A Pitymalló Kesely prezentálja:

Második Kalefaktor
Videotékás lány

Videotéka

VIDEOTÉKÁS: Csak ez az egy film lesz? Az Égszakadás-földindulás?
2. KALEFAKTOR: Igen.
VIDEOTÉKÁS: Nagyon jó. Én is láttam.
2. KALEFAKTOR: Ezt?
VIDEOTÉKÁS: Igen, persze. Nagyon izgalmas. Van benne egy jelenet… Persze nem mesélem el, ha kiveszed, például az is nagyon jó, bár a töb-bi se rossz, ha nem is olyan jó, mint ez, amit mondok.
2. KALEFAKTOR: Ez használt kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Már hogy érted, mire használt?
2. KALEFAKTOR: Úgy használt, hogy használt. Hogy már használt.
VIDEOTÉKÁS: Hát… használt, nyilván használt, nem? Én is megnéztem, mon-dom. Kétszer is. Mondjuk, kétszer nem érdemes. Persze nem akarlak lebeszélni, egyszer nagyon jó. De ha már tudja az ember, hogy az egész földindulás csak amiatt van…
2. KALEFAKTOR: Használt nem kell. Új nincs belõle?
VIDEOTÉKÁS: Semmi baja, hidd el! Van ugyan benne egy szakadás… Égszaka-dás! (röhög) Persze csak viccelek, különben teljesen jó. Mondd a számodat! Van már tagságid, ugye?
2. KALEFAKTOR: Ha nincs, hát nincs. Úgyis letörlöm.
VIDEOTÉKÁS: Azt alig hiszem. Tudod ki van törve az a pici pöcök.
2. KALEFAKTOR: És ha visszaragasztom?
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz.
2. KALEFAKTOR: Felveszem rá az Az nevet, aki utoljára nevetet.
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz. Ezt nem veszem be.
2. KALEFAKTOR: Nem viccelek. Kiveszem.
VIDEOTÉKÁS: Kérem a tagságidat. (megkapja) Na nézd már, itt több bibi is van. Elõször is lejárt. Már több hónapja. Megújítod?
2. KALEFAKTOR: Újat nem lehet váltani? Ez már használt.
VIDEOTÉKÁS: Addig nem, amíg vissza nem hozol mindent! Öt kazetta van kint nálad hét hónapja. Addig nem vihetsz ki újat, amíg… de egyál-talán hogy vittél el öt kazettát, amikor csak hármat szabad?
2. KALEFAKTOR: Elõször csak három volt nálam, azután egyet visszahoztam, és elvittem másik hármat.
VIDEOTÉKÁS: De hogyhogy? Hogy engedték meg ezt neked?
2. KALEFAKTOR: Rábeszéltem õket.
VIDEOTÉKÁS: Elõször hozd vissza mindet, és akkor majd meghosszabbítjuk a tagságidat, vagy újrairatkozol, én nem bánom, ahogy akarod.
2. KALEFAKTOR: Egyet visszahozok, ha akarod. De akkor keresek még kettõt. Nincs több példány ebbõl a filmbõl?
VIDEOTÉKÁS: Egy filmbõl nem vihetsz el hármat.
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Nézd, én már unom ezt a viccelõdést, késõ van már nekem az efféle fárasztó humorhoz. Hozd vissza mind az öt kazettát, akkor beiratkozol, elvihetsz maximum hármat, három különbözõt…
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Figyelj, nekem nem muszáj megújítanom a tagságidat, én ki is rúghatlak innét…
2. KALEFAKTOR: Ha kirúgsz, nem hozom vissza.
VIDEOTÉKÁS: Nem rúglak ki, Isten bizony, nem rúglak ki, csak hozd vissza õket. Én nem is értem. Maximum három napra lehet kivenni, nálad meg ott vannak hét hónapja. Tényleg ennyire tetszenek?
2. KALEFAKTOR: Nem emlékszem. Mi lenne, ha egyet visszahoznék?
VIDEOTÉKÁS: Jó lenne, de kábé ötször jobb lenne, ha mind az ötöt visszahoz-nád.
2. KALEFAKTOR: Arra azért nem futja.
VIDEOTÉKÁS: Mondjuk az tényleg baromi sok pénz. De hogyhogy nem emlék-szel?
2. KALEFAKTOR: Hét hónapja, hogy láttam õket. Most azért fizessek százezreket, mert visszahozok öt kazettát? Ebbe menjek tönkre, hogy itt jóté-konykodom veletek?
VIDEOTÉKÁS: Nem jótékonykodsz, hanem fizetsz egy szolgáltatásért.
2. KALEFAKTOR: Mi ebben a szolgáltatás? Én vittem el a kazettákat, én töröltem le õket…
VIDEOTÉKÁS: De a mi kazettáink.
2. KALEFAKTOR: Igaz. Akkor visszahozok egyet, ha van még kettõ ebbõl a film-bõl.
VIDEOTÉKÁS: Szó sincs róla. Hozd vissza az öt kazettát, azután tárgyalunk.
2. KALEFAKTOR: Vegyük úgy, hogy visszahoztam, és megint elvittem!
VIDEOTÉKÁS: Azt nem lehet. Nem veszünk semmit sehogy!
2. KALEFAKTOR: Azt hiszed, ez az öt kazetta ezentúl már mindig itt marad?
VIDEOTÉKÁS: Nem marad itt. Nyilván elviszi más.
2. KALEFAKTOR: Másnak szabad, ugye? Én pedig adjam meg annak az árát, hogy én éppen én vagyok, nem pedig más! Tudod, mit? Akkor állíts ki nekem egy másik névre egy új tagságit, és már megyek is!
VIDEOTÉKÁS: Ne fárasszuk egymást! Hozd vissza õket, és, pillanat, kiszámo-lom, hét hónap, öt kazetta, annyi mint százhetvenezer forint, na ennyit hozz magaddal…
2. KALEFAKTOR: És mindezt azért, mert én én vagyok.
VIDEOTÉKÁS: Azért, mert te elvittél hét hónapja öt kazettát, ez a te pedig te vagy. Tudod, hány filmet vehettél volna százhetvenezer forint-ból?
2. KALEFAKTOR: Én nem veszek filmet. Azért, hogy egyszer megnézzem… Akkor már egyszerûbb, ha üres kazettákat veszek, azokat le sem kell tö-rölni. Mennyi üres kazettát vehetnék ebbõl a százhetvenezer fo-rintból!
VIDEOTÉKÁS: Ebbõl egy darabot se, ezt hozd szépen ide az öt kazettával együtt! Egyszer kifizetted, utána egy fityinget nem kell idehoz-nod, azt csinálsz, amit akarsz, tagságit sem kell váltanod, sõt azt szabad sem lesz…
2. KALEFAKTOR: Mit szabad sem lesz? Idehozok százhetvenezer forintot, és még tagságit sem válthatok?
VIDEOTÉKÁS: De az jó neked, hogy nem kerülsz börtönbe, ezt csak belátod! Velem lehet tárgyalni, csak hozd a pénzt!
2. KALEFAKTOR: Százhetven évig lehetnék tag ebbõl a pénzbõl, addig meg úgy-sem élünk!
VIDEOTÉKÁS: Tagságit csak egy évre adunk.
2. KALEFAKTOR: Rendben, megállapodtunk. Kérem.
VIDEOTÉKÁS: Mit?
2. KALEFAKTOR: A tagságit.
VIDEOTÉKÁS: Ha visszahoztad a kazettákat.
2. KALEFAKTOR: Ja, még mindig errõl beszélünk? Jó, bevallom, az egyiket vissza-hoztam. Itt van nálam. Nem viccelek. Komolyan. Itt van nálam.
VIDEOTÉKÁS: Hát ez remek.
2. KALEFAKTOR: Remek? Nem is értem, miért ragaszkodsz az öthöz, ha egynek is így örülsz.
VIDEOTÉKÁS: Nyilván mert ötnek ötször így örülnék.
2. KALEFAKTOR: Hétnek pedig hétszer? Hét szûk hónap után hét bõ kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Hét van nálad?
2. KALEFAKTOR: Hét lesz. Nem akarlak leckéztetni, de ez elemi algebra, egysze-rûbb, mint az egyszeregy. Ötbõl egy az négy, négy meg három: hét.
VIDEOTÉKÁS: Ezt adtad be annak is, aki akkor ült itt, amikor még csak három volt nálad?
2. KALEFAKTOR: Õ belátóbb volt. Akkor még csak párezer forinttal tartoztam. Hát nem jobb nektek is, hogy ennyivel többel tartozom? Furcsa ez a világ, komolyan mondom. Nem viccelek. Az ember azt gondol-ná, hogy kedvesebb elõttetek az az ember, akitõl százhetvenezer forintot reméltek, mint az, aki rongyos százhetvennel állít be, rá-adásul mindjárt másnap, hogy idõtök se legyen reménykedni, latolgatni, várakozni. Mit tudtok ti errõl?
VIDEOTÉKÁS: Kérem azt a kazettát.
2. KALEFAKTOR: Várjunk azért, bonyolítsuk le ezt a cserét annak rendje s módja szerint. Én kérem ezt a kazettát és még kettõt. Nem bánom, lehet más film is. Végtére is, ha letörlöm, mindegy. Csak át ne verj valahogy. Ne értsd félre, nem a bizalmatlanság, de ha én ideho-zok egy… harmincnégyezer forintot érõ kazettát, ugye érthetõ, ha nem akarom csak így itthagyni? Lássam a három kazettámat, és máris lehet velem alkudni.
VIDEOTÉKÁS: Add ide a kazettát, hagyd ez a hülye viccet, muszáj ezt folyton, ha te nem is unod, én ám piszokul, hogy letörölted!
2. KALEFAKTOR: Letöröltem, naná, hogy letöröltem…
VIDEOTÉKÁS: Ha letörölted, megveszed a kazettát is.
2. KALEFAKTOR: Hány kazettát vehetnék én százhetvenezer forintból!
VIDEOTÉKÁS: Abból nem, azt ideadod a kezembe!
2. KALEFAKTOR: Csak nem hozom be porosan! Többször is letöröltem, soká poro-sodott nálam. (vigyorog)
VIDEOTÉKÁS: Ne viccelj velem, vagy viccelj, ha akarsz, csak fizesd ki, azonnal fizesd ki, érted, fel tudod fogni, add ide, fizesd ki, menj haza, hozd a másodikat, add ide, fizesd ki, felõlem egyenként is intéz-heted, ha hülye vagy!
2. KALEFAKTOR: Kérem a három kazettámat! A három kazettámat akarom!
VIDEOTÉKÁS: Miféle hármadat, mikor az ötömet?! És még akkor se! Innét töb-bé semmit se!
2. KALEFAKTOR: Nem kell? Ne adjam oda? Mégse kell? Félreértem? Adjak érte harmincnégyezret, mikor nem kell? Azért hozom vissza, hogy megvegyem? Nekem az a másik három kell! Vagy, bánom én, adj kettõt, és elviszem a régit, úgy is kijön a hét!
VIDEOTÉKÁS: Semmi nem jön ki, legkevésbé te a börtönbõl! Nem igaz, hogy letörölted, mondd, hogy nem igaz, és isten bizony rokonszenves-nek foglak találni! De ilyen nincs, ezt nem tehetted!
2. KALEFAKTOR: És ha mégis? És ha igen? Én a három kazettámat akarom, addig nem mondok semmit, befogom a számat és elmegyek!
VIDEOTÉKÁS: Nem mész sehova a kazettával! Ide vele!
2. KALEFAKTOR: Ide a hárommal!
VIDEOTÉKÁS: Nesze, nesze, te! Itt az összes! Csak addig várj, míg beütöm a gépbe, aztán vidd, ahányat találsz!
2. KALEFAKTOR: Tartsunk mértéket! Nem vagyunk filmõrültek, mire jó az? Csak, hogy otthon porosodjanak? Kérem a hármamat, és már itt sem vagyok!
VIDEOTÉKÁS: (odaad három kazettát) Nesze! Vigyed! Nesze! (zokog)
2. KALEFAKTOR: Köszönöm. Akkor majd hozom egyben. (el)
VIDEOTÉKÁS: Jaj, jajjajjaj, de rossz most nekem! (sír) Hát ezért rúgták ki azt a lányt, aki elõttem dolgozott itt? Most kirúgnak, aztán mibõl is-koláztatom az árva öcsémet? (2. Kalefaktor visszajön) Jaj, menj innét!
2. KALEFAKTOR: Ne haragudj, csak elfelejtettem a kazettát, nálam maradt. (oda-adja) Szia! (el)
VIDEOTÉKÁS: (zokogva beteszi a kazettát) Vissza se tekerte! Vissza se csévél-te! Semmi ilyesmit nem csinált vele!

Negyedik Kalefaktor
Alkalmazott
Rezsõ, másik alkalmazott
Kiszolgáló, harmadik alkalmazott
Fõnök, a gyorsétterem vezetõje
Anya
Kisgyerek
Kistestvére
Bankfiú
Egyik Titkárnõ
Másik Titkárnõ
Diák, a Diáklány barátja
Diáklány, a Diák barátnõje
Miss. Marvel, angol hölgy

Gyorsétterem.

