262 Az RMNy szerint ma 8 példánya ismert.

263 RáDAY Gedeon, 1790,

264 KECSKéS András, 1991, 410. A szerző a Psalteriumot a 12-es sorszám alatt szerepelteti.

265 HORVÁTH Iván, 1978, = U.ő., 1982.

266 A versszakok tördelésének 18 kiadásban 7-féle változatával találkoztam, és egyik sem pontosan olyan, mint az eredeti. A mellékelt fényképhasonmáson mutatjuk be az első kiadásról készült fotómásolatot. Az RMKT XVII. 6. kötetének hibája a pontatlan ékezésen, betűkihagyáson, pontatlan bekezdéshosszúságon kívül az is, hogy tipikus másolási hibával a 15. oldalon, alulról számolva a kilencedik sorban az „avagj” és a „tiz” szavak között kihagyja a következő tagmondatot: „semmi egyenlö terminátioc nem voltac, avagj”, ez az eredetiben pontosan egy sornyi terjedelmű szöveg. Mindezeket leszámítva a kritikai kiadás áll legközelebb az eredetihez.

267 A Szencinél itt szereplő irodalomelméleti kifejezések a következők: „könyveczkét kiboczát”, „ének”, „ékesb”, „vers”, „versekben formálni”, „(paraszt) versekben vadnac foglalván”, „az versec szép eggyező volta”, „verset kezd el”, „egyenlö terminátioc”, „mind egy igében ment ki”, „vers neme”, „modgyai”, „azon notára”, „rhythmus”, „öszvefoglaltatnak”, „egy modon megyen ki”, „rhythmus véginec (az következendö vers) rhythmusi felelnec meg”, „ige”, „syllaba”, „sensus”, „fondamentom”.

268 Az „azon notára” kifejezés talán segíthet tisztázni, hogy Szenci hallomásból, vagy írásos forrásokból jegyezte le a verseket.

269 VADAI István, 1991.a

270 Tipográfiailag nem ez jelöli a strófazárást, hanem az utolsó metrikai sor beljebb szedése, de ez a +1-es elem. Nála kisebb szint zárását jelző +1-es elem a szótag, ami tipográfiailag bekezdésekkel nem emelhető ki.

271 Hagyományosnak nem mondható jelöléseimet az indokolja, hogy nagy szükségét érzem egy olyan verselméleti rendszer megalkotásának, amelynek segítségével a verselés, rímelés grammatikai, metrikai, tipográfiai mozzanatait is jelölni tudnánk. Itt tehát meglehetősen sajátosan jelölöm a rímeket, midenhol igyekeztem megmagyarázni, hogy mit értek a jelöléseken.

272 Szenci nem feltétlenül ismeri a Balassa-kódex azon bejegyzését, ahol a szóban forgó költeményről ez olvasható: „kyben bűne boczanatiaert kőniorget akkor hogj hazasodnj szandikozot”. Ezt a bejegyzést figyelembe véve az „ifjú” szó lehet a latin „iuvenis” megfelelője, szemben a házasodni szándékozó vőlegényt/férjet jelentő „maritus” szóval.

273 A kortárs ramusi retorika ezt „metonymia adiuncti”-nak nevezné. Ld.: Petrus RAMUS, 1595.

274 Lásd az RMKT XVII. sz. 2., 7., 10., 12., 13. kötetek megfelelő verseit.

275 Lásd Répertoire de la poésie hongroise ancienne, ver 3.1

276 Modern kiadása: RMKT XVII. 6. 177. (1971, 383.)

277 Az előszóban idézett három vers forrásainak további kutatása mindenképpen érdekes eredményekkel járhat, pl. segíthet az RMNy 983. számú tételének datálásában. Erre utal BóTA László, 1978, 178. Szenci az említett gyűjtőkötetbe bejegyzett egy másik strófát is, melynek kezdősora Balassi egyik versének kezdősorával azonos: „Ó, én édes hazám, te jó Magyarország...”. Vajon ugyanabból a forrásból ismeri ezt, mint a „Bocsásd meg, Úristen...” kezdetű éneket?

