nevevel szerzet: [a.] Notaja az regh[y.]
sjralmas.
Syralmas nekem idegen főldőn màr m[e`]gh njomorodnom,
s[z]jv[e`]m meg hervat nagj banat mjat, njncz mar
hova fognom.
Laktam főldemrűˇl szep szerelmemrűˇl mjkor gondolko{dom}
iutvan eszemben oth en mjnt eltem könjvejmet
hullatom:
Mjnth az szarvas f[y.], annja utan rj, ha tűˇle el
teveth, szjvem ugj hal vesz halalra mar kesz, hogj
oda nem meheth.
Màr ha nem latom bar csak hallanom adna
Isten üteth, kj velem egjüth sok szerelmeth
tűˇrth vennek megis kedveth.
De ighen ritkan es bizontalan hjrt felöle hallok
akkor sem mertem űˇtet kerdeznem mint rab
csak halgatok;
K[y.] mjat kedvem szjnten ollj nekem mjnt nap
az e$söben, vagj mint az zöld àgh, kj hamar
el àgh, t[e`]lj rut űdőben.
Vagjok màr $[z]jnten őzvegj gerlicze, szomoru en [e`]ltem
nem kelj Aranj lancz sem penigh vigh tanc[z]
njncz semmjhez kedvem.
Felejtet arva it mint puztaban czak Remete
modra, tengek nem elek leni sem lelek,
mert jutottam bura.
Tj mezők hegjek, berkek szep vőlgjek
kjben gjakran rajtam, szep $[z]elid vadat,
hangos Madarat ot hallottam lattam.
Isten hozzatok s-adgja rajtatok az a' vagj
ővengjen, az kj akkor enghem $zeretetet, most[a`]
se felegjen. Finis