4. KALEFAKTOR: (kiront a mosdóból) Hölgyeim és uraim, egy kis figyelmet kérek! Arra szeretném kérni Önöket, hogy õrizzék meg a nyugalmukat, és ne essenek pánikba! Bátran folytassák az evést-ivást, mintha mi sem történt volna. Csak valaki kerítse nekem elõ az üzletve-zetõt!
ALKALMAZOTT: Mi történt, uram?
4. KALEFAKTOR: Hallják, kérem? A barátunk tõlem kérdezi, hogy mi történt, ho-lott õ van itt alkalmazásban! Talán nem õt kellene kérdeznünk, hogy mi történt? Pontosabban: hogyan történhetett az, ami?
ALKALMAZOTT: Mi történt, ami hogyan?
4. KALEFAKTOR: Az történt, hogy barátomnak ki tetszik facsarni a szavaimat!
ALKALMAZOTT: Tessék talán helyet foglalni...
4. KALEFAKTOR: (indulatosan) Hogyne, foglaljak helyet, de elõbb vegyek egy hamburgert, markoljam meg a két szutykos kezemmel, tapingáljam a tíz koszos ujjammal, gyömöszöljem a számba mind a piszkot és mind az eleven bacit, ami a buszon rámtapadt? Mind a kórokozót, amit vizelés közben felszedtem? Áldjam a szerencsémet, hogy már napok óta nincs székletem? Ezt ajánlja fiatal barátunk!
ALKALMAZOTT: Tessék talán kezet mosni!
KISGYEREK: Mi az a széklet?
ANYA: Amit magad alá kakálsz. De étteremben nem beszélünk ilyesmi-rõl.
4. KALEFAKTOR: (Alkalmazotthoz) Mintha az anyámat hallanám. És mivel mos-sam a kezem? Leöblítsem tiszta vízzel? Kiröhögnek a bacilusok!
ALKALMAZOTT: Talál folyékony szappant is a mosdóban. Megmutassam, hol?
4. KALEFAKTOR: Mutassa! Meghalok a kíváncsiságtól! (Kalefaktor és Alkalmazott el)
DIÁK: Tisztára agyament ez a krapek.
DIÁKLÁNY: Tele van a város az ilyen állatokkal. Tök olyan, mint a Noé bár-kája. Itt a világvége, vagy mi az isten?
EGYIK TITKÁRNÕ: Olvastam egy krimit, az kezdõdött így.
MÁSIK TITKÁRNÕ: Na ja, te ráérsz olvasni. Nekem minden idõmet lefoglalja ez a rohadt angol.
EGYIK TITKÁRNÕ: Te, én kimegyek a mosdóba, megnézem, mi van.
MÁSIK TITKÁRNÕ: A férfiba? Minek neked folyton vagánykodni?
EGYIK TITKÁRNÕ: Hagyjál már, pisilnem kell.
MÁSIK TITKÁRNÕ: Csak aztán moss kezet. (Egyik Titkárnõ el)
ALKALMAZOTT: (vissza a Kalefaktorral) Egy pillanatra kérném a türelmüket és a figyelmüket. Most egy kis ideig ne használják a férfimosdót... vagyis a férfiak ne használják a mosdót... mosdásra.
4. KALEFAKTOR: Állítólag feltöltik.
BANKFIÚ: Azt nem nekünk kell feltöltenünk, cimborám?
4. KALEFAKTOR: Kedves nekünk a szófacsarás? Akkor is, ha nem kevesebbrõl van szó, mint arról, hogy elfogyott a folyékony szappan?
ALKALMAZOTT: Azonnal utánanézek.
4. KALEFAKTOR: Annak már nézhet utána. Nagyon fogyékony ez a szappan! Mint-ha nem volna elég méreg abban, amit megétetnek velünk, most még a város mocskát is belénk tömik! Látná a kezemet mikrosz-kóp alatt! Egy héten át a párnájába sírna! Kész mikrokoszmosz, ha így rajonganak a szófacsarásért!
ALKALMAZOTT: Azonnal feltöltjük!
4. KALEFAKTOR: Mintha mi sem történt volna! Az élet visszatér a megszokott ke-rékvágásba! A halottkém meg törheti a fejét, hogy mi ette szét a beleimet? A bûnös pedig a markába nevet! Akinek a kezén szá-rad a szappanunk, a higiéniánk!
ANYA: Gézuska, mostál te kezet evés elõtt, kisfiam?
KISGYEREK: Nagy szart. (Anya szájon vágja)
ALKALMAZOTT: Most már mit csináljunk, uram?
4. KALEFAKTOR: Kerítsék elõ a bûnöst!
ALKALMAZOTT: Sajnálom. Négy perccel ezelõtt, 13.24-kor a kollégám ellenõrizte a férfimosdót. Ön is látta a táblázatot!
4. KALEFAKTOR: És hol van most az a bizonyos Rezsõ, aki a nevét adta a meg-gyilkolásomhoz?
ALKALMAZOTT: Éppen az ajtóban mossa a követ.
BANKFIÚ: (kifelé indul)
4. KALEFAKTOR: (Bankfiúnak) Hohó, álljunk meg egy pillanatra, cimbora! Hová lesz a sietõs séta?
BANKFIÚ: Magának nem vagyok cimbora, uram! Megyek a dolgomra.
4. KALEFAKTOR: Mondhatná, dolga végeztével. Rezsõ, ne engedje!
ALKALMAZOTT: De uram, azóta hányan távozhattak! Tudja, hányan térnek be ide csak... kezet mosni, azután már mennek is? Meg sem nézik a na-pi ajánlatunkat...
REZSÕ: A mosdóból egyenest idejöttem. Azóta senki sem ment ki, egy fia lábnyom sincs az ajtóban.
4. KALEFAKTOR: Brávó, mesterdetektív!
BANKFIÚ: Hagyjanak engem békén távozni, nekem lejárt az ebédidõm!
4. KALEFAKTOR: Adjanak egy hamburgert a cimborámnak, hátha akkor befogja a száját!
REZSÕ: (megmarkolja a Bankfiút, és befelé tuszkolja) Tessék visszaállni a sorba! Mások is sietnek!
4. KALEFAKTOR: Nem hallotta Rezsõ barátomat, cimbora? (Rezsõnek) Zárja be az ajtót, fiam, amíg ennek a végére nem járunk, maga meg én!
REZSÕ: Azt csak az üzletvezetõ engedélyével tehetném. De kit érdekel? Legfeljebb kirúg! Úgyis ki van rám rúgva! (bezárja az ajtót)
BANKFIÚ: De én már teleettem magam. Akármilyen pici is egy ilyen ham-burger, nem fér belém több. Engedjenek ki!
4. KALEFAKTOR: Rezsõ barátunk éberségének hála, bizton tudjuk, hogy a tettes még köztünk idõzik. A mosdó e percben üres, és addig üres is marad, amíg meg nem tudjuk, kinek a fekete lelkén szárad a mi tiszta koszunk!
FÕNÖK: (elõjön) Na, halló, kérem, mi van itt? Mi ez a felzúdulás? Miért nem dolgozhatom nyugodtan az irodámban? Az elõbb is az a kéjes rikoltozás: "Mennyi szappan! Gyere, szappan!"
4. KALEFAKTOR: Hallják, ugye? (Fõnökhöz) Fõnököm, ismételje meg, amit az elõbb rítt!
FÕNÖK: Maradjanak csöndben! Aki már végzett az evéssel, az miért nem megy a dolgára?
BANKFIÚ: Én szeretnék.
REZSÕ: De bezártam az ajtót.
4. KALEFAKTOR: Az én utasításomra.
FÕNÖK: Maga az új fõnöke? Mert én kirúgtam, ebben a szent pillanatban!
4. KALEFAKTOR: Ne féljen, barátom, Rezsõ, talál ennél jobb állást is! Csak álljon helyt derekasan!
BANKFIÚ: Tud nekem is egy jó állást, ha már kirúgat, mint a Rezsõ cimbo-rát?
KISZOLGÁLÓ: Kész a hamburger. Helyben fogyasztja?
4. KALEFAKTOR: Mindenki õrizze meg a nyugalmát. Fõnököm, mikor figyelt fel a rikoltozásra?
FÕNÖK: Nemrég. De miért mondja nekem, hogy fõnököm? Mert ha Re-zsõ mondta volna nekem, alig néhány perce, még tudtam volna mire vélni.
DIÁK: Micsoda cirkusz! Ennek nincs ki a négy kereke! Biztos nincs rendben valami otthon!
DIÁKLÁNY: De nálunk rendben lesz minden, ugye?
DIÁK: Arra mérget vehetsz! (smárolnak)
MISS MARVEL: (a mosdóba indul, Kalefaktor feltartóztatja)
4. KALEFAKTOR: Álljon meg, nénikém!
MISS MARVEL: Hi, how do you do? Do you mind... (menni akar)
4. KALEFAKTOR: Ne dumálj, eriggyél vissza a helyedre! Vissza, vissza! Nem érti valaki, mit akar ez a külföldi?
ANYA: Én azt nem értem, maga mit akar.
4. KALEFAKTOR: Fontos ügyben nyomozok. Mindenki gyanús, de aki akadékosko-dik, az a leggyanúsabb.
ANYA: Legalább a nõket és a gyerekeket engedjék el! Elvégre a férfi-mosdóban történt az eset, ha jól értem.
KISGYEREK: Nem mostam kezet evés elõtt!
EGYIK TITKÁRNÕ: (visszajön) Nincs maguk között egy alkalmazott véletlenül? Máskor, ha csak leül az ember egy percre, már ott nyüzsögnek a felmosórongyaikkal! Most meg kifogyott a szappan!
4. KALEFAKTOR: Hallja, fõnököm?
FÕNÖK: Hallom! Mit nem hallok én?
4. KALEFAKTOR: Rezsõvel már azon voltunk, hogy elengedjük a nõket és a gyere-keket! Rezsõ esküszik rá, hogy egy lélek sem ment ki 13.24 és 13.28 között, amikor lába kelt a tartálynyi folyékony szappan-nak! Mindeközben fõnököm, Rezsõ volt fõnöke, titokzatos han-gokat hallott a mosdóból!
MISS MARVEL: (Egyik Titkárnõnek) Excuse me, are you finished? Do you mind, if I...
EGYIK TITKÁRNÕ: Nekem ne tessék mondani, inkább bemutatom a barátnõmnek, õ beszél angolul! Speak English!
MISS MARVEL: Sure, I do! I'm from England. (Egyik Titkárnõ Miss Marvelt az asztalukhoz kíséri)
4. KALEFAKTOR: Hallgassanak már! Nos ez, fõnököm, nem egyebet jelent, mint hogy valaki, aki itt most velünk étkezik, a vesztünkre esküdött össze, halálra akar fertõzni minket! Valaki átállt a bacilusok ol-dalára, elárulta saját fajtáját!
ANYA: Én nem vagyok hajlandó több hamburgert venni a gyerekeimnek, már így is el vannak kényeztetve.
KISTESTVÉR: Turmixot!
ANYA: Dehogy kapsz te turmixot! Engedjenek haza! Mert mindjárt el-kényeztetem õket!
MISS MARVEL: (Másik Titkárnõnek) How do you do?
MÁSIK TITKÁRNÕ: I'm fine, thank you. (Egyik Titkárnõnek) Még csak néhány órát vettem!
MISS MARVEL: I'm Miss Marvel.
EGYIK TITKÁRNÕ: Mit mondott?
MÁSIK TITKÁRNÕ: Hogy csodára vár. Pontosabban, hogy hiányolja a csodát.
4. KALEFAKTOR: És mi mi a csodára várunk?
FÕNÖK: Hogy valaki hozzon végre egy hordó szappant. Ott hátul majd beléfúlunk! Rezsõ, azonnal nyisd ki az ajtót! (Alkalmazott el szappanért)
ANYA: Hallja, Rezsõ? Hallgasson a fõnök úrra!
REZSÕ: A fõnök úr parancsolgasson az alkalmazottainak, én szabad em-ber vagyok, jelenleg egy fontos nyomozásban mûködöm közre!
KISZOLGÁLÓ: Kié lesz a hamburger?
BANKFIÚ: Majd megosztozunk rajta.
FÕNÖK: Hát vegyelek vissza, Rezsõ? Hát mi múlik ezen a tíz percen?
REZSÕ: Tudja, engem hányszor rúgtak ki? Vagy tudja itt bárki? Bezzeg nyomozásban most mûködöm közre elõször!
DIÁKLÁNY: Úgy érzem, most oda tudnám adni magam neked. Ha most megtörténne, boldogan fogadnám.
DIÁK: Engedjenek ki minket innét!
FÕNÖK: Jól van, akkor hozok én szappant, amíg maga kinyitja az ajtót, Rezsõ!
4. KALEFAKTOR: Maguk el tudnak képzelni két akkora kezet, amit egy tartály szappannal lehet csak megmosni?
DIÁK: Majd gondolkozunk rajta hazafelé.
4. KALEFAKTOR: Pláne nõi kezet? Vagy a tettes bement a nõi mosdóba is? Hát ez sem szent neki? Milyen hang volt az a hang, fõnököm?
FÕNÖK: Hangos hang.
4. KALEFAKTOR: Megvan a megoldás! Mindenki hangosan elrikoltja azt a mon-datot, és a fõnök úr azonosítja a tettest!
EGYIK TITKÁRNÕ: Olyan, mint egy krimi, nem?
MISS MARVEL: I want to go out to the toilet.
EGYIK TITKÁRNÕ: Kérdezd meg tõle, szereti-e a krimiket!
MÁSIK TITKÁRNÕ: Hagyjál békén, azt sem tudom, mi az a krimi! (Miss Marvelnek) Agatha Christie?
MISS MARVEL: What do you mean?
MÁSIK TITKÁRNÕ: The situation is like Christie, isn't it?
4. KALEFAKTOR: Imitatio Christie.
MÁSIK TITKÁRNÕ: Ja, hát ha maga jobban tud angolul, beszélgessen vele maga.
DIÁKLÁNY: Nem tudom, mi jött rám ilyen hirtelen, de annyira kívánlak!
DIÁK: Engedjenek már ki innét!
4. KALEFAKTOR: Ne ezt mondd, öreg, hanem hogy "Mennyi szappan!"!
FÕNÖK: Nem õ volt.
4. KALEFAKTOR: Nem õ volt?
FÕNÖK: Nem. Maga volt. A hang nem teljesen olyan, de ugyanazt mond-ta! Látod, Rezsõ, megvan az emberünk! Nyisd ki az ajtót, hadd menjenek ki rajta, veled együtt!
REZSÕ: Tényleg maga volt?
ANYA: Mennyi szappan! Mennyi szappan! Na, én mondtam, mialatt lát-szólag itt ültem a gyerekeimmel?
FÕNÖK: Õ is lehetett. Ráismerek a mondatra!
ANYA: Akkor most mehetek? Figyelmeztetem magukat, hogy a maguk hibája lesz, ha kénytelen leszek turmixszal tömni a gyerekeimet, ha elfajzanak, mert elkényeztettem õket, ha bûnözõ lesz belõlük, ha elkapják magát, tisztelt uram, nyílt utcán fényes nappal, és fa-sírtot csinálnak magából, azután fagyira költik a pénzét!
KISGYEREK: Pisilni kell!
KISTESTVÉR: Nekem meg pisilni kell!
ANYA: Kibírjátok hazáig!
4. KALEFAKTOR: Vegyük komolyan, kérem! Ne uralkodjék el a káosz! Itt min-dannyian ugyanazt akarjuk, nem? Néha már csakugyan úgy ér-zem, én vagyok a rögeszmés, csak én akarom tudni, mi az iga-zság, mindenki más mossa a kezét, de nekem nem jut szappan... Én néha olyan, de olyan keserû vagyok!
KISZOLGÁLÓ: Én megettem azt a hamburgert, de most már fizesse ki, aki kérte!
FÕNÖK: Ne aggódj, fiam, majd levonom a béredbõl!
REZSÕ: Ne keseredjék el, mi mindannyian magával vagyunk!
DIÁKLÁNY: Attól félek, elillan ez a pillanat, és sosem tér vissza!
EGYIK TITKÁRNÕ: Kérdezd meg tõle, meddig marad itt!
MÁSIK TITKÁRNÕ: Kérdezd meg te a Rezsõtõl!
MISS MARVEL: I need to go out! I need to go out now!
MÁSIK TITKÁRNÕ: Azt mondja, el akar menni most.
EGYIK TITKÁRNÕ: De még meg se kérdezted, meddig marad! Lehet, hogy tud ma-gyarul? Nem gyanús?
4. KALEFAKTOR: Mindenki össze-vissza beszél, csak a szappan-témát kerülik! Volt egy pillanat, amikor rendet teremthettünk volna a káoszból, leleplezhettük volna a káosz kalefaktorjait, megérthettük volna a érthetetlent, ami lám, közénk settenkedett! De maguktól én nem várhatok csodát! Engedjük szabadjára a mosdatlan szájú kölkö-ket, hadd mérgezzék tovább a levegõt, engedjük, hogy a nyegle kamaszok fertõben áldozzanak a hús örömeinek, hogy piszkos módon szabaduljanak meg a tiszta emberektõl, óvjuk saját lát-szólagos ártatlanságunkat, ahelyett, hogy egyvalakit megbüntet-nénk a szennyért! Ez lesz a mi szennybemenetelünk, ha már így lelkesítenek minket a szófacsarások!
VENDÉGEK: Jó! (megrohanják az ajtót)

Koldus
Asszony

Utca.

