Szentpéteri Márton:
IL TRANSILVANO
Tommaso Campanella és Báthory Zsigmond[1]
(Vázlat)

A magyar nyelvû kora újkori eszmetörténet képviselõi nem sok figyelmet fordítottak eddig Tommaso Campanella életmûvének alapos értelmezésére; a dominikánus szerzetest a hazai értelmiségi köztudatban általában csak a Napváros (La città del Sole) szerzõjeként emlegetik. Pedig nem csupán "szépíró" volt, "költõi dialógusa" (dialogo poetico) Realis philosophia c. mûve politikai fejezetének appendixeként jelent meg elõször latinul, a terjedelmes Realis philosophia pedig maga is csak függelék méretû a teljes Campanelliana kontextusában. Ráadásul a világirodalmi kánonba beépülõ, utópiának vélt Napváros saját korában korántsem a leghíresebb, legolvasottabb Campanella-mû volt![2] Anélkül, hogy lebecsülném a Campanelliana ezen "ékkövét" (gemma delectationis), látnunk kell, hogy a szerzõ a Napvárost egy széleskörû, több formában is megfogalmazott egyetemes monarchia-koncepció részeként vetette papírra.[3] A Napváros költõi fikciója nem más, mint elõzetes, filozófiai példája az egyetemes köztársaságnak, amelyet az ezeréves földi birodalom beköszönte elõtt kell megvalósítania az emberiségnek. Védõbeszédeiben Campanella egyébként a késõbb Calabriai Összeesküvés (La congiura di Calabria) néven elhíresült szervezkedésüket nevezi ilyen értelemben a spanyol világbirodalom "elõjátékának" (praeludium), amely maga is csak elõkészíti a Krisztus Földön megvalósuló ezeréves boldog birodalmát.[4]

Kétség nem férhet ahhoz, hogy szerzõnk a maga idejében leghíresebb mûve a Spanyol monarchia (La monarchia di Spagna) volt, amely elõbb Cristoph Besold német fordításában, majd ennek nyomán latinul, késõbb pedig - a latin változatok alapján készült - Edmund Chilmead-féle angol fordításban terjedt Európában.[5] A Spanyol monarchia - noha sokat tanult a Machiavelli-féle "ravaszságtól" (astuzia) - közelebb áll az ars politicához, mint a ragion di stato hagyományához.[6] Campanella szerint a jó uralkodó nem puszta eszközt lát a vallásban. Éppen ellenkezõleg, a hit a politika fundamentuma, a helyes kormányzásának ugyanis "Isten" (Dio), az isteni gondviselés tervét felismerõ "bölcsesség" (prudenza), és az e bölcsesség nyomán megragadott "alkalom" (opportunità) a forrásai.[7] Ez a képlet jól illeszkedik Campanella eszkatologiko-profétikus, illetve asztrológiai történelemszemléletéhez, hiszen a Spanyol monarchia is része a Világ nagy "változására" (mutazione) irányuló, a profetikus, asztrológiai képletet a természeti mágia (magia naturalis) szempontjaival, illetve chiliaszta spekulációkkal kiegészítõ campanellai koncepciónak.[8]

Míg a hazai eszmetörténészeknek nem szívügye Campanella életmûve, a külföldi Campanella-kutatásról éppígy elmondható, hogy nem sok figyelmet szentelt eddig a dominikánus szerzetes a közép-európai történelemre vonatkozó ismereteinek. Rövid vázlatomban egy olyan példára mutatok rá, amely esetleg e kölcsönös közömbösség megszûnését eredményezõ tanulmányokat ösztönözhet majd. A Spanyol monarchiáról a késõbbiekben még esik szó bõven, e rövid bevezetõben már csak egy tisztem maradt:, szerény cikkemet a 60. születésnapját ünneplõ Zemplényi Ferencnek ajánlanom, akinek 1979-ben megjelent A válság utópiája. Campanella társadalom és emberképe címû tanulmánya mindmáig az egyetlen korszerû, magyar nyelvû szakirodalmi tétel a témában.[9]

