| | |
Bölcs Alfonz*
Nem szeretem...
Nem szeretem a madár
dalát,
nem tetszik a hangja sem,
nem kell becsvágy, szerelem,
nem szeretem a csatát,
halált
súg nekem a félelem
– mint gálya a tengeren,
mi elhagyva e földet
megment engem, elszöktet
a skorpió-fertelem
elől, hisz a szívemen
ejtett sebek megölnek.
Nem fedi vállam palást,
szakállt
sem viselek, szerelem,
harc, mindkettőt megvetem,
napjaim úgy szövik át,
a gyászt
oltva belém, életem
könnybe fojtják, megteszem
magam kereskedőnek,
lisztjét, borát e földnek
és szívem messze viszem,
mert a skorpió-sebem felett
gyógyír nem győzhet.
A bajvívást, Istenem,
sosem
szerettem, nem kívánok
kopját törni, s nem vágyok
őrködni fegyveresen,
nekem
a tenger ad új álmot,
hagyom a lovagságot,
mert míg tengerész voltam,
oly boldogan hajóztam,
most csak skorpiót látok,
s hogy ne mérgezzen átok,
lennék ismét, mi voltam.
Nem szól bűnről énekem,
nekem
nem mondhat hazugságot
a bűn, és álnokságot
fegyverekről senki sem
(hiszen
fegyvert én nem használok),
inkább, mint a kalmárok,
hajómmal a habokban
szállnék, hogy a távolban
találjak egy világot,
hol skorpiót nem látok,
s nem bukom porba holtan.
Fordította M. József Karcsa
Gyönyörű hölgy, egy olyan férfit tudok ….
Gyönyörű hölgy, egy olyan férfit tudok,
kinek ajtaján a vén halál kopog,
emlékezz meg őróla, kit mutatok:
biz én vagyok.
A férfi, kit ismerek, immár igen
közel érzi pusztulását vészesen,
kit mutatok, mindig eszedben legyen:
biz én vagyok.
Egy férfit ismerek én, halld, milyet:
halálra szánt, neked kell megmentened,
megmutatom, többé nem feledheted,
biz én vagyok.
Fordította Ladányi-Turóczy Csilla
Rózsák rózsája
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörű rózsa, angyali fényű,
Vágyó, boldog virág, szűz erényű –
Malaszttal teljes, áldott szépségű –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnőm, kit szeretve szeretnem kell,
Őrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bűntől bűzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Fordította Pál Dániel Levente
Milyen fenséges
Hogyan cselekedte azt Szűz Mária,
hogy Jézus, akit karjaiban tartott,
egy jó asszony fiához szólt,
aki azt mondta néki, hogy: „Egyél!”
Milyen fenséges,
milyen kegyelmes,
milyen szépséges
csodák ezek,
amiket a jó
utat mutató,
a békét hozó
Szűzanya tesz.
Elmesélek most egy szép és vad csodát,
amit a Szűz a flamand földön tett;
az Istennek anyja egy földi anyát,
aki hozzá fordult, hogyan szánt meg.
Mennyek országát,
s a Szűz orcáját
bizony meglátják
azok, akik
Istennek szépek
s ő ékességet,
örök jókedvet
ad majd nekik.
Milyen fenséges…
Mária templomába elment egy asszony
és magával vitte a gyermekét,
hogy a Szűz a fiának védelmet adjon,
a gonosz baj ellen oltalmat kért,
és hogy Mária
segítsen, hogy a
fiú meglássa
az Istent ott.
Így mesélték ezt:
futott a gyermek
s kenyeret evett,
de megállott.
Milyen fenséges…
A kép előtt, amin a Szűz s a Kisded volt
Jézustól azt kérdé a kisgyerek:
„Kérsz enni?” – de a Fiú helyett Anyja szólt,
bölcsen kérte Fiát: „Meg ne ijeszd,
de mondd meg neki:
veled fog enni,
hol minden zengi
örök dalát;
a sátán átka,
gonosz varázsa,
és csalárdsága
néki nem árt.”
