PALIMPSZESZT
15. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Rákóczi István:
TÖRTÉNETI BEVEZETŐ: PORTUGÁL FORRÁSOK BUDAVÁR VISSZAVÉTELÉRŐL[1]


I.

Portugália 1640-ben szerzi vissza függetlenségét az Ibériai-félszigetet egyesítő Habsburg Fülöpöktől, és ez a tény messzemenően befolyásolja az ország 1683-1699 (-1718) közötti, a magyarországi törökellenes háborúkkal kapcsolatos tevékenységét. Az 1668-as békekötésig - amikor is Spanyolország elismeri Portugália anatómiáját - részben határvillongások, belföldi önvédő csaták és hadjáratok, részben gyarmatbirodalma integritásának visszaállítása köti le katonai erejét. Diplomáciai erőfeszítései az ország függetlenségének elismertetésére a keresztény Európa nyugati hatalmai felé forduló - francia és angol orinentációjú, spanyolellenes élű szövetségek megkötésére késztetik.[2] Történtek ugyan kísérletek a nyugat-európai országok felé amúgy is nyitott Szent Ligába való bevonására, de II. Péter (Dom Pedro II. 1683-1705) udvara pragmatikus okokból a tartózkodás mellett döntött. Bár Portugália nem volt tagja a Szent Ligának, közép-kelet-európai viszonyaink nem ismeretlenek Portugáliában, mint ezt a kor két kiváló diplomatájának, Pe. António Vieirának és Marquęs de Gouveinának levélváltása[3] is tükrözi. Bár az európai harctéren a hitetlenek elleni harc portugál hagyománya nem volt példa nélküli[4], a kereszténység ügyében Portugália mindig is Gyarmatbirodalmában - és ezzel a török hátában - végrehajtott katolicizálást állította előtérbe. Kapcsolatai a Szent Székkel ebben az időszakban, - amikor a Szent Liga ideológiai/gyakorlati szervezője és mozgatója maga a pápa -, igen feszültek voltak, részben az új, nemzeti dinasztia elismerésének elhúzódása, részben a megüresedett püspöki székek betöltése körüli viták miatt.[5] Mindezen körülmények messzemenően indokolják Portugália távolmaradását a törökellenes harcoktól és bizonyos távolságtartást attól az ügytől, amelyben a másik ibériai hatalom önkéntesek küldésével, pénzügyi támogatás ígéretével egyaránt támogat.

Mindazok a körülmények, amelyek a karlócai békével záruló, a Szent Liga háborújában való portugál részvétel ellen munkálnak, 1716-ra, az osztrák-török háború kitörésének idejére gyökeresen megváltoznak. Az európai hatalmak által elismert, gyarmatbirodalmának sarkpontjait megtartó Portugáliában sem a spanyol-ellenes történelmi reflexek, sem a megcsappanó diplomáciai aktivitás nem akadályozzák meg figyelmének régiónk felé való fordulását. Megszűnnek a távolmaradás katonai indokai: ekkor már az uralkodó, V. János (Dom João V. 1705-1750)újjászervezett flottája - XI. Kelemen pápa felhívásának eleget téve - bekapcsolódik Velence oldalán a török hajóhadak elleni tisztogató hadműveletekbe. A görög szigetvilág birtoklásáért Matapan mellett (1717. július 19.) vívott tengeri csata sikere - a pápa véleménye szerint is - a portugálok bátorságának volt elsősorban köszönhető.[6] Mindezen történésekkel párhuzamosan Magyarországon - a Temesvárért és általában a Délvidékért folytatott felszabadító harcban - szintén találkozunk portugál részvétellel és résztvevőkkel. 1716-ban a regényes életű Dom Manuel infáns[7] és kisérete ui. szerepet kér és kap a második háború jelentősebb csatáiban. Augusztus 5-én, Péterváradért folytatott csatában az infáns negatív módon tűnteti ki magát: a csatát követő tisztogató hadműveletekben, egy a törököt üldöző csapatot gondtalanul-hetvenkedve vezetve - ha nála tapasztaltabb harcosok nem jönnek segítségére - nehéz helyzetbe kerül.[8] Temesvár alatt megsebesül, de részt vesz Nándorfehérvár visszavívásában is. Az európai udvaroknál forgolódó gáláns D. Manuel ekkor nyeri el hazájában a "Luzitán Mars" jelzőt, és az államkincstár kárára ekkor szerzi ambíciói javát és érdeklődését a lengyel trón megszerzésére.[9]

II.

