Tóth Csilla:
Előmunkálatok a Széll Farkas-kódex hálózati kiadásához

BEVEZETÉS

Jelen dolgozatban ismertetem a Széll Farkas-kódex hálózati kiadásának elkészítéséhez eddig elvégzett munkámat. Hálózati fakszimile-kiadásra is volt már példa az ELTÉ-s műhelyünk történetében. A Balassa-kódex hálózati (internetes) fakszimile-kiadása 1993-ban jelent meg először. Gopher alatt, az ELTE BTK szerverén voltak tanulmányozhatóak a fényképoldalak. Ez a próbaüzemű szolgáltatás ma már nem elérhető. 1994-95-ös dátummal jelent meg újra digitális hordozón, és immár Vadai István átírásával kombinálva CD-ROM-on.[1] Majd ugyanez az anyag 1996-ban a Hálózati Világkiállításon vált hozzáférhetővé a web-en[2] és CD-ROM-on is.[3] A hálózati verzió azonban 1998-ban megsemmisült az IDG szerverén, a CD-ROM-változat pedig az előzőnél ugyan nagyobb példányszámban készült, de éppen azért, mert a HMS szóróanyaga volt, melyen a kódex mellett a készülő CD-kiadványaik demóit tették közzé. A digitális Balassa-kódex hányattatásai 1998-ban látszottak véget érni, amikor megjelent a hálózati kritikai Balassi-kiadás,[4] azonban ebben a verzióban csak a kódex Balassi-anyaga került újra a felhasználók elé, a Rimay-rész és az azt követő szövegek nem.

Bízom benne, hogy vállalkozásom kevésbé kalandos sorsra számíthat majd, mint a Balassa-kódex, és a következőkben bemutatom eddigi munkám eredményét. Dolgozatom a kódex két széphistóriájának átírása mellett (Telamon históriája, Béla király és Bankó leányának históriája) a kódex rövid ismertetését és elemzését is tartalmazza.

A SZÉLL FARKAS-KÓDEX

A kódex története

Az irodalomtudományban általában egy kódexet vagy az őrzési helyéről (pl., Leuveni-kódex) vagy a legjelentősebb korabeli tulajdonosáról (pl., Fanchali Jób-kódex) vagy a legfontosabb esetleg egyetlen szerzőjéről (pl., Balassa-kódex illetve Wathay Ferenc Énekeskönyve) vagy a felfedezőjéről neveznek el (mint ezt is). 1884-ben fedezte fel Széll Farkas (Hódmezővásárhely, 1844. április 28. -Budapest, 1909. december 17.), azt a hat 16. századi széphistóriát tartalmazó gyűjteményt, melyet az utókor róla nevezett el Széll Farkas-kódexnek. Széll Farkas egyébként nemcsak az irodalomtudományba írta be a nevét, hanem a történettudomány is számontartja, mert budapesti táblabíróként 1883-ban a tiszaeszlári pert követő fellebbezés után Budapesten ő volt az ügy előadója.[5]

A Széll Farkas-kódexet[6] jelenleg a prágai Egyetemi Könyvtárban őrzik, a Kubelik-gyűjtemény részeként. Mikrofilm-másolata megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában.[7] Stoll Béla bibilográfiája[8] megadja a kódex könyvészeti adatait is: 76 leveles, negyedrét alakú. Mivel jómagam a kódexet egyelőre csak mikrofilm-másolatban láttam, könyvészeti leírásához nem tudok mit hozzáfűzni. Széll Farkas 16. századi kódexnek tartotta, Stoll szerint "ezt azonban kizárja az írás jellege, melyhez hasonlót az 1638-ban összeírt és tartalmilag is azonos típusú Csoma-kódexben[9] találunk." Stoll hivatkozik még arra is, hogy a kódex eredetileg egy 1630-1656 között megjelent darabokat tartalmazó nyomtatványkolligátummal volt egybekötve.

A Széll Farkas-kódex végig egy kéz munkája. Jól olvasható, szép írása, a címek és a strófakezdő betűk gyakori kidíszítése nem utal sietős munkára. Ezek a díszítések néha nem csak növényi ornamentumok, hanem egészen félreérthetetlen rajzok is vannak köztük.[10] E rajzocskák valószínűsítik, hogy a kéziratot összemásoló illető férfi lehetett, aki valószínűleg magánhasználatra állította össze a gyűjteményt.

