CXLIV. (Shakespeare)
Two loves I have of comfort and despair,
Which like two spirits do suggest me still:
The better angel is a man right fair,
The worser spirit a woman colour'd ill.
To win me soon to hell, my female evil
Tempteth my better angel from my side,
And would corrupt my saint to be a devil,
Wooing his purity with her foul pride.
And whether that my angel be turn'd fiend
Suspect I may, but not directly tell;
But being both from me, both to each friend,
I guess one angel in another's hell:
Yet this shall I ne'er know, but live in doubt,
Till my bad angel fire my good one out.
Shakespeare CXLIV. szonettje
Két szerelmem van, két vigasz és kétség,
Hogy két szellemként szüntelen nyomasszon:
A jobbik angyal férfi, igaz szépség,
S rossz szellemem egy ártó-színű asszony.
A nő-gonosz, hogy majd pokolra adjon,
Kísérti tőlem a jó angyal lényét,
Hogy szentem tőle ördöggé romoljon,
Gonosz gőggel csábítva erényét.
S hogy angyalom démonommá lett-e,
Gyaníthatom csak, de nem tudom még:
De – tőlem távol, s ő társként mellette –,
Egyik angyal tán a másik poklán ég;
S mégsem tudhatom, kétségekkel küzdve,
Míg rossz angyal a jót végleg elűzte
Fordította Fazekas Sándor
