szivét félelem el fogta,
Tíz Lengiel személlyét ezer sem álhatta,
Éh giomrokat töltőt vad megy, galagonia,
Még urunk]nak sem volt egy kinyr falatfia.
- Ot niomott el szükség, hol nem mehet senki
Táborról egy falat sákmánt keresgélni,
Rendelt seregekkel Czyernecki s Potocki,
Lengiel ország felső s alsó kapitány.
- Ezek sokasággal ellenünk nem főttek,
Hanem bátor szivel ránk fel fegyverkeztek,
Hozzánk képest voltak számmal felények,
Romlásunkra pedig száz anyasál többek.
- Kiknél szeb fegyverest ez mostani világ
Nem látot, mert fémet, mint mezey virág,
Tisztitot vas sütő naptól fémet inkáb,
Szemben csapot róllok meg tért világosság.
- Csatázni nap estvig lengiel kész lött volna,
Csak hogy szegíny magiar meg fáratt bágiadva,
Ellenséget az ki régen keres vala,
Az mint kivánta, most szintén ugi meg bánta.
- La meli csodálatos, titkos Isten dolga,
Ki vétkéiért embert büntetni meg szokta,
Illyen dolgát töbször magiarnak ki látta,
Hogy ellenség ellen ki ne főne kardgia?
- Ha kötözi Lengiel, eggiet rolla nem szóll,
Ha vágia, görbedve nekie meg hajol,
Nincs oli erős scita, ki ming[i]árt nem hódol,
Kérdhernéd, magiarnak bátorsága van hol?
- Szabadon igi felel, büneymnek soldgia,
Mert nem maratt miám Istennek temploma,
Nem volt el temetet, kinek koporsófa,
Vagi iámbor, vagi pap, kit fel nem dultam volna.
- Még paraszt kozákhoz magamat nem adóm,
Rá nézve gonoszra feiemet nem hajtóm,
Semmi féle nemzet, keresztéhi, sem pogáni
Igi meg nem hoditot, bűn miatt jött ez rám.
- Vaj ha szabadulnék, kit nehéz el hinnem,
Hazám küszöbiből akar ki sem körien
Vinne töbször által, bár inkáb ez helien
Harcolnék hazamért, othon török ellen.
- Csak hogy az keserves, hogy nem ió hazámért,
Sem vitézi módon az szép tisztességért
Ontom ki véremet, hanem egy emberért,
Erdély Corona kinek nem volt elég.
- Bizoni, ha kegyelmes nem lött volna Lengiel,
Még akkor el vesztet volna fegyverével,
De köniű volt frigiet vetni keresztényei,
Ki nem szokott untig zabállodni vérrel.
- Meg alázza magát kételen Rákóci,
Lengiel vezérekhez Mikes Mihált küldi,
Magiar életének engedelmet kérni,
Ezen tul örökös kész frigiet tartani.
- Ne fizessen enny bosszujért bosszuval,
Igaz, vétet sokat ellene szándékkal,
Legyen el felejtve, mán túl szolgálattal
Tartozzék Lengielnek magiar hálálással.
- Urak előtt böltsien Mikes ugi perorál,
Mint vétkét meg bánó, szeme sirólag áll,
Földig hajtot fővel hogy ha kedvet talál,
Beszélli, mit izent az Erdély királi:
- Nem tagadgiuk - ugi mond - Nemes Respublica,
Voltál magiaroknak eddig ió szomszédgia,
Kijért tóllök nem eszt érdemlette volna,
Nem tudom, mi czyllag őket erre vonta.
- Ember akarattya giakran nem magán áll,
Istentől is vagion, kiben áldást talál,
Kiben kemini ostort, ki világon regnál,
Ollyat el kerülni nem embereken áll.
- Ha kedvünk ellen is ég beli Plánéták
Dolgunkat igi frigi módon igazgatták,
Mit tehetünk rólla, erőszakkal szokták
Farumok hordozni ember indulattyát.
