4 GERéZDI Rabán, 1962, 266-303.
5 Soproni virágének, Körmöcbányai táncszó, Öltöznek be az erdő{k}..., Donna, ch'havete...
6 Sylvester nyilatkozata a virágénekről; Balassi Campianus-fordításának szóhasználata, ahol a „cantilena de amicula” kifejezést „virágének”-nek magyarítja; a gyónásra felkészítő lelki tükör definíciója a virágénekről; a Melius Juhász Péter által említett szövegek: a Péter férjem, A zöldvári ének és Az agnőnek s az agebnek, annak mind egy ára...
7 GERéZDI Rabán, 1962, 280.
8 GERéZDI Rabán, 1962, 281.
9 A negyedikről l., a 9. lábjegyzetet.
10 GERéZDI Rabán, 1962, 268.
11 Ami a Padovai éneket, azaz a Donna ch'avete... kezdetű canzonét illeti, ez a vers 1545-ben jelent meg Itáliában Bernardo Tomitano Ragionamenti della lingua Toscana... c. dialógusában, ahol az egyik beszélő azt állítja, hogy ezt a verset Padovában hallotta egy magyar diáktól, aki a verset magyarul énekelte, de kedvéért a szövegét lefordította latinra. Ebből a prózai latin fordításból készítette aztán a dialógus szereplője a Donna ch'avete... kezdetű fordítást. Nos, ha Tomitano hősének diákja valóban létezett is, és még hozzá magyar is volt, ebből az olasz petrarkista canzonéból nem következtethetünk többre annál, mint hogy régen is szereztek magyar nyelven szerelmes verset. A versformáról és a versben megmutatkozó szerelem- ideológáról azonban akkor sem nyilatkozhatnánk, ha vers közvetlenül magyar nyelvből és nem latin prózai tolmácsoláson keresztül lett volna olaszra fordítva – már a történet meséje szerint. Ezért a vers tárgyalását az irodalomtörténész- társadalom közmegegyezése régóta elveti. Az újabb szöveggyűjtemények is egységesen elhagyják ennek az éneknek a közlését. L., még: HORVÁTH Iván, 1982, 255-256.
12 Gerézdi a műfaj-meghatározást Horváth Jánostól veszi át. GERéZDI Rabán, 1962, 303.
13Balassi Bálint összes versei a versek helyreállított eredeti sorrendjében, Újvidék, 1976
14 Ezt a nézetét legnagyobb vitapartnere, Pirnát Antal is elfogadta, azzal az eltéréssel, hogy Pirnát szerint Balassi nem az első, hanem az utolsó magyar trubadúr volt. PIRNÁT Antal, 1996, 8.
15 A Balassi előtti magyar nyelvű petrarkista líra meglétét a Padovai ének eliminálása után ugyancsak tagadja. HORVÁTH Iván, 1982, 255-256.
16 GERéZDI Rabán, 1962, 268.
17 HORVÁTH Iván, 1982, 218.
18 HORVÁTH Iván, 1987-88, 660.
19 HORVÁTH Iván, 1982, 219.
20 HORVÁTH Iván, 1982, 234.
21 HORVÁTH Iván, 1982, 226.
22 Paul Zumthor és Pierre Bec nyomán. HORVÁTH Iván, 1982, 220.
23 HORVÁTH Iván, 1982, 224.
24 Olyan vers amelyben kizárólag azonos metrikai és rímelemek ismétlődnek. Ilyen pl. az izorímes és izometrikus a8, a8, a8, a8 strófaképlet. Izovers pl. az a vers, amelyet csupa a8, a8, a8, a8 képletű strófa épít fel. Az izovers tkp. nyílt szerkezetű kompozíció. (Az izovers kifejezés helyett a szakirodalom izorímelésről, izometriáról és izostrofikáról beszél.)
25 Olyan vers, amelyet azonos és különböző metrikai és rímelemek építenek fel. Heterorímes pl. egy Balassi- strófa: a6 a6 b7, c6 c6 b7, d6 d6 b7. Egy Balassi-strófákból felépített vers a sorok szintjén heterometrikus és heterorímes, a strófák szintjén a sorokra nézve izometrikus, a versegész szintjén viszont – mivel egyforma képletű strófák ismétlődéséből jön létre – izovers. Balassi Celia-ciklusának 10.b darabja, – mint Szigeti Csaba felhívta rá a figyelmet – már heterovers. A heterovers tulajdonképpen zárt kompozíció. (A heterovers kifejezés helyett a szakirodalom hetrorímelésről, heterometriáról és heterostrofikáról beszél.)
26 Répertoire...
27Balassi Bálint összes versei a versek helyreállított eredeti sorrendjében, 1976. Balassi Bálint összes versei és Szép magyar comoediája, 1981. Gyarmati Balassi Bálint énekei, 1986. Szöveggyűjtemény..., 1988, 19932, 468-581. Balassi Bálint Versei, 1993, 19942.
28 Horváth Iván szerint a Balassi fellépte előtti szerelmes versek nem rendelkeznek ezzel az ideológiával, (Emericus Terek..., Supra aggnő..., Öltöznek be..., Legyen Isten..., Péter férjem..., Zöld vári, Az aggnőnek...) vagy a szövegből nem derül ki, hogy a fin'amors működteti-e, (Virág, tudjad...) s van olyan szöveg is, melynek vizsgálatát el kell vetnünk, (Donna ch'avete...) mivel nem a magyar, hanem az olasz irodalom része.