KOLDUS: Elnézést! Kérem, asszonyom! Maga ott! Ne arra nézzen, itt va-gyok! Szánjon meg!
ASSZONY: Viszontlátásra, nincs apróm.
KOLDUS: Nem kell az aprója, csak egy apróságot kérek Öntõl. Ha apróra vadásznék, már leszakadna tõle a zsebem! Úgyis eléggé zörög-nek a csontjaim, mi szükségem arra, hogy a zsebem is ezt tegye?
ASSZONY: Akkor csak arra kíváncsi, hogy hány óra?
KOLDUS: Ugyan, én idõmilliomos vagyok!
ASSZONY: De jó magának!
KOLDUS: Nem panaszkodom. Kérek.
ASSZONY: Mit akar?
KOLDUS: Kérek. Ragaszkodom hozzá, hogy kérek. Világos?
ASSZONY: Ne haragudjék!
KOLDUS: Nem haragszom. Kérek.
ASSZONY: De mit kér?
KOLDUS: Úgy, úgy! Csak annyit kérek, hogy meséljen nekem egy viccet. De jól ügyeljen, melyiket meséli!
ASSZONY: Ugrat?
KOLDUS: Csak mondjon egy viccet! De olyat ám, hogy addig fogdossam a véknyam nevettemben, míg inam nem szakad!
ASSZONY: Az elsõt, ami eszembe jut?
KOLDUS: Csakis.
ASSZONY: Csak egyet ismerek. Várjon csak, hogy is van… Na igen… Meg-kérdezi a vasutas a rend… nem, a rendõr kérdezi a vasutast, mármint a vasútállomáson, ugyanis a rendõr vasúton utazik a ro-konaihoz, de nem is ez a lényeg, hanem… Szóval megkérdezi a rendõr: "Mikor megy az utolsó vonat… valahová, nem tudom, mindegy, valahová vidékre, mikor megy? Mire a vasutas szem-rebbenés nélkül azt feleli: "Azt maga nem fogja megérni!"
KOLDUS: Nem fogja megérni? "Nem azt kérdeztem, hogy meg fogom-e érni, hanem, hogy mikor!" Nem jó ez így!
ASSZONY: Nem tetszett? A barátnõimnek tetszett.
KOLDUS: Elhiszem. De én nem ezt kerestem.
ASSZONY: Sajnálom, de…
KOLDUS: Köszönöm, köszönöm, most már mehet a dolgára! Ne állja el mások útját!

Férfi
Nõ
Kisfiú
Harmadik Kalefaktor

Lakás.

FÉRFI: (csengetés) Hát ez nem igaz, már megint! Ha én leülök a fote-lomba, akkor megszólal a csöngõ!
NÕ: Mikor csöngessenek, ha folyton a fotelban ülsz? Kisfiam, sza-ladj, nyiss ajtót!
KISFIÚ: Nekem nem szabad senkinek kinyitnom az ajtót.
NÕ: Jól van, kisfiam, nagyon okos kisfiú vagy! De ez csak akkor ér-vényes, ha egyedül vagy itthon.
KISFIÚ: Egyedül vagyunk ezen a világon.
FÉRFI: Míg be nem csönget valaki! (újabb csengetés) Tessék, már me-gint! Ez most végig ilyen lesz, ez a délután?
NÕ: Kisfiam, nyiss ajtót!
FÉRFI: Én levágom onnét azt a csöngõt, ha agyon is vág az áram!
KISFIÚ: És a halálban maradunk igazán magunkra.
NÕ: Kisfiam, legyél okos kisfiú…
KISFIÚ: Kunffy Zsigmond, Petõfi utca kettõ…
NÕ: Negyedik emelet tizenöt, tudom, nyisd már ki azt az ajtót, mie-lõtt apád felpofoz, ha még egyszer csöngetnek!
FÉRFI: Néha téged kéne inkább felpofozni, hogy itt egzecíroztatod ezt a szerencsétlen gyereket, ahelyett, hogy kinyitnád az ajtót.
NÕ: Addig alszol az ágyamban, amíg kezet emelsz rám!
FÉRFI: Jó, hát fenyegetõzni csak szabad!
NÕ: De nekem is! (be a Kisfiú a 3. Kalefaktorral)
KISFIÚ: Harmadikba járok. Jeles tanuló vagyok, és hittanból szaktanári dicsérõt kaptam a gyûjtõmunkámért.
FÉRFI: Nem volt az egy olyan nagy szám, fiam, hogy életed végéig em-legesd! Majd ha letettél valamit az asztalra, én leszek az elsõ, aki megszorítja a kezed… Bár alaposan meg kell erõsödnöd, hogy ne pisilj be, ha kezet fogunk. Mert itt, uram, van izom, nem úgy, mint a fiamnál! Jössz egy szkanderre, kölyök? Akarsz kikapni apádtól?
NÕ: Hagyd már azt a gyereket, ne neveld folyton! Jó napot kívánok.
3. KALEFAKTOR: Jó napot kívánok. Elnézésüket, hogy csak így betoppanok az életükbe…
FÉRFI: Mit akar? Gondolom, nem a fiam dicsekvése csalta ide.
3. KALEFAKTOR: Nem. Éppen, hogy az Önök érdekében fáradok, a kisfiú nevelet-lensége nem feledtette velem jövetelem célját. Ugyanis egy rop-pant elõnyös lehetõségre szeretném felhívni a figyelmüket…
FÉRFI: Köszönjük, van biztosításunk. Viszlát!
3. KALEFAKTOR: Boldogtalanok! Nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel? Már elné-zést, hogy így kifakadok, de maguk bedõlnek az efféle humbug-nak? Csalás ez, kérem, ez a biztonság, mondhatnám finomabban: illúzió. Mert, kérem, mondhatnám viccesen, a halálát még senki sem élte túl. Vagy magát, uram, feldobja az a gondolat, hogy ha maga feldobja a talpát, a feleségét majd felveti a pénz?
FÉRFI: Nem.
3. KALEFAKTOR: Már elnézést kérek, asszonyom, a bántó tréfáért, csak egy kis kedélyt akarok csiholni. Ez a hihetetlenül kedvezõ lehetõség ugyanis…
KISFIÚ: Én, mikor eltörtem a lábam, kerestem Apuéknak nyolcezer fo-rintot.
FÉRFI: És én mennyit keresek rád, azt mondd meg! Aztán mégse dicsek-szem.
NÕ: Persze, te tartod el a családot, mi?
FÉRFI: Hát többet teszek a családért, mint ez a szerencsétlen gyerek!
3. KALEFAKTOR: Hagyjuk ezt az egész biztosítási ügyet, ha javasolnom szabad, bár ilyen gyerekkel áldás a biztosítás, én most egy olyan lehetõségrõl beszélek, amely úgyszólván egyszer adódik az életben, akkor is rajta túlmutat, ugyanis temetkezési vállalatunk szolgáltatásait szeretném figyelmükbe ajánlani.
NÕ: Jézus Mária!
FÉRFI: Hagyjon nekem békét, nekem biztosításom van!
3. KALEFAKTOR: Nézzék, ha már beengedtek, hadd adjam elõ ajánlatunkat! Ha nem engedik, van nálam egy rozsdamentes tepsiszett végsõ eset-re, de annyi pénzért, amennyibe az kerül, mi mindnyájukat el-hantoljuk, beleértve ezt a göthös kis csibészt is. Pontosabban el-hantoltatjuk, ugye…
NÕ: Ez rémes, Apa, amit ez az ember beszél!
FÉRFI: Nem szégyelli magát, mások halálára spekulálni, és fõleg az enyémre, aki csak úgy duzzadok az élettõl? Én olyan erõben va-gyok, uram, hogy túlélem a fiamat, ahogy elnézem, amilyen véz-na, ösztövér!
3. KALEFAKTOR: Elõre is gratulálok. Azonban szeretném kifejteni, miben is áll ajánlatunk egyedisége. Ez mindenesetre ésszerûbbnek tûnik, mint arról vitáznunk, hogy mindegyikünk meghal-e.
NÕ: Te csak ne légy olyan nagyra, Apa, az elõbb is majdnem agyon-csapott az áram!
3. KALEFAKTOR: Na tessék! Ám mi nem olyanok vagyunk, mint a többi társaság, akik valósággal sírba kergetik az ügyfelet! Nekünk élõknek az élõkre kell gondolnunk, ez nyilvánvaló, a halottakat pedig a holtakra kell bíznunk, ez magától értetõdõ - ahogyan jelmonda-tunk is hirdeti: "Temessék el a holtak a halottakat!" Ez valahogy így hangzik a Bibliában, nagyon szép szerintem.
NÕ: Igen, a Biblia nagyon szép, de a mai ember nem törõdik vele, nem aszerint él. Nekünk megvan valahol a fele…
KISFIÚ: Az emberek legnagyobb baja a szeretetlenség. Addig vagyok én boldog, amíg angyali ártatlanságomban mit sem tudok errõl. Úgyhogy addig kell örülnöm, amíg puskavégre nem kap egy nyavalyás pederaszta, és jól meg nem zörgeti a mogyoróimat!
NÕ: Ezt hittanórán tanultátok?
KISFIÚ: Amikor a tornatanár helyettesített.
3. KALEFAKTOR: Mindnyájunk elõtt világos, hogy van elég borzalom a világban! Ami még borzasztóbb, mint ez, az a nekrofília, amikor valaki meghág egy holttestet, azt a hideg, puffadt, merev húsköteget, hát az borzalom!
FÉRFI: Miért, az jobb, hogy az inkák a lámákkal?
3. KALEFAKTOR: Egyszóval szörnyû ez a világ! Az ember mást sem tehet, mint hogy az ilyesmit kizárja az életébõl, kívül rekeszti az ajtón…
FÉRFI: Hát de ha csönget!
3. KALEFAKTOR: Egyszóval ez az új rendszer, hogy a holtak temetik a halottakat, biztosítja a diszkréciót…
NÕ: És ez mûködik?
3. KALEFAKTOR: Hogyne, rengeteg a megrendelésünk. (hirtelen vált) Jaj, nem, fillentettem, nem bírom tovább! Fillentek! Igazság szerint alig van megrendelésünk, még tepsibõl is többet adok el! Mindezt csak abban a reményben mondom el, hogy a javamra írják meg-ejtõ õszinteségemet, hiszen hol találni manapság õszinte ügynö-köt?
FÉRFI: Nézze, uram, én ugyan nem értem a maga rendszerét, de megígé-rem, hogy maga lesz az elsõ, akit értesítek, mihelyst a családban gyászeset történik. Viszontlátásra.
3. KALEFAKTOR: Minek néznek maguk engem? Idõmilliomosnak? Már elnézést, hogy felcsattanok, még ha mérsékelem is magam, hiszen amit mûvelek, nem lehet felcsattanásnak nevezni. Hát idejönnék én máskülönben?
NÕ: Mit máskülönben?
FÉRFI: Így is van! Mit máskülönben, ha egyszer idejött mégiscsak?
3. KALEFAKTOR: Idejöttem, aztán mégsem vagyok idõmilliomos, ezt tessék össze-rakni, kérem tisztelettel! Én, kérem, nem olyan ügynök vagyok, aki…
KISFIÚ: Ügynökök kíméljenek!
3. KALEFAKTOR: Igaz is, igaza van ennek a gyereknek, ha fel se fogja, mit beszél, de csakugyan lehetnék egy kicsit kíméletesebb, közölhetném kí-méletesebben a hírt…
NÕ: Milyen hírt? Mit beszél maga? Mi történt?
3. KALEFAKTOR: Tetszik érteni, a látszólagos könnyedséggel szándékosan igyek-szem tompítani a helyzet fájdalmas élén, hiszen úgy veszem ki a szavaikból, hogy még nem értesültek semmirõl… Szinte érthe-tetlen… már félórája eljöttem a kórházból…
NÕ: Géza bácsi! Szent Isten! Géza bácsi meghalt!
FÉRFI: Kicsoda? Gézus? Ugyan!
NÕ: Ugye, uram? Ugye, így van?
3. KALEFAKTOR: Nem. Nem, megvan annak háromnegyed órája is. Már annak, hogy meghalt. Csak azért jöttem ilyen soká, mert gondoltam, hátha az az Ábris, vagy hogy hívják, ott a másik ágyon, micsoda neveket adtak azok a régiek, hátha õ is, de nem, ne aggódjanak, hanem a Géza bácsi, õ bizony odavan.
FÉRFI: Na hordja el magát innét szaporázva, ne hazudozzék! A Gézus, az olyan erõs volt, nincs két hete, hogy…
NÕ: Három hete van. Bõ három hete.
FÉRFI: Hogy benn voltunk nála. Olyan barackot nyomott ennek a kis nyomorultnak a kobakjára, hogy azóta nem nõ ott a haj. Már tényleg csak az hiányzik, fiam, hogy kopasz is legyél. Egyszóval a Gézus nem hal meg egykönnyen, ezzel ne is etessen…
3. KALEFAKTOR: Könnyen? Kacagnom kell! Persze nem fogok, ne ijedjenek meg, csak annyira kell!
NÕ: Géza! Istenem, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Ne tessék ezt szajkózni, nem jön az már vissza! Már halott, mi meg élõk vagyunk.
KISFIÚ: Nekem Géza bácsi, mert én még kisfiú vagyok.
FÉRFI: Nem is való a te korodban mindenkit letegezni. Kinõttél már ab-ból, hogy gazsulálj minden vén gazembernek, csak hogy össze-fusson a szájában a nyál! "Szia, bácsi!" - pfuj, méghogy aranyos! Hová jut már ez a világ!
NÕ: (sírva) Hagyd már azt a gyereket, Apa, hát nem érted, hogy meg-halt Géza bácsi?
FÉRFI: Értem én, ha nem is hiszem, csak ha látom!
3. KALEFAKTOR: Arról már aligha le nem maradt. Tekintsünk azonban a jövõbe! Az-e a feladatunk ilyen válságos pillanatban, hogy tepsirõl gon-doskodjunk? Nem, kétségkívül nem. A temetés felõl kellene in-tézkednünk, ha nem akadna utunkba egy megbízható cég, amely rengeteg tapasztalattal… illetve friss felkészültséggel leveszi a vállunkról… a szívünkrõl… nem adtam véletlenül egy szóróla-pot? Nem szeretem, amikor valamelyik hamvasztó cég ezt szél-be-szórólapnak nevezi. Úgy találom, ez nagyon morbid, és sérti a kegyeletteli érzéseket, nincs igazam?
KISFIÚ: Mi az a szélbe-szórólap?
3. KALEFAKTOR: Csúnya, buta vicc, kisfiam, kívánom, hogy még soká ne értsd meg. Te még ilyen kis hamvas vagy, nem úgy, mint akit hamvasztanak… de hagyjuk, csak elrontom a kedvüket.
NÕ: Ez rettenetes! Olyan tapintatlan!
3. KALEFAKTOR: Akkor mit tetszik szólni ahhoz a vicces gyásztávirathoz, amit annak a mintájára készítettek, amin egy csecsemõ bájolog azzal a felirattal, hogy "Megérkeztem!" Ezen meg, amit mondok, az áll, hogy "Eltávoztam!" Néha még a súlyát is ráírják. Hát mi nem ilyen cég vagyunk!
NÕ: Hallod, Apa, forduljunk hozzájuk!
FÉRFI: Hallom, naná, hogy hallom. A biztosításra is te beszéltél rá. Ad-dig nem nyugszol, míg meg nem vesszük a tepsiket? Nehogy azt hidd, hogy nem, tudom, mire utazik ez! Majd éppen Gézus fogja beadni a kulcsot, mi?
KISFIÚ: Egyszer mindenki az örök bíró ítélõszéke elé áll.
FÉRFI: Beszélj csak a magad nevében, kisfiam! Mert ez a Gézus, ez stramm egy ember, ez túlél még téged is. Ez a Gézus, uram, ez két hete, vagy három hete, ha sokat mondok, a fogával roppan-totta össze a dióhéjat.
NÕ: Tetszik tudni, hiába vigyáz az ember, mindig marad a bejgliben.
3. KALEFAKTOR: Az. Az ember azt hiszi, filézve van a ponty, azután, kérem, mégis jövünk mi, ha szabad itt visszacsatolnom a beszélgetés egy ko-rábbi pontjához…
NÕ: Jaj, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Igen, errõl volna szó, kérem. "Holtak a halottaikat", ha jelmon-datunkat újra idéznem szabad.
NÕ: Ezt voltaképpen hogyan képzelik? Hogyan mûködik ez a gya-korlatban?
3. KALEFAKTOR: Mûködik ez, kérem, mint a hét csapás. Ez mûködik, mint a tízpa-rancsolat!
NÕ: És hogyan?
3. KALEFAKTOR: Mit hogyan? Nem olyan nagy ördöngösség! A holtak sokan van-nak, teli velük a temetõ, mindjárt ott laknak helyben…
KISFIÚ: A holt lelkek?
3. KALEFAKTOR: A holttestek inkább, de jó helyen motoszkálsz, te kis szerencsét-len! Azután, ugye, egyre többen lesznek, míg mi egyre keveseb-ben… nem kell magyaráznom, mennyire ésszerû…
FÉRFI: Micsoda vérlázító marhaságokat hord össze! Mintha a fiamat hallanám, komolyan! Nem maga az apja ennek a gyereknek?
NÕ: Hogy mondhatsz ilyet? Nem szégyelled magad a gyerek elõtt?
FÉRFI: Magamat szégyelljem? Szégyellem a gyerekemet, azt hiszed, az nem elég nekem?
3. KALEFAKTOR: Nos jó, nem állom tovább, Önök hol szemérmetlenül civódnak a szemem elõtt, hol kétségbe vonják szakmai felkészültségemet! Én elmondtam, amit kell, megyek is…
KISFIÚ: Eltávozik a bácsi?
FÉRFI: A bácsi nem megy sehová, amíg el nem magyarázta, miért jött! Csak így beállít, hazudik egy bõdületest, azután elmegy?
3. KALEFAKTOR: Úgy is van! Hagyjon menni! Akkor se vallom be, hogy fillentettem, ha leharapom a nyelvem, akkor se! Mit képzel? Be-csöngetek mindenhová, hogy a frászt hozzam másokra? Hogy elmondhassam a hamvasztós viccet? Hogy nincs is ilyen cég? Azt hiszi?
NÕ: Mi van Gézával? Él Géza?
3. KALEFAKTOR: Vagy fillentettem, igen? Én találtam ki? Ne gyerekeskedjenek! Fõleg te ne! Hagyjanak elmenni, legyenek rám egy kis tekintet-tel! Rám akarják bizonyítani, hogy fillentek, addig nem enged-nek el? Jól van, akkor fillentek! Engedj ki, te ronda kisgyerek! (el)
NÕ: Hol a Bibliám? Hová tettétek az egyik felét?
KISFIÚ: Engedjétek hozzám a gyerekeket!
FÉRFI: Te már sose nõsz fel, látom! Sose nõ be a fejed lágya! Ahová a Gézus egyszer odanyomja a barackját, ott nem nõ be lágy.
NÕ: Vagy a másik felét? (csörög a telefon)
FÉRFI: Ki az már megint?
NÕ: A telefon.
FÉRFI: Ja, már azt hittem… Dehát valahányszor csak leülök a fotelom-ba…
KISFIÚ: Én mikor vehetem fel a telefont?
FÉRFI: Ha majd nem állsz itt ilyen bambán, hanem odamész és felve-szed.
KISFIÚ: (felveszi) Halló, Kunffy Zsigmond, Petõfi utca kettõ. Igen? Sán-dor.
FÉRFI: Milyen Sándor?
KISFIÚ: Petõfi Sándor. (szünet) Nem. Kunffy Zsigmond. Nincsenek itt-hon.
FÉRFI: Mennyi esze van ennek a gyereknek, csak foglalkozni kell vele!
NÕ: Mindig olyankor veszi fel, amikor nem vagyunk itthon. (Kisfiú leteszi a telefont)
FÉRFI: Mi van? Leraktad?
KISFIÚ: Géza bácsi odavan. Egy órája odavan.
FÉRFI: Mit motyogsz? A Gézus? Hova oda?
KISFIÚ: Odavan. Hacsak nem fillentek!
NÕ: A Bibliámat akarom! Azt a felét, amelyik megvan valahol!