- Mind ez által Lengiel Ország feiedelmi,
Ne legyetek magiar nemzet tyrannussi,
Mert valami szokott máson meg történni,
Ugi magatokról is szükség gondolkodni.
- Nem kétlem, kárt vallott szerelmes hazátok,
Magával hordozza tábor, azt tudgiátok,
De ha magiaron ki telik boszszutok,
Azzal nem fordul meg keserves károtok.
- Halván Generálok, Marsalk Lubimércki,
Kevesség közzüllők követet küldik ki
Végezvén magokban, váloszsza legyen mi,
Reminsége kivül választ adnak neki.
- Tekintetre méltó Csernecski, Potocki,
Kiket feiérré töt tisztes üdő régi,
De mind ezek között észszel Lubimércki
Fellieb való, rendel igi felel meg neki.
- Akar kinek szabad méltó boszszút ózni,
Kitől nem tilt ember s Istennek törvény,
Hadgiuk magatokra, mit mixelnétek ri,
Kezetekben lévén ellenség üstöki.
- Mit vétet valaha nektek Lancuk vára,
Ki Lengiel országnak nem metropolissa,
Abban fiátok megé nem is maralt volna
Ellenség, az kitől félni kellett volna.
- Meli hijában voltam uratok sógora,
Lött volna tekintet válla bár tsiak arra,
De bátor ne nézzünk ollyan privatumra,
Hanem az mi méltób s közönségesb, arra.
- Hiszem ha királiság vagi országlás kellett,
Templomot fel törni, prédálni mért kellett,
Abban mutattatok nem nagi emberséget,
Másszor magiar erő nem ollyannal fémet.
- Lányuk, meg fosztatot sok niomorék barát,
Majd minden katona lován tart kasulát,
Rontsiolni mért kellett Istennek szolgáját,
Azok ohajtása rátok éégben kiált.
- Hát az özvegyeknek s árváknak siralmi,
Koldulásra jutó csecs szopók ügiey,
Fegyvertelen szegíny parasztok kiniay,
Ha ránk nem vigiáznak, itélliétek bár ti.
- De mind ezek felett mondanunk is nehéz,
Sok el temetet test, kit mostan nap féri néz,
Az élőkre volt ha fegyveretek oli kész,
Maradot volna meg bár tsiak az temetés.
- Eleytől fogvást magiam mi viselte,
Tudgiuk, hogy kenierét vitésséggel ötte,
Sok pogániság ellen két száz esztendeie,
Miolta vitézül hazáját őrzötte.
- De soha nagi szégient illyet nem szenvedet,
Noha szerentsie nem mindenkor kedvezet,
Mert illyen gonoszban nem is keveredet,
Hogy meg vetné meni s föld örökösön őtet.
- Mindazáltal nektek ha szemünk kedvez is,
Alig büntetetlen ha marad végre is,
Az égben kiáltó bűnért még egek is
Erős boszszút várnak, magunk vitézink is.
- Tőllünk azért mától fogvást kész kegyelem,
Csak hadunk számára millió pint legyen,
Kivel tatám ember nállok kedvet telien,
És fel indult szivek le csendesülhessen.
- Szelid ió válaszszal siet viszsza Mikes,
Kit meg szorult magiar várván ugian éhez,
Meg ielenti, mi kell Rákócinak ehet,
Mentől hamaráb mint fusson frigi ió véghez.
- Kedvesen halgattya s lánya feiedelem,
Mint ki többire már eset volt kétsiégben,
Akadállya lévén hirtelen tsiak ebben,
Békesség feiében arany pinzt hol vegyen.
- Apafi István fő rendek között való,
Rákócinak nem is kedve szerint való,
Mert töb hadak közt volt ó is zugolódó,
Lenni nem akarván északi kóborló.
- Másikat, Gierőfi Giörgiöt udvarából,
Két atiafiat, mell szármozot egy ágból,
Zálogul Marsaiknak küldi táborából,
Mig meg elégithet Lengielt millióról.
- Vitetnek szegínyek bizontalan utca,
Azt hivén, nem futnak többé szabadsiágra,
Feieken maradván uroknak haragfa,
Méltatlan ügiekről tesznek panaszt sirva.
