[Rákóczi-eposz]
Közel
ezer versszakból álló elbeszélő költemény Erdély romlásáról. A cselekmény a
II. Rákóczi György 1653. évi moldvai hadjáratától a fejedelem 1658-as hősi haláláig
terjedő történelmi eseményeket öleli fel. A mű középpontjában álló Rákóczi fejedelem
nem annyira eposzi hős, mint inkább nagyravágyásban vétkes, de bukásában felmagasztosuló
tragikus figura. Alakja, sorsa előrevetíti a Tündérország–Erdély hamarosan beteljesülő
tragédiáját is. A mű nem valódi eposz, de több históriás éneknél. A szerző kétség
kívül jól ismerte a Szigeti veszedelmet, históriájának eposzi elemeit
elsősorban onnan merítette. A történetformálás – Kovács Sándor Iván megfigyelése
szerint – bizonyos mértékig a mártíréletrajzok bűnbeesés-bűnhődés-vezeklés-megtisztulás-megigazulás
sémáját követi. A vérével a szászfenesi csatateret megfestő fejedelem az országa
megváltásáért magát feláldozó, keresztény uralkodó archetípusának jellegzetességeit
hordozza.
Belső adatok alapján
a mű keletkezését az 1670-es évek közepére tehetjük. A magát meg nem nevező
szerző Kemény János környezetébe tartozó, katolikus vallású erdélyi főúr. Kilétének
kiderítésére már többen is kísérletet tettek: Szigeti Csaba Felvinczi Zsigmond
szerzősége mellett érvelt; mi sokkal meggyőzőbbnek érezzük Szakolczai Attila
érvelését, aki Kornis Gáspár személyét sejti a mű hátterében. Kornisra teljes
egészében ráillik a feltételezett szerzőről alkotott „fantomkép”; gyakorlott
íróember, személyesen ismerte Zrínyi Miklóst, megfordult Csáktornyán, sőt, valószínűleg
a diplomáciai összekötő szerepét is betöltötte a horvát bán és Kemény János
között. Legdöntőbb érv talán az az elfogult tisztelet, amelyben a Rákóczi-eposz
részesíti Kornis Jánost, Kornis Gáspár atyját {>}.
Nincs adatunk rá, hogy
a kortársak vagy a közvetlen utókor ismerték volna ezt a művet. Kézirata a XX.
század elején bukkant fel az irodalomtörténész Lukinich Imre környezetében.
Ez a kézirat azonban időközben elkallódott. 1927-ben Dézsi Lajos lemásolta,
és bő tartalmi ismertetést közölt a műről az ItK hasábjain. A Dézsi-féle másolat
teljes szövege csak egy bő évtizede jelent meg teljes egészében (A Rákóczi-eposz,
kiad. SZIGETI Csaba, Bp., 1987). Jelen szövegközlésünk alapja ez a kiadás, a
szöveget átírtuk modern helyesírásra, a nagyszámú értelemzavaró másolási hibától
pedig igyekeztünk megtisztítani. Furcsa módon a másolat egyik triviális félreolvasata
– „Pallas” helyett „Malaszt” – irodalomtörténészek sorát indította töprengésre
a megszemélyesített Kegyelem mibenlétét és poétikai funkcióit illetően. Eltértünk
a mű szokásos tagolásának hagyományától is, amennyiben az bevezető rövid, 34
strófás szövegegységet nem első éneknek, hanem invokációnak, előhangnak tekintettük.
(Figyeljük meg, ebben a kis, allegorizáló előjátékban a szerző „belepozicionálja”
magát művébe: a vonakodó poéta a sértődött Achilleusz vagy Delimán szerepében
tetszeleg.) A szöveg átírásában Lukács Katalin volt segítségemre. Az itt közölt
szöveg bármilyen további felhasználásához kettőnk engedélye szükséges.
[INVOKÁCIÓ]
|
|||