|
|
|
||
• Jelentés • Útravaló • Barátság • Zárlat • hiba |
|
Oszkár, János, Attila Oszkár!
Kopasz bús fejeden az a kevés őszesszőke fürt. A
család, melynek szentségét hirdeted, a női test, a női test, A
párt, melynek tagja-atyja vagy, mert befogad. A
haza, melyről úgy dalolsz, mert eltemet, Az
utókor, ki elfeled, mert nem tudja, mi a jó, A
sok kis beírás, dedikáció, Még
ha ki is tépték egyesek, Még
ha le is törölték oly sokan, Ne
hidd hogy ennyi csak! Szívemből
kitörölni téged nem lehet. János!
A legszebb magyar férfi te vagy. Az
esztétika labirintusát ezért keresheted. Még
egy szál, egy szál, egy utolsó. Szimfónia,
füstszűrő nélküli. A
hamutálca, mibe szórhatod Mindazt,
ami verseidből kimaradt vagy kiesett, Én
leszek. A kávéspohár alján a zacc, Hordalék,
ennyi csak mi megmaradt: Mi
vagyunk. Mi, akik téged alig értenek, Mert
van fájdalom, mit megérteni nem lehet. Attila:
egy hangyafej a mikroszkóp alatt, Egy
némafilm, egy vonatsín, mi megszakadt, Egy
irka, mit a Horger Antal úr nem állhatott! Utcanév
vagy egyetem, szoborkompozíció, Nemzeti
ünneppé avanzsált születésnap, Híres
vagy, mégis úgy tűnik, Annak
sorsára jutsz, kiről nem tudják Miért
híres s miért is kell szeretni, Mert
kik tanítanak, ezt megmondani elfelejtik, Félvállról
Szentről beszélni pedig nem lehet. Attila,
János, Oszkár, példaképeim! Most
nézzetek le rám, ím itt ülök egy gép előtt, Egy
gép előtt, mi Nektek oly szokatlan lenne tán, Ha
itt lennétek még, ti öregek, Kortalanok,
kik velem születtetek, ha azt veszem, Hogy
az irodalom, légyen bármi is, rólam szól, Olvasóról.
Ha itt lennétek még s eljönnétek velem Szokásos
utamra Budán, éjfél felé, Mit
tanácsolnátok nekem? Felejtsem
el, amit nem lehet? |
|
• Lósirató • Mivolt • Öregség |
|
||||
• Búcsú • Levél • Éberség • Őrszó |
[ezredvégi szerelmek] • Réka • Szeretet • Magány • Szerelem • Tuskó • Figyel rám ötven másodpercre! • Sorsoló |
|||
|
|
|||