- Kivált Apafinak édes öreg anya,
Othon mellette nem maradván giámola,
Magán kivül két egy testvér attya fia,
Azok is futandók Lalám maid rabságra.
- Ez úton szabadul ellenség kezéből,
Csaták is meg szűnnek immár minden felől,
Lengiel urak iünnek békességben elől
Ununk sátorához, beszélvén ezekről.
- Régi vitéz nemzet nemes feiedelme,
Föld felet szárnyán iárt magiarok szép hire,
Most pór kozákokhoz atta magát mire?
Kiknél iobbágiotok néktek iob mindenre.
- Ugi tuttok, ég alatt leg nemesseb nemzet
Lengiel és magiar volt, kiket öszve szerzett
Minden dolgot böltsien vezérlő természet,
Hol van nagira termett nemesi természet?
- Mondgiad uram, neked mit szolgált kozákság,
Eökrök s egyéb marhák mellet nőtt parasztsiág,
Akkor eke szarván hajladozot kozák,
Mikor melletted volt kész Lengiel barátsiág.
- Tudd-é, Betlen István mikor Szalontánál
Pogáni néppel iöt rád, hogy meg gialázódnál,
Hogy szép coronádtól végre meg ne válnál,
Menny Lengiel melléd segitsiég Tordánál.
- De régi dolgokról ne légien bátor szó,
Nem voltunk mi soha magiart meg utáló,
Tavalys hozzád ment tőllünk jó hir mondó,
Közzénk királiságra fiadat kivánó.
- Mikor Luppuj vaida várát, magos Sutsivát
Ellenséged ellen keminien vitamád,
Ugi teccik, ellened volt akkor is kozák,
Az mi nemzetünknek volt tekinteti rád.
- Lányuk, meli unalmas Lengiel barátsiága,
Holot fegyver és vér nélkül királiságra
Házodat kivántuk s hittok méltóságra,
Mit tehettünk, ha nem kellet az corona.
- Svét s kozák igirte, kiknek adhatóig
Soha nem volt, talám Isten nem is adgia,
Az ollian adomám mukk, mint füst pára,
Boldogtalan ember, még is kaptál rajta.
- Illien meszsze földre mire nézve haltad
Csak nem őstől maratt gazdag országodat?
Nem tudod, mink is fel dúltuk iószágodat,
Miolta. kozákkal prédállod hazánkat?
- Kitsiniben rabunká nem lött édes aniád,
Szaladván tsiak alig kapta Munkátsi várát,
Szintén mink is akkor égettük várossát,
Noha meg nem atta azzal kárunk árrát.
- Véled-é, még mit lácc, ha iucc országodban,
Ne gondold, mint hattad, találd ollyan karban,
Forrót othon alád főznek vaj ki sokan,
Még barátidnak is szivek álhatatlan.
- Nehéz halya búval tellyes feiedelem,
Lengiel hogy illyeket hóni szemére minden,
Rész szerint igazak, rész szerint illetlen
Boszszúval fárasztiák meg esettet szemben.
- Halgatyán ideyg végre bátran felel,
Noha belső képpen szomorú lélekkel,
Köniüd most kockázni velem, meg giengültel,
Fáratt oroszlánt is szuniogok lepnek el.
- Mihelt hadi Mársnak udvarába mentem,
Nékem adott éles kardgiát kézben vettem,
Tuttam én, mindenkor nem tart mézzel engem,
Még is őtet inkáb másoknál kedveltem.
- Nagi giöniörűségben mint egy világ fia
Sok képpen volt nékem, ha volt másnak módgia,
Igi kellet lenni most, ha szolgáltam arra,
El kel tűrnöm, ha meg tréfált is Bellona.
- Meg vallom, szomorú nap féni illyen nem ért,
Mert éltemben eddig többször rám jóókat mért,
Mostan haragfában tőllem, érzem, el tért,
Köniörül meg raitam, vagi iobban meg emészt.