A kódex hat, az 1500-as évekből származó széphistóriát tartalmaz. Ezek:

A kódex kizárólag széphistóriákat tartalmaz. A bemásolt szövegek közül Béla király és Bankó leányának históriáját más forrásból nem is ismerjük, csak ebben a gyűjteményben maradt ránk. A többi széphistória más forrásokkal is rendelkezik.

Az egyes versek RPHA-űrlapjai [11]
RPHA-0318
Egy krónikát mondok, urak, hallgassátok
(Volter és Grizeldis históriája)
Irodalomtörténeti adatok:

• Szerzője Istvánfi Pál.
• Nem dedikált.
• Idegen nyelvű mintája: Petrarca Francesco: De obedientia ac fide uxoria mythologia.
• Nincs akrosztichonja.
• A kolofonban szereplő adatok utalnak
• a szerzőre: "Istvánfi Pál",
• a keletkezés idejére: "Ezerötszázharminckilenc esztendőben".
• Keletkezési ideje: 1539.

• Szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• Nótajelzése: Egy régi dologról szép krónikát mondok (RPHA-0322).
• A szöveg teljes, különböző forrásokban 201, 202, 205 és 206 versszak.
• Metrumképlete: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6)
• Műfaji besorolása: világi--> história--> elbeszélő--> fiktív

• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 1 és
• Mihály deák kódexe, 1679, {világi} (MKÉVB 106) p. 220r

• Historia regis Volter..., Debrecen, 1574, {világi} (RMNy 340);
• Szep roevid cronica..., Kolozsvár, 1580, {világi} (RMNy 462) és
• Volter király históriája, Lőcse, 1629, {világi} (RMNy 1436)

• Szerzője Ráskai Gáspár.
• A dedikációjában szereplő nevek: Bánffy István, Ország Magdolna, Bánffy Miklós és Bánffy Anna.
• Fordítás, de nincs azonosított mintája.
• Akrosztichonja: ELIIEN BANFI ISTIAN ESz ALSOLINDABA / V HAZATARSAVAL ORSzAG MAGDALNAAAL / MAEG ISTEV AKARIA ASz V KIS FIAVAL / IO BNFI MIKLOSAL EES BANFI ANNAVAL / IVENDAT KIT EARNAA ASz NAGI ISTEN AGO / AZ V IO VALTABML VASzIVMAIAGC.
• A kolofonban szereplő adatok utalnak
• a szerzőre: "Ráskai Gáspár",
• a keletkezés idejére: "Ezerötszázötven és két esztendőben".
• Keletkezési ideje: 1552.

• Szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• Nótajelzése: Mikor Egyiptomból zsidó nép kijöve (nem magyar vagy 1600 utáni).
• Nótajelzésként hivatkoznak a versre:
• Becsületes sok jó, Uram, csak tetőled (RPHA-0170) és
• Egy krónikát mondok, urak, hallgassátok (RPHA-0318).
• A szöveg teljes, különböző forrásokban 168 és 169 versszak.
• Metrumképlete: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6)
• Műfaji besorolása: világi--> história--> elbeszélő--> fiktív

• Lugossy-kódex, 1629-1635, {világi} (MKÉVB 47) p. 121v;
• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 27 és
• Petrovay Miklós-énekeskönyv, 1670-1672, {világi} (MKÉVB 93) p. 137r

• Egy szep historia..., Debrecen, 1574, {világi} (RMNy 344);
• Egy szep historia..., Kolozsvár, 1579, {világi} (RMNy 440) és
• Egy szep historia..., Kolozsvár, 1601, {világi} (RMNy 879)

• Szerzője ismeretlen.
• Nem dedikált.
• Fordítás, de nincs azonosított mintája.
• Nincs akrosztichonja.
• Nincs kolofonja.
• Keletkezési ideje: nem később mint 1578.

• Szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• Nótajelzése: Hatalmas urakról nektek emlékezem (RPHA-0525).
• A szöveg teljes, különböző forrásokban 86 és 90 versszak.
• Metrumképlete: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6)
• Műfaji besorolása: világi--> história--> elbeszélő--> fiktív

• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 48

• Szep historiás ének..., Kolozsvár, 1578, {világi} (RMNy 416)

• Szerzője Enyedi György.
• A dedikációjában szereplő név: Nagyszombati Komáromi Ferenc.
• Idegen nyelvű mintája: Beroaldo il Vecchio Filippo: Carmen de duobus amantibus. Akrosztichonja: GEORGIVS ENIEDI TRANSILWANVS IN GRATIAM NOBILIS FRANCISCI KOMAROMI THIRNAVIENSIS FRATRIS VNICE DILECTI CECINIT VVIENNNAE MISERAM MORTEM DVORVM AMANTVM OB IMPATIENTIAM AMORIBSEKES.
• A kolofonban szereplő adatok utalnak
• a szerzőre: "Ezt éneklé társához szerelmében, ... Nevét versek fejében nem titkolja",
• a keletkezés idejére: "Piros Pünkösd havának közepiben, Másfélezer hetvennégy esztendőben".
• Keletkezési ideje: 1574.

• Szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• Nótajelzése: Cymon és Iffigenia (RPHA-4038).
• Nótajelzésként hivatkozik a versre: A gonosz természet megromlásáról (RPHA-0007).
• A szöveg teljes, különböző forrásokban 242, 307, 309 és 310 versszak.
• Metrumképlete: a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7), a11(4,7)
• Műfaji besorolása: világi--> história--> elbeszélő--> fiktív

• Csereyné-kódex, 1565-1579, {világi} (MKÉVB 1) p. 65r;
• Lugossy-kódex, 1629-1635, {világi} (MKÉVB 47) p. 103r;
• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 60;
• Petrovay Miklós-énekeskönyv, 1670-1672, {világi} (MKÉVB 93) p. 34r és
• Széphistóriák kézirata, 1686, {világi} (MKÉVB 120) p. 1r

• Historia elegantissima Gismvndae..., Debrecen, 1577, {világi} (RMNy 380);
• Historia elegantissima regis..., Kolozsvár, 1582, {világi} (RMNy 514);
• Jeles szép historia..., Monyorókerék, 1592, {világi} (RMNy 694);
• Igen szép historia..., Kolozsvár, 1624, {világi} (RMNy 1311);
• Igen szep historia..., Lőcse, 1683, {világi} (RMK I 1306);
• Igen szep Tangredus..., Lőcse, 1700, {világi} (RMK I 1563) és
• Gismunda és Gisquardus históriája, s. l., 1700 előtt, {világi} (RMK I 1618/B)

• A modern kutatás szerint a szerző Semptei Névtelen.
• Nem dedikált.
• Fordítás, de nincs azonosított mintája.
• Nincs akrosztichonja.
• A kolofonban szereplő adatok utalnak
• a szerzőre: "egy ifjú",
• a keletkezés helyére: "Sebes Vág mentiben, Sempte városában",
• a keletkezés idejére: "Az ezerötszázban és hetven esztendőben, Kisasszony havának legelső hetiben".
• Keletkezési ideje: 1570.

• Szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• A szöveg teljes, 38 versszak.
• Metrumképlete: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6)
• Műfaji besorolása: világi--> história--> elbeszélő--> fiktív

• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 107

• Szerzője Huszti Péter.
• Nem dedikált.
• Idegen nyelvű mintái:
• Ovidius Naso Publius: Heroides 5, 15, 16;
• Ubertinus Crescentinas: Epistolae Heroides Ovidii;
• Vergilius Maro Publius: Aeneis;
• Servius Maurus Honoratus: Vergilii carmina commentarii;
• Vègio Maffeo: Supplementum és
• Luther Martin: Eine Heerpredigt wider den Türcken.
• Akrosztichonja: E SKRIBERE BELLA AETERNVM ECSCIDIVM DEO DVCENTE / ROMANOS PROGENEEI ROMANAE DIGITO COEPIT / DVLCISONAS HVSTVS FIDES PLECTRAKVE MIVERE / LONGAKVE PERCVRRANS VVVEEETERVM PRIMORDLA REGVM / PEEM PRISEOS CANTV NVMERARE TROIANOS / KVEKVE CANVNT ALII PLENIS MIRACVLA BVKCIS / ANGVSTE EE REFERENS SSSSSSSSSSSSS ORE KANIT HVNGAROO PETRVS SS / PEERCVPIENS PETRVS REGNORVM EKSPONARE SITVS / ET NVNC TROIANVS VENIENS KARTAGINI HAEROS / ARSIT AMANNNS SSS DIDO MAGNO NVPSETKVE / RE INCAVTAM IMPVDENS KOGENTE FWRORE / INFERT SE ROGO KANTVS TESTVDINE PLECTIT.
• A kolofonban szereplő adatok utalnak a szerzőre:
• "Huszti Péter".
• Keletkezési ideje: nem később mint 1580.
• A verssel rész-egész viszonyban áll: RPHA-3002 (Oly búval, bánattal az Aeneas király).