L'imagine del Transilvano

Campanella közvetlenül a calabriai összeesküvés leleplezése után írt, 1599. szeptember 10-re keltezett elsõ "védõbeszédének", a Castelveterei nyilatkozatnak (Dichiarazione di Castelvetere) egy jelenetsorában a hazai eszmetörténész számára rendkívül izgalmas mozzanattal találkozhatni. Szerzõnk stilo-i szobájában felfokozott hangulatban diskurál két összeesküvõ társával, Giulio Contestabilével és Domenico Petroloval. Contestabile azon sajnálkozik, hogy II. Fülöp halálát követõen sem a törökök, sem pedig a franciák nem foglalták el a spanyoloktól a Nápolyi Alkirályságot. Pár nappal késõbb Contestabile a szobában látható III. Fülöp-portrét hirtelen felindulásból megtapossa, mondván, hogy Fülöp "gyermek" (figliolo), "szakáltalan" (sbarbato) és alkalmatlan az uralkodásra. A küszöbön álló "új dolgok" (cose nove) lázában élõ Campanella nem érti Contestabile haragját, sõt úgy véli, lépése inkább lehet ártalmas, mint hasznos társa - és persze közös ügyük - számára. A képet megragasztja és visszateszi eredeti helyére, a "Gran Turco"-t - azaz III. Mohamed török császárt - és a "Transilvano"-t - azaz Báthory Zsigmondot ábrázoló képek társaságába![10] E jelenettöredékekbõl két fontos dolgot sejthetünk meg. Egyfelõl itt is példát láthatunk a calabriai összeesküvés nagyfokú szervezetlenségére, s az összeesküvõk ideológiai megosztottságára. Másfelõl viszont az is kiderül, hogy a prófétai megszállottságú, chiliaszta rajongó Campanella terveiben 1599-ben, a calabriai szervezkedés során, Báthory Zsigmond a világhatalomért versengõ két nagy uralkodóhoz hasonlóan rendkívüli szerepet játszhatott. Hogy megértsük, miként került Báthory ily illusztris társaságba Campanella a világ "átalakulására" (mutazione) vonatkozó spekulációiban, elõször a dominikánus szerzetes a maga idejében leghíresebb és hírhedtebb mûvéhez, a Spanyol monarchiához kell fordulnunk! A következõkben rendkívül elnagyoltan utalok csak Campanella meglehetõsen összetett egyetemes monarchia-koncepciójára, a hangsúlyt elsõsorban Erdély és a Báthoryak szerepére helyezem.

Erdély és a Báthoryak a Spanyol Monarchiában

Erdély elsõ látásra talán nem játszik nagy szerepet Campanella a spanyol világbirodalom megteremtésének feltételeit taglaló mûvében, így értelemszerûen a kutatás sem helyezett eddig kellõ hangsúlyt a kérdésre, Erdély szerepe eltörpül a németalföldi ügyek, illetve az Új Világ meghódításának kérdései mellett. Pedig a Spanyol monarchia minden változatában elengedhetetlen szerep jut Erdély fejedelemségének a Lengyel Királysággal és a Moszkvai Nagyhercegséggel egyetemben. Campanella szerint a Re cattoliconak, azaz a pápával együtt uralkodó egyetemes monarchának, ahhoz hogy valóban egyetemes monarchiát teremtsen, mindenképp le kell gyõznie a Törököt, azaz a katolikus világrend leginkább fenyegetõ konkurenciáját. A hitetlenek legerõsebbjének legyõzéséhez pedig megkerülhetetlen egy erõs szövetséges tábor Keleten! E kérdés elsõdleges forrása a mû 26. fejezete (Della Polonia, Moscovia e Transilvania), ám további fontos ismeretek szerezhetõek a 23. (Della Germania e modi di dominarla), a 24. (Della Francia e modi di disunirla) és 30. fejezetekbõl (Del Gran Turco e suo Imperio) is. A továbbiakban ezekrõl ejtek pár szót.

Campanella szerint az Európa észak-keleti régiójában létrehozandó, a spanyol világbirodalom megteremtéséhez elengedhetetlen, katolikus egység legfõbb letéteményese a Lengyel Királyság, amely a legerõsebb az északiak között (il più possente del Settentrione). Ahhoz azonban, hogy a lengyelek potenciális ereje valóban hathatós legyen a Török ellen, meg kell szüntetni a királyság konfesszionális megosztottságát, a választott uralkodó tisztségét ismét örökletessé kellene tenni, az uralkodónak pedig lengyelnek - és nem idegen nemzetbõl valónak - kellene lennie. A Lengyel Királyság eme újjáéledõ erejét csak fokozná egy a moszkvai nagyherceggel kötött szövetség.[11] Továbbá, legyen bárki is a lengyel király, a spanyoloknak mindig gondoskodniuk kell arról, hogy katolikus legyen. Ellenkezõ esetben a lengyel uralkodó a pápa és a német-római császár ellen fellépõ, a törökellenes katolikus törekvéseket gyengítõ "északi protestáns eretnekek fejévé" (capo delli eretici settentrionali) lehet, hiszen a dán, svéd és norvég királyságokkal ellentétben a Lengyel Királyság geopolitikai helyzete e protestáns célnak jobban megfelel, mivel a Német-római Császárság közvetlen szomszédja.[12] Ezenfelül, a lengyel uralkodónak lehetõség szerint Ausztriai Házból kell származnia, vagy legalább is házasság útján lett barátnak, szövetségesnek, mint ahogy az az aktuális uralkodó, III. Vasa Zsigmond esetében is fennállt a Spanyol monarchia írásakor.[13] Továbbá célszerû volna, ha az erdélyi fejedelem szövetségre lépne a lengyelekkel, vagy egyenesen a királyuk volna [mint volt a katolikus Báthory István!]; de e tisztet a moszkvai nagyherceg is betöltheti, mindez tulajdonképp mindegy, hiszen Campanella szerint mind az erdélyiek, mind az oroszok természetbõl ellenfelei a töröknek, nem csupán közvetlen szomszédai.[14] A spanyol király a moszkvai nagyherceggel való szövetségét egyébként "per via di Gesuiti" vallási és házassági úton amúgy is tovább kell erõsíteni a Spanyol monarchia koncepciójának értelmében.[15] A török elleni sikeres fellépés további garanciája volna, ha a cseh király szövetségben az erdélyi fejedelemmel - spanyol és pápai pénzbeli támogatással - Magyarországon támadna a Törökre; ez önmagában azonban kevésnek bizonyulna a lengyel és orosz támogatás, illetve a német-római császár hathatós fellépése nélkül.[16]

