A hypertext nyomai

A történeti és technikai áttekintés után a hypertext elméleti vonatkozásit kísérelem meg felvázolni. A hypertext felfogásom szerint nem teljesen újkeletű írásmód, az irodalomtudomány számos olyan példát szolgáltat, melyeknek köszönve a „hagyományos” szövegekben is a hypertext nyomaira, annak tulajdonságaira bukkanhatunk.

Így a nem-lineáris szerkezetű, oda-vissza mozgó idősíkú és terű nyomtatott szöveg; a szonettkoszorú és különösen a hozzá kapcsolódó, azt egységbe foglaló mesterszonett; az intertextualitás, metatext; a lábjegyzetelés; a választható szálakon futó kalandregények is már bizonyos mértékig hypertextek, vagy annak markáns vonásait viselik magukon. Látható, hogy a fenti felsorolásban helyet kaptak olyan fogalmak (intertext, metatext), amelyek nem idegenek a modern, de ez idáig a hypertextet kellő mértékben nem tárgyaló irodalomelmélettől sem. A fenti felsorolás korántsem teljes, ám arra tökéletesen megfelel, hogy rámutathassak a hypertext nyomaira. A felsorolt fogalmakat és formákat ezért, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért három csoportba sorolnám, melyek között nincsenek igazán szigorú határok, elég nagy az átjárhatóság:

– berekesztett hypertext

– félig zárt hypertext

– szétmart szöveg (hypertetxt).