• Váltakozó metrumú, szótagszámláló, izostrofikus, énekelt.
• Nótajelzései:
• Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándorról (RPHA-0692);
• Sok királyról, császárról emlékeztem (RPHA-1261);
• Ím, mint nyomorodám, felséges Úristen (RPHA-3009) és
• Bátorságot arról fejenként vehetünk (RPHA-4024).
• Nótajelzésként hivatkoznak a versre:
• Mennyei felségnek Ura és Istene (RPHA-0889);
• Seregeknek Ura és erős Istene (RPHA-1224) és
• Siess, keresztyénség, gondolj jól ügyedről (RPHA-1230).
• A szöveg teljes, 451 versszak.

• Széll Farkas-kódex, 1630-as évek, {világi} (MKÉVB 63) p. 116

• Aeneis, azaz az troiai..., Bártfa, 1582, {világi} (RMNy 499);
• Aeneis, az az az troyai..., Debrecen, 1582, {világi} (RMNy 509) és
• Aeneis, az az, az troiai..., Kolozsvár, 1624, {világi} (RMNy 1312)

Az RPHA nem ismer ilyen műfajt. Ott a fenti szövegek műfaji besorolása: "világi--> história--> elbeszélő--> fiktív", azaz: fiktív elbeszélő világi história.

A Pallas Nagylexikona szerint a

"széphistória: krónikás előadás és rögös verselés jellemzi a költött tárgyú elbeszélések egy részét, pl. Ilosvai Péter Toldi Miklósát, mely összefüggéstelen adathalmazként őrizte meg a Toldi-mondát későbbi költők számára. Másik eredeti mondánk a kerek szerkezetű Szilágyi és Hajmási című verses elbeszélésben maradt ránk (1571); e tárgy egy székely népballadából is ismerős és előkerült a délszláv epikában is. A többi mulattató verses elbeszélés mind fordítás az ókori és középkori lovagi és tündéres regékből, részint a Gesta Romanorum, részint Boccaccio, részint más külföldi források nyomán: Fortunatus, Póli István Jovenianusa, Istvánfi Pál Volter és Grizeldisze (Petrarca), Euryalus és Lucretia, (Aeneas Sylvius), Ráskay Gáspár Vitéz Franciskója s a mindezeknél csinosabb Béla király és Bankó leányáról című, horvát eredetiből fordított széphistória; legszebb azonban s verselésre és előadásra nézve is jeles Gyergyai Albertnek Árgirus királyfiról szóló tündérregéje, mely kedvelt népkönyv lett."

A Révai Lexikonban ezt olvashatjuk:

"széphistória: irodalomtörténeti műszóképpen a magyar regényes tárgyú verses elbeszélés, kivált a 16. és 17. századból. Eredetileg a 16. században nem volt e szónak műszói értelme; a "szép" csak jelző volt, mellyel a szerző ajánlani szokta az ő históriáját; a név rajta maradt a mulattató verses elbeszéléseken, s fogalom lett belőle."

1982-ben Varjas Béla a Révai Lexikon szócikkéhez hasonló értelemben írja, hogy "A "szép história" kifejezés ugyan sűrűn előfordul a XVI. században is, de korántsem a regényes és szerelmi témájú történetek tartalmi-műfaji megkülönböztetéseként."[13] A "széphistória" kifejezés mint műszó bevezetését Toldy Ferencre vezeti vissza: "a múlt század hatvanas éveinek végétől kezdve nem a műfaj egészét jelölték vele (ti. a históriás ének műszóval), hanem Toldy Ferenc nem éppen szerencsés értelmezése folytán csak a történelmi tárgyú énekeket, míg a regényes, mondai, mitológiai, szerelmi témájúakat "széphistóriák"-nak, a vallásos-bibliai történeteket pedig "bibliai históriák"-nak nevezték."[14] Mindennek ellenére azonban maga Varjas Béla is megtartja a "regényes, szerelmi tárgyú históriás énekek" műfaji elenevezéseként a "széphistória" szót.