A 23. fejezetben (Della Germania) Campanella arról ír, hogy a spanyol királynak miként kellene szorgalmaznia a német-római császár - azaz II. Rudolf -, vagy testvére Miksa, illetve az erdélyi fejedelem - azaz Báthory Zsigmond -, vagy a moszkvai nagyherceg, vagy a lengyel király - avagy mindannyiuk- szövetségét, hogy azok egyesült erõvel léphessenek fel a Török ellen.[17] Ez a szövetség egyben a német-római császár pozícióját is biztosítaná birodalmában a protestánsok ellen, akik bizonnyal jelentõs támogatásra találnának, ha a katolikus császár nem tudná megakadályozni a törökök betörését Ausztriába. A szoros katolikus szövetség a Habsburgok, az erdélyiek, a lengyelek és az oroszok között ellenben képes volna megtörni a török erõket Magyarországon, elhárítván ezzel az immár a birodalom belsejét fenyegetõ veszélyt. Mindenesetre a 23. fejezet fõ témája az a stratégia, miképpen tudná a Re cattolico a Német-római Császárság protestáns erõit - a szász választófejedelmet, a pfalzi választót, Hesse-Kassel õrgrófját, avagy a szabad birodalmi városokat - gyengíteni azzal a céllal, hogy egy központosított szövetséget hozzon létre, amely hatékonyan képes fellépni Magyarországon a törökök ellen. Mindez persze másképp is értelmezhetõ a Spanyol monarchia hasábjain, amelynek nem titkolt célja a spanyol Re cattolico és a Pápa világuralmának biztosítása, ha kell, minden eszközzel. Ahhoz, hogy a spanyol király a Szent Német-római Birodalom ura lehessen, nyilván elõbb császárrá kell magát választatnia, és "a török elleni harc leple alatt" (sotto specie d'andare contra il Turco) Magyarországra kell indulnia. Ám egyúttal a gyanútlan protestánsokra is rá kell támadnia, akiknek meglepetésükben nem lesz idejük összeszedni erejüket, s így a spanyol uralkodó végül katolikus kézben egyesítheti a birodalmat.[18]

A 24. fejezet (Della Francia) azt a stratégiát tárgyalja, hogyan gyengíthetõ a Habsburg világbirodalomba beékelõdõ Francia Királyság ereje. Ha a lengyeleknél hátrány a választott király intézménye, akkor a franciák esetében éppen kapóra jön! Amennyiben ugyanis a francia király választott király volna, egyfelõl nagymértékben függne hatalma az õt választó fõnemességtõl, másfelõl pedig a választott király - épp ellenkezõleg, mint a dinasztikus öröklési minta esetében - nem törõdne országa területeinek bõvítésével. Hiszen új szerzeményei nem vérszerinti utódját illetnék, tehát nem maradnának a dinasztia, a család birtokában. Campanella szerint ez az általában megbízható séma csak akkor nem érvényesül, ha a választott király oly "harcias természetû" (bellicoso), amilyen Báthory István, illetve Zsigmond voltak.[19] Ha azonban a jövõbeli, választott francia király nem volna oly harcias, mint a Báthoryak, a Francia Királyság nem fenyegetné többet a spanyol monarchia egyeduralmát!