29 HORVÁTH Iván, 1982, 231.
30 A „+” jel értelme: „van”, a „–„ jelé: „nincs”.
31 GERéZDI Rabán, 1962, 282.
32 GERéZDI Rabán, 1962, 268.
33HORVÁTH Iván, 1982, 247.
34 A magyar irodalom története, 1964, 440.
35 KLANICZAY Tibor, 1961, 19972, 154.
36 A magyar irodalom története, 1964, 441. (A „megindítás három eszközéről” – bók, szánalomkeltés, szemrehányás és vád – l., még ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 182-184.)
37 A magyar irodalom története, 1964, 441.
38 Vö. többek között HORVÁTH Iván, 1982, 246, és HORVÁTH Iván, 1987-88, 659-660.
39 PIRNÁT Antal, 1996. (Lásd: HORVÁTH Iván, 1982, 10, és PIRNÁT Antal, 1996, 7. Ez a vitairat lényegében azonos Pirnát 1983-as akadémiai doktori disszertációjával.)
40 Szerinte Balassi Bálintnak szerelmes éneki lehetett az eredeti cím.
41 Hatvan versből álló gyűjtemény egy előszóval: 1+30+30 a kötet belső logikája szerint, és 1+32+28 a formális beosztás szerint. PIRNÁT Antal, 1996, 74-75.
42 PIRNÁT Antal, 1996, 8.
43 PIRNÁT Antal, 1996, 10.
44 Humile genus dicendi=alacsony, mediocre=közepes, sublime=fennkölt stílus.
45 PIRNÁT Antal, 1996, 13-14.
46 PIRNÁT Antal, 1996, 14-16.
47 PIRNÁT Antal, 1996, 24.
48 PIRNÁT Antal, 1996, 24-25.
49 HORVÁTH Iván, 1982, 239.
50 Jean de Garland Rota Virgilianája, ed. FARAL, 1971, 920. A legprecízebben: 87.
51 PIRNÁT Antal, 1996. 30.
52 HORVÁTH Iván, 1982, 241-242.
53 KőSZEGHY Péter, 1987-88. (1., A Más könyv segítségével kell kivenni a 61. ének mögül a 9 istenes éneket, nem pedig a Rimay-coniecturával; 2., Az én jó Istenem... strófaképlete nem használható számmisztikai elemzésekre, mert nem mindenki tördeli úgy, mint Eckhardt; 3., az inventio poetica nem fiktív szerelmeslevél, hanem fikciós vers; 4., Balassinak a felekezetekhez való ambivalens viszonyából nem következik az, hogy szuprakonfeszszionális lett volna; 5., Kőszeghy ismerteti Szabó Géza egyoldalas korrekcióját a XVI. századi metrikai leltárhoz; 6., Kőszeghy szerint Horváth Iván nem a XVI. századi értelmezésben használja a virágének fogalmát; 7., 1592-ben Csáktornyainál valaki a kedvesét az égig magasztalja, s ez udvari szerelmi költészet; 8., Kőszeghy közli Szabó Géza olvasatát az ...öltöznek be az erdő...-ről; 9., Horváth Iván egy kérdőjeles arisztokratikus szerelmi énekével szemben Kőszeghy egy pozitíve és három kérdőjelesen arisztokratikus virágéneket mutat fel a kilenc vizsgált töredékből (s elmondja pl., hogy az „ageb” nemektől független gyalázkodás); 10., Kőszeghy említ még nyolc, virágéneknek is felfogható szöveget: a) két sor a Weszprémi-kódexből, b) „kinchbe nagyob kinch ninch/ kinek zive banatba ninch”, c) 1584: Bogáti Énekek éneke- fordítása, d) Bogáti 45. zsoltárának nótajelzése, e-f) az Eurialus és Lucretia két nótajelzése, g-h) Balassi két nótajelzése; 11., a paraliturgikus költészet profanizálódása virágénekeket eredményez; 12., az udvar és a curia szó toldalékos alakjai előfordulnak a kódexirodalomban; 13., a huszonéves Batthyány Ferenc „leányom”-nak nevezi feleségét, s ez a nőkultusz jele lenne; 14., Balassi előttről egészében fennmaradt lator éneket sem ismerünk; 15., a Nagyenyedi-kódex csíziója lovagi típusú vers nyomait őrzi („szolgáltra magam adám,/ Mo neked kemén Ilodám”); 16., Balassi régi frazeológiakincset újít meg minőségileg, követői sem mindig őt, hanem a régi frazeológiai hagyományt követik; 17., Balassi a lovagi típusú lírát ötvözi a humanista poétikai követelményekkel; 18., Balassi latrikánus verseinél nem szabad a trobar clust alkalmazni, mert az megfosztja őket latrikánus voltuktól.)
54 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 318.
55 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 322.
56 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 314.
57 Pirnát Antal nyomán, vö., PIRNÁT Antal, 1996, 9.
58 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 314-315.
59 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 338.