Öreg
Fiatal
Pincérnõ
Kalefaktorok a másik asztalnál

Cukrászda.

FIATAL: (egy papírból olvas) Egy málnaszörpöt az úrnak, legyen szíves.
PINCÉRNÕ: De csak egy l-lel, ugye?
FIATAL: És kis ú-val.
ÖREG: (egy papírból olvas) Én pedig egy whiskyt kérek a fiatalember-nek. Jól mondom, Tibor? Ugye, Tibor?
PINCÉRNÕ: Whisky sokféle van. De ugye nem sírba-whiskyt parancsolnak?
ÖREG: Olyan is van? Vagy viccelni tetszik?
PINCÉRNÕ: (sírva nevet) Viccesnek találja, igen? Talán át kellene ülnie a másik asztalhoz.
ÖREG: Ugye nem akarsz ilyen morbid whiskyt, Tibor?
FIATAL: Köszönöm, nem, Ábris. Be kell vallanom neked valamit. Kicsit hadilábon állok a whiskyvel.
ÖREG: Nem szereted? Ne haragudj, én csak figyelmességbõl...
FIATAL: Majd beleiszom a málnaszörpödbe.
ÖREG: Idd ki az egészet, én majd megiszom a whiskydet.
PINCÉRNÕ: Akkor én most mit csináljak?
ÖREG: Egy málnaszörpöt az úrnak, egy l-lel.
PINCÉRNÕ: Van meggyszörp is, de az meg két gy-vel.
FIATAL: Jó lesz a málna, köszönjük. Ábrisnak meg egy whiskyt - jól mondom, Ábris?
PINCÉRNÕ: Én kihozom, és majd beosztják. (sírva el)
ÖREG: Tudod, Tibor, egy kicsit furcsán érzem magam. Igazság szerint ez az elsõ alkalom, hogy én belemegyek ilyesmibe... Az én idõmben nem volt divatban az ilyesmi.
FIATAL: Nyugodj meg, Ábris, egyáltalán nem látszik rajtad. Meg tényleg különös kicsit ez a helyzet. Így egyszerre, te meg én... Tegnap még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk, már a másikról nem tudtuk, magunkról persze tudtuk... Eh, össze-vissza beszélek én is.
ÖREG: Nyugodj meg, Tibor. Nem nevetsz ki, ha bevallom, hogy már elsõ látásra nagyon rokonszenvesnek találtalak?
FIATAL: Én is téged, Ábris. Ahogyan próbáltad kitalálni, milyen italnak örülnék, ahogy ilyen önzetlenül kerested a kedvemet...
ÖREG: És te tényleg nem szereted a whiskyt? Csak mert nekem írásba adták, hogy szereted.
FIATAL: Az az igazság, hogy én mondtam nekik, hogy jobb szeretem a málnaszörpöt, de azt mondták, így nem lenne sok esélyem, hogy találjak valakit... téged... Ábris.
ÖREG: Furcsa... nekem is ezt mondták a whiskyrõl meg a málnaszörp-rõl. De látod? Találkoztunk is, egyikünk a másikával! (egymásra mosolyognak)
FIATAL: (papírjába néz) És hogy harapnak a halak?
ÖREG: (csodálkozva) A halak? Hát hogy harap valami, aminek nincs foga? Gondolom, úgy finoman, csücsörögve. (mutatja)
PINCÉRNÕ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
FIATAL: Vagy errõl kérdezzem inkább a kukacodat?
ÖREG: Aha, kezdem érteni, mire gondolsz. Nincs nekem kukacom, egy darab sem. Hanem amikor kérdezték a hobbimat, mondtam, hogy szeretek becsöngetni idegen lakásokba, aztán elszaladok, akkor azt mondták, írjuk be inkább a horgászatot.
PINCÉRNÕ: (be az italokkal) Itt a whisky, itt a málnaszörp. Nem kérnek esetleg egy kis halvadost?
ÖREG: Nem, és szívesebben maradnánk ennél az asztalnál. Ugye, Tibor?
FIATAL: Igen, Ábris, a számból vetted ki. (Pincérnõ el)
ÖREG: És te tényleg árva vagy?
FIATAL: Tulajdonképpen nem.
ÖREG: Ah, értem. De nemigen tartod a kapcsolatot a szüleiddel?
FIATAL: Nos hát, az az igazság, hogy nagyritkán beszélünk telefonon, kéthetente pedig náluk ebédelek.
ÖREG: Az nem sok.
FIATAL: Kéthetente pedig õk énnálam. Mindig olyankor, amikor én õná-luk.
ÖREG: Nem, amikor nem?
FIATAL: Nem. Semmi több.
ÖREG: És nagyon magányosnak érzed magad?
FIATAL: Ki nem magányos manapság? Én nem panaszkodni jöttem ide, Ábris, én ide úgy jöttem, mint életem egyik legszebb estéjére.
ÖREG: Köszönöm, Tibor. Ne haragudj, hogy megkérdeztem, de azt hit-tem, árva vagy.
FIATAL: Nem szeretném, ha azt hinnéd, be akarlak csapni. Csak azt mondták, az jobban illene a képbe, amit rólam kell alkotnia va-lakinek... neked... Ábris. (szünet) És te soha nem szerettél volna gyerekeket? Bár itt az áll, hogy szerettél volna.
ÖREG: Igazság szerint csak egy darabig szerettem volna.
FIATAL: És azután?
ÖREG: Azután megszülettek, egyik a másik után. Két óra se telt bele, volt három fiam. Az egyik mondjuk elég csenevész, de mindegy.
FIATAL: Nos, egy kicsit tapintatlannak érzem magam. Bocsáss meg, iga-zán nem tudtam - talán azért nem, mert itt azt írod... vagy írják, hogy nincs gyereked, és ez most, hogy is mondjam csak... zavar-ban vagyok, tolakodónak érzem magam, mert én nem akarok senkivel sem vetélkedni a szeretetedért. Annyira méltatlan volna egy ilyen féltékenységi jelenet.
ÖREG: Ne aggódj, nem szeretem õket.
PINCÉRNÕ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
ÖREG: Kicsit az én hibám is, de tanultam belõle, hidd el. Sokáig nem találtam magamra, kerestem önmagamat... és látod, ahogy ma-gamra találtam, rádtaláltam!
PINCÉRNÕ: (be) Parancsolnak még valamit?
FIATAL: Nem, köszönjük.
PINCÉRNÕ: Szent Mihály levét? Kék koporsót? Romlékonyakot?
ÖREG: Ne haragudjék, honnét veszik ezeket a buta neveket?
PINCÉRNÕ: (sír) Vesszük? Kik vesszük? Én meg az ivócimboráim a másik asztalnál? Akik, amióta bejöttek, csúfolnak?
FIATAL: Igen. Honnét veszik?
ÖREG: És miért ilyen morbidokat?
FIATAL: Jaj, Ábris, nem lehet, hogy a Dies Irae miatt?
PINCÉRNÕ: Csak azt tudnám, egy ilyen életvidám néven mit van mit feketén humorizálni?
ÖREG: Miért nem tõlük kérdi?
PINCÉRNÕ: Kérdeztem én tõlük, de azt mondták, ha õk feketén akarnak hu-morizálni, akkor elõbb kávét rendelnek. Azt mondják, az is fe-kete, pedig az barna. (sírva el)
FIATAL: Vettem két jegyet az Álarcosbálra.
ÖREG: Nagyon jól tetted.
FIATAL: Eljönnél velem, Ábris?
ÖREG: Nem szeretnék csalódást okozni, de nem nekem valók a maska-rádék. Én már vagyok, aki vagyok.
FIATAL: Nem álarcosbál, hanem az Álarcosbál. (hirtelen) Te az operát sem szereted?
ÖREG: Te sem?
FIATAL: De, én nagyon.
ÖREG: Akkor beszéljünk a kaktuszokról!
FIATAL: Ne beszéljünk a kaktuszokról, és cserébe az operákról se!
ÖREG: Ez sem igaz?
FIATAL: Igaz, csak túlzás.
ÖREG: És a Forma egy?
FIATAL: Na, az nem is igaz.
ÖREG: Az nálam sem.
FIATAL: Mondták?
ÖREG: Mondták.
FIATAL: És milyen jegyben születtél?
ÖREG: Melyik van április huszonnyolcadikán?
FIATAL: Akkor a horoszkóp sem?
ÖREG: Miért, a szamojéd népköltészet?
FIATAL: Mint neked a horoszkóp.
ÖREG: És mi van a porszívózással?
FIATAL: Gondolom, ami a leveles tésztákkal.
ÖREG: Szeretem a sajtosrudat.
FIATAL: Csinálni?
ÖREG: Nyelni, kifulladásig. De Tibor vagy, ugye?
FIATAL: Ha te Ábris, nem bánom.
ÖREG: Mi történik velünk, Tibor? Nem ismerek magamra!
FIATAL: Nem számít, hidd el, Ábris, csak te számítasz, meg én.
ÖREG: Nem számít? De én nem akartam hazudni neked! Én szeretem a régi magyar bábfilmeket, és a tapadókorongos célbalövõversenyeket, én gyermeteg vagyok, és szeretek kétfo-rintos érméket szánkáztatni a mozgólépcsõ gumikorlátja melletti keskeny fémmederben, tudod? És el van szúrva a napom, ha gellert kap a vészleállító gombon! És miért hazudok mégis? Vess meg, Tibor!
FIATAL: Miért vetnélek meg? Nem te vagy a hazug, én vagyok a hazug, mindenki hazug, a társadalom, az egész világ hazug! Én sose do-báltam perecet a vízilónak az állatkertben, s egyáltalán nem arra vagyok a legbüszkébb, hogy a nagybátyám tévés mesterszakács volt!
ÖREG: Azt mondták, gondolkozzam magamról pozitívan! A horoszkóp miért pozitív gondolkozás? A málnaszörp miért pozitív gondol-kozás? Én negatív vagyok? Én olyan vagyok, akiben csak a hor-gászt lehet szeretni?
FIATAL: Dehogyis, Ábris!
ÖREG: Akkor is tudnál szeretni, ha megvan minden vesém?
FIATAL: Én sem vagyok penicillin-érzékeny.
ÖREG: De te is hazudsz! Miért akartál becsapni? És miért akartalak én téged? Látod, mégis van, amivel ki lehet hozni a sodromból! Te viszont mégsem gyûlölöd a hazugságot mindennél jobban!
FIATAL: Ez nem hazugság. Csak szépítkeztünk.
ÖREG: De én nem ilyen akartam lenni. Hát mi ez, ez a maskarádé?
FIATAL: Lehet, hogy õk akartak valamit tõlünk.
ÖREG: Hogy hazudjunk? De miért? Az is hazugság lenne, amit irántad érzek? Hazugság lennének a csendes, meghitt esték, egy óriás skandináv elõtt gubbasztva?
FIATAL: Nem, hát a skandinávokat szeretem!
ÖREG: Ne hazudj! Kérlek, ne hazudj! Ne hagyd, hogy hazugságot adja-nak a szádba! Nekem mindenem a rejtvényfejtés!
FIATAL: Nekem is.
ÖREG: Ne hazudj! Mi a molibdén vegyjele?
FIATAL: (boldogan) Tudom, tudom! Hogy szeretem a molibdént! Milyen ritka pillanat egy molibdén! Amilyen ez itt, most! Mennyire sze-retlek, édes Istenem!
ÖREG: Igaz lehet? Rádtaláltam?
FIATAL: Apám!
ÖREG: Fiam, drága fiam!
PINCÉRNÕ: (be) Parancsolnak valamit?
FIATAL: Ürmösük van?
PINCÉRNÕ: Van.
ÖREG: És örmösük?
PINCÉRNÕ: Micsodánk?
FIATAL: Tréfálunk itt örömünkben!
PINCÉRNÕ: Örömükben? Hogy mindenki hogy kicsattan ezen a helyen, csak mert Dies Irae-nek hívják!
ÖREG: Miért hívják Dies Irae-nek?
FIATAL: (boldogan) Biztosan valami nagyszerû oka van!
PINCÉRNÕ: Tényleg ennyit sem tudnak görögül? Hogy minden órának lesza-kítsd virágát?
ÖREG: Miért pont ezt tudnánk görögül?
PINCÉRNÕ: Minden napnak megvan a maga baja! Maguk még rosszabbak, mint azok!
FIATAL: (boldogan) Igen! Rossz fiú vagyok, a te rossz fiad, Ábris!
ÖREG: Én meg a te rossz apád, drága Tibor!