- Nem mindenkor veszti, mikor meg suitollia
Embert az szerentsie, sőt nagiobra tarfia,
Egyébként magiar el régen fogiot volna,
Esetiből ha fel nem emelte volna.
- Én pedig nem fészek többé háládatlan,
Mint kikben vitézi virtust tapasztaltam,
Meli emberek között ki nem láccik iobban,
Mint ellenségen vett giőzedelmes karban.
- Ez beszéd közt kire Lengielnek érkezék,
Azt értette tatár, hogy magiar nemzetsiég
Meg szorult; mint éh sas siet ránk s ugian ég,
Prédát szomiohozván sietvén majd it lép.
- Eddig noha voltunk Lengiel ellenségi,
De békesség által immár jó baráti,
Rákócinak ehet képest meg ielenri
Generál, meg maratt magiart mitől félti.
- Egyik veszedelem másikat ugi űzi,
Űzvén szokás szerint maj don utól éri,
Mikor menekednék veszett eggykből ki,
Meg bomlot szerentsie más veremben eiti.
- Ebben már Lengielek tanátsial Rákócit
Jövő pogáni ellen, mint lehet, segítik,
Magok között iobnak végre fel ezt lelik,
Job táborától ha Rákóci távozik.
- Mert ha tatár érez feiedelmi személit,
Igir ő magának annál gazdagiab részt,
Ha pedig Rákóci már el ment, ollyant ért,
Talám nem iün meszszeb meg hült reminségért.
- Teccik ez mindennek, feles ió tanátsinak,
Lengielek Rátsivil herceg ifiúrvak
Szólván, azt rendelik úti kalavuznak,
Hogy mellette lenne hiven Rákócinak.
- Igaz, nem szól nylván ellene végzésnek,
Csak magában főzi gongiayt feiének,
Ollyan állapotban forgó nagi embernek
Ki tudna, szivében menny formák tünnek.
- Elsőbennis Kemini Jánosnak ielenti,
Generál s nagi tanátsi, mind házi s mind hadi,
Ezt találták, ugimond, róllam Lengielek ki,
Hogy mennék el elől, maradnátok el ti.
- Micsodás orcával venném arra magam?
Hiszem én sem vargák céhekből szármoztam,
Én hogy el szaladván iának szabad számion,
Tatár miatt essék nemzetem békóban?
- Lelkemet pediglen minden felet giötri,
Hazáinkból kedvek ellen én hoztam ki,
Mit mondanak róllam személlyem irigy,
Hanem hogy mi voltunk magiarok hóhéri.
- Nem azért vóltam én országomnak hittel
Köteles, hogy mihelt veszéliben borul el,
El szökiem melőlle és tsiak kiniérével
Tartsiam magam, öszve nem fér becsüllettel.
- Veletek maradok s valamiket rám méért
Meniből az Felséges, azokból nagiob réészt
Én érdemlek s fel is veszem az büntetést,
Hogy sem rátok hadgiak méltatlan szenvedést.
- Ugianis mit használ világban életem,
Ha tőllem távozik vagi el vész nemzetem,
Még nemzetemben tart, addig becsülletem,
Még becsüllet, addig kivánom életem.
- Erre Kemini János köriben Iábbó szemmel,
Nem ugi Uram, nem úgi, erről szóllani kell,
Feiedelmek giakran magok esetivel
Országot halálos sebbel vesztenek el.
- Mint giükerén amaz vastag fen álló fa,
Ki szél miatt magát toáb nem birhattya,
Valamenyn vadnak csemeték alatta,
El esvén, magával eggiütt mind el ronda.
- Teccésemből azért job Uram el menned,
És ha Isten adgia, székedben be ülnöd,
Országodban napról napra erőssödnöd,
Hogy sem pogáni miatt velünk eggiüt veszned.
- Mert ha mi minyájan rabságra futunk is,
Magad meg maradván, reminségünk mégis
Leszen szabadsiágra, de ha vész it télis,
Nem leszen magiarra gongfa senkinekis.