A Széll Farkas-kódex összeírója feltehetően egységes műfajú gyűjteményt kívánt létrehozni; legalábbis feltűnő, hogy a kódexben csak epikus művek szerepelnek, s valamilyen formában mindegyikben szerepel a szerelem is, bár az itt szereplő históriák egy része - Varjas megfogalmazásánál maradva - inkább regényes, mintsem szerelmi darab. A Voltér és Grizeldiszben nyilvánvaló, de elég szokatlan formában megnyilvánuló szerelemről van szó, a mű központjában a kitartás, és a mindenek felett, sőt, mindenek ellenére való állhatatos szerelem áll. A Franciskó központi fogalma a hűség; a Telamon és a Gismunda a tekintet nélkül való szerelem példái, ezek tehát valóban szerelmi témájú műveknek mondhatók. A Béla király és Bankó leányában azonban nem a király viszonzatlan szerelme áll a központban, hanem Bankó leányának humoros vitézi tettei; az Aeneisben Aeneas kalandjai, melyek között szerelmiek is akadnak.

A kódex darabjait nem csupán laza műfaji azonosság kapcsolja össze, hanem - meglepő módon - ennél jóval tudatosabb szerkesztés nyomait is felfedezhetjük. A széphistóriák témáját tekintve a kódex ugyanis keretes szerkezetet ad:
      Az első históriában a férfi kínokat okoz a nőnek, akit szeret.
     A másodikban a nő férfiruhát ölt.
  A harmadikban a zord atya halálba küldi illetve hajszolja az ifjú szerelmeseket.
  A negyedikben a zord atya halálba küldi illetve hajszolja az ifjú szerelmeseket.
      Az ötödikben a nő férfiruhát ölt.
      A hatodikban a férfi kínokat okoz a nőnek, akit szeret.

A megszerkesztett verseskötet

A megszerkesztett szerzői verseskötetről szóló tanulmányok száma egyre nagyobb és gazdagabb szakirodalommal rendelkezik a régi magyar irodalom kutatásában.

A '70-es években Horváth Iván mutatatta ki először Balassi Bálint versgyűjteményéről, hogy az tudatosan megkomponált verseskötet.[15] Tanulmányai valóságos forradalmat indítottak el a kötetszerkesztésnek, mint poétikai lehetőségnek a felfedezésével. Hiszen a megszerkesztett verseskötet nem pusztán egymás után következő versek gyűjteménye, hanem önálló poétikai funkcióval bíró és önállóan a maga egészében értelmezhető műalkotás.

A 3x33+1 verses kötetrekonstrukciót sokan támadták, és más, 2x33-as szerkezeteket[16] vagy 5-ös ciklusok[17] létezését próbálták bizonyítani, újabban Horváth Iván egy 100 versből álló - és immár nem csupán rekonstruált, hanem a Balassa-kódexben ránk is maradt - kötet létezését bizonyította.[18] E százverses gyűjtemény poétikai interpretációját Tóth Tünde készítette el.[19] Ugyanő[20] foglalkozott Mihály Eszterrel[21] párhuzamosan a köteten belüli Celia-ciklus elemzésével is.

A költő tanítványának, Rimay Jánosnak a versgyűjteményéről is születtek kötetrekonstrukciós tanulmányok. Ács Pál Balassit utánzó 33 versben,[22] Horváth Iván és Tóth Tünde egy 32 verset számláló gyűjteményben rekonstruálja Rimay ifjúkori verseskötetét.[23]

Balassi és Rimay versgyűjteményében kötetkompozíciót keresni azért is kecsegtetett jó eséllyel, mert verseik számozattak a ránk maradt definitív kéziratos gyűjteményben. Jómagam 1999-ben Wathay Ferenc szintén számozott verseket tartalmazó énekeskönyvében igyekeztem kompozíció nyomait felfedezni, de eredménytelenül. Wathay és Balassi számozott versgyűjteményében csupán egyetlen közös vonást találhatunk, ez: az életrajzi elvű gyűjtemény. Balassinál fiktív szerelmi életrajz bontakozik ki előttünk a versek olvastakor, Wathaynál pedig egy rabság története. Balassi fiktív hőse idővel már csak a feledést keresi. Julia elől menekül Istenhez, a vitézekhez és más nők karjai közé. Wathay - ahogy múlik az idő, mindenre emlékezni és emlékeztetni akar.

Nem szerzői eredetű régi magyar versösszeállítások kompozíciójával tudomásom szerint eddig még nem foglalkoztak.

