Az Dobó Jakab éneke, az Már szintén az idő
vala kinyílásban ellen szerzett ének
Azon nótára
1 Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban,
Cupidót ki írta gyermekábrázatban,
Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.
2 Császárok, királok vannak hatalmában,
Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában,
S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában?
3 Vaknak sem mondhatja őt senki igazán,
Aki megkóstolta mérges nyilát magán,
Sok szüvet nem lűne vétetlen, vak valván.
4 Látjuk minden szívet mely igazán talál,
Kit célul arányoz lűni mérges nyíllal,
Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával.
5 Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne,
Azon is megtetszik, mert fekszik heverve
Régen én szüvemben, csak tüzet rak benne.
6 Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,
Nem szűkölködik az, ki ennyi sok jót oszt,
Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt.
7 Ezt írván, Julia kérde, hogy mit írnék?
Szerelem szép képét írom, neki mondék.
Monda: Hát engem írj! S reám mosolyodék.
8 Ez ennehány versben feleltem meg annak,
Az ki alította nem kis okosságnak,
Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak.
azon nótára: azonos nótára, azaz a gyűjteményben megelőző vers dallamára
Cupido: Venus fiacskája, a szerelem istene. Másik neve Amor. (Görögül Erósz.) A név ejtése: a „c”-t „k”-nak ejtjük.
vers: Balassi korában a „vers” szó „versszak”-ot jelentett, amit mi ma versnek hívunk, azt ők „ének”-nek nevezték.