60 A terminushoz l., SZABICS Imre, 1995, 40.
61 HORVÁTH Iván, 1982, 291-294.
62 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 327.
63 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 326. 336.
64 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 324.
65 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 330-331.
66 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 30.
67 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 330-331.
68 Uo.
69 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 30.
70 Habár igaz, hogy pl. az udvari szerelem lényegének nevezni a házasságtörést, kissé túlzott szellemeskedés.
71 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 328.
72 KőSZEGHY Péter, 1987-88, 331.
73 HORVÁTH Iván, 1987-88. (Elismeri: 1., Az én jó Istenem... elemzéséhez nem túl szerencsésen Eckhardt tödelésmódját használta fel; 2., nem a kritikai kiadásból közölte Bornemisza virágének- nyilatkozatát; 3., a középkori és a reneszánsz inventio- fogalom között nem látta még azt a különbséget, amit Pirnát és Kőszeghy; 4., elismerését fejezi ki Szabó Gézának a javításokért. A többivel viszont nem ért egyet, mert 1., Kőszeghyék kiadása is újvidéki típusú; 2., a Rimay-coniectura megbízhatóbb, mint az ősmásoló; 3., a más könyv szerkezetén nem érdemes elmélkedni, mivel az még nem kész; 4., az inventio poetica megjelölés a fikción belüli fikciót (szerelmeslevelek a szerelmi történetben) hangsúlyozza; 5., „mivel Sylvester is, Balassi is »Boccaccio-utáni«, inventio-értelmezésük Kőszeghy szerint – szemben Pirnáttal – közhely”; 6., Balassi szuprakonfesszionalizmusa azt jelenti, hogy Balassit nem foglalkoztatták a felekezetek közti különbségek; 7., Horváth Iván még mindig nem érti, hogy Gerézdi miért vonatkozatta kizárólag vénasszonyra az „ageb” kifejezést; 8., Horváth Iván Balassit olyan reneszánsz költőnek látja, aki első trubadúrként megteremtette a magyar udvari szerelmi lírát; 9., a) a Weszprémi-kódex kétsorosa Jézust szólítja meg; b) a Kincsbe nagyobb kincs nincs...” 17. századi; c) jóllehet Bogáti Énekek éneke Balassi fellépte utáni, Horváth Iván foglalkozott vele is; d-e-f) Bogáti nótajelzése és az Eurialus két nótajelzése Balassi fellépte utáni is lehet; g) a Palkó nótájáról nevén kívül semmit nem tudunk; h) a Már szinte az idő... kezdetű vers nem hiányzik a listáról, hiszen ez a Dobó Jakab éneke; 10., a csízió nagyobbrészt mindig sületlenségeket tartalmaz; 11., a kolostori kódexeket ő soha nem datálta a Zsigmond-korra.)
74 HORVÁTH Iván, 1987-88, 664.
75 HORVÁTH Iván, 1987-88, 664.
76 KőSZEGHY Péter, 1989. (1., A Weszprémi-kódex „cinigé”-je nem vonatkozhat Jézusra; 2., A „Kincsbe nagyobb kincs nincs,/ Kinek szive bánatba nincs.” nem 17., hanem 16. századi kétsoros; 3., Bogáti Énekek éneke a fin'amors kérdéséhez tartozik, s Bogáti 45. zsoltárának nótajelzése akár Balassi fellépése előttre is tehető; 5., Kőszeghy nem goldolta soha, hogy Balassi felekezetfölötti lett volna; 6., a Rimay-coniectura nem használható, az istenes énekek kötetbeli elhelyezéséről semmi nem igazít el; 7., az „ageb” nemektől független gyalázkodás.)
77 KőSZEGHY Péter, 1988.
78 KőSZEGHY Péter, 1988. 3.
79 KőSZEGHY Péter, 1988. 3-4.
80 KőSZEGHY Péter, 1988. 4.
81 KőSZEGHY Péter, 1988. 4-5.
82 KőSZEGHY Péter, 1988. 6.
83 KőSZEGHY Péter, 1988. 6-7.
84 KőSZEGHY Péter, 1988. 8-9.
85 KőSZEGHY Péter, 1988. 9.
86 A magyar irodalom története, 1964, 441. ill. KLANICZAY Tibor, 1961, 19972, 156. Vö. még KőSZEGHY Péter, 1987-88, 325.
87 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 5.
88 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 57.
89 GERéZDI Rabán, 1962, 268.
90 ZEMPLéNYI Ferenc, 1987, 57-58. = Uő., 1998, 12-13.
91 A szakirodalom a latin „lingua vulgaris” kifejezést „köznyelvi”-nek vagy „népnyelvi”-nek fordítja. Ezek a kifejezések azonban majdnem úgy hangzanak, mintha „vulgáris nyelvű”-nek neveznénk. Holott azt a nyelvet kell rajta érteni, melyen az ország lakói beszélnek. A lingua vulgaris a közösség anyanyelve, mely a lingua latinával, a latin nyelvvel áll szemben. A félreértések elkerülése végett inkább az „anyanyelvű” szót használom.
92 KURCZ Ágnes, 1988.
93 ZEMPLéNYI Ferenc, 1987, 75-76. = Uő., 1998, 27-29.
94 Kőszeghy Péter is gyakran érvel ezzel.
95 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 59.