"Sokat szóltunk fentebb a Török császár birodalmáról, arról hogy miként tört világuralomra, és hogy már egyetemes úrnak szólítatja magát, amiként Spanyolország királya [pedig] katolikusnak, azaz [szintén] egyetemesnek, aminek következtében tehát egymással küzdenek a Világegyetem uralmáért" - kezdi Campanella mûve 30. fejezetét a Török császárról és birodalmáról, melynek fõ témája természetesen nem más, mint a spanyolok törökök felett aratandó végsõ gyõzelmének feltételei.[20] A Habsburgok egyik nagy elõnye a Törökkel szemben, hogy a dinasztiát nem osztja meg a testvérek közötti ellenségeskedés, "csodálatos testvériség" (mirabile fratellanza) uralkodik közöttük, sõt a más keresztény, illetve eretnek (értsd protestáns) uralkodóktól való félelem is összetartja õket.[21] A csodálatos testvériséget csak erõsítik a dinasztikus kapcsolatok, melyek bõvítését Campanella rendre szorgalmazza. A példák között Campanella Anna, Katalin és Mária Krisztierna Habsburg fõhercegnõk házasságait említi, azaz III. Vasa Zsigmond lengyel király, I. Károly Emanuel savoiai nagyherceg és Báthory Zsigmond feleségeinek jelentõs szerepét.[22] Témánk szempontjából a rendkívül összetett mû 30. fejezetének egy másik aspektusa is fontos. A törököt megosztó több frontos támadás, az Oszmán Birodalmat minden oldaláról fenyegetõ "egyetemes összeesküvés" (congiura universale) egyik kiemelkedõ hadszínterének Magyarországon kell lennie, ahol a német-római császárnak az erdélyi fejedelemmel egyetemben egyszerre kell támadást indítania.[23]

Anélkül, hogy a Spanyol monarchia vonatkozó fejtegetéseinek tételes elemzésével ezen "egyetemes összeesküvés" minden szálát felfejtenénk, már most is jól látszik, hogy Campanella rendelkezett a 16. század végi erdélyi és magyar történelemre vonatkozó némi ismerettel. A szövegbõl sejthetõ, hogy tudott Báthory és Rudolf szövetségérõl, és az erdélyi fejedelem házasodásáról, ami e szövetségi politika részét képezte.[24] Értette és látta, hogy a "török kérdés" Európában többek között a magyar hadszíntéren dönthetõ el, sõt a szövetség térségbeli kétfrontos stratégiája is visszaköszön a szövegbõl. Így tehát leszögezhetõ, hogy Campanella ismerte a Tizenötéves (avagy a korabeli, nemzetközi szóhasználatban: Hosszú) Háború bizonyos tényeit annyira, hogy beépítse azokat a spanyol egyetemes monarchia megteremtésérõl szóló eszkatológikus sémájába. Germana Ernst alapos filológiai kutatásaiból ma már nagy bizonyossággal tudjuk, hogy a dominikánus szerzetes a Spanyol monarchia korai verzióját (la prima stesura giovanile) 1593 és 1595 között - azaz a Tizenöt Éves Háború elsõ szakaszában - írta, a második verziót (la versione ampia) pedig 1598-ban, Stiloban fejezte be, vagyis az 1606-os Zsitvatoroki Békével záruló háború kellõs közepén.

A Báthory-propaganda Itáliában

Mielõtt összehasonlítanánk a Spanyol monarchia változataiból, illetve a Castelveterei nyilatkozatból megismert, Báthoryra vonatkozó képleteket, mindenképpen utalnunk kell vázlatosan a Báthory-udvar nemzetközi reprezentációjának néhány kérdésére, hogy megválaszolhassuk, miféle "imago"-t kínált a Báthory-propaganda itáliai olvasóinak, és miképp jutott Campanella a Tizenöt Éves Háborúra vonatkozó ismeretekhez.

A kora újkori erdélyi és magyarországi udvari reprezentációt leginkább meghatározó modell a legendás Mátyás-udvar, maga is az itáliai típusú reneszánsz humanizmus egyik európai fellegvára volt.[25] Az erdélyi fejedelmi udvarok kulturális értelemben is a budai udvar örököseinek tekintették magukat, így a Báthoryak is érdekeltek voltak e hagyomány megtartásában, így az olasz kapcsolatok ápolásában is mind politikai, mind pedig kulturális értelemben. Gondoljunk csak Biandrata doktorra, vagy Michele Bruto udvari történészre Báthory István idejében! A lengyel király testvére - Zsigmond apja -, Báthory Kristóf Pádovában tanult. István unokaöccse 1549-tõl szintén itt végzi tanulmányait. Testvére Boldizsár évekig él Itáliában zsoldosvezérként. András unokaöccse pedig XIII. Gergely bíborosa, aki fontos diplomáciai szerepet is vállal, hiszen István király keresztes hadjáratának szerez támogatást a Vatikánban Gergely és V. Sixtus pápáknál. Báthory Zsigmondot Kolozsvárott részben szintén olasz jezsuiták nevelik.

