|
|
|
- Boldogtalan öröm kinek ma kezdete,
Holnap siralomra fordul tatám vége.
Nem kellene vágini ollyan csemegére,
Kinek foitós magva rút véres ki pökve.
- Eleget nőttél vólt, édes hazám Erdélj,
Toább nem niujtoztál vólna az lepelnél,
Ugi iár az, ki maga határában nem féér,
Mint farkára nehéz tököt kötött egér.
- Afrikát Romához Scipio hódoltatta,
Julius császárnak hires diadalma,
De mihelt Erdelinek szerentsie szolgála,
Ezeknél magosban terjett kivánsága.
- Mert ez után mingiárt ha meg kell vallani,
Lengiel ország ellen kezde aspirálni,
Rákoci kozákkal, svéttel cimborálni,
Cseh országot, végre Rómát el foglalni.
- De hogy rendel szokás járjon az biróság,
Hódolatlan tőlle másik Olá ország,
Pokol szomszéd mellett nem lehet bátorság,
Soha ne maradgion hát megé gianóság.
- Azért ezer hatszáz ötven ötödikben
Szent János kovában, már Ceres kezében
Koszorúk valónak virágok kötésben,
Sarlój át sem tarfia vala már az szegen.
- Araraj szin köntössét föld fel vette vala,
Kin ugian tündöklött bokát érő sárga,
Számtalan nemzetsiégh udvarát el fogta,
Életét mindenik keresvén mint hangig.
- Nem tudgiák, hogy halált kereső Keminj Márs
Más felől fel serkent, kihez Ceres nem társ,
Kardal keresd kedvét, nem kell neki kalász,
Vérrel elégszik megh, egyebbel ne is báncs.
- Jól lehet, elsőben az vitézi kinyr
Nehéz emésztő, de vaj ki sokat igir,
Ennek kedves ize dicsretes jó hir,
Az ki koporsódban azon túl is késir.
- Nem is nevel fellyeb semmi mint vitézség,
Nem is teriezt oli ki senki mint vitézségh,
Nem is tarfia toább hirek mint vitézségh,
Nem is becsültet más úgi mint az vitézség.
- Herkulest, Jázont meli régi halál vitt el,
Kiknek eddig porok sem találtatnék fel,
De mivel éltenek vitézi kinyrrel,
Életeknél drágább hixek nern veszett el.
- Evel foglalta el Scipio nagi Afrikát,
Hannibal be zárta Rómának kapuját,
Napkeletig vitte Alexander kardpiát,
Fegyverrel magának borozdolván határt.
- Régiektől hagiott illyen szép példákon
Jó reminséggel is Rákóci fel giula,
De trételenség is, kivánság is hija,
Mert ha, nem forgódik, vakot vet az kocka.
- Havasalj földéjért sok vérét atta volt,
Szegíny Máté vajda az napokban megh holt,
Másnak sem adgiák azt ingien, vár baj vivot,
Ki job kézzel fogig, leszen ahoz hódolt.
- Erdélinek is Máté igaz szolgája volt,
Esztendőnként adván ajándékot s adót,
Ha kellett fáradni, fegyverével kész volt,
Ha szükség kivánta, tanátsia ielen volt.
- Szerentsiéje s kára lévén öszve kötve
Velűnk, hogy két ország többet végben vinne,
Eggyesség, szeretet tudván, aranyt érne,
Kin semmi hatalom erőt nem vehetne.
- De részünkről neki tavalj az cimbora,
Megh vallom, ügiében keveset használa,
Mert rá menvén Luppuj kozákokkal vajda,
Bizván kénszenti rettenetes harcra.
- Baját Rákócinak értésére adgia,
És kötése szerint segitsiégre hija,
Csak hogy eggykünk mégh idétlen katona,
Ez terhét örömest más hátára adgia.
- Menj el, úgi mond, kedves szolgám Boros János,
Többet bizom hozzád, mint Keminj Jánoshoz,
Eö tarfia bár magát az nagi titulushoz,
Magad valósággal niulj az velős konchoz.
- Haiduságnak noha te vagi Generallia,
Mezey hadak is lesznek melléd adva,
Kiket régen tanit sok rendbeli próba,
Légi szerentsiés Máté apám oltalmára.
- Ki Játot szamártól kobzon nótát verni,
Tolvaj volt niavaliás Boros, nem illeti,
Mert harcot nem szabad kétcer el véteni,
Had vezérlés gondtól, nagi észtől telik ki.
- Csak hogy udvaroknak szokott rendtartása,
Érdemre nem adnak, hanem hazug szájra,
Ennek is az szerint lőn mindenben haszna,
Mint virágos kertit ki ketsikére bizza.
- Serinséggel indul Boros katonákkal
Havasak földére setít erdőn által,
Azt véli, van dolga úti kalamárral,
Nem jár vigiázással, nem hadi tanátsial.
- Hát megh bútt ellenség közel az erdőn túl,
Várván magiar hadat, kit visznek bolondul,
Alig értenek bé, megh kerülték hátul,
El szakattak, láttyák, immár hazájoktul.
- Mindenek láttára futomást előbb is
Gialázattal, kárral veszen Generalis,
Ugi segillyen Isten, ha mind it vesztek is,
El megyek, ugi mond, nem veszek senkijén is.
- Veszedelmes tőrben estenek mint darvak,
Nem lévén vezérek, ki után járjanak,
Martalékul hatták őket kozákoknak,
It veszett másodszor job szórnia hadunknak.
- Harc után holt testek között kik marattak,
Jó katonák közzül többen nem szilattak,
Kiket sok nemzetek régen el nem birtak,
Most egy rosz fő miatt romlásra jutottak.
- Ezen rémülte meg minden hazánk hada,
Tartván attól, mikor vész az első csata,
Töb dolgayt merni nem giakorta szokta,
Igi fogiotkozék meg bennünk Máté vajda.
- Erről bátorságot vévén Luppuj vajda,
Moldova kozákkal és az egész hada,
Ha lehetne, számion mennének Mátéra,
Mint jó szerentsiétől meg vetett mazurra.
- De miként Diánnán Cupidonak nintsien
Hatalma, nem lelvén őtet henyélésben,
Ugi próbált vigiázó serinj vitéz ellen
Haraggal oly körien szerentsie sem megfen.
- Niolcvan esztendeie hogy élt Bazarába,
Tanitotta böltsien hatvanig Bellona,
Soha szükség okkor meg nem szólitotta,
Harcra mikor készen nem találta volna.
- Ottan el érkezék, mondgiák, Luppuj népe
Ploiest Tergavistia között szép mezőre,
Agiarkodván siet farkas az medvére,
Alítván, talállya barlangfában fekve.
- Hát kéész mindenik fél (régi giülölséggel
Meg rakódot szivek) vini más nap reggel,
Nap keletről jün sok kozák sereg rendel,
Mint az harap, emészt mindent vassal, tűzzel.
- Azon kivül kiket Moldova fel nevelt,
Számtolan oláság Finta mező mellett,
Szerentsiésnek tartván olá nemzet ez helt,
Mindenik fél siet el foglalni eztet.
- Ellenben készülőt fútat Tergavistián
Máté hadaynak, maga elől járván,
Segitsiége sohult nints több Isten után
Sok próbán által ment tulajdon hadánál.
- Régi hű szolgáyt fel szóval biztattia,
Mondván, rám nézzetek, leszek elsó példa,
Iob hazánkért mennünk diczyrtes halálra,
Mint futással szerzett élet kaszájára.