96 ZEMPLéNYI Ferenc, 1987, 84. = Uő., 1998, 45.
97 világi
98 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 47.
99 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 66-67.
100 A készülő új, magyar irodalomtörténeti kézikönyv szerkesztői ezt a tényt a magyar irodalom lényeges, és nem elfedni való sajátságaként emelik ki.
101 ZEMPLéNYI Ferenc, 1998, 65.
102ECKHARDT Sándor, 1913, 1921. KLANICZAY Tibor, 1961. KOMLOVSZKI Tibor, 1976.
103ECKHARDT Sándor, 1913, 1921. KLANICZAY Tibor, 1961.
104ZOLNAI Béla, 1928. BáN Imre, 1976. SZöRéNYI László, 1976.
105HORVÁTH Iván, 1982, 1987-88. PIRNÁT Antal, 1996. KőSZEGHY Péter, 1987- 88, 1989.
106Amedeo DI FRANCESCO, 1976.
107 Pontosabban a 42- et inventio poeticának, a 43. előtt az altera inventio megjegyzés szerepel, a 44. előtt inventio poetica, a 47. előtt item inventio poetica.
108 A különböző kutatók különbözőképpen számolnak, erről a későbbiekben még lesz szó.
109 PIRNÁT Antal, 1996, 9. Hadd mondjak itt köszönetet Pirnát Antalnak dolgozatom korai fogalmazványához fűzött megjegyzéseiért és javításaiért.
110 BARTóK István, 1996. Köszönet a kéziratért, amelyet dolgozatom írásakor a szerző rendelkezésemre bocsátott. Ugyanitt mondok neki köszönetet segítségéért, hasznos tanácsaiért.
111 Gyarmathi Balassa Bálint költeményei, 1879. 292. Szilády szerint tkp. Balassi néha azt is hazudja, hogy az adott vers – jóllehet van latin mintája – saját, eredeti szellemi terméke.
112 A „BÖV” rövidítés itt és a továbbiakban: Balassi összes verse. (Az ábrák nem méretarányosak!)
113 Balassi Bálint összes művei, I., 1951, 225-226.
114 HORVÁTH Iván, 1982. 301.
115 Uő., 1987-88, 654.
116 Horváth Iván a küldés motívuma miatt a „fiktív misszilisek”, „szerelmes levelek” kifejezéseket használja. A Balassitól idézett kifejezés a 41. ének előtt szerepel, ez az ének áll közvetlenül a „Cupidónak való könyörgés” után. Később vitatták Horváth Ivánnak azt az olvasatát, hogy az itt következő inventio poeticák mindegyike szerelmeslevél lenne a kompozícióban.
117 Mint Horváth Iván mondja, az inventio poetica „fikció a fikcióban”. HORVÁTH Iván, 1987-88, 654.
118 Kőszeghy Péter adata szerint „a retorikai inventio elválasztása a poétikai inventiótól [...] Boccacciónál fordul elő először”. L., KőSZEGHY Péter, 1988, 3-15. Ill. KőSZEGHY Péter, 1987-88, 314.
119 ÁCS Pál, 1994, 281.
120 I. m. 274.
121 Uo.
122 I. m. 273.
123 I. m. 278.
124 I. m. 279.
125 Uo.
126 Ács Pál tanulmányának olasz fordítása (ÁCS Pál, 1995) szintén ezt a „i” nélküli genitivusi formát használja. (168.) Az irodalomban sajnos gyakorta előforduló grammatikai vétség, hogy Obsidio Szigetiana helyett az Obsidionis Szigetianae pars prima szintagmából egyszerű elvonással Obsidionis Szigetianaeként emlegetjük a Szigeti veszedelmet. Talán jobb lenne a grammatikailag helyes nominativusi alakot használni.
127 Uo.
128 Kőszeghy Péter írásaiban sajnos nem hangsúlyozza eléggé azt a tényt, hogy a Boccacciónál szereplő „fikciók leple alatt” kifejezés nem a quid, hanem a quomodo retorikai kérdéséhez sorolja a fiktivitást. A Boccaccio-idézet ugyanis nem azonosítja a költészetet a fikcióval, hanem világosan a költészet eszközének nevezi a fikciót.
129 A kérdéshez l., Ernesto GRASSI, 1992.
130 BARTóK István, 1996, 65.
131 Uo.
132 Vö. ÁCS Pál, 1994, 275.
133 Gondoljunk csak Tóth Árpádra, akit gyakran megvádoltak azzal, hogy néhány kellemesen csengő szókapcsolat miatt írt meg egy-egy költeményt.
134 BARTóK István, 1996, 63.
135 PIRNÁT Antal, 1996, 30.
136 BARTóK István, 1996, 65.
137 Következnek gyarmati Balassi Bálintnak istenes éneki, 1633, 48.
138 A bécsi kiadásban az Epicédium a 95. lapon kezdődik, a Végtelen irgalmú incipitű szöveg és az azt követő zárlat itt nem az Epicédiumban szerepel.