Koldus
Viccbõ úr

Utca.

VICCBÕ ÚR: Maga az a pofa, aki vicceket gyûjt?
KOLDUS: Szánjon meg, barátom, nem tetszik nekem a maga stílusa. In-kább adjon egy kis aprót!
VICCBÕ ÚR: De annyi viccet tudok, hogy ítéletnapig mesélhetném!
KOLDUS: Addig egy vicc is elég, ha olyan! Ha az az.
VICCBÕ ÚR: Na ezt hallgassa meg! Utazik a Kohn a feleségével a hajón. De egy baromi nagy luxushajón. Mondjuk a Titanicon, érti?! Egy-szerre kitör a vihar, jönnek a jéghegyek, mennydörög, villám csap a hajóba, szökõár, el tudja képzelni! Azt mondja a Kohnné, mert nagyon ijedõs, õk meg valahogy fennrekedtek a fedélzeten, szóval azt kiabálja: "Jaj, Istenem, mindjárt elsüllyed a hajó!" Mi-re Kohn, azt mondja, teljes lelki nyugalommal: "Mit izgulsz? Nem a tied a hajó!" De ezt ismerem egy másik változatban is Mórickával, aki a nagybátyjával utazik a Vadnyugaton vonaton, bár ezt inkább úgy szokták ismerni, hogy a perbetei rabbi szeké-ren utazik Enyingre, noha ezt is hallottam már Mórickával, aki az iskolából ment hazafelé…

Elsõ Kalefaktor
Elsõ Utas
Férj
Nej
Második Utas
Harmadik Utas
Negyedik Utas

Buszmegálló.

1. UTAS: (futva jön) Elment! Látja, hogy futok, erre becsapja az ajtót!
1. KALEFAKTOR: Gyalázat! Nem tudom, tetszett-e látni, de még vigyorgott is, amikor bevágta az ajtót.
1. UTAS: Nem, nem láttam, még messzirõl futottam. Vigyorgott a roha-dék?
1. KALEFAKTOR: És azt mondta közben - világosan le tudtam olvasni az ajkáról -, hogy "Inalj csak, aranyapám, úgyis én vagyok a gyorsabb!"
1. UTAS: Ezt mondta a rohadék?
1. KALEFAKTOR: Ezek azt hiszik, övék a busz.
1. UTAS: Ahogy mondja.
1. KALEFAKTOR: Sõt: azt is hiszik, hogy õk tesznek nekünk szívességet. Pedig mi-rajtunk élõsködnek.
1. UTAS: Az én verítékemen. (izzad)
1. KALEFAKTOR: De velem nem babrálnak ki! Tudja, én mit csinálok? Ideállok a megállóba, érti, mintha fel akarnék szállni. Azután jön ez a ro-hadék, megáll, ajtót nyit, én meg nem szállok fel.
1. UTAS: De akkor itt tetszik állni naphosszat?
1. KALEFAKTOR: Megunom, hazamegyek.
1. UTAS: Ja, itt tetszik lakni valahol?
1. KALEFAKTOR: Valahol máshol. De olyankor megkönyörülök az egyiken. Mert itt van a kutya elásva, tisztelt uram, hogy kin fordul meg a dolog, érti! Ha maga itt szalad, mondjuk úgy: fut utána, az már olyan, mintha könyörögve leborulna elé! Ilyenkor persze õ az Atyais-ten!
NEJ: (be) Szedd már a lábad, Apa!
FÉRJ: (be) Minek, ha nem jön a busz?
NEJ: Mire te ideérsz, két busz is elmegy, amennyit tötyörögsz! Vendé-geket hozol a nyakamra, és még sehol sem vagyok a vacsorával. Hol az a rohadt busz?
1. UTAS: Elvitte az a rohadék!
NEJ: Miféle rohadék?
1. UTAS: A vezetõ, miféle!
1. KALEFAKTOR: Mert ezek azt hiszik, övék a világ!
FÉRJ: Hát az biztos, hogy nem állnak a helyzet magaslatán.
NEJ: Apa, ne tedd le a kosarat a földre, hányszor mondjam? A buszon meg az öledbe veszed, és vihetjük a kabátodat a tisztítóba!
FÉRJ: Majd leteszem a földre.
NEJ: Azt próbáld meg! Letennéd azon a koszos buszon, már csak ez hiányzik! Nem takarítok eleget? Még a buszról is hazahordanád a szutykot?
1. KALEFAKTOR: Hát ez a másik, ez a szutyok, már ha eléri az ember a buszt, nem telik el két megálló, és az ember olyan piszokpeti, hogy az anyja nem ismer rá.
FÉRJ: Az már igaz, mintha azt várnák, hogy mi takarítsuk a kabátunk-kal.
1. UTAS: Akkor meg miért nem vár meg az a rohadék?
NEJ: Legalább ha vendégeket hívsz, ügyelhetnél az ilyesmire.
2. UTAS: (be) Elnézést kérek, jó napot, hadd kérdezzek már valamit, ha már így itt találom Önöket. Mikor ment el az utolsó busz?
NEJ: Honnét tudjuk? Mit gondol, szánt szándékkal nem szálltunk fel?
2. UTAS: Nem, hát gondoltam, hátha hagyták elmenni, mert nem volt ülõ-hely, és nem akarták a kosarat a földre tenni…
FÉRJ: Az biztos, hogy nem szívesen teszi le az ember, amilyen kosz van a buszokon!
1. KALEFAKTOR: És hogy tele van emberrel, ez a másik! Ez a tömeg! Ezért hívják tömegközlekedésnek, tetszik érteni! Mi meg csak tolongunk, hadd örüljenek.
1. UTAS: Akkor meg miért nem vár meg az a rohadék?
2. UTAS: Ön eszerint lekéste? Jaj, de szerencsés vagyok! Akkor Ön bizo-nyára meg tudja mondani, mikor ment el.
1. UTAS: Nemrég. Éppen, hogy ideértem.
1. KALEFAKTOR: De miért veszekszünk, utastársaim?
NEJ: De mirõl beszél maga?
1. UTAS: Ne haragudjék, de jogom, az csak van bosszankodni, ha lekés-tem.
1. KALEFAKTOR: Igaza van! Ez az úr pedig azért mérgelõdik, mert tele van. És amikor tele van, egymást bántjuk, egymásra haragszunk!
NEJ: (halkan a férjének) Na helyezkedj, Apa, gyûlnek a népek, azután majd mind elfoglalják a helyeket!
FÉRJ: (halkan a nejének) Nem helyezkedem. Muszáj mindig ilyen helyzetekbe hoznod?
NEJ: Milyen helyzetekbe? Odamész, mintha a járatsûrûséget akarnád megnézni, és csak nézed, míg nem jön a busz.
1. KALEFAKTOR: Itt állunk, várjuk a buszt, mint a Messiást, és mi jut nekünk?
2. UTAS: Bocsánat, odaengedne a táblához, hogy megnézhessem a járatsû-rûséget?
2. NÕ: Ne hagyd, Apa! Tessék, nézd meg, ez bezzeg tolakszik, te meg az istennek nem csipkeded magad. Bánom is én, csinálj, amit akarsz!
1. KALEFAKTOR: Mert ide jutottunk! Egymásra uszítanak bennünket, mi meg csak tûrjük báránytürelemmel! És a bárány báránynak farkasa lesz!
3. UTAS: (be) Elnézést, meg tudná valaki mondani, hogy hol kell leszállni a Dies Irae-hez?
2. UTAS: Mi az Isten haragja az a Dies Irae?
3. UTAS: Egy cukrászda valahol a világ végén.
FÉRJ: (1. Kalefaktornak) Hát az biztos, hogy a mi zsírunkon híznak a buszvezetõk.
NEJ: Apa, te ne avatkozz ilyesmibe, ha nem százszor mondtam, akkor egyszer sem!
3. UTAS: Senki sem tudja, hol a Dies Irae, hogy mennyit kell menni addig?
1. UTAS: Egy pillanat, rögtön megnézem magának.
NEJ: (2. Utashoz) Na, megnézte, amit akart? Visszamegy a helyére?
1. UTAS: Elnézést, odaengednének? Megnézhetném, hol kell ennek az úr-nak leszállnia?
NEJ: Apa, csinálj már valamit!
FÉRJ: Én igazat adok ennek az úrnak a birka-ügyben. Tülekedünk, mint a birkák a vágóhídon.
1. UTAS: Nem, sajnos nem látom a presszót.
3. UTAS: Cukrászdát.
1. UTAS: Azt se látom. Mondjuk, én nem látok valami jól.
NEJ: Akkor miért furakodott ide?
1. KALEFAKTOR: Mi ez itt? Mit kell látnom? Csépelés és sárdobálás? Torzsalko-dás, szitokesõ, egymás ócsárlása?
3. UTAS: Én csakugyan nem vagyok ismerõs errefelé. Csupán érdeklõdni szeretnék, hol szálljak le.
1. KALEFAKTOR: (galléron ragadva 3. Utast) Ne szálljon le sehol! Nézzék meg, barátaim, ezt az idevetõdött boldogtalant, ezt az eltévedt bárányt! Azt sem tudja, hová megy, de buszozni, azt akar. Mert beleül-tették az agyába, hogy buszozni kell! Hogy zsúfolt, szutykos bu-szokon kell egymás ártatlanul pironkodó bütykeit tapodnunk…
1. UTAS: Ha megvárt volna az a rohadék…
1. KALEFAKTOR: Mert mire való nékünk a busz, ez a kérdés.
2. UTAS: Meg hogy mikor ér ide.
3. UTAS: És meddig kell vele menni.
NEJ: (1. Kalefaktornak) Igaza van, ezek csak tolakszanak a buszra! Ideje, hogy valaki rendre utasítsa õket.
1. KALEFAKTOR: Higgyék el, az az egyetlen kérdés, hogy mire való a busz! Csak arra, hogy megosszon minket, míg sárban füröszt és egymás lá-bára állít! Itt az idõ, hogy a saját lábunkra álljunk! Mert amíg bu-szon utazunk, addig a korlátainkba kapaszkodunk! Úgy sem ve-szítjük ám el az egyensúlyunkat, ha nem szállunk buszra!
3. UTAS: Én csak néhány megállóra gondoltam, magam sem tudom, hány-ra, de nem sokra.
FÉRJ: Ugyan melyik kezemmel kapaszkodnék?
NEJ: Te, Apa? Te fel sem fogsz férni.
1. UTAS: Maguk könnyen beszélnek, maguk nem rohantak a busz után!
1. KALEFAKTOR: Avagy ezt akarják, barátaim? Lélekvesztve szaladni a busz után? Csak azért, hogy fáradt lábaikat a buszon tiportassák tovább?
1. UTAS: Hát a következõ busz után ugyan nem szaladok, ha ez megnyug-tatja!
1. KALEFAKTOR: Megnyugtat? Felvillanyoz! Úgy is van, aranyapám! (1. Utasra mutat) Látják, az elsõ új ember!
2. UTAS: Engem ne féltsen, jóember, én kibabrálok velük. Nem lyukasz-tok jegyet.
NEJ: Azért tolakszik elénk, fiatalember, hogy blicceljen, amikor a férjem ekkora kosárral van? Hallatlan!
1. KALEFAKTOR: Értsék meg, fiatal barátunk ezzel csak az õ malmukra hajtja a vizet! Ha ellenük vétkezünk is, az õ törvényeiknek engedelmes-kedünk! És még nekünk van bûntudatunk!
2. UTAS: Nekem aztán nincs.
1. KALEFAKTOR: De van. Csak diadalként éli meg. Maga az õ torz kreatúrájuk, nem a szabadság gyermeke, mint ez az új ember itt!
1. UTAS: Mit akar tõlem? Én csak itt állok, úgyhogy nem fogok futni a busz után, és ez nekem elég.
3. UTAS: Ha nem akarják, nem lyukasztok jegyet, utazom csendben a bér-letemmel, csak mondják meg, hol szálljak le!
1. KALEFAKTOR: Ne szálljon fel, akkor nem kell sehol leszállnia!
3. UTAS: De én akarok leszállni, Isten ments, hogy a világ végéig utazzam!
1. KALEFAKTOR: Emlékeznek, ugye, a kiírásra, hogy idejében jelezzünk?
3. UTAS: Igen, emiatt szorongok, hogy nem áll meg. Higgyék el, nem a presszó miatt…
1. UTAS: Nem cukrászda?
3. UTAS: De. De nekem nem ott van dolgom, én utálom az édességet, csak azt mondták, a cukrászdánál szálljak le.
1. KALEFAKTOR: Azt mondták magának, ott szálljon le. Én pedig azt mondom magának, itt ne szálljon fel! Mert mi az, hogy idejében jelezzen? Honnan tudhatja az ember, mikor jön el az õ ideje?
3. UTAS: Hogy végre elárulja valaki.
1. KALEFAKTOR: De én azt mondom, eljött az idõ, hogy mi együtt jelezzünk!
3. UTAS: Maguk is ott szállnak le?
2. UTAS: Így van! Honnét veszi, hogy ugyanott szállunk le?
1. KALEFAKTOR: Én azt mondom, jelezzünk azzal, hogy ugyanott nem szállunk fel! Itt az ideje, hogy jelezzünk, mondom én!
NEJ: Igazán remek ötlet, büszke lehet rá! A vendégeinknek meg ma-gyarázza el, hogy fõzzenek maguknak valamit, tudniillik mi itt csövezünk a buszmegállóban!
FÉRJ: Azt hiszed, mindenki csak zabálni jár hozzánk?
3. UTAS: Higgye el, ha itt volna a Dies Irae, akkor én biztosan nem száll-nék fel!
FÉRJ: Itt a kosár, vidd, én maradok! Ücsörögj a buszon, míg el nem zsibbad a feneked!
2. UTAS: Jön a busz! Jön a busz!
3. UTAS: Jól van, majd megkérdem a sofõrt, magukkal nem lehet szót ér-teni.
1. UTAS: Azt a rohadékot?
NEJ: Muszáj jelenetet rendezni vadidegenek elõtt?
1. KALEFAKTOR: A saját lábunkra, barátaim, a saját lábunkra! Verjen bennünk gyökeret a saját lábunk! És vigyorogjunk gúnyosan, megvetõen! Ahogyan magára vigyorgott a sofõr, aranyapám!
4. UTAS: (be) Jaj, de jó, éppen jön is a busz! Rég nem jött, igaz?
FÉRJ: Áruló! Fogjátok meg, ne engedjétek! (rátámadnak)

