1. Hallgasd, hadd
mondom el, || mit
mély álomban láttam,
2.
különös látomás ||
köszöntött rám,
3. míg a
beszéddel
bírók ||
békében nyugodtak.
4.
Mintha láttam volna || a
magasba nyúlni
5. egy csodálatos
fát ||
fénnyel körbefonva,
6.
tündökletes
törzset. ||
Tiszta arany
7. borította
talpig. ||
Tövénél a földön
8.
kövek ékítették, || a
keresztfa vállán
9. még öt
nemes ékszer. || Gyönyörködve
nézték az Úr angyalai,
10. mert nem volt az
bűnöző
bitója; || a
boldog seregek a mennyben,
11. az örökre
szépek ||
szívükben áhítattal álltak,
12. s a
férfiak a
földön, || mind e
fenséges teremtés.
13.
Szépséges volt a
szabadulás fája, || bűnöktől
szeplős a lelkem,
14.
gyalázat sebezte. || Láttam a
győzelem fáját
15. ékes
öltözékben, ||
örömben ragyogni.
16. Arany
díszítette, ||
drágakövek fedték,
17.
fénnyel
felövezték || a
Fennvaló keresztjét.
18. A csillogás
mélyén ||
megláthattam akkor
19. a
gyarló bűnösök ||
gyötrelmes kínjait,
20.
vérrel gyöngyözött a fa jobb oldala, ||
vigasztalan bánat szállta meg a lelkem,
21.
reszketve néztem, || hogy a
ragyogó jel
22. öltözékét, színét
váltotta: || olykor
vértől volt csatakos,
23. az élet
nedve áztatta, || máskor
nemes kövek takarták.
24. Lábánál
hevertem ||
hosszú ideig,
25.
megindultan néztem || a
Megváltó fáját.
26. Egyszer csak
hallottam ||
hangja zendülését,
27. szavait így
fűzte || a
fák legjobbika:
28. “
Sok ideje annak, || -
soha nem felejtem -
29. az erdő
szélén ||
szekerce hasított,
30.
vagdosta gyökerem. ||
Vad ellenségek ragadtak meg,
31.
bitófává tettek a
bámészkodóknak, ||
bűnözőket kellett magasba emelnem.
32. Férfiak
vittek a
vállukon, ||
vonszoltak a hegyre,
33. hóhéraim hada
leláncolt engem. ||
Láttam, ahogy az embernép Ura
34.
rendíthetetlen jött hozzám, || hogy
rajtam magasba hágjon.
35. Nem volt
szabad nekem || az Úr
szava ellen
36.
repedni, eltörni, || mikor
remegni láttam
37. a
földnek
felszínét. ||
Felkoncolhattam volna
38.
ellenségeinket, || de
erősen álltam.
39. Ledobta köntösét az ifjú
hős, || maga a
hatalmas Isten,
40.
félelem nélkül, állhatatosan ||
fellépett a magas bitóra
41.
mindenki láttára,
merészen, ||
megváltani az embernépet.
42. Remegtem, mikor
karjával
körbefont az Ember, ||
kidőlni nem hagyott,
43. a föld színére
esni. ||
Erősen kellett állnom.
44.
Keresztnek állítottak. ||
Királyt emeltem a magasba,
45. a
mennyek urát. || Nem
mertem ledőlni.
46. Átütöttek engem
fekete szegekkel, || a
fájdalmas sebek még látszanak rajtam,
47. a
gyalázat nyílt jelei. ||
Gyilkosuk nem lehettem.
48. Együtt
szenvedtük mi ketten a
szégyent, || vér
szennyezett engem,
49. ami a
Szent
Gyermek oldalából fakadt, || mikor
szabadon engedte lelkét.
50. A hegy
tetején ||
tűrnöm kellett
51. fájdalmas
sorsom, || láttam a
seregek Urát
52. kínokban
senyvedni. || A
sötétség felhők
53.
homályába vonta || a
Hatalmas testét,
54. a
fénylő ragyogást. ||
Felhők árnyékából
55. ránkborult a
sötét. ||
Sírt az egész teremtés,
56. gyászolták a
Király halálát, ||
Krisztust a
kereszten.
57.
Tanúja voltam, || hogy
távoli földekről
58.
Hercegükhöz jöttek || a
hűséges szolgák.
59.
Keservesen
kínzott a bánat. ||
Kezéhez hajoltam a férfiaknak,
60. alázatos
lélekkel, készségesen. ||
Levették ők a mindenható Istent,
61. leemelték őt a
kemény
kínok
közül. || A
kardvivők ott hagytak engem
62.
vértől
verítékezve állnom. ||
Vasnyilak nyoma sajgott rajtam.
63. Lefektették
töretett
tetemét, ||
testének fejéhez álltak,
64. nézték csendben a
mennyeknek Urát, || s ő
magában pihent,
65.
kimerült a győzelem után. ||
Készítni kezdtek neki földcsarnokot
66. az emberek,
szemei előtt gyilkosának. ||
Szikrázó kőből faragták ki azt,
67. belefektették a
győzelem Urát, ||
gyászdalt énekeltek fölötte,
68.
fájdalommal telve az estidőn. ||
Felkerekedtek aztán,
69. távozni
készültek a magasztos Úrtól, || s ő
kíséret nélkül maradt ott.
70.