278 KERECSéNYI Dezső, 1930.; RMKT XVII. 6. (1971.)

279 Stoll Béla egyetemi segédkönyvében is „a mű szempontjából lényegtelen külsőség”- ként vannak értékelve a tipográfiai mozzanatok, „bár – mint megjegyzi – némely költők néha igen nagy fontosságot tulajdonítanak nekik. Szeretik pl., ha minden versük új oldalon kezdődik.” (STOLL Béla, 1987, 8.)

280 Vö. HORVÁTH Iván, 1982, főként 79-112.

281 A következő elméletekre gondolok: JULOW Viktor, 1972, KOMLOVSZKI Tibor, 1973, 1976 (újabban: 1992), és VARJAS Béla, 1970, (1982).

282 HORVÁTH Iván, 1982, 111.

283 HORVÁTH Iván, 1989, FC-csoport, 1989, SZIGETI Csaba 1989 és 1993.

284 VADAI István, 1991, ill. kiadatlan tanulmánya a Pesti Gábor-strófáról, 1995. TóTH Tünde, 1995, részletek ebből: Uő., 1997.

285 HORVÁTH Iván, 1982, 85-87.

286 MIHáLY Eszter, 1998.

287 HORVÁTH Iván, 1982, 85.

288 VERGILIUS, Aeneis, 1988, 15-20.

289 A rövidség kedvéért így nevezem az új sorrend- elméletet a kötet – Horváth Iván által – feltételezett címéről.

290 Ha tizenhárom, akkor a Fragmenta 99, ha tizennégy, akkor a Fragmenta 100 verset számlál.

291 HORVÁTH Iván, 1997, 202.

292 BíRó Gyöngyi – TóTH Tünde, 1996. 50-51.

293 Valószínű, hogy volt ilyen, vö. a 33-34. ének közti, ill. a 61. ének utáni prózai kommentárokkal.

294 Nem valószínű.

295 Elméletileg persze akárhány vers vagy prózai szöveg ideképzelhető, akár váltakozva is, ezeket a lehetőségeket azonban valószínűtlenségük miatt ki kell zárnunk.

296 Ennek az elméletnek több híve volt: SZILáDY Áron, 1879, 326., DéZSI Lajos, 1923, 726., GERéZDI Rabán – KLANICZAY Tibor, 1964, 473., KőSZEGHY Péter – SZABó Géza, 1986, 299.

297 Elöl- hátul csonkán ránkmaradtnak. (Az eleje az 1610-es lapkihullása miatt, a hátulja a Balassa-kódex lapkihullása miatt csonka.)

298 Hármasversre, négyesre stb. nincs példánk. Kilencesre van, viszont nem egy szám alatt.

299 Lásd: VARJAS Béla, 1944, 123., HORVÁTH Iván, 1982, 50.

300 1998. február 25-i előadásom vitáján tett értékes megjegyzéséért hadd mondjak itt is köszönetet.

301 Esetleg nem két, hanem három (stb.) részből állt-e? (A kérdést megintcsak az elméleti teljesség kedvéért iktatjuk ide, a ciklus meglévő anyaga ugyanis nem valószínűsíti, hogy kettőnél több vers szerepelt volna egy sorszám alatt..)

302 A kétlépcsős elmélet azt hiszem valójában abból a szándékból fakad, hogy a ránk maradt életművet minél teljesebbnek láthassuk. Ebből a szempontból nem mellékes tény, hogy a Répertoire... nem lajstromozza sem az elveszett első Celia-éneket, sem kötet elején elveszett 31. éneket. (A Répertoire hibája persze valószínűleg úgy keletkezett, hogy az incipitek, ill. incipit hiányában az explicitek alapján lajstromoz, így megemlíti az Eger, vitézeknek...-et és másokat, pl. a Jephtes históriáját (!) is, a 31. és az 1. éneknek az egykori létezése viszont csak a környező darabok sorszámából rekonstruálható.)

303 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722,182.

304 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722,187-188.

305 Vö. HORVÁTH Iván, 1982, 91-95.

306 Zsuzsánna

307 Verspár= két vers, melyek párt alkotnak. Párvers= a verspár egyik tagja.

308 KOCZISZKY Éva, 1979. 240.

309 Ez amúgy elég gyakori eljárás nála.

310 Ez a változás Eckhardtnak is föltűnik: „A Celia-dalok közt találjuk Balassi legszebb, de nem legmélyebb sorait (IV., VII. stb.)” ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 247.