- Ez szók után támad kegyetlen rikóltás,
Mind két felől tegez és puska ropogás,
Hat óráig tartott kegyetlen harcolás,
Bizontalan véggel mégis az vér ontás.
- Háborog meg búsult elméjében Máté,
Dárdájával utat irt magának elé,
Kinek noha bággiat testét vér megh fenté,
Keservesen meg is szolgáyt igi iraté:
- Udvaromban nevelt édes hazám népe,
Érted ontatott ki lád testemnek vére,
Ne száradgion rajtam sebem szégienemre,
Kit kozák goliobis térdeymen ej te.
- Illien feles szókra ki nem költ volna fel,
Életre nem volna méltó ollyan ember,
Keserű bút, szégient, szidalmat érdemel,
Számkivetet hetiben éllyen szamár teyel.
- Most nem szóllok többet nagi Máté vajdáról,
Kozák s Luppuj vajdát mint verte megh, arról
Inam fellyeb, hogy ki űzte országából,
Uraknak tanulni nem árt példájáról.
- Valamelj poéta magát arra vette,
Hogy feles dolgayt rendel elé szedgie,
Szükséges, elméjét jól meg köszörüllye,
Vitéz próbáyt mégh ki beszéllie s feitsie.
- Sok giőzedelmekkel meg ékelült eősz fő,
Kár, hogy élned toább nem hági hoszszü üdő,
Kit meg nem birhatot eddig hadi erő,
Szem pillantásban el ragad órád végső.
- Valamint siratta Dávid Absolonnyát,
Sirathattia méltán Erdéli ily nagi kárát,
Békességh giöngiéből fűzött koszoruját
Akkor vesztette el, mikor Máté vajdát.
- Heriza heliette hozzá nem hasonló,
El foglallya székit mint hamis kóborló,
Átkozott nemzetsiég mellette forgodó,
Talám az föld is az, életet tápláló.
- Nemzetét ki tudná, török, rácból kortsios,
Országa Cemennel bővös, de nem hasznos,
Pogány is, paraszt is, álhatatlan, pártos,
Ili nemes urához szolga hasonlatos.
- Meli könjen változik egész birodalomi
Kiben minap vala tellies bizodalom,
Most mindenek előtt mint egy csufos halom,
Mint iég széltől, bomol minden ez világon.
- Ezekben nem valhat természet nagiob ká.árt,
Mint mikor az jó rend nem tart igaz határt,
Király székben póór heliheztetvén magát,
Székestől fordul fel, veszendő dolog hát.
- Esopus mutattia, ember hátán szamár,
Vizen uszkáló vas, niúl szájában agár,
Repülő geleszta, hasán csuszó madár,
Paraszt méltósággal ollian diszesen jár.
- Királiokhoz teszi Heriza is magát,
Ország rendeynek meg vetvén tanátsiát,
Viaszból készitet ki terieszti szárnyát,
Nem gondolván, nap féri el süti sugárát.
- Hatalomnak immár nagiob kivánsága
Szivét éyel nappal ugian foitogattia,
Igaz, hamis utat egy aránt próbálna,
Csak mentől hamaréb magos pótra jutna.
- bolond elmétől szárorozott indulat,
Valaki sorsával körien nem maradhat,
Hiszem mentől magosb fára lábod hághat,
Feied kereng, annál nagiob eséstől tart.
- Heriza is erről az pótról nézvén le,
Lábát bátorságos keliben nem is tölte,
Ot fen meg szédülvén esik makra főre,
Rákóci Giörgys bár tanult volna tőlle.
- Nem elég veszetnek Havasallya földe,
Pogány módon fogát Moldovára fente,
Azzal eggiütt főne bátrabban Erdélire,
Hogy három országból egy koronát kötne.
- Nem szintén alatsion gondolat fogganna,
Jó Heriza, más is rád ha nem vigiázna,
De válladnál na.giob persvasio bánfia,
Kire fogad vásik, rágnod nem is hadgia.
- Tavasznak mi légien tulajdona, régen
Az böltsiek nem futták le rajszolni szebben,
Hanem Florát monták égből ékességben
Le júni s ruházni földet uj köntösben.
- Ennek áldoztavak minden féle rendek,
Mivel tólle vártak az fák és az füvek,
Hatalmában vóltak meg kötve mindenek,
Flora anyok nélkül nem felenhettek megh.
- Nem is ok nélkül vólt ez méltóság rajta,
Mert látom, mindennek tavasz édes anya,
Ha szántani mégi ki, ekéd szarvad tarfia,
Szőlődet kapállia, s köti, bimbóztatna.
- Kertedet virággal, mint szép kárpitokkal,
Testedet tápláló külön féle maggal
Bé hinti s neveli filemile szóval,
Meg busult szivedben óránként vigasztal.
- Berkeken le folió vizen hajókázni,
Ligetes erdőkön el késir vadászni,
Lovaydat gienge füvel legelteti,
Völgiekre s rétekre giakran hi szellőzni.
- Ha pedig vitézi kinieret kivántál,
Csak hogy eddig téltói házodban zárlóttál,
Arra is kaput nyt, sőt veled eggiütt jár,
Szállás adásbann is nagi örömest szolgál.
- Valamint az fáknak ki nylatkoztattia
Bimboyt, hidegtói kik voltak titkolva,
Emberek titkát is ugi nap fémre hozza
Kikelet, ki költő nevét nem tagadgia.
- Ugian is az királi titkos praktikákkal
Forrot bár sokáyg ot ben barátival,
Végre ki jelenti, legyen mi szándékkal,
Mert az nagi indulat nem lehet titokkal.
- Hát nem tsiak fáknak, de titkoknak is Flora
Ki költője, holott ki ki szép tavaszra
Halasztia szándékát, akkor ki fokasztia,
Mint Heriza, toább rejtekben nem tartia.
- Kinek szándékáról bizonios Rákóci,
Ifiú vérben buzgó, békességben régi,
Kivánva vár igiet, mind maga s szolgáy,
Heniéléstől búcsut, munkát kész követni.
- Édes Üdvezitőnk születése után
Ezer hatszáz ötven öt esztendő járván,
Szent János hovában, némellyek, gondolnám,
Mint kardon, job szivel kaptak volna kaszán.
- Csak hogy puha párnán nemes Láciumban
Nem jutnak, mondották azt régi példában,
Tisztesség s becsüllet lakik magosságban,
Hozzá fárodónak ád részt világában.
- Mégh most serkentél fel ágiadból, Rákóci,
Mikor szemed fémét más kezdi piszkálni,
Tudom, nehéz szokott dologtól elválni,
Többire természet ellen tusakodni.
- Életedben eddig soha bút nem láttál,
Feiedelmi székben munka nélkül hágtál,
Asztal, kocka, kártia közt többet mulattál,
Giöniörűséggel meg tölt pohárból ittál.
- Valamit kivántál, csak nem mint Salamon,
Kedvedet töltötted, mássod ez világon
Alig vólt, eszedben nem is jutot Solon,
Hogy holtig senki mást boldognak ne tartsion.
- Mikor más királiok földig giászban jártak,
Hogy im szerencsétől meszsze taszitattak,
Europa s Afrika torkig vérben úsztak,
Akkor nállad kedves musikák jácottak.
- De hallom dobodnak már rezzegő hangfát,
Ki elűzte tőllünk szemünknek homállyát,
Készülőre fúnak nállad is trombitát,
Ezen túl szerentsie meg tekintsiük, mit ád.