Az első portugál újságok (Gazeta, Mercurio Portuguez) a Restauráció (1640) hadieseményeit, esetleges külföldi visszhangját voltak hivatottak terjeszteni. Megjelenésük előtt, már a XVI. század végén léteztek ún. nyomtatott "lapok", ilyen címekkel, mint: "Általános Dolgok Hírei", "Relációk", "Különféle Hírek", amelyeket széleskörű publikumnak szántak, s fontos eseményekről, bel- és külhoni hírekről számoltak be.[10]

Ily módon nem csak politikusok, udvari emberek, hanem katonák, írástudók és kereskedők - s különösen azok, akik már bebarangolták az öreg kontinens útjait -, ébredtek tudatára a tőlük távoli eseményeknek, ami lehetővé tette a földrajzi távolságok lerövidítését, s hogy más országbeli sorstársaikhoz új szálakkal kötődjenek.[11]

A Szent Liga törökellenes, felszabadító háborújának idejére már természetesnek tűnt az ilyen - az egész kereszténység ügyének érzett - fontos események periodikus közlése. Az Ibériai-félsziget röpiratai 1684-től számolnak be a Budavár visszavételéért indított, egymást követő hadjáratokról, és a visszavívás évében, majd az azt követő két esztendőben ezek a hírek már külön blokkot alkottak a "Szent Liga állapota, eseményei és előmenetel a Török ellen" alcímmel, de továbbra is "Történeti Beszámoló"-ként.[12] Az adott forrásaink esetében a közölt tényeken túl egy sor más kérdés tisztázása is érdekesnek tűnik. Így például az, hogy mindezek a "Relációk" milyen periodicitással jelentek meg, ki volt a kiadójuk, mi volt a bennük közölt információk beszerzésének módja, mi valós történelmi forrásértékük.

Az 1688-ra vonatkozó történelmi relációk sora - amely teljesen egészében fellelhető az Apponyi-féle Hungaricák között - kiindulópontul szolgálhat az 1686-os és 1687-es esztendőkre is: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében ill. az Országos Széchenyi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában őrzött "beszámolók" ui. ezekre az évekre nem teljesek. [13]

Megállapítható, hogy mindezek a lapok, melyek kiadásuk dátuma szerint sorszámot (Primeira Relaçăo, Segunda Relação... stb.) kaptak az esetek zömében, átlagosan hetente (minimálisan 4, maximálisan 15 naponta) közöltek hadszíntéri jelentést a Szent Liga törökellenes harcainak kurrens eseményeiről. A felszabadító háború minden frontjáról (Lengyelország, Velence hadjáratai) küldött, lehetőleg kronologikusan egymást követő események felsorolásában a magyarországi fejlemények központi szerepet kaptak. 1686-ban a Budavár alatt állomásozó seregektől direkt küldött - vagy esetleg Bécsből adresszált - levelek futárposta szolgálaton keresztül jutottak el a portugál udvarba, ahonnan a hírek nyomtatott lapok formájában terjedtek tovább. Ezt a munkát két lisszaboni nyomda végezte: Miguel Deslandes Figueira utcai Officinája az esetek túlnyomó többségében, ill. Miguel Manescal, a Szent Hivatal nyomdászának kiadóvállalata. A hírek/levelek továbbítása - a kor viszonyainak megfelelően - éppúgy lehetett késedelmes, mint maga az esemény/információ pontatlan. Ezért is kerülhetett sor rendkívüli lappéldányok megjelentetésére, ekkor a főcímek mellé helyezett "rendkívüli" vagy "igaz" jelzők jelezték a kiadás különös célját. Maguk az információk több irányból és csatornán keresztül érkeztek, néha a relációk is feltüntették, hogy a déli (itáliai) vagy északi (németalföldi) postán futottak-e be, s hogy azt milyen hírforrás rezidens vagy szemtanú továbbíttatja.[14] Buda visszavívásának híre Lisszabonba 25 nap alatt jut el, ami az információtovábbítás relatív gyorsaságának is mércéje: a Buda alól érkező sikeres ostromhíreket már a Róma-Lisszabon útvonalon keresztezi a madridi futárposta biztos információja, s így már szeptember 27-én közzéteszi egy Reláció.[15]

Annak ellenére, hogy lényegileg haditudósításokról van szó, mindezek a beszámolók nem szorítkoznak mindenkor a kiemelkedő eseményekre, vagyis nem voltak "csak" harctéri híradók. Megjelent minden olyan más hír is, ami az olvasó különös érdeklődését felkelthette. Így például a spanyol önkéntesek hadi sikerei, növekvő dicsősége és egészségi állapota mindig visszatérő elemek a beszámolókban, de megemlíttetnek azok a volt spanyol- és portugál-zsidók is, akik kiűzettetésük ellenére Nándorfehérvár alatt 200 év múltán is beszélték még ibér anyanyelvüket[16]; s külön számot szenteltek az ezidőtájt Magyarországon megjelent monstrumoknak, szörnyeknek és torzszülötteknek - a kor kívánalmainak megfelelően, és annak ízlése szerint.[17]