139 PáPAI BORSáTI Ferenc, 1656, Hivatkozik rá KőSZEGHY Péter, 1987-88, 315.
140 Radvánszky János versei, 1904.
141 BARTóK István, 1996, 63.
142 Persze a költőnek ezen állítása is lehet hazugság, fikció. De szempontunkból ez lényegtelen.
143 L., KőSZEGHY Péter, 1987-88, 315.
144 Vadai István szerint az istenes énekek bécsi kiadása tkp. csak 1941-ben jelent meg, rögtön fakszimilében. (VADAI István, 1991.b) Az Armando Nuzzo felfedezte firenzei példány, mely a marosvásárhelyivel megegyező lappal csonkán ér véget, valószínűsíti ezt az elképzelést. (Armando NUZZO, 1992) Ha Borsáti a bécsi kiadásból vette a kifejezést, vajon hogy jutott hozzá?
145 Ezt mutatja már maga a tény is, hogy Alessandro Lionardi például egész traktátust szentel az inventio poeticának.
146 Szeretném itt kifejezni hálámat, amiért Jankovits László átengedte nekem ezt az érdekes témát, és hogy mindvégig figyelemmel kísérte munkámat.
147 Rövid életrajzát l., Michael GRANT, 1980, 135.
148 Az általam használt kiadások: Aeli DONATI Commentum Terenti, 1962, és: Publii TERENTII Carthaginiensi Afri Comoediae sex...Accedunt Aelii DONATI Commentarius integer..., 1644, 36.
149 „HALLOTTAM MÁR AZ ELŐBB, ARCHYLIS ezek az inventio poeticához tartoznak, hogy egy kis szellemességet vigyenek a gazdaságos szerkesztésbe. Mivel gazdaságos szerkesztés az, hogy bábát hívassanak, és hogy összefussanak Pamphilussal; az író szellemessége ezekben a szavakban az, hogy Archylis úgy van megrajzolva, hogy legjobb ivócimboráját hívatja el. [...] Terentius gyakran tett szert azzal nyereségre, hogy amint színre lép, a szereplő arról beszél, amit tenni fog, és egyszersmind elmondja azt is, hogy mások mit tettek.” DONATI Commentum Andriae 228.
150 Quintilianus ezt mondja róla: „VI.3.20...facetum quoque non tantum circa ridicula opinor consistere; neque enim diceret Horatius, facetum carminis genus natura concessum esse Vergilio. decoris hanc magis et excultae cuiusdam elegantiae appellationem puto. ideoque epistulis Cicero haec Bruti refert verba: »ne illi sunt pedes faceti ac deliciis ingrediendi molles«. quod convenit cum illo Horatiano »molle atque facetum Vergilio«.” M. FABII Quintiliani Institutiones oratoriae libri XII, 1959.
151 TERENTIUS, Andria, I.4. Műfordítása: „Lesbiát kell elhivatnom, hallottam már, Archylis!/ Biz borissza bábaasszony ez, Polluxra, és szeles!/ Asszonykát, ki most szül először, rábíznod nem érdemes./ Őt hivassam mégis? Nézd, a vén boszorka mily konok!/ Mert borissza cimborája. Istenek, esdek, adjatok/ gyors szülést urnőmnek; amaz meg inkább másutt vétse el!/ De Pamphilus ez, kit holtra válva látok? Aggódom: mi van?/ Bevárom, hogy megtudjam tőle: mi vészt jelent e futkosás.” (KáRPáTY Csilla fordítása, 1961. 323.)
152 A némaszereplő fogalmához l., LATZKOVITS Miklós, 1988.
153 „A komikus szolgák mindig vagy a származásukról kapják nevüket, mint Mysis (müsziai), Syrus (szír/ syrosi), vagy a tulajdonságaikról, mint Lesbia vagyis részeges Lesbos szigetéről, amely igen édes és ragyogó színű borban gazdag, vagy pedig a szokásaikról, és viselkedésükről, mit Pseudolus (hazug), vagy a foglalkozásukról, mint Chrysalus (aranyműves), vagy testalkatukról, mint Thylacus (zsák), vagy külalakjukról, mint Pinacium (deszka).” DONATI Commentum Andriae I.3.21.4.
154 LIDDELL – SCOTT, 1953, 1204.
155 Heinrich LAUSBERG, 1960. A két előfordulás: (147.) és §§452. (247.)
156 „In dispositione plus artis est, quod tertium esse oratoris officium dixeramus, plurimus momenti et ea quae inventa sunt ad utilitatem et victoriam, effectum dirigere ordinem, atque disponere. dispositione haec sunt. Ordo, cum ea quae Graece appellatur, dehinc elocutio, tum pronunciatio. Ordo est, ut secundum textum naturalem singula persequamur, primum partibus elocutionis, ut sic scilicet primum exordium, deinde narratio, tum partes argumentationis, peroratio extrema. Sed bene huc ordini proxima adiuncta est, quae hoc distat a superiore, quod ille quidem ordo naturalis: hic ordo artificiosus est. Iam istis ipsis, quas supra docuimus, partibus orationis, etiam est ordo quemadmodum ostendimus, ut primum locum principia teneant, mox narratio, deinde cetera subsequantur.