- Halván az hirt, sokat szunniodni nem tudó
Végbeli vitéz, mint madár szárnián járó,
Onodi kapitán nagi sereggel Iantó,
Jűnek minden felől, csak légi elég zászló.
- Darvak módra rendet tartó német sereg,
Vitéz Gaudi András bátran j ár köztetek,
Mivel jó vezértől nem vattok szűkösök,
Táborban síp, ének szóval vigan mentek.
- Balog László magiar gialog kapitánya,
Eösz szakáitól s haitól feiér ábrázattya,
Talpig kékben járó sereg koronája,
Tizenöt zászlóval ékelült szállása.
- Kemini János nevel leg fóbb Generalis,
Mezey hadakkal, gondolhad, vólt meli fris,
Alig vólt az tájban magiar földön eggys
Oli vitéz katona, kit nem látnál itt is.
- Majd Boros János is egész Hajdúsággal,
Széles Bihar, Szaboltsi szabad lakossival
Érkezik, prédálni készült farkasokkal,
Nagi haddal, mondhatnám inkább tolvajokkal.
- Sok féle hadakkal meg rakodott Erdélj,
Nem léész aláb való másoknál, bár ne féélj,
Az idegen nemzet noha benned kevély,
De ha mit lát, téged elól járönak kéér.
- Ki tétetett ország nagi veres zászlófa,
Aranias cimerét meleg nap szárasztja,
Erős Ispán István ennek hordozója,
Termetére nézve nagi óriás fattya.
- Ez alá giültenek nemzetes nagi urak,
Fejedelmekhez hű s attyok hazájoknak,
Kikben remissége nagi volt országunknak,
Mind házi s mind hadi kedves tanátsynak.
- Vármeg[i]éken lakó ifiuság, nemesség,
Amaz vitéz nével tündöklő Székeliségh,
Igazán mondhatni, sok kelt gonosz vendég,
Arról szokták imi, nem fér hadhoz szentsiég.
- Feiérvári piac sem vólt illjen ékes,
Medve képre öntött ágiuyval terhes,
Páncél, eddig vóltál rosda miatt szennyes,
Ember hátán mán túl viseléstől fénlesz.
- Hát az fejedelmi udvar, ki talpon ááll,
E féle játékot régen szomiohozván,
Váron kivül morgó mezeyén futtatván,
Egy más közt beszélvén, vajha indulnánk már.
- Ha kérdenéd, hona siecc ifiú sereg,
Mondhatná, mert uram az véér bennem meleg,
Ugi járok igazán niomán eleymnek,
Jó hazám mellett ha vérrel mezőt festek.
- Bejárók serege meszsze láccik s fénlik,
Ugianis nemes véér hamuban nem fekszik,
Forgó tol s szerszámtól nap is szebben fénlik,
Urúakkal szebben sereg is virágzik.
- Mint egy giümöltsiös kert válogatot fákból,
Ollian szép sereg tölt fel serdült ifiakból,
Eörömest halgatnak előljárójoktól,
Reminségre nevelt nemes Béleli Páltól.
- Más sereget maga Rákóci Giörgi szerze,
Kinek kapitánnya hires Rafiák Imbre,
Harcayn ezeket választó melléje,
Karabinnal lévén ki ki fegyverkezve.
- Többet is választa éltének örzóyt,
Udvarában nevelt Tersény puskássit,
Feiedelmek feiét mivel sokan lesik,
Ugi bátorságosab, mentől többen őrzik.
- E zöld puskás előtt Román István hadragi,
Kinek hitele vólt méltán uránál nagi,
Hű szolgádat szived kebelében tartsiad,
Világ goliobissán járó valaki vagi.
- Hadayt hogy tudnám én elé számlálni,
Sőt ha mondanám is, el nem hinné senki,
Régi Magiarország gallérából enny
Fegyver fogható nép hogy hogy telhessék ki.
- Vagi hiszi más, vagi nem, el hiszi Heriza,
Reminsége felett vendégit ha láttya,
Az kit noha sokkal reminségh biztattia,
Csak hogy tudom, sokszor azont meg is tsiallia.
- Illyen készülettel fel épült táborán
Rákóci Giörgi hibát semmiben nem látván,
Juniusnak tatám tizen ötöd napión,
Sirván indul rövid butsiú vétel után.
- Kit nem is csudálnál, Báthori Sofiát
Látnád feiedelem kedves házas társát,
Sőt csak egy óráyg tőlle távozását
Bizontalan végre méltatlannak fognád.
- Nem szükség nemzetét most pennára venni,
Magiarok részéről elég ha Báthori.
Mint szármoztak, arról körivek vadnak teli,
Szólnék szépségéről, ha tőllem telnék ki.
- Nagi nemzet valami termetet érdemlett,
Sőt termethez minden tag úgi hozzá illett,
Hogy okos elme sem tenne mellé többet,
Mennyvel atta vólt az áldot természet.
- Nem kivántatot szin ékes ábrázatra,
Mert rut volt az festék hozzá hasonlitva,
Nem illet kezében semmi piros rósa,
Mivel annál szebbel virágzot orcája.
- Orientális giöngi nem kellett piakára,
Nállánál feiérbet mint szépitet volna?
Feiérben az kláris inkább illett volna,
Annál is ajaka szeb ha nem lött volna.
- Hoszszú keskeni derék termetihez illő,
Ingadozás nélkül járásában lépő,
Maga viseléssel ugian kedvet leló,
Magát s másokat is igen meg betsiüllő.
- Három Isten aszszoni, Pallás, Venus, Junó
Egy szép arani almán nehezen oztozó,
Mert betűkkel ez volt rea fel meccet szó,
Leg szebnek adassék, kihez hints hasonló.
- Mind addig kötődtek, mégh Páris kötöttök
Ihletet nem tött, kijén haragot vött,
Ha pedig Sófiát látta volna köttök,
Hinném, köniebben le szállot volna pörök.
- Annyval szebb, mert az illendő szemérmet
őstől maratt boglár gianánt magán viselt,
Ugian is pironság köntös nélkül az test,
Szemérmetességnek pa.lásriával leg szebb.
- Enny boldogsággal fel ékelült társát,
Kihez hasonlót most ritkán oszt az világ,
Hogy magán ne hadná, okos Suliok Istvánt
Melléje rendeli, leg belsőb tanátsiát.
- Mondván, leg kedveseb részét életemnek
Neked ajánlottam, tőlled nem is félek,
Fiam, feleségem nállad bátran lesznek,
Mégh niereséggel vagi kárral viszsza térek.
- Azomban fúnának hangos trombitákat,
Meg ereszték lovas és gialog zászlókat,
Látom, az szél viszen minden lobogókat
Olá ország felé, ellenségre mutat.
- Régen hadakozó rendek meg vigiázták,
Zászlóinkat merre sebes szelek fúnák,
Ha ellenség közzé, jó jelnek tartották,
Ha viszsza fútt az szél, roszra magiarázták.
- Megyen lassan lassan tábor szokás szerint,
Egy niháni nap mulya Boza várán innét
Megszállunk, ot adnak ki tábori törvént,
Havasaliföldétól e szakaszba Erdélt.
- Fejedelem maga tiszteket ád, szerez,
Törvéniekben Biró Giulafi László lesz,
Seríny Strása Mester Keresztesi Ferenc,
Rögzött tábor mester vén Földvári Ferenc.