Az "szinte italomán Báthory Zsigmond" (Klaniczay) udvara bizonyos tekintetben e "kulturális folyamatosság" legkiemelkedõbb letéteményese volt. Zsigmond maga folyékonyan beszélt olaszul, udvarában olaszos mûveltségû, Itáliát járt - fõként Padovában tanult - hazai értelmiségiek mozogtak, a fejedelem olasz diplomatákkal, mûvészekkel, muzsikusokkal, szakácsokkal és tudósokkal vette magát körül. Közülük kiemelkednek Gianbattista Mosto, Girolamo Diruta és Pietro Busto muzsikusok, a festõ Nicolò Greco, a toszkánai építész - Zsigmond udvari tanácsosa - Simone Genga és testvérei; Giambattista udvari orvos, Fabio pedig udvarmester és a fejedelem követe VIII. Kelemen pápánál.

Az olasz-erdélyi kulturális és politikai kapcsolatok részletes elemzése, csakúgy, mint a Báthory-propaganda itáliai szerepének alapos felkutatása még a jövõ feladata.[26] Az azonban már most is világos, hogy - különösen a sikeres havasalföldi hadjáratot követõen - a Szentszék propaganda-hálózata számos röpirattal, és az ún. avvisi politici közzétételével szorgalmazta a kibontakozóban lévõ, új "keresztes hadjárat" támogatását, amelynek ez idõben, minden kétséget kizáróan Báthory Zsigmond volt a fõszereplõje. Anélkül, hogy részletekbe menõen értékelném az idevágó nyomtatványokat, most csupán három jellegzetes példát mutatnék be.[27]

Az elsõ egy Pietro Diserolo által Veronában kiadott szónoklat, amelynek eredetiét az erdélyi fejedelem nagy valószínûséggel valóban elmondta harcba induló seregének a tirgovistei csata elõtt, 1595. október 18-án még a táborban. Címe: Oratione del Serenissimo Sigismondo Battori Prencipe di Transilvania […] Fatta il giorno dell'ultima rotta datta da Luì à Sinam Bassà: Alla presenza de' suoi Capitani, et Soldati; lodandoli delle passate, et inanimandoli à nuove Imprese: Et la magnificenza sua verso il suo Essercito. Campanella intellektuális céljai szempontjából különösen figyelemre méltó, hogy török elleni harcukat a röpiratban megszólaló Báthory a "szent Idõket helyreállító" végsõ küzdelemnek titulálja:

"Hora, perche co'l favore, et aiuto di Dio andiamo facendo trofei delle spoglie de' nemici, ristaurando i sacri Tempii [kiem. Sz. M.], che già erano fatti postriboli, et facendo, et riducendo in libertà i nostri amici, et Christiani, anzi dirò i nostri consanguinei; lodiamo l'eterno Iddio da cui nasce ogni vittoria, et ogni bene."[28]

A másik röplap egy III. Mohamed és Báthory közti levélváltásra alapul Lettera di Mahumet Terzo Imperador de'Turchi. Scritta al Sereniss[imo]. Sigismondo Battori, Prencipe di Transilvania, Moldavia, Vallachia […] Tradotta di lingua Turchesca in Italiana. Con la risposta di esso Sereniss[imo]. Prencipe al detto Imperador de'Turchi címmel, melyet elõbb Perugiában, majd Maceratában, 1596-ban adott ki Sebastiano Martellini. Kifejezetten érdekessé teszi a dokumentumot, hogy Báthory személyében az eszményi keresztény uralkodót mutatja be, aki "Krisztus lovagjaként" (Cavaliero di Giesù Christo), a szent hit kiválasztott hirdetõjeként ("son eletto da Giesù Christo Redentore del Mondo in tempo tal per propagare la sua santa Fede" - így a forrás) legyõzheti a nálánál hatalmasabb török császárt, a hitetlenek urát, az Antikrisztust.[29] A Zsigmondnak tulajdonított válaszlevél - amely eredeti formájában nyilván némileg szerényebb hangot ütött meg - szép megnyilvánulása annak a személyes elhivatottságnak (devotio), melyet a fejedelem jezsuita neveltetése inspirált.[30] Egy erdélyi keltezésû (Data in Alba Giulia, il 18. Novembre 1595) olasz nyelvû röpirat, melynek kiadóját nem sikerült azonosítanom, s amely úgy tûnik szintén az elõbbi röpirat Mohamed-levelére adott Báthory-válasz, hasonló szellemben utasítja vissza a török császár vádjait, alább idézendõ sorai különösen rímelnek Campanella nézeteivel:

