Hieronymus Angerianus
De Caelia et Amore
Lassatus cursu, et quaerens requiescere, pulchrae
Virginis in gremium candidus ibat Amor.
Illa excandescit: tanquam Notus Imbribus actus,
Tanquam in vesano nigra procella mari.
Excutit hunc totis manibus, proclamat, et obstat;
Pollueret castos ne sibi flamma sinus.
Cur ita trudor? ait deus; admiratur. at illa
Illa inquit, non sum Caelia nota tibi?
Ut pede qui pressit colubrum, post horret, abitque:
Sic miser audito hoc nomine fugit Amor.
Et fugiens dixit, fugienti parce, parentem
Credideram, non te. tu mihi visa parens.
Tóth Tünde fordítása
Caelia és Amor
Fáradtan befejezte körútját, és lerogyott egy
szép szűz édes ölén Ámor, a lángot adó.
Ám az, mint viharos szél tajtékzott a haragtól,
mint a sötét zivatar korbácsolta vizek,
s tiszta öléből két kézzel kitaszítja az istent:
tiltakozik, hogy a tűz meg ne gyalázza ölét.
– Mért löksz így el? – szól s néz ámuldozva az isten.
– Nem látod? – felel ő, – Caelia szól teveled.
Mint aki egy viperára taposva ijedten elugrik,
úgy siet onnan Amor hallva e női nevet.
S futtában könyörög: – Kegyelem, kegyelem, szaladok már!
Édesanyámnak azért néztelek: éppilyen ő!
Tóth Tünde fordítása