A legismertebb nem szerzői eredetű versgyűjtemény a Balassa-kódex. Magáról a háromrészes (Balassi - Rimay - mostani poéták) összeállításról - a Balassi- és Rimay-kötetkompozíciós vizsgálatok népszerűsége hatására sem állította soha senki, hogy e hármasságnál mélyebb értelmű kompozíciója lehet. Amikor Klaniczay a Balassa-kódexet összeállító "1610 táján dolgozó művelt irodalomkedvelő férfiú" -ról beszél,[24] tulajdonképpen utal rá, hogy a nem szerzői összeállítású versgyűjtemények is tudatosan összeállított kötetek, de az ő lelki szemei előtt sem poétikailag megszerkesztett gyűjtemények képe lebeg. Idézem:

A Voltér és Grizeldisz és az Aenies Dido-epizódja

A Voltér és Grizeldiszben és az Aeneis Dido-epizódjában az közös, hogy a férfi szenvedést okoz a nőnek, akit szeret, és aki szereti őt.

A történet elején a környezet mindkét históriában szó nélkül elfogadja az uralkodó párválasztását, szó sincs olyan ellenzésről, mint a kódexben szereplő Telamon- és Gismunda-históriában.

Voltér ugyan később a népnek a szegény származású Grizeldisszel kapcsolatos ellenérzésére hivatkozva veti alá a kínzásoknak a feleségét:

A Voltér és Grizeldiszben Voltér gazdag: ő a király, Grizeldisz szegény. Voltér a kezdeményező, és az események irányítója. A Dido-epizódban Aeneas hajótörött, akinek szüksége van Dido királynő jóindulatára és gazdagságára. A Voltér és Grizeldiszben Voltér akarja az esküvőt: a lány még azt sem tudja, hogy ő a menyasszony. Az Aeneisben a rajongásig szerelmes Dido királynő akar férjhezmenni az isteni származású idegenhez.

A Dido-epizód tragikusan végződik: Dido öngyilkos lesz, mikor Aeneas a küldetése miatt (hazát szerezni a népének) elhagyja.

Grizeldisz pedig azt is zokszó nélkül viseli, hogy a férje egy másik nőt vegyen el feleségül, sőt cselkédként mindent ő irányítson a lakodalomban - állhatatossága jutalmául a történet végül boldog véget ér: kiderül, hogy mindez csak próba volt.

A két történet között azonban a legfontosabb különbség, hogy a Dido-epizód okmagyarázat (aitiológia): Dido átkából ered a punok és a rómaiak ellenségessége, voltaképpen Aeneas hűtlensége vagy más oldalról kötelességtudata az igazi oka a pun háborúk kirobbanásának; Voltér és Grizeldisz históriája pedig allegorikus történet: az Isten és a hívő misztikus szerelmének története, tanulsága lényegében azonos az ószövetségi Jób történetének tanulságával: Isten bármit megtehet, a hívőnek akkor sem szabad eltántorodnia, meginognia abbéli hitében, hogy Isten szereti őt.

A Vitéz Franciskó és a Béla király és Bankó leánya

Mindkét história a férfiruhába öltözött nő -típusú történetek közé tartozik, az ún. leánykatona történet variánsai.[26] Mindkettőben egy férfi miatt bújik a nő férfiruhába: Bankó leánya az apja miatt, Franciskó felesége a férjéért.

Franciskó történetének magva világirodalmi példákból ismeretes: hasonló történetet dolgoz fel Shakespeare Othellója és Boccaccio Dekameronjában a 2. nap 9. novellája. Az Othellóval csak a fogadás és a csel motívuma köti össze a Franciskót, a női átöltözés már hiányzik belőle, mert Othello féltékenységében megöli Desdemonát, ezért ezzel részletesen nem hasonlítjuk össze a magyar széphistóriát.

A két férj, Franciskó és Bernabo is dicsekszik felesége hűségével, és hajlandók fogadást is kötni rá, ami tulajdonképpen eléggé lovagiatlan cselekedet. A görög tragédiákban ezt a fajta felfuvalkodottságot nevezik hübrisznek. Mindkét férfit olyan gőg szállta meg, mely nem tiszteli már az erkölcsi rendet, és voltaképpen erkölcstelen fogadást kötnek. Ezért kell - egy időre - elbukniuk. Bukásuk persze csak időleges, hiszen a feleségek nem követtek el bűnt, az ő szenvedésük igazságtalan, ezért győz végül az asszonyok igazsága. Kassander és Ambrogiuolo csellel szerzi meg az állítólagos bizonyítékokat, mert hamar rájönnek, hogy a hölgyek feddhetetlenek. Kassander három napig hiába vár az alkalomra, Ambrogiuolonak három hónapja van arra, hogy felmutassa a bizonyítékot, és három napig vár a ládában. Mindkettő egy álnok asszony segítsével szerzi be a bizonyítékokat. Mindkettőben fontos bizonyíték a gyűrű: Kassander kizárólagos bizonyítéka ez, hiszen ő nem jár személyesen Franciskó feleségének szobájában; Bernabo nem olyan hiszékeny, mint Franciskó, azt mondja, Ambrogiuolo a gyűrűt akár el is lopathatta, de anyajegyről csak akkor tudhatott, ha látta a nő meztelen testét, s ennél a bizonyítéknál Bernabo már nem képes cselre gondolni. Mindkét bujdosásra induló férfi a szolgáját küldi a hűtlennek hitt asszonyhoz, egyikük sem követel a feleségétől személyesen magyarázatot.