- Ugi teccik, még azt is méltán itilhetem,
Ha meg érti tatár, hogy Rákóci nintsien,
Kit mindenek felett kivárt tőrben ejtsien,
Vagi aláb hági, vagi meg lankad az űzésben.
- Arra feiedelem haiolván igi felel,
El megyek, magad is tsiak hogy velem jüj el,
Leszem ki helietted táborom népével
Marad, őket hozza utánnunk üdővel.
- Nem tagadom, Lengiel praktikától félek,
Ki tatám tatárral róllunk titkon végzet,
Rajta történt boszszút körien nem felejthet,
Hogy már ő kedvez, de tatárral meg büntet.
- Ne kivárd azt tőllem, viszont Kemini János,
Hogy én is el menyek, holot vagiok soldos,
Az ki szolga, nem úr, azt mondhatom ahoz,
Hogy szökiem el risztem mellől, mint egy pártos.
- Jól látom én ennek rosz kimeneteli,
Kiből nem tudom, ha menekedünk-é ki,
Ha vágitam utánnad eddig első lenni,
Iók után gonoszt is tartozom szenvedni.
- Nem féltlek én immár Lengiel praktikától,
Inkáb személlyedben magát félti kártól,
Nem azért alkut meg vélled millióról,
Hogy veszedelmeddel el maradgion attól.
- Hanem uram neked Meniből áldást kérek,
Tóbiás angiali vezérid legyenek,
Midőn országodban iuthacc, azon kérlek,
Ne felejtsi el, kik it marattunk éretted.
- Ez szókra Rákóci tolle butsiut vévén,
Táborán szándékát hirré nem is tévén,
Kevesed magával (köny hulván le szemén)
Indul, uttya felől bizontalan lévén.
- meli keserves volt bujdosásra futni,
Kinek eddig kedvén folitak szerentsiésy,
Kit fuvó széltől is féltettek szüley,
Kinies életről vas barazdára hágni.
- El maralt étkekkel hoszszan rakott asztal,
Kihez ült vigadván nemzetes urakkal,
Éhségét űzhetné prebenda cipóval,
Bár tsiak éyel nappal üget éh giomorral.
- E felet rettegvén nézünk giakran hátra,
Űző Tatár ha nem érkezik niakunkra,
Nagi változás! minap késiróje vala
Kinek negyven ezer, most egy nihány szolga.
- Elébbi boldogság helién niomoruság,
Régi niugodalmot tetéz be fáratsiág,
Alutlanság miatt el hatot bolondsiág,
Kergeteges tulok módra szemmel sem lát.
- Meli városok mellett ez előtt tiz héttel
Mentünk lassú pompás hadi féniességgel,
Csudállyák, mi történt rajtunk ili hertelen,
Mint szaladunk viszsza most szemünk szöktében
- Egykor értük az nagi hideg havast, Ciblest,
Lengiel Magiar ország közt ki határt vetett,
Hol Forgátsi valaha buj dosot s éhezett,
Halászván Erdély feiedelemséget.
- Ott többire mint ha volna hazájában,
Szegíny Rákóci Giörgi Máramaros tájban,
Ott is szerentsie lest vetet haragfában
Ellene, meg álvár uttyát egy barlangban.
- Két kegyetlen kő szál utat meg szoritván,
Kit hegy tolvajok sáncul be tsynálván,
Az hol szabadulást várt sok munkák után,
Ott is kardal állott eleyben marfián.
- Azon mindazáltal nem igen nagi bayal
Jött Magiarországra hazájában által,
Kit Lengiel had addig rontot tűzzel vassal,
Mig Lengiel országra iárt Rákóci Svéttal.
- Meg pusztult országát meg sem tekintheté,
Hogy Podolián hagiot táborát el lepé,
Számtalan tatárság nap keletről elé,
Mint sűrű köd szálvár hegyekről le felé.
- Látván kevés magiar óket, remintelen
Egy feléys ösvéni szaladásra nintsien,
Giorson veri magát sáncai keritésben,
Holtig meg nem adván magokat éltekben.