- Régi kapitániok, hadragi, generálok,
Most is tisztetekben hiven maradgiatok,
Ki ment edictumról ugi gondolkodgiatok,
Se más, se magatok által ne hágiátok.
- Edictumomnak rend szerint nevek ezek,
Iesus kiáltáskor mindenek zengienek
Heliekben, utánra le csendesedgienek,
Ital, zajgás, lövés, sip szók meg szünienek.
- Szitkozódás, átok köztünk ne hallassék,
Hir nélkül sákmánira senki ki ne lépfék,
Étel ital kivül ne bántassék egyéb,
Vonó marha hiúzás nem szabad történiék.
- Álló asztagokat ne bontogassanak,
Történet szerint is házat ne giujtzianak,
Kerek tsioportiokból külön ne iarianak,
Mert ezekért három párákkal rontatnak.
- Az ki pedig lészen strásáiát nem őrző,
Vagi hadi törvéniben tiszt ellen vakmerő,
Hamis tökélletlen hirekkel ijeztő,
Titkos praktikákat ellenséggel szövő,
- Annál inkább Isten szent nevét káromló,
Hadi társok ellen kardal fel támodó,
Ház verő, parázna, gyikos, tolvaj, lopó,
Táboromban toább élni nem lész méltó.
- Kegyetlen havassal bezárt Erdéli ország,
Akar kys raitad körien által nem hág,
El hiszem, keserves fiad utat irt rád,
Kin idegenek is máán túl bé járnak rád.
- Setíttel kegyetlen erdőknek indulnak,
Kőszirtók közt szoros és táratlan úrnak,
Kitől az vadak is meszsze távoztanak,
Hol divatfia van tsiak sovánj feniü fáknak.
- Veres német, Magiar gialog elől megfen,
Lovas hadnak ösvént készitvén sűrűben,
Alig várnák, által búrák véghetetlen
Havasnak határát, kin fáradnak régen.
- Nem hitelre méltó, olliat ki nem látott,
Sima kó szál tető majd égig fel hatott,
Felhők változással mint iácodoznak ott,
Boreásnál egyéb ot nem hagiot niomot.
- Apolló hogy niárban keresvén szedeget,
Iuppiter keblében hordván mentköveket,
Vulkánusnak hagiván, kohollion dörgőket,
Nintsi onnat mit várni, hanem éégieket.
- Alatt is tártunkban valamerre néztünk,
Menny szál fa, arany magos torovi köztünk,
Ködtől teteieket alig látta szemünk,
Fa tsikorgás nem szüret, félni mi sem szörfünk.
- Igazán mondották, pinzel iár az butsiú,
Ne menj Korintusban, ha vagi igen kartsiú,
Tábori munkában nem lehet az lassú,
Valaki Pallósnak fia és nem fattyú.
- Sok ló veszéllyével, szekér romlásával
Havasokon tábor midőre iut által,
Mint kis kalytkából madár ki futással,
Eörül az egész nép sikra futásával.
- Az széles világon nem is alá való,
Kanapán földéhez mondhatnám hasonló,
Havasak-földének bor butája oli jó,
Kin megh hizott török nemzet, teiet szopó.
- Valamivel gazdag ország ditsiekedik,
Kövér barom, juh, ló, it méz találtatik,
Oli bőséggel, kinek mássa nem tudatik,
Bizvást ezerekkel egy lakos kérkedik.
- Kövér bő határral, só aknával tellyes,
Sok féle halakkal meszsze földre kedvez,
Északi határa havasival ékes,
Más felöl határát Duna follya széles.
- vendég marasztó föld, mert voltál oli jó,
Királioknak szivét magadhoz kaptsioló,
Miád lón Rákóci többekre vágiodó,
Vak szerentsie után haniat homlok futó.
- Kegyetlen havassal bezárt Erdéli ország,
Akar kys raitad körien által nem hág,
El hiszem, keserves fiad utat irt rád,
Kin idegenek is máin túl bé járnak rád.
- Seriffel kegyetlen erdőknek indulnak,
Kőszirtök közt szoros és Táratlan útnak,
Kitől az vadak is meszsze távoztanak,
Hol divatfia van tsiak sovánj feniü fáknak.
- Veres német, Magiar gialog elől megfen,
Lovas hadnak ösvént készitvén sűrűben,
Alig várnák, által búnők véghetetlen
Havasnak határát, kin fáradnak régen.
- Nem hitelre méltó, olliat ki nem látott,
Sirna kő szál tető maj d égig fel hatott,
Felhők változással mint iácodoznak ott,
Boreásnál egyéb ot nem hagiot niomot.
- Apolló hogy niárban keresvén szedeget,
Iuppiter keblében hordván meniköveket,
Vulkánusnak hagiván, kohollion dörgőket,
Nintsi onnat mit várni, hanem éégieket.
- Alatt is Tártunkban valamerre néztünk,
Menny szál fa, arany magos torovi köztünk,
Ködtől teteieket alig látta szemünk,
Fa tsikorgás nem szűnt, félni mi sem szűntünk.
- Igazán mondották, pinzel iár az butsiú,
Ne menj Korintusban, ha vagi igen kartsiú,
Tábori munkában nem lehet az lassú,
Valaki Pallósnak fia és nem fattyú.
- Sok ló veszéllyével, szekér romlásával
Havasokon tábor midőre iut által,
Mint kis kalytkából madár ki futással,
Eörül az egész nép sikra futásával.
- Az széles világon nem is alá való,
Kanapán földéhez mondhatnám hasonló,
Havasak-földének bor buzája oli jó,
Kin megh hizott török nemzet, teiet szopó.
- Valamivel gazdag ország ditsiekedik,
Kövér barom, juh, ló, it méz találtatik,
Oli bőséggel, kinek mássa nem tudatik,
Bizvást ezerekkel egy lakos kérkedik.
- Kövér bő határral, só aknával tellyes,
Sok féle halakkal meszsze földre kedvez,
Északi határa havasival ékes,
Más felöl határát Duna follya széles.
- vendég marasztó föld, mert voltál oli jó,
Királioknak szivét magadhoz kaptsioló,
Miád lőn Rákóci többekre vágiodó,
Vak szerentsie után haniat homlok futó.
- Teyel mézzel folio földre mihelt iutnak
Seregek, kik eddig erdőkön koplaltak,
Sákmánira szokásból minden felé hatnak,
De meg térnek hamar, mert kész volt az abrak.
- Szélit az országnak alig értük vala,
Ellenségről nem is gondolkodunk vala,
Ki ki heverésnek magát atta vala,
Széllel gienge testét imegben fafattya.
- Hát nem meszsze lappang hadával Heriza,
Sürű berkek között csak éccakát várja,
Mellyen véletlenül magiart el boritsia,
Reminségét vetvén, mint paraszt, lopásba.
- Többi közt tanátsiból ezt végezték vala,
Szemen puskáj árvak végire lenne giorria,
Setitben goliobis hijában ne járna,
Kár nélkül vigiázni tudnának egy másra.
- Meli szándékát körien végben vitte volna,
Hanem egy pohárnak inas ment volt arra,
Tatám giümöltsiökért feidelmi asztalra,
Szerentsiés fergeteg hajtotta volt oda.
- Kit látván ellenség, lováról lehúzzák,
Hadak érkezését tőlle ki tanullyák,
Feiét derekától az után el csapiák,
Kit távul meg látnak két magiar katonák.