Artificiosus ordo est, ut hunc ipsum ordinem, si ita causa poscit, plerumque vertamus. Nam aliquando omittenda principia, aliquando subdividenda et interrumpenda narratio, ex parte ponenda, et imperfecta argumentatione reddenda. Nec enim sine causa Tullius pro Milone ante narrationem argumentationis loco, praeiudicia senatus et Pompeij refutavit. et prorsus non hoc tantum ordine patientiae causa, sed omnibus locis haec plurimum proterit, ac tantum valebit, ut etiam quae aliter posita atque prolata essent, fortasse contraria operentur ad causa, et plurimum prosit.” SULPITII Victoris Intitutiones oratoriae, 1599, 245-246.
157 L., SZENCI MOLNáR Albert zsoltároskönyvének előszavát „egy vers neménec megjobbitot modgyai”-ról. RMNy 962, RMK I 407. Illetve a dolgozat erre vonatkozó fejezetét.
158 Alessandro LIONARDI, Dialoghi dell' invenzione poetica.
159 „Il poeta poi si serve dell' uno e dell altro. Dell' uno nel fare essordii, narrazioni et orazioni, dell' altro nel recitar poeticamente l' istoria, ora con dritto, ora con trasportato ordine, togliendo parte da questo e parte dalla filosofia naturale e morale.” I. m., 222.
160 Bernard WEINBERG, 1961, 137-138.
161 Julius Caesar SCALIGER, 1964, 19. a, 1.
162 Ha tautológia, akkor Horváth Iván valószínűleg a lényeget ragadta meg, mikor azt írta, hogy az inventio poetica nem más, mint fikció a fikcióban.
163 „A költőé az anyag, a forma, a beszéd ékítményeinek feltalálása. A dolog inventiójának nevezem a formát, az előadás módját: az ornatust, magukat a verseket a saját alakzataikkal. Az inventio azonban összetett, erről a maga helyén lesz szó.” (Valóban szó esik róla az imitáció kapcsán. I. m. 86. a, 1.)
164 Vö. Giovanni BOCCACCIO, Genealogiae deorum gentilium liber XIV. (In capit. VI.) „Cuius quidem poesis nomen non inde exortum est, unde plurimi minus advertenter existimant, scilicet a »poio pois«, quod idem sonat quod 'fingo fingis', quin imo a poetes, vetustissimum Graecorum vocabulum Latine sonans 'exquisita loquutio'.” BOCCACCIO, 1978, 35. Vagy SCALIGER, I. m. 3. a, 2. „ Poetae igitur nomen non a fingendo, ut putarunt, quia fictis uteretur: sed initio a faciendo versu ductum est.”
165 MOESCH Lukács, 1693, 1-2.
166 „A költői kitalálás valószerű dolgok kigondolása a megjelenítéshez, hazugság alá rejtve az igazságot.” I. m. 10.
167 Figyelemreméltó, hogy a humanista költészetben elterjedt echós-vers értelmét viszont igen.
168 A Pirnát Antal által emlegetett platonikus irodalomfelfogás is talán inkább erről beszél, ha meggondoljuk, hogy ezek a szellemességek gyakran misztikus értelmű metaforákon alapszanak.
169 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 216.
170 I. m. 216-219.
171 A Vitézek karjokkal kezdetű énekről van szó. Ezt az újvidéki kiadás óta a 62. sorszámmal szokás emlegetni. (L., Balassi Bálint összes versei a versek helyreállított eredeti sorrendjében, 1976.)
172 A régi magyar költészet nagy része valóban nem jellemezhető a költészet=fikció meghatározással. Igen jó példa erre Wathay Ferenc költészete, aki Balassitól tanult életrajzi-elvű kompozíciót hoz létre, csakhogy míg Balassi lírai életrajza fiktív önéletrajz, addig Wathay a valóság minél pontosabb rögzítésére törekszik. Lásd ehhez: TóTH Csilla, 1999.
173 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 246.
174 A Balassa- kódexben a 71. (Vitézek karjokkal...)
175 Uott. a 72. (Nyolc ifiú legén...)
176 HORVÁTH Iván, 1982, 91-93.
177 A táblázatban csillaggal jelöltem az inventio poeticáknak minősített énekeket.
178 Csak a szó szerint megnevezetteket jelölöm! (A kódex datálásához l., KLANICZAY TIBOR, 1957, 283. HORVÁTH Iván, 1997 feloldja a Bóta-Klaniczay-vitát: a másolók kéziratos forrásában a Klanizay-féle rendezett sorrendben szerepeltek az istenes énekek, Bóta Lászlónak pedig abban van igaza, hogy a Balassa-kódex másolói előtt az istenes énekek egy rendezetlen kiadása feküdt. Tehát elképzelhető, hogy VARJAS Béla 1944-es keltezéséhez visszatérve korábbra, 1635-1650 közé tegyük a kódex törzsanyagának másolását: nem szükséges ugyanis a rendezett kiadások megjelenését megvárnunk. A másolás 1632 után de 1651 előtt – az üres lapokat kitöltő Zrínyi-szövegek megjelenése előtt – bármikor történhetett.)