"Non si può attribuir à Noi infamia di ribellione, percioche sempre fui nemico d'infedeli, et amico à fedeli di CHRISTO, et di sua fede; non può meritar castigo l'havere le genti Nostre ammazzate tanti de'vostri, perche tanto hanno operato, quanto Dio gli hà prestato favore, et quando fosse à Sua Divina Maesta piaciuto il contrario, non sarebbe à Noi spiaciuta la volontà sua; se andiamo facendo acquisto alcuno, si và tuttavia ampliando il beneficio universale del Christianesmo [...] Et perche conosciamo, che Iddio solo è quello, che crea i Regi, gli Imperatori, Duchi, et Prencipi, gli mette in stato, gli mantiene in pace, gli stabilisce, gli dà, et toglie, secondo la volontà sua, et merito, ò demerito lo ro."[31]

A negyedik kortárs dokumentum Girolamo Frachettától való, az Erdélyen kívüli Báthory-propaganda egyik legkiemelkedõbb képviselõjétõl.[32] Frachetta számos beszédet írt a világ befolyásos uralkodóihoz Báthory Zsigmond háborús céljainak támogatását sürgetendõ morális, anyagi és katonai értelemben. Frachetta öt beszédet magának Báthorynak címzett, bíztatva az erdélyi fejedelmet, hogy mindenáron tartson ki szándékai mellett! A Spanyol Királynak címzett beszéd (Oratione prima di Girolamo Frachetta al Re Cattolico per essortare Sua Maestà ad aiutare il Prencipe di Transilvania nella guerra contra il Turco), amelyet Bernardino Beccari da Sacile és Nicolò Mutio publikáltak Rómában, 1597-ben, feltehetõleg a "Báthory-kérdés" legjobb kortárs összefoglalása, felvonultatja az összes kulcstémát és -toposzt, melyet a nemzetközi propaganda a kiadvány közlését megelõzõ néhány évben vezetett be és mûködtetett:

"Al Transilvano deve Vostra Maestà dar aiuto, si per esser congiunto in nodo di matrimonio coll'Archiduchessa Maria sua nipote, si per il zelo et per il valore, che in lui risplendono, si per esser collegato con Cesare, et si per haver tirato adosso di se tutte l'armi del Turco, et lasciato libero il campo all' Imperatore di far la guerra offensiva; onde è seguita la presa di Strigonia, di Pertina, di Vicegrado, et d'altre fortezze . la dove forse se egli non fosse stato, ò se havesse preso l'armi a favor del Turco, si come era tenuto per obligo, et ragione di Vasalaggio, et coll'essercito di Sinam si fossero congiunti etiandio il Vallaco, e il Moldavo, che erano similmente obligati, a quest'hora la Boemia saria perduta, non che l'Ungheria, et l'Austria. tali, et tanti sono stati i disordini, ò per mancamento di danari, ò per altro, nell'armi Cesaree . dimaniera che si può dire, che questo generosissimo Prencipe habbia guerreggiato, et guerreggi, et per l'Imperatore, et per la Maestà Vostra, et per tutti i Potentati Christiani. Qual sia il valore, qual la pietà di lui, non può essere che Vostra Maestà nol sappia, poiche il grido delle sue heroiche, et gloriose attioni, è passato hoggimai sino a gli Indi; risonando d'ogni intorno il nome di Sigismondo. Mosse egli l'armi contro il Tiranno de' Turchi dell'istessa età di ventitre anni, che Alessandro Rè de' Macedoni passò in Asia . ma non già come quello, per cupidigia di gloria, ò per ambitione di dominare; ma per semplice zelo di essaltar la fede di Christo."[33]

Beleolvasván tehát e néhány kortárs forrásba, anélkül, hogy részletesen elemeznénk a Báthory háborús törekvéseit támogató propagandahálózat mûködését, láthatjuk, hogy a kora újkori Itáliában számos az ügynek szentelt röpirat került forgalomba egyértelmû politikai céllal. Mindezen nyomtatványok pedig olyan képet mutattak a kortárs olvasóknak Báthory Zsigmondról, amely akár meg is ihlethette a katolikus megújulás olyan képviselõit, mint Tommaso Campanella volt. Sõt, mint majd késõbb látni is fogjuk, joggal feltételezhetõ, hogy a propaganda kínálta Báthory-kép Campanella számára profetikus bizonyítékul szolgált, s a hamarost elkövetkezõ parúzia kézenfekvõ jelei (segni) közt kapott helyet.

