ÚJKLASSZICIZMUS ÉS ÚJNÉPIESSÉG (1919-1944)

Vissza [A romantikától az avantgárdig (1849-1919)]
Tovább [A húszas évek]
Tovább [A harmincas évek]


Két nagy világégés között engedélyezett két évtizednyi viszonylagos nyugalom: ennyi adatott meg e korszak irodalmának.

1920-ban nem csupán antikommunista, hanem egyúttal antiliberális és antiszemita indulatok lázában égett a hatalomra került Horthy Miklós-féle ellenforradalom. (Annyira, hogy számára a „szabadelvű” és a „zsidó” szavak éppúgy egymás szinonimái voltak, mint a „kommunista” és a „destruktív”.) Ám nemzetközi elfogadtatása fejében végül önmérsékletre és parlamentáris kormányzásra kényszerült. A Habsburg-házat 1921-ben a nagyhatalmak nyomására megfosztották ugyan a tróntól (IV. Károly kudarccal végződött két visszatérési kísérletét követően), de az ország hivatalosan királyság maradt, az államfői jogokat pedig a magát kormányzónak megválasztatott Horthy Miklós (1868-1957) gyakorolta.

A húszas évek hatalmi szerkezetét az akkor kétségtelenül legjelentősebb magyar politikus, Bethlen István teremtette meg. Az új erőegyensúly és gazdasági konszolidáció azonban nem tartott sokáig, az 1929-től kibontakozó világválság véget vetett neki. A húszas években uralmi pozícióba került régi vágású konzervatív liberalizmusnak jobbról támadtak erős vetélytársai: előbb - a harmincas évek elején - a Gömbös Gyula miniszterelnök és elvbarátai által képviselt jobboldali „reformpolitika”, utóbb - a harmincas-negyvenes évek fordulójától - a nálunk is teret nyerő nyilas mozgalom egyaránt diktatúra bevezetését tervezte. (Az utóbbinak ezt sikerült is megvalósítania a háború utolsó évében.) A Magyarországtól elcsatolt területek visszaszerzését célzó külpolitika szükségképpen a világtörténelmi revánsra készülő olasz fasizmus és német nemzetiszocializmus szövetségesévé tett minket. Állami függetlenségünk ellenére jóval kisebb mozgástérrel rendelkeztünk ekkor, mint amilyenre a Monarchia keretei között volt lehetőség.

A húszas és a harmincas évek trendje nem csak a politikai életben mutat alapvető különbséget. A húszas évek elején még tart az avantgárd lendülete (igaz, főként az ország határain túlra szorult alkotók művelik), de már 1922-ben jelentkezik (Erdélyi József első verseskötetével, az Ibolyalevéllel) a századelő Nyugat-forradalmára ellenhatást jelentő újnépies irányzat, amely a harmincas években válik jelentékennyé, amikor a népi írók önálló mozgalomként lépnek föl. A Nyugat megmaradt gárdája is (Ady Endre és Kaffka Margit meghalt, Ignotus és mások emigrációba kényszerültek) új utakat keres - ez jellemzi a legnagyobbakat, Babitsot és Kosztolányit is. Az avantgárdot élesen elutasító Nyugat jóval megértőbbnek mutatkozik a népiek iránt.

Míg a húszas évek a kísérletezés időszaka, a harmincas évek a megállapodásé (vagy legalábbis a megállapodás illúziójáé) - más szóval a klasszicizálódás évtizede. Még Kassák Lajos is néhány évvel a hazatérése (1926) után kötött formájú verseket ír. Az újklasszicizmus pedig kétarcú jelenség: egyfelől a húszas évek hivatalosságának újkonzervatív szemléletéből táplálkozik, másfelől az irracionális fajmítoszok ellenében próbál védelmet kínálni. Megnő az igény az ún. tényirodalom iránt is, ami az irodalomnak ismét politikaformáló szerepet tulajdonít. Bár a népi írók anakronisztikusnak és konzervatívnak tartották az újklasszicizmust, az ő újrealista esztétikájuk legalább annyi joggal nevezhető anakronisztikusnak és konzervatívnak. Nem beszélve arról, hogy például Illyés Gyula [A kép megjelenítése] esetében az avantgárd korszak után az újnépies fordulat töltötte be azt a szerepet, amit másoknál az újklasszicizmus.

Bár az újklasszicizmus és az újnépiesség kategóriái alapvető fontosságúak, nem állítjuk, hogy teljes mértékben lefednék a korszak irodalmát. Például jelentősnek mondható az újromantika jelenléte is, amelynek igencsak különböző változatát képviseli Tóth Árpád (Aquincumi korcsmában, 1919, Körúti hajnal, 1923), Heltai Jenő (A néma levente, 1936) vagy Füst Milán (A feleségem története, 1942 [A kép megjelenítése]).

Vissza [A romantikától az avantgárdig (1849-1919)]
Tovább [A húszas évek]
Tovább [A harmincas évek]