Idõsebb hölgy
Reptéri dolgozó
Hatodik Kalefaktor

Reptér.

REPTÉRI DOLGOZÓ: Akkor tessék, fogja, a magáé, én oda se nézek...
HÖLGY: Maga énfelõlem oda néz, ahova akar, az nem segít az én bajo-mon!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Ezek szerint nem sok hasznomat veszi, hiába próbálok segíteni.
HÖLGY: Ne nézdegéljen, jóember, hanem inkább tegye a dolgát.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Istenem, mennyire hálátlan! De nem panaszkodom, elvégre nem a háláért fáradok. Milyen elveszett volt, emlékszik? Mint egy kislány a zsúfolt állatkertben, vagy az ócskapiacon, vagy tudomisén...
HÖLGY: Repülõtéren.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Mondhatnánk repülõteret, de akkor oda a hasonlat. Nem tudom, de mintha nem tetszene érteni a hasonlat lényegét. Nem hason-líthat valami arra, ami. Lehet, hogy az önrím a legtisztább rím, de ebbõl nem következik, hogy a legtisztább hasonlat az önha-sonlat.
HÖLGY: Dehát mirõl beszél maga, jóember?
REPTÉRI DOLGOZÓ: Semmirõl! Már egyetlen szót sem szólok! Elnézést, hogy van lelkem, de ennek köszönheti, hogy idevezettem. Nem vagyok gép, ember vagyok, talán a legutolsó ember ebben az elemberte-lenedett világban!
HÖLGY: Köszönöm, hogy idekísért. Akkor itt várom meg a fõnökét.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Mert a gépek felfalnak bennünket, akárcsak ezek a hatalmas jetek a csomagjainkat - meg tulajdonképpen bennünket is, csak ez megint önhasonlat volna, azt meg, ugye, nem helyeslem. Mint egy óriási cet, olyan mindegyik jet, mohón nyeli magába az uta-sokat, csupa Jónást voltaképp, akiket az Úristen úgy szór elébe, mint én a szárított bolhapetét a teknõceim elé, hogy azután a vi-lág másik felén kiokádja õket, bár a teknõceim még sosem pa-naszkodtak a bolhapetére.
HÖLGY: És azt megmondaná, mi lesz Jónás bõröndjével?
REPTÉRI DOLGOZÓ: Ne higgye, hogy én még sosem gondolkoztam ezen. Hiszen ne-vezhetném-e lelkiismeretesnek, egészen az elhivatottságig lelki-ismeretesnek magam, ha ez a kérdés nem vetõdne fel bennem? Mint ahogyan a kazánfûtõ is bizonyára el-elmereng azon, hogy a lapát ugyanolyan fontos, mint a brikett. Tetszik tudni, pontosan min töprengek negyed órája?
HÖLGY: (követi a dolgozó pillantását) Nem, nem, ne nézze azt a bõrön-döt!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Kérem, én oda se nézek!
HÖLGY: Ne úgy ne. Úgy ne, hogy így ne, ilyen célzatosan. Ne akarjon rá-beszélni, hogy elvigyem ezt a nagy, kockás férfibõröndöt!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Méghogy férfibõrönd! Láttam én már macskát pórázon!
HÖLGY: Ki hinné, aki ráérne? Hívja, legyen olyan kedves, a fõnökét!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Hívhatom, kérem tisztelettel. Ha azt tetszik gondolni, hogy õ az Atyaúristen, és most majd bõröndöket fog teremteni a semmibõl, hát én bizony tartok tõle, hogy tévedni tetszik.
HÖLGY: Kérem szépen...
REPTÉRI DOLGOZÓ: Meg hát, elnézést, szavát ne feledje, vajon teremtene-é bõröndöt a magáé képére, már ha mégis feltesszük, hogy teremtene bármilyet? Hiszen kegyed éppen azt a bõröndöt akarja, amelyik nincs!
HÖLGY: De van! De van!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Az van, amit érzékelünk. Kegyed azt mondja, nem kockás, én meg kockásnak látom. Kegyed szerint nem nagy, én viszont ap-rócskának még kevésbé nevezném. Kegyed szerint nehéz, hát nosza, emeljük meg!
HÖLGY: Nem emelem más bõröndjét.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Irigylésre méltó. Én mást sem teszek naphosszat. Nem vagyok persze hordár, csupán udvarias. Csupán ember. Meglehet, apró-ság, de mégis a legtöbb...
HÖLGY: Maga nem ember! Miért nem segít visszaszereznem a bõröndö-met? Nem várhatja tõlem, hogy mostantól egy vadidegen férfi ruhadarabjait aggassam magamra, mint valami farsangi maska-rát!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Igazán találó hasonlat, büszke lehet rá! De ha a mi helyzetünkre alkalmazzuk, felmerül a kérdés, ugyan honnét teszik ilyen ponto-san tudni, mi is van abban az állítólag idegen bõröndben?
HÖLGY: Kérem szépen...
REPTÉRI DOLGOZÓ: Mert ha mégsem tetszik pontosan tudni, akkor talán kinyitjuk, megnézzük, a mosdóban fel tetszik próbálni a ruhákat...
HÖLGY: Nem, ez nem az én bõröndöm, értse meg!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Isten õrizz, hogy rábeszéljem valamire! Csak hát az embernek nemcsak lelke van, de ép esze is. És hát csak látni, hogy egyfelõl itt egy bõrönd gazda nélkül, emitt meg egy gazda bõrönd nélkül, hát csak összerakja az ember... Ha például hirdetést tetszene fel-adni: "Gazda keresi a bõröndjét!", biztosan ez a bõrönd jelent-kezne elsõként. "Nagy is vagyok, kockás is, de úgy lennék vala-kié, lennék valakié." Mint egy apátlan gyermek, aki most anyára vágyik.
HÖLGY: (rángatja a bõröndöt) Nézze meg, hát el sem bírom! Hát utaznék én egy bõrönddel, amit lám, el sem bírok?
REPTÉRI DOLGOZÓ: Nono... láttam én már hajdút harangot önteni!
HÖLGY: Igazán? Boldog ember! Akkor nézze, hogy' nem bírom el! Ezt mégis mihez tudná hasonlítani? Mennyire nem bírom el?
6. KALEFAKTOR: (be) Ni, a bõröndöm! Ne ráncigálja, mamóka drága, hát összeke-verednek a zoknijaim, barna a harántcsíkossal!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Sose féltse! Ahogy a rakodók bánnak vele, amilyen embertelenül hányják-vetik... Ahhoz képest egy hölgy, aki el sem bírja!
6. KALEFAKTOR: Igaza van, barátom. Ne haragudjék, mamóka drága, csak enged-jen örvendeznem a bõröndömön!
HÖLGY: Tessék, csak tessék!
6. KALEFAKTOR: Köszönöm. Aztán elébem indult volna vele, vagy hova máshova ugyan?
HÖLGY: El sem bírom! Nekem pici a bõröndöm, és bézs!
6. KALEFAKTOR: Hát ez csodálatos lehet! Hadd lám!
HÖLGY: Nincsen!
6. KALEFAKTOR: Csak lódítani tetszett?
HÖLGY: Nem, hanem elveszett.
6. KALEFAKTOR: A pici, bézs bõrönd? Ez szörnyû! Mondjuk, az még szörnyûbb lett volna, ha lódítani tetszik, én meg rajtakapom, mint a bõ-röndlopáson, ami ugye azért szintén nem dicséretes.
HÖLGY: De értse meg, uram, engem ez a sátánfajzat bujtogatott, hogy vi-gyem el, hogy húzzam magamra a maga gatyáit!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Nézze, uram, én csak azt kapom, amit érdemlek. Idehoztam ezt a hölgyet, akit oly találóan mamókának tetszett nevezni, segíteni akartam neki, és most elárul és megrágalmaz. Én tûrök, uram, és tûrve õrzöm az emberségemet.
HÖLGY: Nem tagadhatja le, mire akart rávenni! Maga a tanúm, mire akart rávenni!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Mire akartam rávenni? Ítélje meg Ön, tisztelt uram, legyen Ön a bírám! Arra akartam rávenni, hogy legyen egy bõröndje ama to-vatûnt helyett! Arra akartam rávenni, hogy elégedett legyen, hogy boldog legyen, ha mókás külsõvel is a mamókás helyett!
6. KALEFAKTOR: Hahahaha! Ez szellemes!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Köszönöm, uram. Az ön találó és szellemteli megszólításán nyugszik ez a kis szójáték, mint az Újszövetség az Ószövetségen.
HÖLGY: Ez a sátánfajzat mindig az Istennel hozakodik elõ, mihelyt a bõ-röndömmel kellene elõhozakodnia!
6. KALEFAKTOR: Hahahaha! Ez is talált, süllyedt! Csoda, hogy egymásra találtak! Folytassák, kérem, én nem érek ugyan rá, de visszaállítom az órámat, legfeljebb a pekingi idõ szerint leszek pontos.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Kérem szépen, tessék az én igazamat hallgatni. Talán nem a saját fejemre idéztem volna bajt, ha szemet hunyok? Hiszen betoppan Ön, jogos haraggal a szívében, és a bõröndjét követeli rajtam! Nekem pedig nincs, amit felajánlhatnék helyette, hiszen amim volt, elosztogattam, és ott állnánk ketten kifosztva, Ön aligha-nem bántalmazna...
6. KALEFAKTOR: Nagyszerû!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Ítéljen, uram, az én ügyemben! Akkor is így kacagna, ha a maga bõröndje bánná?
6. KALEFAKTOR: Csodálatos! Ennél murisabb helyzetet el sem tudnék képzelni! Tudja, mamóka drága, én az én süket fejemmel a szót sem vesz-tegetném, csak bántalmaznám ezt az embert, medvékkel és oroszlánokkal tépetném szét, a darabjait pedig kondérban fõz-ném, maga pedig elegáns szópárbajba keveredik vele, ahelyett, hogy a fõnököt hívná, vagy bejelentené a hármas ablaknál a bõ-röndje eltûnését!
HÖLGY: A hármas ablak? Én nem tudtam, hogy a hármas ablaknál...
6. KALEFAKTOR: Nem, ne rontsa el, kérem, annyit tanultam ma! Inkább hadd ne-vessek magával ezen a pupákon! Meséljen, mit mondott!
HÖLGY: Azt mondta, elfordítja a fejét, míg én elemelem a maga bõrönd-jét!
6. KALEFAKTOR: Igen, ezt már mondta, de nem gyõzöm hallgatni! Mióta bírja ezt így, árulja el!
HÖLGY: Én szálltam le elsõnek a géprõl, mert akkor még úgy volt, hogy sietek.
6. KALEFAKTOR: Én meg utolsónak szálltam le. Nem mondom, pereltem egy kicsit a takarítókkal, úgy tuszkoltak le a porszívócsövekkel. Én csak álltam ott, mint a csövek - elnézést, ez persze nem vetekedhet a maga szójátékaival, dehát úgy tûnik, nekem nem adatott meg a ritka tehetség, hogy kacagjak a bajomon, hogy szemébe nevessek a vésznek!
HÖLGY: Nekem sírni volna kedvem.
6. KALEFAKTOR: És mégis nevet! És mégis itt marad, nem siet bejelenteni a ked-ves bõröndje elvesztését! Inkább fog magának egy ilyen arany-csõrû madarat!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Megérdemlem a gúnyt, hiszen segíteni akartam. Ember vágytam lenni az embertelenségben. Hadd gyömködjön ecetes spongyát a számba bárki, aki erre jár!
6. KALEFAKTOR: Ezzel boldogította magát is, drága mamóka? Csodálatos! Maga aztán nem vesztegette az idejét, mint én a takarítókkal!
HÖLGY: (mosolyog) Hallaná, amikor a hasonlatairól beszél! (nevet) Az aztán elviselhetetlen!
6. KALEFAKTOR: Hasonlatai is vannak?
HÖLGY: Azok aztán tényleg nem mulatságosak.
REPTÉRI DOLGOZÓ: Inkább komolyak és nem minden tanulság nélkül valók.
6. KALEFAKTOR: Jaj, micsoda ember! Tessék csak megnézni! Lehet ilyen szájból olyat mondani, ami ne derítené fel a józan kedélyt? Komolyan mondom, én lassacskán meg sem tudom ítélni, nem bánom-e, hogy nem vitte el a bõröndömet, hogy én ezt az embert találjam itt helyette! Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy most vigye el! Ez alkalommal bele kell törõdnöm, hogy csak szemlé-lõje lettem a maga mulatságának!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Örülök, hogy jól szórakoznak!
HÖLGY: Untatjuk az urat? (nevet) Õ az egyetlen ember a repülõtéren, sõt talán az egész lakott világban, és nekünk belõle is sok!
6. KALEFAKTOR: Így van, mamóka drága, adja meg neki! Már csak arra várok, mi-kor böki ki, hogy nem is volt bõröndje, csupán ajzotta ezt a dísz-pintyet!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Kérem szépen, velem ne tessék a bolondját járatni!
HÖLGY: (megmámorosodva) Nem is volt bõröndöm! Nézze, hogy fancsalog az a csúf ábrázata! Ha lett volna, itt volna! Nem volt, nincs!
REPTÉRI DOLGOZÓ: Erre én nem érek rá! (indul)
HÖLGY: Elmegy a díszpinty! Várjon, díszpinty! Elviszem a nagy kocká-sat! (Kalefaktornak) Adja csak ide! Hadd lássa a díszpinty!
6. KALEFAKTOR: Na, tessék hagyni! Nagyon kedves, de ne tessék akarni!
HÖLGY: Adja már, hát viccelek!
6. KALEFAKTOR: (nevetgél) Nem szabad, nézze meg az ember, rossz kislány! Hagyja már, ha mondom! Ejnye, hát hiába beszélek? Na, me-gyek, mielõtt megvész itt a röhögéstõl! (el)
REPTÉRI DOLGOZÓ: Hát ehhez nekem nincsenek idegeim, kérem! (el)
HÖLGY: (áll egy helyben, nevet, majd sír)

Koldus
Gyerkõc, lány

Utca.