Talán éppen a fentiekből fakad az események történeti rendszerezésének szintén megmutatkozó kívánalma: az 1684-es és 1685-ös hadjáratok összefoglaló leírása "Floro Histórico" címen, ill. az 1686-os hadiesemények nagyobb lélegzetű összegzése "Diario" (Napló) címen, ami azonban inkább napról-napló, tehát egyfajta kronológia - mintsem valós emlékezés. Különálló közelmúlt-történeti munka tárgyaként képzelhető el még Joseph Correa de Brito "Epitome histórico" c. munkája[18], amely Budavár visszavételének és az 1686-os év magyarországi felszabadító háborújának eseménytörténete. Az utóbbi két mű történeti értéke, úgy tűnik, meghaladja a periodikákét, hiszen egyrészt általános, már letisztultabb képet nyújt a visszavívás eseményeiről, másrészt több helyütt el is távolodik a portugál forrásoktól, s egyben az ezekkel párhuzamos spanyol "relación"-ok sorától. Tárgyában objektív, kívülállóként a kor hatalmi viszonyainak torzításaitól mentes, - bár nem túl specializált (pl. hadászati vagy politika-történeti szempontok) szerinti, információi érdekes komplementer forrássá avatják.

1716-ban megismétlődik az 1686-oshoz hasonló érdeklődés Portugáliában a magyar felszabadító háború eseményei iránt, de ezúttal a röplapokon közzétett hadiesemények visszhangjának középpontjában már Dom Manuel infáns, a harcok portugál résztvevője áll. Péterváradi szerepéről az "Eclipse da Lua Ottomana" (A török hold fogyatkozása) című 1716-os "reláció" bő terjedelemben értekezik és megemlíti hadi sikereit a Nándorfehérvár visszavívásáról szóló legtartalmasabb információ, a "Notíca Sumária da Gloriosa Vitória Alcançada pelo Serenissimo Principe Eugénio Francisco de Saboia" (Összegzett híradás Savoyai Jenő kegyelmes herceg dicső győzelméről).[19] A magyarországi harcokban való részvételéről is számot adó két jelen-történeti munkán, Inacio Barbosa Machado ill. Caetano de Sousa művein túl[20], egy neki dedikált, Savoyai Jenő életéről szóló portugál traktátus[21] szintén alapjául szolgálhat D. Manuel tevékenységének megítéléséhez.

III.

Portugália részvétele a törökellenes magyarországi háborúkban, továbbá az események visszhangját tanúsító röpiratok, metszetek[22] minden bizonnyal másodlagosnak és sporadikusnak tűnnek más országok hadi- és publikációs aktivitásával szemben. Ez utóbbiak jelentősége talán nem is az, hogy új szempontokat vetnek fel - esetleges új adatokkal -a Szent Liga háborújának és Buda visszavételének értékeléséhez, hanem részben új és nem is igen várt bizonyítékai a kortárs Európa figyelmének, és világtörténelmi jelentősége felismerésének a távoli Portugáliában is.