- Kiket is ütőben vesznek a szemenek,
De nem érvén, viszsza táborokban térnek,
Haiadon feiekkel fűnek hozzánk ezek,
Audencia nélkül Generalhoz mennek.
- Uram, nem oli meszsze tábortól (igi szólnak)
Mentünk vala, sákmánt meg ehült giomrunknak
Keresvén, kitsynben kargia Herizának
Feiünkön nem terme, im nem meszsze vadnak.
- Halván Kemini János, ez szón háborodék,
Hóni feietek, hoztok oli hirt, kiben kétsiég,
Meg haltok, edictum ellen van az vétsiég,
Lám eggyteknek is feiét bé nem törték.
- Igaz, Uram, sebet feiünkön nem hoztunk,
De hátunkon meszsze ellenséget húztunk,
Hogy jobban nem értek, tsiak abban marattunk,
De bár el veszszünk, ha igazat nem mondunk.
- Nállunknál elébb járt Untuk pohárnakia,
Az nem tsiak vért, hanem feiet is ot haha,
Sziveknek nem tudgiuk, mi legyen szándéka,
De láttunk ollyan felt, próbál nem sokára.
- Mert mind lova hátán ült az lovas sereg,
Gialogia hoszszára múlt, mint setit felleg,
Néha gömbeliegen öszve kerekettek,
Fél hód formájára viszont ki teriettek.
- Okos Kemini János ennek még sem hihet,
Hanem két katonát életére késztet,
Nagi Pált, Német Mártont, kikben erőt ismert,
Küld, hogy ellenséget hozzanak, vagi sebet.
- Mondván, jó fiaym, igaz hirt hozzatok,
Ne nemzetsiégtekre, rám is gialázatot,
Bátran meg nézzétek, hadé, vagi árniékok,
Mellyk fél töb kőztök, lovas-é vagi gialog.
- Tuggiátok, miben áll az hadi praktika,
Ellensége vermét ellenség mint ássa,
Félelem és harag eggiütt oli poéta,
Kit fel nem keres, nintsi világnak oli titka.
- Történik, hol magát elsőben mutattia,
Nem ot találiák, mert heliét változtatna,
Sok tüzeket rakván, el hadgiák étcaka,
Álnok iegyet hagiván niomoknak utánna.
- Fegyver zörgések közt néha fútat lármát,
Száma felett bocsát égre nagi kiáltást,
Mások félelmére mutatván hatalmát,
Azért mindenekben iovallok vigiázást.
- Generál elóttök alig végzi szovát,
Szép szókkal készitet rendes tanuságát,
Érkezik más hir, hogy meg űzték az strását,
Nehult fel ülőre hát fúnak trombitát.
- Ez remintelen hirt nagi részén tábornak
Nem tudgiák, csak hallfák zörgését doboknak,
Mindenütt kiáltiák, lóra, katonáknak,
Déli meleg előtt kik árniékban búttak.
- Igaz, féleszegen ült fel az magian had,
Mert sokakat sákmánj más felé is ragatt,
Kitsyniben ellenség addig ránk nem rohant,
Mig fegyverhez niultunk, meg niergeltünk lovat.
- becsülhetetlen Isteni kegyelem,
Meli távul ián tólled az emberi érdem,
Mikor értünk fáracc, még hirünkel sintsien,
Nem is tudnók, mikor rajtunk veszedelem.
- Sok háborúkból ki gázolt magian népnek,
Pogáni fegyverétől meg maratt nemzetnek,
It lött volna vége Attila hirének,
Ha nem lött volna ránk gongig Istenünknek.
- Mert magian táboron vigiázás nem vala,
De hogy serínykedni nem turfa Heriza,
Sót aquavitától meg részegült vala
Hada, az lőn oka, hogy rendet nem tana.
- Ugi akart, igianak bátorságra valót,
Minden sereg éget borral teli hordót
Hordozott mellette, nem fegyverrel harcolt,
Az miatt szándékfok félben szakatt s meg holt.
- Had viselő munka iózon elmét kiván,
Munkákat tsierélljen, szükség, édes almán,
Sokáyg nem hever borból vetet párnán,
Hadakozó Mársal ki forgott egy portán.
- Meszsze földre niLilván négi sorfában fűnek,
Részeg fővel vigan ugrálnak, mint őzek,
Gazdag giőzedelmet magoknak igirnek,
Tűz kovás puskákkal leg elól Cemenek.
- Szabadon mondhatom, sok országot iártam,
Gialogot Lemennél serínybet nem láttam,
Ellenségével is szemben állott bátron,
Nem kedvetlen szolga kivált táborokon.
- Csak az kár, pártütést természeti hozta,
Pogánnyal iob szivel barátsiágát tartia,
Mihelt sulliosodik, éég körmére giortia,
Hit ellen Urának szeme közzé hánnya.
- Érkeznek azonban földig érő zászlók,
Eöszve giülekezett szántalan kóborlók,
Kiknek Havasaliföld, Bolgárig hodólt,
Török nemzetnek is gondot adtavak volt.
- Közöltök s elötlök sok gialog hadnagiok,
Termettel hasonlók, maid fél óriások,
Két felől melettek seregben kurtánok,
Heriza közöttök, nem vitéz klauzzok.
- Látván magiarokat, szörniű kiáltással,
Kiktől erdők, mezők, völgiek telnek hangai,
Üdő előtt hoznak puska ropogással
Félelmet, maid ha kell, toábbad nem szóllal.
- Elöttök Heriza fegyverétől fénlik,
Alatta pei lova verytéktől habzik,
Hogy már szegíny magiart éppen majd el nielik,
Csallárd szerentsiében ugi aranyra bizik.
- Igaz, tudatlan volt még akkor Rákóci,
Akkor ment Bellona iskoláiában ki,
Harchoz szokott szolgák, sem Gieneralissi,
Kikkel kellet volna ili dolgot fel tenni.
- Késő Kemini János, egyéb aránt okos,
Udvari szerzethez termett inkáb Boros,
Nem láttam félénkbet, mint Bartsiay Ákos,
Illyenek alatt o probálni meli káros.
- Száznál jobb egy ember, jobb egy óra száznál,
Ugi akarta Isten, hogy Gaudi Andrásnál
Legyen giőzedelme idegen szolgánál
Rákócinak, nem az udvari nialkáknál.
- Igazat akarván szégien meg vallanom,
De mivel pennámhoz niultam ollian okon,
Még it esik vala romlás magiarokon,
Ha vitéz Gaudi eleykben ne állion.
- Keze alatt nem több, ezer német gialog,
Hadi törvéni szerint kikkel rendet tartott,
Mihelt közel derék ellenséget hallott,
Ottan alkalmatos kelit harcra vigiázott.
- Eléb menvén szemlél véghetetlen mezőt,
Kinek hátán mégh tsiak patkón furás sem nőtt,
Finta mezeiéhez hasonló sima föld,
Szoplies mezeiének hitték, kin sok vér költ.
- Fintát és Szopliestet tartván szerentsiésnek,
Azért válosztották ez kelt ütközetnek,
Nap keletű, félig pogáni nemzetsiégek
Illien babonának szemtelenül hisznek.
- Hát Telesin vize szép lassú foliással
Ott megfen keresztül az nagi mezőn által,
Kinek partfát látván Gaudi, gialogiával
Patak fenekére bé szál s ió helt foglal.
- Érkezik ellenben hamar nagi sokaság,
Mint északról támatt felhők el borittyák
Az eget, dörgéssel rettentvén niargalliák,
Az szerint az mezőt ezek is el fogfák.