Sok ideig ||
sírtunk mi akkor
71.
helyünkön állva, ||
hamvadta után is
72.
harcosok
hangjának. || A
holttest kihűlt,
73. a
lélek szép
lakása. ||
Ledöntöttek minket,
74. a földre
borultunk. ||
Betelt a végzet.
75.
Mély gödörbe temettek
minket. || De a
Mindenható szolgái,
76. a
rokonok ||
rámleltek,
77. felöveztek
engem ||
ezüsttel, arannyal.
78. Én szeretett
hősöm, ||
hallhattad most,
79. hogy gonoszok
tetteit ||
tűrnöm kellett,
80.
megtapasztalnom a szomorú szenvedést. ||
Most eljött ideje,
81. hogy
leboruljanak ||
lábaim elé
82.
férfiak a
földön, || mind e
fenséges teremtés
83. e jelhez
imádkozzék. || Az
Isten fia rajtam
84.
megfeszíttetett. ||
Magasulok dicsőn
85. most a
mennyek alatt, || és
megváltok bűnéből
86. minden
teremtettet || aki
tisztel engem.
87.
Valaha én
voltam ||
vétkek megtorlója,
88. gyűlölt
halál fája, || de a
helyes utat
89. én
szabtam meg || a
szó hordozóinak.
90. Lásd,
megtisztelt || a
magasságok Ura
91. az erdő
fái
fölött, || a
fényes királyság Őre,
92.
mint ahogy
Máriát, || ő
maga anyját is
93. a
mennybéli Isten ||
mindenek számára
94.
naggyá tette || a
nők
nemzetsége fölött.
95. Én szeretett
hősöm, ||
halld hát küldetésed:
96. fedd fel
látomásod || a
földi embereknek.
97. Hirdesd, hogy ez || a
halhatatlanság fája
98. hol a
Mindenhatót ||
mardosta a kín
99. a
tévelygő ember ||
temérdek bűnéért,
100. és
Ádám ||
átkozott cselekedetéért.
101. Rajtam halált
kóstolt. || De az Úr
kikelt sírjából
102.
roppant erejével, || hogy
reménységet adjon.
103. A
mennyekbe
ment fel, || onnan tér
majd vissza
104. az embernép
körébe || a
középső földre
105. az
ítélkezés napján || az
Isten maga,
106. a
Mindenható, ||
minden angyalával.
107.
Számbaveszi ő, || a
számonkérés Ura
108.
mindegyiküket. ||
Mulandó életük
109. érdeme
szerint ||
szól majd ítélete.
110. Nem
felelhet senki ||
félelem nélkül
111. a
szavakra, || miket
szól a Hatalmas.
112. Megkérdi a sokaságot, ||
merre van az ember
113. ki a
Király nevében || a
keserű halált
114.
meg
merné kóstolni, || mint ő
maga tette.
115.
Krisztus
kérdésére ||
kevesen tudnak ott
116.
félelem nélkül ||
felelni bármit is.
117. De
félni e
földön ||
fölösleges annak
118. ki
keblében hordja || a
kegyelem jelét:
119. a
kereszt által fog || a
királyságba jutni
120. a földi
homályból || a
halhatatlan lélek
121. ki a
kegyelem Urával ||
kíván lakozni.”
122. Imádkoztam a
fához ||
felemelt szívvel,
123.
megújult hittel. ||
Magányom éjjelén
124. senki sem
látott. ||
Lelkem elszántsága
125.
vezérel most az úton. ||
Viseltem sokáig
126. a
vágyakozásnak hosszú idejét. ||
Vigaszom, reményem,
127. hogy e
fenséges
fát ||
fellelhessem egyszer
128. a
többi ember előtt, ||
tiszta áhítattal
129. elébe
boruljak. ||
Benső szomjúságom
130.
betölti életem, ||
biztonságot, védelmet
131. csak a
kereszttől várok. ||
Kevés hatalmas
132. barátom van e
földön. ||
Felkerekedtek ők,
133. a világ vidámságát
maguk
mögött hagyták, || a
mennybéli Úrral
134. lakoznak a
magasban, ||
mindenek Atyjával,
135. végtelen
örömben. ||
Örökösen várom
136.
mikor lesz, || hogy a
Mindenható keresztje,
137. mit e földi
létben ||
látnom adatott,
138.
messzire visz ||
mulandó életemből,
139. s oda
ragad el, || hol
repes a lélek,
140.
béke honol ott, || hol a
Bárány népe
141. lakománál
vigad ||
végtelen örömben,
142. s
helyemre leültet, ||
házában lesz lakásom,
143.
szentek seregében ||
szüntelen dicsőség,
144.
boldogság lesz jussom. ||
Barátom Ő legyen,
145. ki itt a
földön ||
fájdalmakat élt
146. a
bitófán || a
bűnös ember miatt,
147. ki
megszabadított, || s
mindünknek új életet,
148.
mennyei otthont adott. ||
Megújult az öröm
149.
kegyelemmel és áldással || az örök
kínok helyén.
150. A
Fiú győzelmes volt ||
fényes küldetésén,
151. hatalmas és
sikeres, || mikor
sokasággal jött
152. Atyja
lakhelyére, ||
lelkek seregével
153. az angyalok
kedvére || a
kegyelem Ura,
154. és
minden szentekére, || kik a
mennyek országában
155.
dicsőségben éltek, || mikor
diadalmas uruk,
156. a
hatalmas Isten ||
honába érkezett.
Miklós Ágnes Kata és Nagy Andrea