311 A elveszett első énekről semmit sem tudunk.

312 HORVÁTH Iván, 1997, 202.

313 HORVÁTH Iván, 1982, 109.

314 Lásd MIHáLY Eszter, 1998.

315 A metrikai +1- ről: VADAI István, 1991a.

316 FAZEKAS Sándor – JUHáSZ Levente – PAP Balázs – SIMON József, 1995.

317 A kódex számozása szerint 69.

318ECKHARDT Sándor, 1913, 182.

319HORVÁTH Iván, 1982, 91.

320HORVÁTH Iván, 1982, 92.

321230E-234C.

322 Korábban – jobb híján – az „antiplatonikus” kifejezést használtam, ám az „platonizmus-ellenes” értelmet sugall, Balassinál pedig azért mégsem erről van szó.

323 BáN Imre, 1976, 122.

324 BáN Imre, 1976, 138.

325 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 252.

326 JANKOVITS László, 1996, 48.

327 C. S. LEWIS 1993, 118.

328 Lásd Pietro Bembo Szerelem-himnuszát a Cortegiano végén.

329 Marsilio FICINO, (V. 19.) Ford. IMREGH Monika, Felh. kiad., 103.

330 DANTE, Convivio, II.I.

331VARJAS Béla, 1982, 323.

332KLANICZAY Tibor, 1961, 212.

333VARJAS Béla, 1982, 320.

334 KLANICZAY Tibor, A szerelem költője, Reneszánsz és barokk, Szépirodalmi Könyvkiadó, H. n., 1961, 272.

335 A versekből nem olvasható ki, hogy Credulus feleségül akarta volna venni Juliát. HORVÁTH Iván, 1982, 83-84. (Nem mintha Francesco LO PARCO nem tette volna ugyanezt Angerianussal, de 1898-ban.)

336HORVÁTH Iván, 1982, a 79. laptól folyamatosan.

337KLANICZAY Tibor, 1961, 272.

338 HORVÁTH Iván, 1997.

339HORVÁTH Iván, 1997, 192.

340 HORVÁTH Iván, 1997, 201.

341 Hogy nem 99-et, arról lásd az előző fejezetet.

342 KLANICZAY Tibor, 1961, 184.

343 A harmadik a latin argumentumban olvasható.

344 HORVÁTH Iván, 1997, 201. szellemes válasza szerint: egy nő.

345 KLANICZAY Tibor, 1961, 184.

346 Vö. Angerianus már hivatkozott Aonium, ut fierem vates... (3.) kezdetű epigrammáját.

347 HORVÁTH Iván, 1997, 201.

348 A Tizedik szerkezete mondjuk ab, a másiké abab.

349 A jelzőt természetesen nem a versek keletkezési idejére értem, hanem a corpus-beli helyükre.

350 Csák Borbála mindössze csak egy hasonlatot kap: „úgy szeretlek, tégedet kedvellek, mint tulajdon lelkemet.”

351 Túlvilági bolyongásra mindenesetre van példa a régi magyar költészetben, gondoljuk az Árgirusra.

352 A verseskötet sokszori újraírásai mintha csak a Phaidros szerkezetét imitálnák. Igaz viszont, hogy Balassinál nem annyira szigorú értelemben vett palinódiákat találunk.

353 KLANICZAY Tibor, 1961, 273.

354 Nem a leghízelgőbb bók azt mondani valakiről, hogy pont olyan, mint az elmúlt nagy szerelmem. Más nővel való hasonlításra példa: Pontano I./ XXV.

355 Az isteni kegyelem egyedüli üdvözítő ereje különösen a protestantizmusban hangsúlyos. Ebből a szempontból Balassi verseskötete azért nagyon izgalmas, mert protestáns platonikus verseskötet. (Igaz ez az erkölcsi értelmezésre is: Julia, aki csak képmása az istennek, a „pápista bálványozás” bűnébe taszítja a lírai hőst.)

356 A két történet összehasonlítását Kőszeghy Pétertől ismerem. (1998. február 25.)

357 Új élet, xxxix. (JéKELY Zoltán fordítása.)

358 KLANICZAY Tibor, 1961, 245.

359 HORVÁTH Iván, 1997, 202.

360 Rimay kérdezi ezt az ekhótól. Balassi Echójának válasza más. „Kérdezkedésemre verseim végében Echótól ily választ vék. [ECHO: Vég.]”