- Dobog az föld, mint ha terhétől szenvedne,
Vastag seregektől meg feketült szine,
Ha mindenkor hadat csak sokaság verne,
Török Császár ellen ez kevés nem lenne.
- Ki tanulták vólt már magiarok táborát,
Éppen minden sereg rá viszi zászlóját,
Telesin vizének nem gondolván titkát,
Kiből magiar s német fúv ell[e]nek halált.
- Gaudi német magiar gialoggal készen áll,
Mint ehezet kánia, prédát rebegve vár,
Egycersmind érkezik s jün az egész dandár,
Ellenkező csata előttök nem is jár.
- Érkezvén fel kiált, meddig, ió vitézek?
Egy pohár vért köszönt rátok Márs, vegyétek,
Int az alatt készen álló sereginek,
Kik part alól mingiárt lövéshez kezdének.
- Ellenek forgatnak sebes tarackokat,
Kikkel lovas gialog seregeket bontnak,
Magion utat nytnak gliobisok magoknak,
Mind addig, még testben vérben meg nem álnak.
- Apró s öregb lövő szerszámok ugi bőgnek,
Kiknek hegyek közzül hangfok viszsza térnek,
Ég szakadás miatt mint búsult, tengernek
Habiay kő szálban csattognak s ütköznek.
- Eszét veszti ezen Heriz királi népe,
De vakmerő vitéz ki ki személlyére,
Nem hodol, vala nig van lélegzet benne,
Kit nem az természet, hanem az bor szerze.
- Magiar seregekre futván az nagi zúgás,
Szerentsiésen fogott harchoz Gaudi András,
Innet is érkezik mellé sok kopiás,
Kik neki sikoltván, úyúl uj vér ontás.
- Magiarság elsőben igen meg rémült vólt,
Sokaságtól lelkek bennek ugian el hólt,
Mivel nem is láttak jó előttök Tárót,
Magoktól forgóttak, kikben seríny vér vólt.
- Nintsien is oli vitéz, kit meg nem tántorit,
Ellenség fegyvere elsőben nem hódit,
De midőn az méreg két félt öszve kerit,
El üz félelmet és boszszú állásra int.
- Eléb lövésekkel sereget gialog bont,
Utánna szekeliség vasas kopiát ront,
Ember ropogástól süketsiégre iutot,
Mezey had utói viszen éles kardot.
- El futot már az félsz, nintsi sohult gienge szú,
Haraggal Tár minden, mint sárkáni nagi mérgű,
Vagi sivó oroszlán meg fosztatott kölikű,
Sisak, karvas villog és pallos két élű.
- Ki vérében fetreng, sebek miatt ordit,
Kedves attiafián, ki barátfián sápit,
Vagi el tévedet, vagi földet harap s lát kint,
Puskapor füstitől mező nem mutat szint.
- Seregét ideién el rendelte vala,
Kiket magiar ellen arcai hoz Heriza,
Ió lovas kurtányt bal szárniában haha,
Kötöttök maga is szerentsiéiét várfa.
- Egyenesen ráfok Rákoci rész hada,
Ha meg kerülhetné óket fél hold módra,
Kiket észre vévén, vesd el magad, Vajda,
Kurtányval szalad, gialogit el hadgia.
- Kemini harcot testen Cemenség az alatt,
Nintsi pirével, Ura páca vágni szalatt,
Utánna vonván az egész lovas hadat,
Magiarok torkában hogy tsiak maga maratt.
- Hir szárniára kelvén meg érték egy okkor,
Duna felé halalt eddig lovas tábor,
Elől s hótok meget ellenségek harcol,
Erdőkből ki szorult, kézre került lator.
- Annál kegyetlenbek, látván, meg rekettek,
Elől tüz s hátul viz, kezekben életek,
Magok viselése minden reminségek,
Kételenségből már ugian dühütt ebek.
- kétsiégben esett hadtól Uram őriz,
Annál nem kegyetlenb az hertelen ár viz,
Elöttök fegyver, vér, halál merő méz iz,
Ember vesztésére leg gonoszszab pestis.
- Heliból hátra nem áll, kó falhoz hasonló,
Ha kovás puskájok nem Jött volna tsialó,
Töb magiar vendéget látott volna Plató,
Noha raitok igys felettéb vér ontó.
- Uyab s uyab sereg fűn magiar táborból,
El bággiatt társokat féltvén niavaliától,
Nánási Hajdúság Iantó kapitánitól,
Zöld puskás hozatik jó Román Istvántól.
- Egy felől oldalul eggyk indit harcot,
Más feIől beléjek vitéz Román kapott,
Igaz katonát ott láttam Nagi Iakabot,
Kinek köniökéről Cemen vér le csorgott.
- Egycer ellenséget maga személlyre,
Ugi gondolnám, többet Scipio sem vágot le,
Csak hogy szegíny minden dolgát ot végezte,
Vitéz iátékát nem hagiván el izibe.
- Román István másik, kihez mást hasonlót,
Meli tudós szerencsés kardra puskára volt,
Ki társa leiéről el lőtt egy barabólt,
Ellenséget hániat hallatot, el gondold.
- Az nagi szeles mezőn mindenütt vér ontás,
Nintsi oli kemini bajnak, kihez nem volna társ,
Arany sokaság közt egy ember szaladás
Eggyk részről sintzien, hanem szemben vivás.
- Kiből szót vegyenek, egy rabot nem fognak,
Mig el fognák, addig kezeken megh halna,
Sokan hólt testeket ölökben rántanak,
Az kik mellől vesznek magiarokat célnak.
- Oli vakmerő harcon arany test hullott el,
Jó búza termő föld meli sünű kévékkel,
Szép Telesin vize foli veres festékkel,
Eöszve elegyedet nép egy aránt hull el.
- De midőn érkezik egy sereg zöld ruhás,
Kiket Rákóci Giörgi tartott mint fő vadász,
Udvarában talám lehetet három száz,
Román István alatt válogatot puskás.
- Hadnagiok előttök mint ió példa adó,
Valamerre fordul tafota zöld zászló,
Hul Cemen fegyveres, mint tűz előtt kóró,
Sokára megh bádgiat Cemen, az áruló.
- Már puskáját nem is pofájához fogfa,
Hogy valakit vélle venne aránzóba,
Hanem feiet hajtván kariát niakán tartia,
Ugian harsog, ugi j ár egyéb testén szablia.
- Eggiütt másutt zászló tartófok el hullott,
Vitéz magiamk el merték zászlóinkat,
Kapitáni s hadnagiok mind el hullottak ot,
Kik futásra Tókor nem viseltek gondot.
- Hanem iob szárniában tarka kilenc zászló,
Kiknek elóttök iárt kapitáni Staniszló,
Sűrű berek közzé vetet egy forduló,
Azon szaladot el kilenc száz hir mondó.
- Az többi fegyverrel el estek egy lábig,
Mezitelen testől mező meszsze fénlik,
Test halomban sok kelt közel fél méli földig,
Kegyetlen harc tartván déltől fogvást estvig.
- Noha vérrel szerzett, de szép giőzedelem,
Ugian is a nélkült részt nem vesznek ebben,
Kiválit Havasaliföld lehet már örömben,
Tolvaj hadtól tisztult, békességh földében.
- Erre Gaudi András elsőb utat irtot,
Titkon jött ellenség ellen fegyvert kapott,
Vitézi módon mind addig tartot harcot,
Mig rendelt seregben érkeztek magiarok.