A Spanyol monarchiában és a Castelveterei nyilatkozat jelenetében megnyilvánuló eszkatológikus történelmi séma

A Spanyol Monarchia negyedik fejezetében (Dell'Imperio spagnolo secondo la prima causa) a spanyol király és a török császár közötti végsõ küzdelem prófétai sémája kerül szóba. A séma többek között Ezdrás IV. apokrif könyvének ötödik látomására épül.[34] Campanella értelmezésében a Krisztus és a szentek vezette ezeréves földi birodalom beköszöntét megelõzõ végsõ küzdelmet az Ezdrás-vízió háromfejû, tizenkét szárnyú sasának fejei - itt Germánia, azaz a Német-római Császárság és a Török Birodalom - közötti küzdelem jelképezi:

"Dico dunque che il fine delle monarchie è già venuto, e che ogni cosa ha da venire all'imperio de santi e della Chiesa, il che sarà finite le quattro monarchie e morto l'Antichristo, che durarà tre anni e mezzo, secondo Lattanzio, S. Ireneo, Tertulliano, Origene, Vittorino, S. Bernardino, l'abate Gioachino, Dante, Petrarca e altri teologi, filosofi, profeti e poeti, come altrove dichiarai. E già la statua di Daniele è finita, e le quattro bestie, e le tre ebdomade, e le dodici penne dell'aquila del quarto libro d'Esdra finendosi nell'imperio romano, il quale, secondo il medesimo, essendo imperio babilonico, per successione fu diviso in tre capi: primo, destro, che è l'occidentale di Germani, e il sinistro, che è l'orientale de Turchi e Saraceni, e nel mezzo, che è lo constantinopolitano, che così s'interpreta dalle Scritture destro e sinistro, secondo Mosè e non secondo Aristotele. Or di questi tre capi, come il medesimo profeta dice, il sinistro, che è lo turchesco, divorò quel di mezzo, che è lo constantinopolitano, a tempo di Macometto II. Resta, per il medesimo profeta, che il destro occidentale, che è il germano, divori il sinistro, che è il Turco, e a questo accorda l'astrologia di Arquato, che per la via d'Ungheria il Turco patirà roina, sendo diviso in dui figli suoi l'Imperio della sua Luna nel decimoquinto Imperatore, quando la Luna in due corna comincerà a scemare, che sempre prima è cresciuta, e questo est sidus terribile, e li porci di Caramania detti da Esdra, ed è chiaro che chi affligerà l'imperio del Turco sarà signore del mondo."[35]

Campanella szerint tehát ez a formula összhangban áll az életmûben igen gyakran idézett Antonio Arquato asztrológiai spekulációival, amelyekben a Török számára halálos veszedelmet jelent a Mátyás vezette királyság.[36] Figyelembe véve, hogy a ferrarai asztrológus 1480-ban írta, s dedikálta mûvét Mátyásnak, aki Fekete Seregével persze tényszerûen nagy fenyegetést jelentett az oszmánok számára - csak úgy, mint apja Hunyadi János kormányzó -, újra kell gondolnunk Campanella Arquato prognózisaira vonatkozó utalásait. A Spanyol Monarchia közvetlen szövegösszefüggésében, s a Tizenöt Éves Háború idején, Arquato prognózisai feltehetõleg a Szentszövetség és a törökök között a magyarországi hadszíntéren éppen zajló háborúra vonatkoznak. Az ezeréves birodalom "prelúdiumaként" megvalósuló spanyol egyetemes monarchiába torkolló végsõ háború tehát nem más, mint a Habsburgok és az Oszmánok között zajló, amely lényegileg függ a Magyar Királyság felszabadításától.

Ez a formula sokkal világosabban teljesedik ki a Castelveterei nyilatkozat kezdetben tárgyalt jelenettöredékeibõl! Mint már tudjuk, Campanella stilo-i szobájában három képet õrzött, III. Fülöp spanyol király, III. Mohamed török császár és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem portréját. Megítélésem szerint ez a képlet sokkal radikálisabb eszkatológikus sémára utal, mint ami a Spanyol monarchia változataiból feltételezhetõ volna. Úgy tûnik ugyanis, hogy Campanella számára egy rövid ideig az Ezdrás-vizió sasfejei közötti apokaliptikus küzdelem Báthory Zsigmondon, azaz Krisztus gyõztes lovagján állt, vagy bukott! A rajongó dominikánus szerzetes tehát ekképp építette be a maga egyetemes monarchiát célzó, profétikus spekulációiba az erdélyi fejedelem szentszéki propaganda kínálta imagoját.