GYERKÕC: Jean, van a teában kolbász? Nincs, uram. Akkor megint a bilit ittam ki.
KOLDUS: Talán kevésbé volna gusztustalan, ha bili helyett éjjeliedényt mondanál. Gondolkodtál már azon, kislányom, hogy miért hívják nappal is éjjelinek? Eredj iskolába.
GYERKÕC: Már vége az iskolának!
KOLDUS: Majd akkor lesz vége az iskolának, ha szólok, ha megtaláltam azt a viccet…
GYERKÕC: Mondjak még egyet? Jean,…
KOLDUS: Mennyi az idõ?
GYERKÕC: Igen.
KOLDUS: Nem érdekel.
GYERKÕC: Öt perc múlva kettõ.
KOLDUS: Akkor siess haza, mert elkésel. Kit érdekel, hogy öt perc múlva mennyi lesz?!

Ötödik Kalefaktor
Betegek (néma szereplõk)
Hetedik Kalefaktor

Orvosi rendelõ várója.

5. KALEFAKTOR: Összesen tizenkét sorszám van nálam. Mindenki ideadta? Min-degy, úgyis kiderül, ha valaki sorszámmal akarna beosonni, vál-lalva, hogy szembenéz a köz haragjával! És most a várva várt pillanat: az eredményhirdetés! Leghelyesebb, ha mindenki feláll a régi helyérõl, és leül az új helyére! Kunffy nénihez fogunk vi-szonyítani, mert õ nem tud felállni - elárulom, hogy õ a hetedik a sorban. Sajnos, unokája, minthogy ráér, és alighanem csak kö-zépfülgyulladása van - persze ezt ne vegyék pontos diagnózis-nak, a szervezés az én asztalom, nem a gyógyítás, a problémák orvoslása, nem a nyavalyáké, ha megengedik nekem ezt a szójá-tékot - tehát a kisunoka a tizenkettedik, s így sajnos nem egy-szerre lesznek készen, szét kellett zilálnunk a rokoni szálakat, hogy érvényesülhessenek a magasabb szempontok, úgyhogy, kis-fiam, ülj le szépen oda szépen, a balkezem felõl a legszélre, mellé pedig Vámos úr, nála figyelembe vettem, hogy potenciáli-san fertõz, de így is lemaradt Halász úr mögött, aki valósággal fertõz a tizedik helyen, én személy szerint mumpszra gyanak-szom, de Halász úr életerõs férfi, kiheveri, reméljük, nem húzó-dik a heréire; Szajkóné fizessen türelmével amiatt, hogy nem ment fogorvoshoz ezzel a csúnya szájzárral, ráadásul az õ beso-rolását megnehezítette, hogy egyetlen értelmes választ sem adott, és ez alighanem bent a rendelõben is így marad, úgyhogy nem irigylem Halász urat; Simi bácsi, ne szépítsük a dolgot, tiltako-zott az új rend ellen, nehezen adta be a fájós derekát, szívem sze-rint elõbbre tettem volna, de ha vitázni ráért, rá fog érni nyolca-diknak is; a hetedik ugye Kunffy néni, fura egy név, hogy kerül ide, persze nem ezért került ide, hanem azt gyanítom, hipochon-der, és mulatságból jár orvoshoz, akkor pedig ne rontsuk el a mulatságát; kicsit hasonló okok vezettek Jakab Jakab besorolá-sánál, aki azért jön hatodiknak, mert nincs semmi sürgõs dolga, idõigényes hobbija, mint az orchideák vagy joghurttenyészetek, viszont az a zörej nagyon nem tetszik nekem a mellkasában - el-nézést, ha túl tömörre fogom az indoklást, de tudják, a doktor úr mennyire türelmetlen, nem akarjuk, hogy még egyszer kiküldje a nõvérkét, és azzal fenyegetõzzék, hogy hazamegy; ha az elsõ bement, úgyis lesz idõnk megbeszélni, bárkinek elmondom szí-vesen, hogy jött ki a helye, csak közbekiabálással ne zavarjanak, mert összekavarodom, és akkor kezdhetjük elölrõl - egyszóval az ötödik a listámon Fülöp Magdolna, õ csak injekciókúrára jött, és még a nõgyógyászához is el kell jutnia ma délután, nem jött meg neki, ahogy négyszemközt megvallotta nekem, fél, hogy terhes, márpedig az udvarlója megharagszik; nála azonban elõbbrevaló a köz szemében Bertalan László, aki csak a jogosít-ványához kér igazolást, semmi különösebb baja nincs, majd egy-szer le kellene szedetnie a szemölcseit, de ez már tényleg nem a mi dolgunk - kérem, üljenek közben a helyeikre, ne koptassam rojtosra a számat, mert akkor nekem is orvoshoz kell fordulnom, de ne ijedjenek meg, az én orvosom nem e körzetbõl való - Tádéné láthatóan alig él, sápadt és a szívét fogja, de ez aligha-nem az egészségtelen életmódnak köszönhetõ, márpedig senki ne kerüljön elõnybe az egészségtelen életmódja miatt, mert ez sérti az igazságérzetemet, hiszen nyilván vannak köztünk, akik nem nagykanállal mérik az élvezeteket, ráadásul mindannyiunkat jobban zavar Tamás barátunk, a nagy mókamester, köhögése, ha tudjuk is, hogy nincs szervi baja, csak idegi alapon harákol és kaffog, azonban a lélek baja elõbbrevaló a testénél, ha a szívét markolászó, most bezzeg korántsem oly élvhajhász Tádéné vi-tatná is ezt, bár javára írom, mennyire elsápadt szégyenében; aki pedig legelsõként mehet be, nyilván sejti már, látom a boldog mosolyt, az Kõszáli Úr, aki megvallom, azzal vette meg a szíve-met, hogy alázatosan szabadkozott, hogy õ érkezett legutolsónak, hát ezért lett belõle az elsõ, olyan rokonszenves, engem nem is érdekel, mi baja, ezt bízzuk az orvosra, az kideríti, egyszerûen heveny munkatisz undoritisz-e, ha tetszettek ezt már így hallani; így hát...
7. KALEFAKTOR: (be) Jó napot kívánok! Ki az utolsó, ki után következem?
5. KALEFAKTOR: Hát ez rettenetes! Most eszi ide a fene? Nem, ne vegyen sorszá-mot! Kezdhetjük elölrõl az egészet, emberek!

Elsõ Kalefaktor (VII. kalamitásból)
Második Kalefaktor (I. kalamitásból)
Harmadik Kalefaktor (IV. kalamitásból)
Negyedik Kalefaktor (II. kalamitásból)
Ötödik Kalefaktor (X. kalamitásból)
Hatodik Kalefaktor (VIII. kalamitásból)
Hetedik Kalefaktor (X. kalamitásból)
Fiú
Felesége

Öröklakás.