- Becsülletire meg őszült Petki István,
Rest ifist gialázó seríny lova hátán,
Szekeliséggel megfen, első Gaudi után,
Erőt bátorságot segitsiéggel hozván.
- Utánna dolgokban késó Kemini János,
Sok fizetet haddal temérdek dandárt hoz,
Annak job szárniában Hajdúsággal Boros,
Válogatot had ba.l felől eléb niomoz.
- Leg utol puskások seregében Román,
Kapot betsiülletet, jó hirt nevet méltán,
Pór ágiból születet régen Oláfalván,
Szép nemességet it kapott Vitézfalván.
- Becsülletes Pallas vitéz oskolája,
Kinek maj d giakrabban noha vér tentáj a,
De szegirat parasztot mind addig tanittya,
Megh porból fel veszi, hozza méltóságra.
- Sok volna, de legyen magiar nemzet példa,
Huniodinak aranya vólt egy szegíny árva,
Kinisi Pál addig nem tom, ki molnára
Volt, kit uraságra hozott az vas penna.
- Szopliest mezeién mégh ez kemini harc tana,
Erdély nemesség zászlók alatt sorba
Seregenként vannak tábor oltalmára,
Vitéz Kornys Ferenc előztök Tárója.
- Igaz, porban nem ül virtus, lelki erő,
Akar meli rejtekből ki verekedik eó,
Nem veszen hatalmat rajta irigi üdő,
Sőt végre imádgia, noha várni késő.
- Ennek igaz vólta most teccet egycer ki,
Mert úri nemzethez kellet s fért valami,
Kornys Ferenctől tölt egész mértékkel ki,
Kit irigiek miatt nem kedvelt Rákóci.
- De hogy kebelében fel tartot kigióia,
Kinek neve mostan maradgion titokba,
Szükségnek ideién félvén mászot hátra,
Hivatallya s tiszti szorult vitéz úrra.
- Igaz, kardra nem költ tábor kelt az dolog,
Ellenség ereie mert addig nem hatot,
Ország népe rendben hol Kornyssal állott,
Hanem onnat bádgiat sereget uyitot.
- Hadban pedig nem is utolsó regula,
Hogy hátul kerülliön ellenség giakorta,
Szörniebben meg is üt utói jutot páca,
Ha nem tud s nem vigiáz jövendőről gazda.
- Kérdés is lehetne, hol nagiob felelem,
Ellenségh előtte kivel vinak szemben,
Vagi az bizontalan látatlan félelem,
Mellyet véletlen hir sokszor nagira viszen.
- Táboron és harc kelt mig ezeknek vége
Lehetet, Rákóci egy oldalból nézte,
Soha többé dolga mint kinek e féle
Nem volt, tagul s forral jövendőt szivében.
- El szalatt Heriza maga pártiayval
Szilisztriára, sok boiér Dunán által,
Takarván magokat Török palástiával,
Holot nem cimborál szerencsétlen haddal.
- It volt személi szerint leg eléb Rákóci,
It kezdet vitézi kinyrrel élődni,
Vesztére célozó dolgokra vágiódni,
Szerencsében bizván éég alá kapdosni.
- El szalatt ellenség után Borost küldi,
Kinél nem volt kedvesb udvarában senki,
Vélle megfen István ifiu Barkód,
Oskolában ez is it kezdvén állam.
- Erdőn várasokon egy arám vadászszák,
Havasaliföldében sohult nem talállyák,
Duna szigetiben Girgio vára, mondgiák,
Kiben szaladot volt egy falka Boiérságh.
- Ez az váratsika volt régen végső háza
Nagi Görög Országnak, kiből Scitiára
És töb nap keleti pogáni országokra
Vigfáztak, erős heli, kit körül foli Duna.
- Azt most hatalommal Török Császár biria,
Silistriához tart, vigfáz rá nagi Basa,
De mihelt érkezik Boros János hada,
Ellenséget kéri, bátorsággal mongia:
- Meli nagi hadat giüjtöt, tudgiátok, Heriza,
Vágiódván bolondul császári trónusra,
Ki török erőt is ugi megh tartóztata,
Hogy kardal hozzájok nem örömest nyalna.
- Hogy pedig meg hallók fémes portán az hirt,
Szemennel Rákóci szerentsiésen meg vit,
Hozzá követsiéget Császár mingiárt indit,
Szeretetet frigiet vélle megh erőssit.
- Nem hittenek erőt Erdéli felől illyet,
Illyen tüzes hadat, sokaságot ennyet
Csudállyák, hirtelen semmissé tehetet,
Kinek ereiétől sok nemzet retteget.
- Nem volt oli keritet vár török országban,
Kiben találtatot egy az pártosokban,
Kit kézben nem attak volna búsaltokban,
Ráiok jött had miatt lévén bódulásban.
- Sok rabbal rakódot török földéről iün
Viszsza, nem kedvezvén, kikben láttatot bűn,
Csak magát Rákóci Borost tanátsira vűn
Félre, mivel másnak, ugi mint neki, nem hűn.
- Mit vélnek felóllem, kinek hisznek lenni?
Fel fuvallot szivel alattomban kérdi,
Hid el magad ha szégient akarsz vallani,
Mondhatná, de kedvet kész inkáb tölteni.
- Eszt mondván: Erdély Király sokáyg éli,
Senkitől föld hátán, nagi vagi, nem illik féli,
Valaki frigiedet kapia, niertes személi,
Indián túl hired nap kelettel fel kél.
- Ellenségednek ugi látom ellensége,
Török pártosidat egy arám kereste,
Fel kél Silistria egy fittyentésedre,
Én vagiok bizonság szolgáyddal erre.
- Innét kende Lengiel királiságon kapni,
Török Császár jármát niakából ki verni,
Vak szerentsie után hanyat homlok futni,
Holot nem mindenkor jó kérdetlen járni.
- Nagi hadával mikor fel készült Heriza,
Feiedelmek között fel tölt cél ez vala,
Erdéli s Havasaliföld és széles Moldova,
Kegyetlen nép ellen egycersmind rohanna.
- De mivel meszünnet bátorságosb várni,
Mások halálával szerzett jón örülni,
Vajdák oli kelt voltak, hol nem kellet félni,
Addig mig az harcon által ment Rákóci.
- Oszton hamar Kosztárad Havasally Vajda
Érkezék nagi haddal tatám két nap mulya,
Utánna Gergice Moldovay Vajda,
Lovas kortárai tábor, vélle Tatár Murza.
- Minden feiedelem méltósága szerint
Mezey pompát űz, mentől szebbet indit,
Méltán mint attiakat imádgiák Rákócit,
Kitől vet mindenik feiedelmi tisztit.
- Eggyk az másikat ajándékkal űzi,
Mint szerentsiés királit örömmel köszönti,
Rendelt seregekben musika ló háti,
Dob, trombita, sip szó zászlókat késéri.
- Ezek után egy nagi mezőn sátort vonat
Rákóci, kit neki küldőt Szultán Murat,
Meleg Egiptusban gazdagon varrottat,
Kiben dütsiőséggel vendégli vajdákat.
- Félelmes sziveket szép szókkal biztattya,
Mondván, az ki termett felséges dolgokra,
Azt szerentsie körien meg nem tantorittia,
Nagi eset sem veszen giőzedelmet rajta.
- Mivel külömbözne nemes elme pórtól,
Ha többet szenvedni nem tudna másoktól,
Mentől nagiob kő szál tengeri haboktól,
Annál többet szenved ember is világtól.