Epilógus

E vázlatban természetesen számos kérdés megválaszolatlanul maradt. Nem tudjuk például azt sem, vajon melyik 16. századvégi Báthory-ábrázolást ismerhette Campanella, meglehet, talán Franco Forma metszetét, de erre semmi bizonyítékunk sincs. A Báthory-t támogató propagandahálózat forrásainak és kapcsolatrendszerének alapos kutatása, a röplapok itáliai elõfordulásának számbavétele, illetve Campanella ismeretségi köre és a propagandahálózat közötti kapcsolatok rekonstrukciója nyilván közelebb visz majd bennünket a megoldáshoz. Pontosabban fogjuk majd látni, milyen forrásokat ismerhetett Campanella, és milyen egyéb informális utakon szerzett ismereteket Báthory törekvéseirõl. Mindenesetre Campanella ismerõsei között ott van például az a Tasso-örökös - és életmûkiadáson dolgozó - Cinzio Aldobrandini, VIII. Kelemen unokaöccse, akinek testvére, Gianfrancesco Erdélyt járt diplomata, a Tizenöt Éves Háború egyik hadvezére, és a "keresztes háború" igen jelentõs támogatója a Szentszéknél![37]

Megint más kérdés a calabriai összeesküvõk törökökkel való együttmûködésének kérdése, amely nagyban ellentmond Campanella sémáinak. A dominikánus szerzetes meglehet, csak színlelte a hispanofíliát, deklaratív mûveiben azonban a törökpártiság nincs jelen, védõbeszédeiben is másra fogja az efféle terveket.[38]

Egy dolgot azonban világosan láthatunk, az Erdély átmeneti pusztulásához vezetõ Tizenöt Éves Háború, különösen korai, bíztató szakaszában történelmünk azon korszakaihoz tartozik, amikor a nemzetközi figyelem - így a kor egyik legeredetibb gondolkodója is - Európa szerves részeként kezelte régiónkat.

Appendix

Copia della Risposta del Prencipe Transilvano al Gran Turcho.

Sigismondo Battori Prencipe di Transilvania, Valachia, Moldavia; Cavaliero di Giesù Christo.

A te Sultan Mahumet Othomano Imperador de'Turchi.

Rispondo alla tua Lettera, per il tuo Ambasciatore, e tidico come son eletto da Giesù Christo Redentore del Mondo in tempo tal per propagare la sua santa Fedee e m'apparecchio con le forze di, esso mio Signore à levarti lo Stato, e la vita per tutto l'Anno, e Luna del Seicento; Però che questo permetterà sua Divina Maestà per la tua Tirannia, e per la mala vita tua, e de' tuoi Progenitori. Ese ben Giovine come tu dici non però mal consigliato, e se minore de Regni, e Stati, e gente; non però minore di Divine forze, che si come con l'aiuto del mio Signore Giesù Christo sei stato da me vinto tante volte; t'hò debilitato gl'Eserciti, morti, fuga ti, li tuoi Soldati, e tolte dalle mani molte Fortezze; così con l'istesso favore ti torrò il rimanente che tu possedi Tirannicamente. E come à nemico del mio Dio Giesu Christo ancho la vita. Prometto dunque venirte à trovare à novo tempo armata mano prima che tu venghi à trovar me, poca stima facendo de'tuoi Regni, e gente armate, promettendomi la certa Vittoria contro di te; chetale è la speranza, e la fede ch'io tengo nel mio Signor Dio qual non manchò mai di favorire quelli, che virilmente combattono per l'ampliatione della sua santissima Fede. E se bene tu ti fai grande ne'tuoi Progenitori, con dire che hanno occupato tanti Regni, e nessuna forza gli hà fatto resistenza, questo è accaduto per vera promissione Divina, à Giudicii della quale, non può agiungere human giuditio: ma sappii che hora è giunto il tempo, è s'avicina al fine l'empia Setta, e perversa legge del tuo Mahumetto che adori, con tuoi seguaci; Io sono in questo tempo Cavalier di Christo Salvatore del Mondo, eletto à vendicare quelle offese che tanti tuoi Antecessori hanno fatto à tuutto il Christianesmo, ne tu ti devi tanto grande, che non possi doventar picciolo. Ti esorto bene à venire al sacro Fonte del Battesmo, e oprare, che anchor gli altri à te Tirannicamente soggetti venghino ad adorare il mio Sig[nor]. Dio Giesù Christo benedetto, acciò si plachi l'ira sua contro te, che in questo modo io verrò alla pace come mi esorti, e mi farò à te soggetto aiutandoti con l'arme in mano à possedere pacificamente tutti li tuoi Regni, e Stati spendendovi questa vita, e questo per amor di Giesù Christo mio Dio. E se saria renitente à questo, hora ti protesto che l'arme da me prese contro di te non le deporrò mai, sin tanto ch'io non consegua contro di te il fine, per il quale hò preso queste arme: Questo è il fine, il mio Signor Dio te inspiri al meglio perte, e per i tuoi infelici Maumettani. Data in Alba Giulia l'Anno della Luna de 1596. IL FINE.

kép: Franco Forma metszete, Il vero ritratto del Serenissimo Sigismondo Batori, Principe di Transilvania Valachia Moldavia, etc.