(Sötét lakás. Hangok hallatszanak az ajtón kívülrõl. Kulcszörgés.)
FELESÉG: (kint) Mit csinálsz már?
FIÚ: (kint) Próbálom megszokni, hogy akkor zárom, amikor nyitom.
FELESÉG: (kint) Hol talált apád ilyen zárat? (Belépnek.) Felkapcsoltad?
FIÚ: Nem látod?
FELESÉG: Jó, ne legyél velem türelmetlen!
FIÚ: Próbálom megszokni, hogy az elõszobában a spájzvillany kap-csolója van.
FELESÉG: Akkor kitapogatóznál a konyhába, és felkapcsolnád az elõszoba-villanyt?
(Belopakodnak a nappaliba.)
FIÚ: Most már a nappaliban vagyunk?
3. KALEFAKTOR: Nem furcsa, hogy éjjel is nappalinak nevezik?
FELESÉG: Jesszusom! Ki van itt?
(Egyszerre felmegy a fény, és a hét Kalefaktor papírtrombitát fúj.)
FIÚ: Mi ez itt? Mit mûvelnek itt? Honnan szedték ezeket a trombitá-kat?
2. KALEFAKTOR: Harsonákat?
FELESÉG: Hogy jutottak be ide?
1. KALEFAKTOR: Nyitva volt.
FIÚ: Hm. Azt hittem, bezártam.
7. KALEFAKTOR: Megleptünk titeket, mi? De ti is minket. Úgy osontatok be, mint a tolvaj.
1. KALEFAKTOR: De kik ezek?
2. KALEFAKTOR: Gondolod, hogy õ az?
3. KALEFAKTOR: Olyan fiatal, hogy a fia lehetne.
4. KALEFAKTOR: Lehet is, hogy a fia.
6. KALEFAKTOR: Azt hittem, nincs fia. Hogy egy fia fia sincs.
5. KALEFAKTOR: Amennyit tudunk róla.
7. KALEFAKTOR: (Fiúhoz) Te vagy az, vagy a fia vagy?
FIÚ: Az apámat keresik? Ha megtalálják, szóljanak neki, hogy egyszer igazán feljöhetne.
FELESÉG: Csak nehogy ideszoktasd!
FIÚ: Ha ide akarna szokni, nem adta volna nekünk a lakást nászaján-dékba.
4. KALEFAKTOR: Látod, hogy a fia.
5. KALEFAKTOR: Sose mondta, hogy van fia.
6. KALEFAKTOR: Sose mondott semmit. Sose beszélt velünk.
1. KALEFAKTOR: És ha hazudik?
2. KALEFAKTOR: Az a kérdés, hogy õ hazudik-e, vagy a fia mond igazat.
FIÚ: Az apám nincs itt.
3. KALEFAKTOR: Nincs már köztünk?
4. KALEFAKTOR: Ne produkáld magad folyton!
6. KALEFAKTOR: Ne viccelj!
FIÚ: Mi ebben a vicc?
2. KALEFAKTOR: Hány óra van? Hogyhogy még nincs itt? Vagy nem is jön kö-zénk?
FIÚ: Magukat az apám hívta ide?
4. KALEFAKTOR: Mondom, hogy az apja.
FIÚ: Mi dolguk az apámmal? A barátai?
7. KALEFAKTOR: Jó, lehet, hogy az apja. De miért nincs itt?
FIÚ: Az apám soha nincs itt. Magukat õ hívta ide?
3. KALEFAKTOR: Nem te?
FELESÉG: Ugye, nem, Emánuel?
2. KALEFAKTOR: Ki az az Emánuel?
FELESÉG: Akihez beszélek. A férjem.
FIÚ: Igen, ez a nevem. Az apám ragaszkodott hozzá. Az apámról jut eszembe: õ hívta ide magukat?
4. KALEFAKTOR: Akkor tényleg a fia. Elhiszitek végre?
5. KALEFAKTOR: Akkor már értem, mit keres itt.
FIÚ: Én nem mondhatom el ugyanezt magukról.
4. KALEFAKTOR: Ez döbbenet, hogy éppen Emánuelnek hívják!
FELESÉG: Gyakori név. A férjemet is Emánuelnek hívják. Nem ajánlom, hogy a szeme elé kerüljenek, mert kipenderíti magukat innét!
6. KALEFAKTOR: Nem értem. Téged is az apád hívott ide?
FELESÉG: A férjem szörnyen indulatos!
FIÚ: Itt lakom.
3. KALEFAKTOR: Szép lakás.
FIÚ: Csak a hideg csapból folyik a melegvíz.
4. KALEFAKTOR: Nehéz kezet mosni, mi?
3. KALEFAKTOR: Ne produkáld magad!
FIÚ: Sajnálom, hogy ilyen szomorú hírrel kellett fogadniuk engem, de apám nincs idehaza, minthogy nem is lakik itt.
2. KALEFAKTOR: De még megjöhet.
FIÚ: Miért éppen ma jönne?
1. KALEFAKTOR: Gondoljátok, hogy a Fiút küldte maga helyett?
5. KALEFAKTOR: Végülis úgy osont be, mint egy tolvaj.
FELESÉG: Ütni meg úgy tud, mint egy böllér.
7. KALEFAKTOR: Ha egyszer mostanra hívott minket.
FELESÉG: Ilyen késõ estére, a mi lakásunkba? Ha csak azért adta nekünk a lakást, hogy ránk uszítsa a nemkívánatos barátait, akkor inkább visszamegyek az anyámhoz!
FIÚ: Maradj már, drágám!
2. KALEFAKTOR: Hagyd már, hadd menjen, úgyis beszélnivalónk van veled.
6. KALEFAKTOR: Nem vele. Az apjával.
FIÚ: Most már nem hiszem, hogy jön. Talán odalent a cukrászdában várja magukat.
FELESÉG: Tudják, hány óra van?
1. KALEFAKTOR: Hányat akarsz?
FELESÉG: Emánuel, muszáj hagynod, hogy ezek tegezzenek?
FIÚ: Hányra hívta magukat?
2. KALEFAKTOR: Engem fél ötre.
4. KALEFAKTOR: Engem háromnegyed hétre.
3. KALEFAKTOR: Engem negyed kilencre.
6. KALEFAKTOR: Engem is.
3. KALEFAKTOR: Akkor ez valami félreértés.
5. KALEFAKTOR: Engem éjfélre.
7. KALEFAKTOR: Engem fél háromra, de késtem.
5. KALEFAKTOR: Szép dolog.
7. KALEFAKTOR: Miért, milyen jól jöttem az orvosnál késõn!
FIÚ: Akkor miért mind most jöttek, este tízkor?
1. KALEFAKTOR: Engem este tízre hívott. De mindannyian más idõt számítunk, máshogy jár az óránk.
2. KALEFAKTOR: Mindig egyeztetjük, nehogy egyezék.
FELESÉG: De miért?
1. KALEFAKTOR: Voltaképpen viccbõl. A káosz kedvéért.
7. KALEFAKTOR: Én nem értettem egyet az ötlettel.
FELESÉG: Emánuel, lehet, hogy ezek arra várnak, hogy megkínáljuk õket valamivel?
FIÚ: Ne kínálgasd õket, mert ittragadnak!
FELESÉG: Megnézem, van-e itthon valami. (el)
4. KALEFAKTOR: Csak két doboz szardínia.
3. KALEFAKTOR: Meg öt zsemlye.
FIÚ: Nagyon jól kiismerik magukat itt nálunk. Jobban, mint mi.
7. KALEFAKTOR: Mondtam, hogy ez nem fog mûködni. Mi meg azt sem tudjuk, az õ órája hogyan jár. Tessék, eljött a legfontosabb pillanat, de az apád meg nem jött el vele.
1. KALEFAKTOR: Gondoljátok, hogy a Fiút küldte maga helyett?
4. KALEFAKTOR: Ezt mintha már kérdezted volna.
1. KALEFAKTOR: Nem mintha már válaszoltatok volna!
FIÚ: Ha beleszólhatok én is, engem nem küldött senki. Én csak jóhi-szemûen elfogadtam tõle ezt a lakást. Nem gondoltam, hogy ilyen következményekkel jár.
1. KALEFAKTOR: Azért kérdezem, mert ha õ küldte, akkor a Fiú részt vehetne az ülésünkön.
FIÚ: Nem vehetnék részt. Nem megyek sehova.
3. KALEFAKTOR: Oh, nem is kell. Itt lesz az ülés.
6. KALEFAKTOR: Majd ha megjött.
1. KALEFAKTOR: Nem gondoljátok, hogy maga helyett küldte a Fiút?
4. KALEFAKTOR: Inkább helyetted küldte volna!
7. KALEFAKTOR: Vagy csak késik? Elõfordul az ilyesmi.
2. KALEFAKTOR: Én azt mondom, ne fárasszuk a házigazdát! Feküdjünk le, és majd reggel megtartjuk az ülést, hátha addigra megjön!
6. KALEFAKTOR: Kezdjük fekvéssel az ülést?
FIÚ: Lehet, hogy félreértették, hogy nem megyek el, nem úgy értet-tem, hogy maguk se menjenek. Tényleg nem bánom, menjenek! Csitt! Nem hallják? Nem a telefon szól?
2. KALEFAKTOR: Nem.
FIÚ: De. Fel is veszem, ha megbocsátanak, mielõtt megsüketülök!
KALEFAKTOROK: Te hallottál valamit? Nem én. Hát te? Kérdezném különben?
FIÚ: Áh, szervusz, Atyám! Mit mondasz? Hogy megtréfáltad a bará-taidat? Hogy nem jössz ide, és ne is várjanak rád? Jó, köszönöm, szia! (leteszi, újra felkapja) Ja, még valami! Mit gondolsz, részt vegyek az ülésükön? Ne? Megtiltod? És velük nem akarsz be-szélni? Megértelek. (leteszi)
KALEFAKTOROK: Az apád volt? (röhögnek)
FIÚ: Kihallgatták a beszélgetésünket?
1. KALEFAKTOR: Vár minket a vasútállomáson?
3. KALEFAKTOR: Vagy a mennyországból hívott? Hogy meghalt?
4. KALEFAKTOR: Neked tényleg nincs más témád?
1. KALEFAKTOR: És mást nem üzent az apád? Nem most, hanem amikor tényleg beszéltél vele.
FIÚ: Még soha életemben nem beszéltem az apámmal. Most elõször, amikor telefonált.
2. KALEFAKTOR: Nagyon jó vicc! Nekem nagyon tetszett! Apja fia!
6. KALEFAKTOR: Bezzeg apja egy fia sincs!
1. KALEFAKTOR: Gondoljátok, hogy vele üzent?
7. KALEFAKTOR: Én megyek a vasútállomásra!
2. KALEFAKTOR: Vagy a Fiú az üzenet?
FIÚ: Igen én vagyok az üzenet. Az vagyok, hogy menjenek el!
5. KALEFAKTOR: Talán azért nem árulja el, mert nem tudja, kik vagyunk. Azt nem mondta az apád, hogy kik vagyunk?
1. KALEFAKTOR: Dehát ez a telefon csak vicc volt.
2. KALEFAKTOR: És milyen jó!
7. KALEFAKTOR: Akkor maradok.
FIÚ: De kicsodák maguk? Nem tudják véletlenül?
3. KALEFAKTOR: Nem tudja?
FIÚ: Hát ezért vannak itt? Hogy megmondjam, kicsodák? Megmon-dom én! Idióták! Kötözni való bolondok! Magánlaksértõk! Apa-szomorítók!
7. KALEFAKTOR: És azt nem tudod, hogy miért vagyunk itt?
FIÚ: Mert nem hívtam a mentõket, a rendõrséget, a tüzérséget!
5. KALEFAKTOR: Nem tudja.
2. KALEFAKTOR: Avassuk be!
5. KALEFAKTOR: Ki szavaz arra, hogy lásson tisztán?
KALEFAKTOROK: Én! Én! Én is!
7. KALEFAKTOR: Miért avatnánk be? Nem tud semmit.
2. KALEFAKTOR: Mert az apja nem jött el, és azért nem jött el, mert a Fiút küldte.
7. KALEFAKTOR: És attól több lesz a fejében?
5. KALEFAKTOR: Talán csak nem tudja, amit tudhat. Nem tudja, hogy tudja. Nem tudom, értitek-e…
4. KALEFAKTOR: Nem mindegy, ha már megszavaztuk?
3. KALEFAKTOR: Na és, ha megszavaztuk? Most rendet akarsz teremteni? Ki hal-lott már ilyet!
6. KALEFAKTOR: Így van, csak ne hagyjuk egymást szóhoz jutni!
FIÚ: Nem, én ehhez túl fáradt vagyok. Mondják el, amit akarnak, hadd menjenek!
1. KALEFAKTOR: Így van! Nem azért esküdtünk fel a káoszra, hogy így egymás közt megregulázzuk magunkat!
4. KALEFAKTOR: Mondjuk el sorban a Fiúnak…
5. KALEFAKTOR: Sorban? Most én mondom, hogy lassan a testtel! Ha valaki tud valamit a sorról, akkor az én vagyok! Utolsókból legyenek az el-sõk!
2. KALEFAKTOR: Tudjuk a példabeszédbõl, hogy az az adós kedvesebb a hitelezõ elõtt, aki többel tartozik. Úgyhogy én betérek mindenüvé, és egy-re többet kérek kölcsön. Tudjátok, hány csipet élesztõt kértem kölcsön a szomszédasszonyomtól? Majd' beléfúlok!
3. KALEFAKTOR: Ilyenfomán halasztó lesz belõle.
1. KALEFAKTOR: Ha szóviccekre utazunk, ne halasszuk tovább a halaszthatatlant!
6. KALEFAKTOR: Soha nem tudsz leszállni errõl, mint a buszról? Vagy ez önha-sonlat?
4. KALEFAKTOR: És váltsátok meg a jegyeteket, mint Krisztus benneteket!
7. KALEFAKTOR: Mi az az önhasonlat?
6. KALEFAKTOR: Beszerveztem egy pupákot, õ találta fel. Amikor kitettem csali-nak a kockás bõröndömet.
FIÚ: Persze, bõrönddel horgászik! Így van ez jól! És hogy harapnak a halak?
2. KALEFAKTOR: Ha folyton a szavamba vágnak, soha nem fogja megérteni. Egy viccnek is van eleje meg vége.
FIÚ: És ennek mikor lesz vége?
5. KALEFAKTOR: Pontosan errõl van szó. Na mikor?
FIÚ: Már vége van! Tessenek elmenni!
FELESÉG: (be két szardíniával, öt zsemlével) Csak két szardíniát találtam, meg néhány császárzsemlyét.
4. KALEFAKTOR: Ötöt. Megettem egyet, hogy kijöjjön az öt.
FELESÉG: Ki kér zsemlyét?
1. KALEFAKTOR: Hagyjuk meg a császárnak, ami a császáré!
FELESÉG: És szardíniát?
KALEFAKTOROK: Én jól laktam. Nem kérek, köszönöm. Te sem kérsz?
3. KALEFAKTOR: Akkor marad hal is meg kenyér is. Illetve zsemlye.
FIÚ: Nem esznek? Akkor mit csinálnak itt?
4. KALEFAKTOR: Beszámolunk a cselekedeteinkrõl, amelyekkel felkészítjük a vi-lágot a végére, önnön káoszába fullasztjuk, mígnem egetverõ mennydörgéssel elcsattan a Teremtés tréfájának poénja, mi pedig elõszólíttatunk, hogy együtt kacaghassunk Istennel!
2. KALEFAKTOR: Égszakadás, földindulás!
1. KALEFAKTOR: Pontosan! Ha a világ utasai összefognának, és együtt ostromol-nák a buszok csukott érckapuit, azok megvetemedvén tárva nyíl-nának, soha be nem csukódnának! "Zörgessetek és megnyittatik néktek!"
FIÚ: És azt nekem kellene megmondanom, hogy maguknak miért jó, hogy kiforgatják a Szentírás igéit?
5. KALEFAKTOR: Nem jó, hanem vicces. Nem kiforgatjuk, hanem lefordítjuk.
3. KALEFAKTOR: Vicces, de jó is.
5. KALEFAKTOR: Ezen nem veszünk össze.
7. KALEFAKTOR: Pedig az milyen vicces!
3. KALEFAKTOR: Vegyük példának az én esetemet! Biztosan ismered, amikor Jé-zushoz odamegy az egyik tanítványa: "Uram, engedd meg né-kem, hogy elõbb eltemessem az én atyámat!" Mire Jézus: "Hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat!" (röhög-nek) Ez egy vicc. Benne van a Szentírásban. Nincs meg? Én meg ezzel csöngetek be mindenhova, ahol halott van. Vagy bárhova, ahol ajtót nyitnak.
FELESÉG: Lehet, hogy a férjemnek rossz a humorérzéke, de ezt én sem ér-tem.
FIÚ: Én eleve a trombitálásukon sem nevettem.
4. KALEFAKTOR: Mit nem értesz? Jézus is folyton ugratta az embereket, mikor elõször jött el! Például, amikor elmentek hozzá az írástudók, és megkérdezték: "Miért nem mossák meg a te tanítványaid a ke-zeiket, amikor enni akarnak?" Erre õ azt feleli: "Nem az fertõz-teti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a száján, az fertõzteti meg az embert." Erre jövök én, és megeszem a szappant, vagy megiszom, ha folyékony!
1. KALEFAKTOR: És mégis székrekedésed van?
4. KALEFAKTOR: Most mondd meg, még ez sem használ! Na, ezt már érted?
3. KALEFAKTOR: Erõltesd meg magad, mert az a vicc halála, ha agyonmagyaráz-zák.
5. KALEFAKTOR: Az ember meg azt hiszi, hogy sorszámokkal rendet teremthet a világban, és akkor juszt is elsõkbõl lesznek az utolsók.
1. KALEFAKTOR: Pedig ha mindenki fogná magát, és értené a viccet, akkor az egész világ egyetlen kozmikus viccé válna, amelynek csattanó-ja…
FIÚ: Persze, az Utolsó Ítélet, értem én. Amit nem értek…
4. KALEFAKTOR: Csitt! Ha közénk akarsz tartozni, nem ejtheted ki, hogy Utolsó Ítélet, mert akkor nem jön, várhatjuk ítéletnapig! Meg van írva, hogy akkor jön el, amikor a legkevésbé számítunk rá!
7. KALEFAKTOR: Ennek hiába beszélsz, még ha úgy is osont be, mint a tolvaj.
FELESÉG: Te ezek közé akarsz tartozni?
FIÚ: Nem, bár most én sem kívánom a szardíniát.
5. KALEFAKTOR: Ha muszáj errõl beszélnünk, csak úgy nevezzük magunk között: Donnerwetter.
2. KALEFAKTOR: Érted, a csattanó miatt.
FIÚ: (feszülten) És most mit akarnak tõlem? Bocsássanak meg ne-kem, de nem tudom, mit cselekszenek.
1. KALEFAKTOR: Nem tudja. Akkor miért küldte az apja a nyakunkra, ha nem tudja?
4. KALEFAKTOR: Mi meg szépen lelepleztük magunkat.
FIÚ: Nem küldött.
FELESÉG: Nekünk adta a lakást. Nem maguknak, hanem nekünk.
6. KALEFAKTOR: De mit gondolsz, mi másért kaptad ezt a lakást, mint hogy ne-künk legyen hová jönnünk?
FIÚ: Akkor magukat jól beugratta! Mert én semmit sem tudok. Se magukról, se róla! Nem értik? Magukat is ugratja, ahogyan en-gem is ugratott egész életemben. Kezdve azon, hogy soha nem találkoztunk. Bezzeg magukkal összehozott! A végén még itt is alszanak!
7. KALEFAKTOR: És mi mit szóljunk? Idehívott, azt hittük, hogy végre testet ölt, és megadja a választ, erre tessék!
3. KALEFAKTOR: Hiába koptattuk a szánkat!
FELESÉG: Most jól megkapták!
2. KALEFAKTOR: Ezt nem gondoltam volna, hogy a mi rovásunkra viccelõdik!
FIÚ: Csak azt a viccet értik, ami máson csattan? Tessék, én vagyok az üzenet, a megtestesült vicc! Mit bámulnak? Itt a világvége?
7. KALEFAKTOR: Jól elvette a kedvemet az egésztõl!
FELESÉG: Hagyd abba, Emánuel, mert megint felizgatod magad! Szörnyen indulatos ember, nem is hinnék!
FIÚ: Ne békíts, tudod, hogy nem állhatom! Tudod, hogy mióta harag-szom az apámra! De most eljött a harag napja! Lépjünk szövet-ségre! Vicceljük meg õt, barátaim!
1. KALEFAKTOR: Nem ugratsz? Ne haragudj, olyan gyanakvó lettem!
3. KALEFAKTOR: Ugyan már, hogy tudnánk megviccelni, amikor azt sem tudjuk, hol van?
4. KALEFAKTOR: A többi emberrel könnyû, azok mindenütt ott vannak. Õ meg se-hol.
5. KALEFAKTOR: De hogy érti?
6. KALEFAKTOR: Dehogy érti!
2. KALEFAKTOR: Hogyhogy?
7. KALEFAKTOR: Á, ugyan!
FIÚ: Úgy, hogy keresztülhúzzuk a számításait! Az nevet, aki utoljára nevet! Márpedig közel az utolsó nevetés! A mennydörgõ kacaj! Az apám jól tudta, hogy én nem fogom érteni magukat! De saját vermébe ejtjük. Meg fogom érteni a vicceiket! Addig nevetek rajtuk, amíg meg nem értem õket! Addig fogok röhögni, míg rá nem jövök, mi is ez az átkozott Donnerwetter!