- Ugian is seritben szebben fénlik az tűz,
Az nap is mellőle midőn felhőt elűz,
Midón el hatalmaz, tikkaszt fertelmes bűz,
Drága jó illatot akkor töbre betsiülsz.
- Drága békességnek nem tudnánk örülni,
Háborúnak ha nem tudnók, hogy rost izi,
Igaz példa beszéd, noha tatám régi,
Ki szenvedni nem tud, nem tud uralkodni.
- Nintsien állandóság sohult ez világban,
Kiváliképpen laknak kik pogáni torkában,
Másoknál, jó vajdák, tük tudgiátok jobban,
Csendesek legyetek, bizván Jehovában.
- Gergice vaj dót bé küldé Moldovában,
Szóllitván mellette levő Boierokban,
Urok mellett legyen ki ki vigiázásban,
Fel szenteli, mint egy Czyászár vajdaságban.
- Kosztárad vajdát viszi Havasaliföldében,
Tergavistián viszont ülteti székiben,
Ki Ploiest várossát fel giujtá elsőben,
Pártosok fészkét, nem körien kiadná keliben.
- Kezéhez vehetvén uyalag pálcáját,
Kivel igazgatná el fordult országát,
Kegyetlenül kezde uralkodni mingiárt,
Nem gondolván, nullum violentum durat.
- Bár olvasta volna második Cronicát,
Roboám Dudában az illyennel mint iárt,
El vesztvén örökké nagiob rész országát,
Maradékinak is el nem felejtő kárt.
- Szegíny élő embert le kötözve hiúzták,
Az borotva szijat hátából ki szabták,
Ut felen karókban, horgokban mint hántók,
Pártosok testétől voltak büdös uccák.
- Vajdasága néki sem sokáyg tarta,
Mint építetet ház rosz fundamentumra,
Meg ártot Rákóci rovasz cimborája,
Két szék között ottan csak földön marada.
- Mert mivel Rákóci szekere farkán ült,
Ki kivánságában naponként melegült,
Ez is romlására anyra részegült,
Még birodalmából giükerestől ki fült.
- Ugianis nem teriett toáb birodalma,
Hanem meddig tartott Rákóci világa,
Sok embert kap el ez csufos comedia,
Még is halálban két kézzel kapunk rajta.
- Szánkódásra méltó szegíny vajda dolga,
Úri méltóságból iutván bujdosásra,
Majd nem bátorságos egy napi szállása,
Kinek életére ország vigiáz vala.
- Ezer szolgák közzül alig találkozik,
Búdosó feiének társa nem is válik,
Köni hullatásokkal két szeme bé nem telik,
Hazájára viszsza nézvén igi butsiuzik:
- Giöniörűségemre termett édes földem,
Meli kevés ideyg löttél dajkám nekem,
Mért is vettél porból inkáb kebeledben,
Hogy sem kegyetlenül az földhöz czapi engem.
- Hideg kő sziklák közt szivem reszket, fázik,
Észak felé menvén Erdélitől irtózik,
Mert jól tudom, tőllem Erdélys irtózik,
Bizontalan, toáb rám mi következik.
- Lám még az vadak is boldogbak nállamnál,
Ha meg boligattyák is, kikre vadász talál,
Viszont keliben térnek, éltek megh maradván,
Nékem pedig viszsza néznem sem szabad már.
- Ki szorultam bűnért fémes udvaromból,
Meg vonnám magamat, de kivülled nintsi hol,
Ha nem szánsz is, bár tsiak vigasztaló szót szók,
Mert el nem feleitlek, én leszek valahol.
- Idegen nép közzé kevés kintsiel megyek,
El vészik utomban tóllem azt is, félek,
Ha hazám meg nem szánt, mástól mit reminliek,
Immár is kenierem minden napi méreg.
- Megyek, valameddig szemeymmel látok,
Városban vagi egy vad erdőben szarándok,
Többé vigasztaló musikát nem hallok,
Hanem szú bággiasztó nótákkal mulatok.
- Még is tőlled, minek előtte meg válnám,
Ne légi oli idegen, bár tsiak szólnál hozzám,
És ielentenéd megh nekem, édes hazám,
Mért szenvedek s vagiok világnak ez átkán.
- Örömest boszszudra nem szóllanék, fiam,
Kit mind eddig siros teiemmel tápláltam,
Eddig is ügiedhez azért nem szóllottam,
Bús szivedet én is többel ne fáraszszam.
- De hogy igi kénszergecc, hallyad, im meg mondom,
Kevélieket giülöl Isten ez világon,
Köniörül pediglen az alázatoson,
Azt teszi niomóssá minden birodalmon.
- Az hajnali czyllag, lád, csak addig fénlik,
Mig határában iár, éjből ki nem lépik,
Naphoz tévén magát, el fogi s el eniészik,
Igi iár sorsával az, ki meg nem elégszik.
- Ez mindenre illik, de rád most elsőben,
Ki nem elégettél hazáddal megh, velem,
Én hordoztalak két karomon kisdeden,
Másra nézve mégis farban ragtál engem.
- Ki mások ökrén szánt, panasz butát arat,
Más kertében termett giümöltsi fogat vástat,
Jó lelki isméret veszteg ül s nem fárad,
Avat elégszik, mit Isten neki mutat.
- Mi nem választot eő földön sok Nagi Sándort,
Tudhattad erőddel ha fel érted Sámsont,
Azért kire vecc, hogy ügied erre jutot,
Ha nem telhetetlen elméd miben hozott.
- Tudod, Rákócinak mikor utyán iánál,
Szegíny, mégh akkor vak vezérre találtál,
De nem kellet tanátsi tőllem, nem is vártál,
El mehecc, mást j obbat találok nálladnál.
- Én el megyek ugian bizontalan útra,
De ki visel gondot s vigiáz határidra,
Én állok vala fen őr madár modgiára,
Vigiázván Dunáyg hatalmas szomszédra.
- Mikor adót Török hertelen kivárna,
Magam erszéniéből megh fizetem vala,
Hogy rád veszedelmes harag ne rohanna,
Mire nem voltam kész, mi mint el valaha?
- Hallod-é jó fiam, vigiáz tanátsiomra,
Ki fen áll, hertelen el ne essék, lássa,
Minden feiedelem vigiázzon magára,
Mert az országoknak találkozik Ura.
- Menny, nem alitom, bokorban niul fekszik,
Anyu királiságot minden háznál lesik,
Az országot pedig meli nehezen szerzik,
Azok tudnak arról szólni, kik keresik.
- Én azért az tanátsy, ki ki világ után
Ugi indullion megh, hogy tanul maga kárán,
Mára job egy veréb főt magad koniháján,
Mint bizontalan nagi tuzok holnap után.
- Hániat csufolt csalt meg, elé ki számlálná,
Háni szabadost rabbá, háni Cresust Irussá,
Sokakat magasztalt majd fel az nap alá,
Azomban tekintsük, hát már lőtték porrá.
- Ha csalárd ellenség, ne hidgiünk hát neki,
Urkot s lépet főz, hogy ne szaladgion senki,
Amaz kigióval ért, meli pokolból jött ki,
Társáról akar kit köniü megh ismerni.
- Ili rovasz mestertől ki szabadulhat megh?
Az, a ki sorsával ugi meg elégedet,
Hogy nem niughatatlan, nem is kiván többet
Istentől, hanem csak lelki üdvességet.
|
|