Szűts Zoltán
A hypertext
**************************************************
|
|
|
|
|
XVIII. PROBLÉMAFELVETÉSEK: Az Origo internetes portálon például 2000. május 21-én
záródik egy online regénypályázat, melynek győztesei folyamatosan
közzéteszik a regényük fejezeteit, a lehetséges folytatásokkal, az olvasó
pedig népszavazás útján döntik el, mi legyen a szöveg további útja. Kétségtelenül furcsán hangzik, de sem a szerző, sem az olvasó nem rajong a
hypertextért, hisz
annak megfoghatatlansága miatt nem érezheti a magáénak; elvész az alkotás
befejezése után jóleső büszkeség és elégedettség: az én művem. A hypertext azért mindig egy csöppet szárazabb a nyomtatott
szövegnél, hisz a
szerző nem teljesen érzi a magáénak, ezzel azonban csökkenhet a fecsegés, mellébeszélés mértéke is,
ami mindenképpen kihatással van a marrációra. A klónozhatóság miatt lehetetlen meghatározni az egyes
hypertextek szerzőit, csak a különböző olvasatokat lehetne katalogizálni, ahogy
az összes összefirkált vagy szétszaggatott könyvnek is külön cédula járna a
könyvtárban. A
klónozhatóságot (tekintsük most egy pillanatra úgy, mint egy betegséget) a
technika hozta magával, de hozta a rá való választ (gyógyszert) is. A Hypertextben
és a különböző polcokon heverő hypertextekben, melyek nem részei
annak, bármilyen szöveg-előfordulásra lehet keresni. A digitális
könyvtárosok vezetnek egyfajta katalógust,
ez számunkra azonban érthetetlen. Megőrizhető-e a szöveg viszonylagos egysége abban az
esetben, amikor online íródó 3 szabadsági fokú hypertextekről van szó?
Ugyanis az egy szerző által írott hypertext stílusa, bármennyire törekszik
is az alkotója, hogy szerteágazzon a szövege, a rá jellemző retorikai-poétikai írásmód lesz a hypertext digitális
aláírása, hisz a különböző szálak stílusa általában megegyezik. Ez több
szerző esetében hogyan jelenik meg? Egy, a többitől nagyon
eltérő szöveg megbonthatja a több szerző által írt online hypertext
egységét. |
|
|
|
|