|
|
|
||
• Jelentés • Útravaló • Barátság • Zárlat • hiba |
|
Zárlat Halott vagyok. Körbeölelnek
a lángok. Nem kell, hogy vezess,
Múzsa, kitalálok én magamtól is halálokot,
halálnemet ha már nemet mondtál most
hagyj magamra mindent. Szerelem – ez az első,
Hadnagy úr beismerem Istenem, hogy szerettem ezt
a nőt, még szerencse, hogy a
hullaházban találkozunk, sőt ez a sors, a végzet, szép tett magától, hogy
bejött utánam kihallgatni ki hallgatna magán kívül
rám egy karám barom talán de ezt ne vegye sértésnek
egy holttesttől Hol testről, hol
lélekről álmodtam és nem ébredtem fel – ennyi időt pazarolni rám!
Istenem! Hozzád szólok most. Te nem tudhatod, hogy hogy
kerültem ide délen háború volt arra
figyeltél tél volt akkor s a kor a
vállamon nagyokat károgott és egy
vadász Persze nő volt! lelőtte. De
előtte még édesen mosolygott és tekintete kiolvasztotta a biztosítékot, kiégette az
elektroncsöveimet és belekavart a bioszomba… De hajlott korodra
tekintettel nem ragozom tovább. (Nos, egyébként nem sokat
adtál neki, amikor osztogattad a célzást!) |
|
• Lósirató • Mivolt • Öregség |
|
||||
• Búcsú • Levél • Éberség • Őrszó |
[ezredvégi szerelmek] • Réka • Szeretet • Magány • Szerelem • Tuskó • Figyel rám ötven másodpercre! • Sorsoló |
|||
|
|
|||