PALIMPSZESZT
5-6. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

INNOVÁCIÓ
Alani de Insulis Anticlaudianus (Alain de Lille: Anticlaudianus, részletek, Ladányi-Turóczy Csilla és Szabados Imre fordítása)

VI. könyv 330-367. sor

330     És hogy az emberi faj vén romjait épre cserélje,
új embert alakítana fénylő csillaganyagból,
szép erkölcseivel aki túlszárnyalja a többit,
és fejedelmi uton lépdel túlzást kikerülve,
nem csábítja magas meredély, törvénye középszer,
335     hogy legalább egy csillag szikrázzék a homályban,
melybe a tévelygés burkolta be földi világunk.
Így hathatja a fényes erény az egészet is által,
megnemesülhet a Természet, de csak Egy nyeri majd el
azt, mit a kegy soha nem nyújthatna a nagy sokaságnak,
340 őt illesse ezért a dicséret, a címek, a pálma.
Elkárhozva hever most, díszei, lám, tovatűnnek,
míg halovány képmása csupán, ami még a sajátja.
Ám mi növelné azt, ami már-már létre szökenne,
hogyha kegyelmed nem tapsolna a kezdeti magnak,
345 és adományoddal nem akarnád őt igazolni?
Elbágyadna a Természetnek műve, s a régi
massza heverne csupán, rútul keveredve a földön,
hogyha kiteljesedésre nem indítnád, ami készül,
és, ha az én író kezemet nem irányítná a te jobbod,
350 mint ahogy óvod a vándort, útján el ne botoljék.
Akkor a Természet, miután kifaragta a testet,
minden más anyagot Tőled kér, mert Te vagy őre:
fényes erényt és szép adományként lelket igényel,
s emberi fejbe teremtő elmét gondolatokkal.
355 Földi kezünkkel munkáljuk mi a megszületőket,
csakhogy a mennyei lélek mit sem tudhat e tényről,
önmaga forrását maga létével magyarázza.
Majd a te bólintásod küldi az égi malasztot,
és az esendő test befogadja a mennyei lelket.
360 Otthona még ez a föld, de a lelke a mennyet idézi,
boldogan él a világban, amelyben a teste zarándok,
gazdag erényekben, termékeny a szent szerelemtől,
zsarnoki húst szelidít mértékkel, az elme szavával,
Téged vall egyedül, nagy műved dalra fakasztja,
365 büszke teremtményként dícséri Urát, a Teremtőt:
így tesz majd ama isteni ember a földre leszállva -
édes erényeivel szelidíti a többi hibáit.

VII. könyv, 74-96. sor

Új embert formálva csodálja saját erejét most
75     építője, a Természet - de alig hiszi még, hogy
ő maga készítette a művet - övé a dicsőség.
Íme, a Bőség rég megigért adományait adja
megnyitván szaruját természeti kincseket ont már:
mértéket nem tartva ajándékozza az ifjat.
80 Régen semmi nem űríthette ki bő szaru-öblét,
apró és nagy ajándéktól dagadott, ma azonban
szétoszt mindent, s tetszeleg ebben a bőkezüségben.
Most a Kegy érkezik ím, hiszen ő sem akar kimaradni,
s szép adományaiért meg is illeti ám a dicséret.
85 Kedvez a Kegy szivesen, hozománya örömre talál majd,
és sok ajándékát telehinti a Fáma szelével.
Máskor a Fáma sebes repülése lerontja a szépet,
most fennen csak igaz szava szól - kicserélve a lénye:
önmaga énjéből csak a név kötelékeit őrzi.
90 Érdem nélkül amott már nincs dícséret, a dolgok
mind dícséretesek, s így óvnak a képmutatástól.
Kedves az Ifjúság, a derű nemtője pazarlón,
dús örömével a pajzánság jár jegyben örökké,
ám mostmár elhagyja kisérőjét, s az öregség
95 oly szigorú erkölcseit ölti magára - eképpen
kölcsönkéri az Ifjúság amaz aggkori kincset.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]