Franciskó felesége a szolgától értesül a fogadásról, Bernabo felesége viszont csak annyit tud meg, hogy férje valami miatt meg akarja őt öletni, (a szolga végül megkegyelmez neki). Mindkét nő férfiruhát ölt, a magyar nő a Lorán, az olasz a Sicurano nevet veszi fel, és mindketten elnyerik egy uralkodó bizalmát: Lorán a király - itt is Bélának hívják, mint Bankó leányánál - örököse lesz, Sicurano pedig a szultán bizalmasa. Végül napvilágra kerül az igazság, mindkét nő - mint férfi - kivégezteti a csalót, és nemcsak hogy mindenki visszakerül a régi helyére, hanem régi helyzetükhöz képest is gyarapodnak anyagiakban.

Béla király és Bankó leányának históriája a fentinél is populárisabb történet, nem véletlenül mutat rokonságot magyar[27] sőt, mordvin[28] népballadákkal.

A Béla király és Bankó leányáról szóló históriában Béla király az udvarába gyűjti a vitézeket, a Moksában az orosz cár parancsára kell a családból valakinek katonának állnia, Az öreg Dancia királyban pedig az ellenség pusztításai miatt határozza el a király lánya, hogy férfiruhában védi meg hazáját. Egyedül a mordvin mesében tudjuk meg a lány nevét: ott Marjának hívják. Mindig a legkisebbik lány (a Moksában a hetedik, a magyar történetekben a kilencedik) az, akik apjuk szomorúságát látva öltenek katonaruhát.

Mindhárom részletesen tárgyalja az öltöztetést, hajvágást, a leghosszabban mégis a mordvin, ahol a lány egy rituális megfürdetésen is átesik.

A széphistóriában Béla király kételkedik a lány férfi voltában, a másik kettőben a katonatársak kételkednek, és vetik alá a lányokat próbáknak. A mordvinban a lánynak ki kell magyaráznia a külsejét:

A Dancia királyban a társak azért bizonytalanok, mert tudják, hogy a királynak csak lányai vannak:

• orsót, rokkát vagy fegyvert néz a vásárban
• célbalövés
• kőhajítás
• pályafutás
• borivás
• fürdés

A széphistóriában az ellenség pusztításaira hivatkozva nem fürdik, hanem halasztást nem tűrve hazautazik a lány, a balladában pedig harci kiáltására harba szaladnak a fürdőző bajtársak, és a lány egyedül fürdik meg.

Csak Bankó leánya árulja el a történet végén, hogy lány volt, nem férfi, és rászedett mindenkit.

A Telamon király históriája és a Gismunda és Gisquardus

A két széphistóriát nemcsak egymással hasonlítottuk ösze, hanem tragikus szerelmi történetekkel, a Telamon história rokonának tartott Kádár Katáról szóló népballadával, az Antigonéval, a Toldi szerelmével, a Rómeó és Júliával és egy ismert népmesével, melyben sok motivikus azonosságot találhatunk. Persze nem állítjuk, hogy az Antigoné és a Toldi szerelme is ugyanazt a tanulságot hordozza, mint a két széphistória. A széphistóriák tanulságai könnyedén öszegezhetők:

A fontosabb motívum-egyezéseket illetve különbségeket az alábbi táblázat tartalmazza. A motívumok nagy része azért egyezik, mert olyan motívumokról van szó, melyek az európai népek történeteiben igen elterjedtek. Ez többnyire tehát csak szemléletbeli vagy történetvezetési rokonságokat és nem közvetlen kapcsolatokat jelent. Mindazonáltal a Telamon- és a Gismunda-história tematikai rokonsága szembetűnő, a leglényegesebb különbség a két mű között az, hogy az egyikben egy királyfi szeret bele egy szegény lányba, a másikban pedig egy királylány egy szegény fiúba.