- Mellyet tatár látván, ottan meg tartozék,
Romlását kerülvén, mint rovasz nemzetsiég,
Frigiet teszem mint ha kellene békesség,
Mellyet Kemini János örömest vélle vét.
- Toább minden főtől csak két két tallért kér,
Pogáni hitre mondgia, onnat oszton meg tér,
Meg szerzik aztat is, csak lenne hasznos bér,
Fel szedi s bé adgia, mást mivelni sem mér.
- Eggykért hát azért kelletet az summa,
Hogy magiarok számát abból ki tanullya,
Az után hitet mint ha nem adott volna,
Rohan magiar ellen, mint sas az prédára.
- Egy felől Muradin kegyetlenül vij a
Sáncokat, más felől öreg Szultán Galga,
Maga is tatár hám minden haddal raita,
Hegyet völgiet fogván be meszsze tábora.
- Kevés pogániság is harcol kijáltással,
Hogy rémitsien, fel ér valamit torkával,
Hát az hol száz ezer felett vagion számmal,
Micsodás üvöltés, ropogás iár azzal?
- Rettenetes harcot hajnaltól nap estvig
Tésznek, ellenek lőtt nyltól nap sem teccik,
Többi közt Muradin mérgével is vivik,
Hogy kevés magiarhoz nem férnek, szégienlik.
- Sáncon kivül immár piros Buszurmánj vér
Mint patak meg indult, sebben sok viszsza tér,
Egész nap ostromra mind uyab pogáni éér,
Noha sok ezernek lelke Plutohoz kéél.
- De mindenek felett Muradin nagi Szultán,
Egész tatár nemzet vigiázot az után,
Ismég harcot indit ideyg niugodván
Mindenestől magiart koszorúban fogván.
- Magát az szerentsie oli heliben állatta,
Holot vitéz Kornys Ferenc készen várta,
Mint egy unikornys vakmerő vadászra,
Ugi nemzete mellett életét nem szánya.
- Fut s fárad fel szóval valameli felé jut,
Jó hirre, mondgia, ma nylt magiaroknak út,
Nem veszen hatalmat az pogániság sohult,
Valahol hitet szeg, mert Isten előtt rút.
- Erős Atillának áldott maradéki,
Ne féllietek, mi nem a sokaság giőzi
Meg az ellenséget, giakran hanem az ki
Egy szivel lélekkel holtig egy mást érti.
- Mint egy uj erőben öltöznek ez szóra,
Rettenetes harcot indimak pogánira,
Látván, el kel válni élet vagi halálra,
Szoros állapoznak mintsien egyéb uttja.
- Más felől Béldi Pál sarcon áll fegyveres,
Fel giult puska portól noha még is sebes,
De jó Székeliekkel kemini harcon feles,
Nem veszen hatalmot rajta semmi tegzes.
- Leg elől állanak nemes és fő rendek,
Nagi Tamás, Mikola Sigmond elsőb tisztek,
Ország s feiedelmi tisztre méltó feiek,
Mint Apafi Miháli, királlya Erdélinek.
- Eggyenként későre számlálnám meg őket,
Fémes uri nemből álló vitézeket,
Ki tudgia, mint harcolt vitésség s becsüllet,
Kételenség s erő, nemesi természet?
- Nem Játot hasonlót az nap régtől fogvást,
Ili tartozás nélkül vakmerő vér ontást,
Keresztéri pogáni közt nagiob általkodást,
Mint űzi s forgattya ez két nemzet egy mást.
- Régen várt reminség Tatárokat izgat,
Ha rabbá teherré nemes magiarokat,
Nem kéminli vérét, valahol hasznot hajt,
Pokolig megfen el, tsiak lásson jutalmat.
- Magiar viszont harcol kedves életéjért,
Avagi inkáb kinos rabságtól féltéiért,
Job szivel adná ki vitéz módra lelkét,
Mint hátra kötözve rab szijal két kezét.
- Mind addig forgódnak, hogy nap el enyészik,
Tatár is hogy roszszul niereséggel hizik,
Meg sebhetet s fáratt, viadaltól szűnik,
Magiar tábor körül meg száll s telepedik.