179 Gyarmati Balassi Bálint énekei, 1986.
180 Horváth Iván ezt az éneket nem számítja az inventio poeticák közé. Könyvében ugyan „az inventio poeticák tizenötös sorozatáról” beszél, ez azonban számolási hiba következménye, valójában a 41-54- ig terjedő tizennégy énekre gondol. (Szóbeli közlése.)
181 Ex. grat., Jovianus PONTANUS, Parthenopeus sive Amores, Liber secundus, LX, Pontanus uxorem Ariadnam in somnis alloquitur; vagy Uő, Hendecasyllabi seu Baiae, Liber secundus, IX, Uxorem in somnis alloquitur. (A felhasznált kiadás: Poeti latini del Quattrocento, 1964.) Vagy Andreas NAVAGERIUS, Lusus, Iolas, a „Beate somne...” kezdetű rész. (Carmina quinque illustrium poetarum, 1548, 44-45.)
182 A Celia-ciklus darabjairól most nem ejtünk szót. Hogy itt is találhatók inventio poeticák, ahhoz l., WALDAPFEL József, 1936, 19573, 115. Vö. mindezt Eckhardt 1913-as tanulmányával.
183 Vö. ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 204.
184 Ezeket nevezi fiktív szerelmesleveleknek HORVÁTH Iván, 1982, 80-81.
185 Nem jelenti ez azt, hogy Pirnát Antalnak vagy Horváth Ivánnak ne lenne igaza. Horváth Iván szerkezeti szempontra figyelt fel. Pirnát nem arról beszél, én sem arról beszélek. Ami a retorikai és poétikai inventio elkülönítését illeti, azt hiszem, minden irodalmi művet a retorika szabályai szerint szerkesztünk meg. A retorikai inventio amúgy ismeri a locus a fictione érvét is. (Bartók István mintha ugyanezt mondaná. Ács Pál elméleti állításait még nem teljesen értem, ezért nem tudom nyugodt szívvel értékelni azokat.) Ami pedig a donatusi inventio poeticát illeti, a sokat vitatott kifejezés ottani előfordulását a „szellemesség” és a „szerkesztés” szavak közelében inkább ötletadó véletlennek tartom, nem pedig szörnyű módon elfeledett rendszer emlékének.
186 Horváth Iván sem. Más kérdés, hogy ő a hangsúlyt a magyar fin'amors megteremtésére helyezi; ez azonban nem mond ellent annak, hogy Balassi a latinul író reneszánsz költőket, a poetae tres elegantissimit, Marullust, Angerianust és Joannes Secundust használta fel.
187„Ses maîtres sont Catulle et le groupe des élégiaques latins, Tibulle, Properce et Ovide, parfois aussi l'Anthologie grecque... Le lyrisme amoreux avait déja été fort cultivé au moyen âge, notamment en France d'oil, au pays d'oc et en Italie. Mais il était réservé 'á la Renaissance de l'étoffer, de le développer par l'imitation des Latins et quelquefois des Grecs, au point que nulle part peut-être le changement d'une période littéraire a l'autre ne s'affirme aussi nettement.” Paul VAN TIEGHEM, 1966, 59-60.
188„La cosidetta „imitazione” de modello antico – che in verita fu emulazione, non calco – non significava affatto l'esclusione del pensiero moderno. Anzi la vera arte, la vera ingegniosita consisteva, per i poeti latini del '400 e del '500, nel saper dare ai sentimenti moderni una veste classica.” Theodor W. ELWERT, 1978, 175.
189„Petrarchism can be considered under two heads: 1) the treatment of the Petrarchan ethos, the veneration of the beloved as a symbol of the divine. This may or may not experess itself in: 2) the adaptation an exploitation of what I have called elsewhere the arsenal of Petrarchan paradoxes.” Leonard FORSTER, 1978, 187.
190Leonard FORSTER, 1969.
191„I should first make clear what I mean by Petrarchism. I mean the use of the arsenal of themes, conceits and rethorical devices, based on the work of Petrarch, which especially in the sixteenth and seventeenth centuries were elaborated into something like a system.” Leonard FORSTER, 1973. 235.
192„In the light of Petrarchism the conceits of Ovid and the newly discovered Anacreon (first printed Lyon 1554) and the Greek Anthology (first printed Florence 1494) acquired new meaning and relevance; it could be shown that Latin and Gerrek possessed the resources to express the new trend.” I. m., 236.
193FORSTER már hivatkozott könyvének (1969) is ez a címe.
194„Et il n'est pas un seul sed poemes cités qui ne reprenne au modele latin ou un hémistiche, ou un détali d'expression, une suggestion stylistique. Bref, il n'est pas doteux que nous tenions le terme premier de la chaîne, que nous ne soyons en présence de l' archétype. Nous pouvons donc concluse cette premiere partie de notre exposé en disant: voici un poeme „pétrarquiste” (selon la terminologie de Forster), qui a été consevé par un manuscrit du neuvieme sieecle, et qu' on peut dater avec beucoup de vraisemblance de l'époque ovidienne ou post-ovidienne, soit avec un tres faible risque d'erreur, du premier siecle apres Jésus-Christ!” Pierre LAURENS, 1980, 561.
195Claudie BALAVOINE, 1980.