Jegyzetek:
[1] A tanulmány a Magyar-portugál kapcsolatok (Tanulmányok, bibliográfia, szemelvények) c. kötetben (Budapest, 1987) már megjelent, a szerző szíves hozzájárulásával közöljük.
[2] Lásd: Joăo Ameal: História de Portugal, Porto, 1940, pp. 464-465
[3] Cartas de Pe. António Vieira, Ed. J. M. E. Seabra e T. Q. Antunes, 1885, Lisboa, 1. Vol. Tom. I. IV. A levelekben elsősorban a lengyel viszonyok kapcsán van bőséges magyar referencia - Laura Areias szíves közlése alapján
[4] Erről tanúskodik többek között az a tény, hogy Zisgmond király udvarában megfordulva D. Pedro infáns részt vesz a törökök elleni csatározásban (pl. Galambóc, Havasalföld, stb. - 1426-1428), és, hogy nem maradtak visszhang nélkül X. Leó pápa sorozatos levelei sem, amelyekben D. Manuel I. portugál királytól támogatást kér a magyarországi törökellenes harcokhoz. Lásd Corpo Diplomático Portuguez, tom. I, Lisboa, 1862, kiadja: L. A. Rebello da Silva, pp. 338, 361, 373
[5] Lásd: Ameal: im. pp. 447-449
[6] Lásd: Ameal: im. pp. 494-495
[7] D. Manuel infáns (1697-1766) D. Pedro II. testvére volt. Életét Prévost is feldolgozta Memoires et Aventures d`un Homme de Qualité que s`est retiré du Monde c. ciklusának 9. könyvében
[8] Lásd a kortárs beszámolóját: Caetano de Sousa (António de): Historia Genealógica (VII. pp. 248-249). A. Caetano Sousa fő művét 1735 és 1748 között adja ki. Ehhez lásd: J. Veríssimo Serrăo: A historiografia portuguesa, vol. III. pp. 81-86, Lisboa, 1973
[9] Lásd. a Dicionário de História de Portugal (szerk. Joel Serrăo), Lisboa: Manuel infante címszavát és a benne közölt bibliográfiát, vol. IV, pp. 154-156
[10] O fantástico na imprensa portuguesa do século XVII: o caso da Gazeta, in: O Diário Suplemento Cultural, N( 72, 1982. p. 4 11 J. Veríssimo Serrăo: A historiografia portuguesa, vol II, Lisboa, 1972, pp. 407-408
[12] Ezek a relációk nem kerülték el a hazai kutatók figyelmét sem, hiszen leírásuk megtalálható a Budavár visszavívásának 250. évfordulójára megjelentetett bibliográfiában (Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykori irodalma 1683-1718, a Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai III.: Különlenyomat a F. K. Évkönyve V. kötetéből, 1935.)
[13] A portugál források: FSZEK Budapest Gyűjtemény B 0941/277; B 0941/278; B 0941/141; B 0941/53; B 0941/139; B 943/382. OSZK RNYT. App. H. 2730; App. H. 2729; App. H. 2758; App. H. 2744; App. H. 2733. Teljes címük: Relaçăo histórica pertencente ao Estado, Sucessos e Progressos da Liga Sagrada contra os Turcos...
[14] Mindkettőre bőségesen van utalás a beszámolókban, azonban fontosnak tűnik megemlíteni, hogy igen sok esetben van szó spanyol relációk fordításáról, ill. híreinek átvételéről is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy míg a spanyol Relación mindig valakinek a neve alatt (többnyire Sebastián de Armandarizról van szó) jelenik meg, addig a portugál Relaçăo a röplap kiadójának a neve alatt fut.
[15] Décima Relaçăo Histórica... 27 de Setembro de 1686. FSZEK Budapest Gyűjtemény B 0941/141, p. 16. A következő, Relaçăo Undécima... (okt. 7.) már részletes híreket közöl a sikeres utolsó ostromról. Ugyancsak nevezetessé vált szeptember 2. Portugáliában azért is, mert Braga püspökét e napon emelik kardinálisi rangba. Több beszámoló és a magyar viszonyokat ismertető napló éppen emiatt neki szóló dedikációval lát napvilágot (B 0941/53).
[16] Décima-tercia Relaçăo Histórica... 1686. okt. 14. App. H. 2758.
[17] Relaçăo dos prodigiosos aparecimentos que foram vistos em Ungria, Lisboa, na Officina de Joăo Carvalho Reza (angolból fordítja Joăo Witbord, udvari tolmács), App. H. 3086.
[18] Az első esetben a Floro Histórico da Guerra afrada című mű mögött, amelyre a július 29-i beszámolóban van utalásunk (App. H. 2729) valószínűleg Don Francisco de Fabro hasonló című spanyol írása rejlik. Ez utóbbira való utalás in: Relación extraordinária, 1688. VII. 20; App. H. 2757. A kiadások közelisége nemcsak pusztán fordítást sejtet, hanem ahogy esetleg maga a szerző készíthette elő spanyol ill, portugál nyelvű kiadását. Az 1686-os eseményeket összegző diárium pontos címe: DIARIO e Relaçăo decima-quarta do Sitio e tomada de Buda, pp. 5-80 Miguel Deslandes, 1686, FSZEK B/943/382. Joseph Correa de Brito műve a lisszaboni Biblioteca Nacional-ban található (H. P. 21185 Col. 11.)
[19] Lásd. a Dicionário de História de Portugal "Manuel, infante" címszavát, vol. IV, p. 155
[20] Inácio Barbosa Machado: Panegírico Histórico do Sereníssimo Senhor Infante D. Manuel (A kegyelmes Manuel infáns úr történelmi magasztalása), Lisboa, 1717; António Caetano de Sousa: História Genealógicada Casa Real Portuguesa (A portugál uralkodóház családtörténete), Lisboa, 1735-1748 [21] Vida e Acçőes Militares do Sereníssimo Senhor Eugénio Francisco de Saboia (A kegyelmes Savoyai Jenő úr élete és katonai tettei), Lisboa, impressa por Miguel Rodrigues.
[22] Talán külön megemlítést érdemel az általam egy tanulmányutam alkalmával megtalált - feltehetőleg spanyol eredetű - Buda visszavívásának csatajelenetét ábrázoló metszet (Biblioteca Nacional, Lisboa, Reservados-részleg, Fol. 55. D. A. = 7A), valamint egy Nándorfehérvárt ábrázoló korabeli tusrajz (Biblioteca Nacional Lisboa, Reservados-részleg, Fol. 65. D. A. = 7A.)



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]