Decima Secunda eiusdem gene ris, az Notaja Lucretia Enekenek: Szellel tűˇndőklenj nem ladde [e`] földeth gjönjörű viragokkal, m[e`]zok illatoznak io szagu Rossakkal sok $zjnűˇ violakkal berkek hegjek völgjek, mindenűt zőngenek sok f[e`]le madar $zokkal. Uj Rosa ko$zorukban kegje$sek Szűˇzek iffiakkal tanczolnak, io $zavu gjermekek vigan enekelnek mindenek vigan laknak, mind menj föld es vizek laddj ugj teczenek mint ha megh Ujulnanak. Sóth megh Cupidojs mostan fől tőrlotte homlokan szöke hajat, gj[o.]ngje $zarnaczkajan tetova mint Angjal röpül vigh kedvet mutat, s[z]erel mes tanczokban kinek kjnek advan kezere szep Matkajat. Azert ne bankodgjal en jo Vitez tarsom ürülj minden gondogtul, ellegj hordoztuk hejaban az sok but legjen màr tőlünk tavul. mo$tan igjunk lakjunk vigadgjunk tan czolljunk, tavozzunk banatunktul. Nem de valakjert agaztaljuk volt mj ink[a.]b iffiu eltűnket kjből azt sem tudgjuk, hol es melj oraban kj $zolitnak bennünketh kjvel mit gondolljunk, ha Isten jo Urunk ő medenn[e.]l jol tehet. Agaztalo banat bu $[z]er[z]ő $[z]erelem tavul legjen mj tűˇlűˇnk, io borokkal tőltet aranjas Poha rok iarjanak mj kőzőttűˇnk, mert ez z napot I[n`], őrvendete$segre serkenghetj fől nekűnk. Marulus Poeta azt Deakul jrta, im en penigh Magjarul, ío lovam mellet valo fúven lettemben, forditam megh Deakbul, mjkor vìg[a`] laknam vitez $zolghajmmal tavozvan banatimtul.