- Setit éccakából más napra viradván,
Ezer hat száz felett ötven hétben irván,
Kis Aszszoni havának tizen heted napfán
Uyab hadat indit el fárat hadra Chám.
- El ajánlotta már szegíny magiar magát,
Ellenség ellen vár készen minden órát,
Harcolván halálig magokat nem hadgiák,
Tatárt, mint meg búsult kan, egy másra hányáé.
- Mit mivellien toább, pogániság téboliog,
Mert meg unták, veszet közzüllők ollyan sok,
Nagiob rész jovallya, viszsza térni maid iobb,
Hogy sem mindenestől két nap el foginiok.
- Azonban kőztök egy falka Cemen gialog
Álhatatlan szivel sáncban addig forog,
El árullyák szegíny magiart az pártosok,
És pogániok közzé szöknek mint pogániok.
- Veszedelemre s nagi romlásra nyt utat,
Valameli feidelem gialogot ollyat tart,
Tökélletlen nemzet, kiben hit nem áthat,
Senkinek árulók hiven nem szolgálnak.
- Az meli utat azért sáncon fel nytottak,
Azon nyláson be tatárok rohannak,
Mint nagi felhő földre, tsiak ráfok borulnak,
Igi szegíny magiarok rabságra jutottak.
- Ániló Cemen is vett méltó iutalmot,
Mert mint koldusok, nem voltak kedves rabok,
Tatároktól mind le vágattak ugian ott,
Fizetni szolgának ördög is ugi szokott.
- Egy seculomban nem történt illyen romlás
Magiarokra mellyet hozot nagira vágiás,
Kereszténségnek volt eddig hatalmas sánc,
Láb alá niomatot már, mint el döitöt vász.
- Ez ideyg félvén kik betsiüllik vala,
Eset után azon nemzeteknek tsiufia,
Minden nap fogi s romol, hervad coronája,
Rázzák s veretik mint út felen dió fa.
- Sok háborúsággal világ forgása iár,
Kiben Magiar ország régen hogy torkig áll,
Nem is hiszem, toább talpon álhosson már,
Mert érte Rákóci nem sokáyg strásál.
- Az hir hertelen, mint szárniára költ madár
Érkezik Erdéliben, ötöd napot sem vár,
Hogy el vitte magiam az kegyetlen tatár,
Fekete tengernél be is árkolta már.
- Mellyet Rákóci Giörgi halván, álmélkodék,
És mindenek felett szivében meg esék,
Nem tudgia, sirassa magát vagi nemzetét,
Végre fel ébredvén égre suhajt e ként:
- Én ó bódogtalan töb feidelmek között,
Vitéz hű népemnek romlása miként lőtt,
La mért hizelkedet szerentsie s becsüllött,
Hogy napom világát fogná bé sebt köd.
- Kedvekre fel tartot keliben nemes ifiak,
Kiket most poraccon niakon kötve húznak,
Ithon keservesen sok aniák siratnak,
Nehéz hallanom, mert oka voltam annak.
- Szép üdóre iutot tekintetes urak,
Kiknek szakállokon mint borsó szem, halnak
Sok köri hullatások, ugian meg áztatnak,
Végre látom, mire miattam jutottak.
- Erős vitézek mint vesztenek el harcon,
Kiknek koporsojok készült örök áron,
Jó hir s emlékezet mindétig fen állyon,
Égig suhajtások ellenem ne hasson.
- Mert ki feiem felett fogok az nagi Úrra,
Nekem is pogáni vagi véremet ki onria,
Vagi lésnek hazámnak boszszut álló tagfa,
Halál bizoniságom leszen nem sokára.
- Igaz Magiaroknak igaz feiedelme
Igazat mondottál, kinek véred fele,
Éltedet oli hamar nemzetedért bár ne
Attad volna, mert más már nem harcol érte.
- Ugi látom, iob mester nintsien oktatásra,
Mint az niomoruság, ollyan kész oskola,
Leg hamarább is meg embert az tanitya
Minden becsülletet illető dologra.
|
|