Milyen fenséges…
Mária elhallgat, Szent Fia megszólal:
„Holnap velem fogsz enni az égben,
mert színről színre látsz és füleddel hallasz;
velem leszel mindig, ahol minden
száj ezt énekli:
a rossz megszűnik,
a könny eltűnik
mindörökre.”
Ahogy kimondta,
úgy vált valóra:
a fiút oda
átemelte.
Milyen fenséges…
Fordította Gergely Veronika
Ki szívét bátran ajánlja
Szűz Mária kezébe
Kiben elmondja, hogyan mutatkozott Szűz Mária
egy lovag feleségének képében, s hogyan menekült el tőle a Sátán.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe,
ne féljen az, nem fog rajta az ördög cselvetése.
Most nevezetes esetről mondok néktek éneket.
Egy hölggyel történt a csoda, ki csak abban lelt kedvet,
hogy Szűz Máriát szolgálta, dolgait úgy rendezte,
minden vágya oly tisztes volt, csak jámborság vezette.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Az ura vitéz lovag volt, birtoka nagy, maga dús,
mégis csúful kifosztották, pénze után könnye hull,
keservében nem lelt vigaszt, végül ördöghöz fordul,
hátha rajta segítene, ha ővele szerződne.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Az ördög hozzá így beszélt: „Amit mondok, azt tegyed,
és újra gazdaggá teszlek: Asszonyodat elvigyed
ama hegyre, s én szót értek ővele, így pénzedet
visszaszerzem!” S a nemessel így foglalták eskübe.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Ördög pedig lába elé kincsből rakott nagy hegyet,
ezt látva a szegény lovag már nem állhatott ellent,
feleségét hangos szóval hívta s rögtön felnyergelt.
Monda néki: „Asszony, kelj fel, s kövess csendben a hegyre!”
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Nem tűrt halasztást a lovag, hozzá szigorúan szólt,
amaz mégis vonakodott: Boldogasszony napja volt,
S templomába készült éppen, ahogy máskor is szokott,
ezért aztán férje-ura erőszakkal elvitte.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Hosszú az út, fáradt a hölgy, meglátott egy templomot,
lovagjának mutatta a Szűznek szentelt hajlékot:
„Megpihennék itt egy percre, mindjárt jövök, meglátod!”
Belépett és oltár elé leborulva szunnyadt el.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Az oltár mögül Mária szép csendesen kioson.
Termetre, arcra épp olyan, mint a szunnyadó asszony,
A lovaghoz édesen szól: „Az indulásnak, látom,
ideje van, férjem-uram!” S szól az: „Gyerünk izibe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Ment is mindjárt Szűz Mária s a férfi is véle,
az ördög már várta őket, de mikor felismerte
Krisztus Anyját, a tudatlan nemesre így förmede:
„Nem hölgyedet, a Szent Szüzet hoztad el őhelyette!”
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Rendre inti Szűz Mária: „Ördög, e helyről távozz!
Rontó szándékod tartsd távol, sose érj hű szolgámhoz,
mert képében csak engem lelsz, vaksin kereng a gonosz:
ki hisz, abban kárt nem tehet, bűvkört vonok körébe.”
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Majd a férjhez fordul a Szűz: „Bíz, gonoszul tetted, hogy
ördögtől nem tartottál, lested mohón a hasznot,
most fordulj ezért magadba, tarts rögvest bűnbánatot,
s jegyezd meg, mit Isten adott, nem adhatod kölcsönbe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
A lovag pedig vidáman a Szűztől elbúcsúzott.
Asszonyához igyekezett, neki mindent elmondott,
jámbor hölgye oly boldog volt, hallván e csuda-dolgot.
Majd a lovag jámboran élt, kincseket nyert a mennybe’.
Ki szívét bátran ajánlja Szűz Mária kezébe…
Fordította Jánossy Gergely