A Széll Farkas-kódex széphistóriáinak motívumazonosságait és különbségeit áttekintve azt láthatjuk, hogy - természetesen - a párhuzamos históriák nem minden motívumukban egyeznek meg egymással. Ez persze nem jelenti azt, hogy a dolgozat elején felvázolt szimmetrikus kompozíció ne lenne a kódexben jelen, hiszen a szimmetria éppen azokra a motívumegyezésekre terjed ki, melyeket ott megemlítettünk.

Érdekes, szintén a keretes szerkezettel összefüggő megoldás lehet, hogy a két szélső és a két belső história szerelmespárjai páronként és nemenként uralkodói származásúak illetve alacsonyabb rétegből származók.

Franciskó feleségének férfiként, Bankó leányának pedig nőként van illetve volna lehetősége beházasodni a királyi hatalomba, a mezők tehát a hat história esetében a következőképpen alakulnak:

A hatalomba való beházasodás lehetősége szempontjából tehát a gyűjtemény ABABAB szerkezetet mutat. Ez a kettős szerkesztés,[29] a szimmetrikus és az ismétlődő ciklusok szerkezete igen erősen megkomponált szerkesztői versgyűjteménnyé teszi a kódexet.

Elemzésem végére érve hadd idézzem a Stoll Bélát idéző Horváth Iván sorait: "A szerelmi lírának sokkal valószínűbb lelőhelye az egyéni használatra készült kódex, amelyet a tulajdonos saját kedve szerint alakított. Mivel minden ilyen kézirat a költészet magán-befogadásának értékes tanúsága, "e kéziratoknak" a bennük foglalt versek önértékén túlmenően, "önmagukban is megvan a jelentőségük"".[30]

A következőkben a kódex két históriájának betűhű átírását közöljük a kódex hálózati kiadása előzményeként. A szövegek átírásának ellenőrzésére a betűhű átírások mellé a kódex lapjainak hasonmásait is odatettük. Ha a szövegekben egyes betűk kívántak valami megjegyeznivalót, akkor - a szokásostól eltérő módon, - a jegyzeteket nem az egyes szavakhoz, hanem az egyes betűkhöz fűztük hozzá.

TELAMON KIRÁLY HISTÓRIÁJA

Telamon király históriájának, mint már említettük, két forrása maradt ránk. Az egyik egy 1578-as kolozsvári nyomtatvány: Szep historias ének az Telamon királyról és ö fiánac Diomedes[31] szörnyö halaláról. A másik a Széll Farkas-kódex, melyben ez a harmadik széphistória. Ahogy a kritikai kiadásban is olvashatjuk, a két forrás között a legfontosabb különbség az, hogy a kolozsvári kiadásban a hősnő apja varga, a kódexben pedig fürdős.

Orlovszky Géza két bizonyítékát is adja annak, hogy a kolozsvári nyomtatvány az eredetibb.[32] A 216. sorban a fördös szót a másoló előbb így kezdte: var. Szerinte - a kódex forrásában - ezen az egy helyen tévedésből megmaradt a varga szó. Ezt a másolónk mechanikusan másolni kezdte, majd észrevette a hibát, és leírás közben kijavította.

A másik érv 30. vsz., ahol a fördös szó az 1. sor végén áll. A többi rímszó: álla-vala-mondja, melyek a varga szóval rímelnek.

Elfogadom, helyénvalónak tartom Orlovszky első indoklását. A másik megállapítása - önmagában - azonban nem feltétlenül lenne elfogadható. Ugyanis, - amennyiben a fördös változat szerepelne, - nem ez lenne az egyetlen olyan verszak, melynek rímképlete bokorrím:A-A-A-A. Az alábbi táblázatban összefoglalom a többi 16 esetet.

A két kódex között mégegy fontos különbség, a kolozsvári nyomtatvány +2 versszaka. Orlovszky érvelése ebben az esetben is meggyőző.

Betűhű átírás a Széll Farkas-kódexből
[Ismeretlen Szerző]

p. 48.[33]

A história a kolofón szerint jó hatvan évvel a kódexbeli lejegyzés előttről való, 1570. augusztusából:

Szövegét egyetlen forrásból, a Széll Farkas-kódexből ismerjük.

Betűhű átírás a Széll Farkas-kódexből

[Semptei Névtelen]
p. 107