196„The editio princeps of Martial had appeared in 1471, the seven books of the Planudeia in 1494, of which eight editions were published between 1508 and 1558. This was the only source of the Greek Anthology accessible to earlier Humanists: the complete collection of Kephalas (Palatina) slumbered in Heidelberg until in 1606 Gruter brought it to te attention of the youthful Salmasius.” Harry C. SCHNUR, 1973, 561.
197 James HUTTON, 1935, 1.
198 James HUTTON,1935.
199 James HUTTON, 1935.
200 James HUTTON,1935.
201 James HUTTON, 1935.
202 Leonard FORSTER, 1973, 241-242.
203 Leonard FORSTER, 1973, 238-239.
204 „These are all representatives, not of serious petrarchism, but of 'witty' petrarchism. These are not people for whom petrarchism was a way of life but rather for whom it was a vehicle of uncommitted emotion. One supposes that for Blyenburg's readers, despite his pious exhortations, Latin love poetry was a social accomplishment which need not necessary have anything to do with love at all. Indeed Blyenburg, his poets and his readers lived in a society in which love was one of the principal topics of conversation, as a sport is now. They spoke and write in verse or prose as naturally about love as people at cocktail parties or in pubs nowadays talk about football.” Leonard FORSTER, 1973, 241. „...it is an age of conventional poetry, when poetry had a social function as cultivated small talk.” I. m., 243.
205 „There are many other themes common to the greek epigrammatists and to the mediaeval vernacular poets. (...) These and other conceits may occassion be drawn from the Anthology, but are usually taken from the common stock of amatory ideas gathered by the mediaeval vernacular poets.” James HUTTON, 1935, 47.
206 „Ma tornando all'argomento, dal carattere formalistico del petrarchismo nonche dal canone della imitazione, derivano particilarita che rappresentano il fondo comune della lirica amorosa d'Europa nel secolo XVI. E sono: I: le predilezioni per gli artifici (di parola, di concetto, di versificazione, etc.); II. la futilita degli argomenti; III. la ricorrenza dei temi e delle imitazioni; IV. il convenzionalismo e l'uniformita di frasario; V. la identita di situazioni derivanti a lor volta dal comune soggetto.” Antero MEOZZI, 1934, XVIII.
207 „A tizenegyedik században francia költők fedezték fel vagy találták fel, illetve fejezték ki elsőként a szenvedélynek azt a romantikus fajtáját, amelyről a tizenkilencedik században az angol költők még mindig írtak. Elindítottak egy olyan változást, amely erkölcsünk, képzeletünk vagy mindennapi életünk egyetlen sarokkövét sem hagyta érintetlenül, és ők emeltek áthághatatlan gátakat közénk és a klasszikus múlt vagy a távol-keleti jelen közé. Ehhez a forradalomhoz képest a reneszánsz pusztán fodrozódás az irodalom felszínén.” C. S. LEWIS, 1993, 117.
208 A derék Scaliger például azt mondja Angerianusról, hogy ha az műveit görögül írta volna, istenieknek tartanánk őket, a latin puritas azonban más szabályokat követel: a költészet nem versmértékbe szedett szellemességeket jelent.
209 C. S. LEWIS, 1993, 117.
210 „Píerus éke” (tkp. „pierusi nyájasságok”, „lepores Pierios”): Pierosz állítólag egy makedón férfi volt, aki leányainak a kilenc múzsa nevét adta, a múzsák költői versenyben legyőzték őket, és a lányokat szarkává változtatták. Mások szerint Pierosz a múzsák atyja volt, ezért nevezik a múzsákat Pieridáknak.
211 A vers szövege a következő: Libellus ad Lectorem./ Doctrinam si forte cupis, si forte lepores/ Pierios, domini ne lege scripta mei./ Dum nimis igne calet, solum describit inertes/ Curas, et quanta est Caelia, quantus Amor.
212 „dicere cogor amores,/ Non carmen; fati cantor et esse mei.”
213 Angerianus műveinek kritikai összkiadása nincs. Luigi FIRPO 1973-ban Nápolyban kiadta a De miseria principumot. Allan M. WILSON Erótopaignion-kiadása (1995) meglehetősen sajátos, kéziratokat egyáltalán nem vesz figyelembe, a nyomtatványok közül pedig jószerivel csak azokat használja, amelyek megvannak a British Library-ben Varia lectiókat nem közöl, angol fordítást és bőséges kommentárokat viszont igen.. Köszönettel tartozom Szentmártoni Szabó Gézának, aki kölcsönadta a De vero poeta 1535- ös kiadásnak mikrofilmjét.
214 Aonia Boiótia másik neve, itt laktak (a Helicon hegyén) a múzsák.
215 Ez hozta a tavaszt.
216 Jelzőcsere.
217 Az első sorban a vates szót használta a költő megjelölésére. A vatest Horatius óta használják ebben a jelentésben, de mindmáig megőrizte „látnok” jelentését, gondoljunk a váteszköltő kifejezésre. A „profán” jelző használatával így nagyon szemléletes ellentétet szerkeszt, a költő, az istenség kiválasztottja a szentély (fanum) hűvösében tartózkodik, kívül pedig (pro fanum), a beavatatlan köznép. Horatius híres ódájának emlékét idézi fel ezzel bennünk, az Odi profanum... kezdetűét.
218Míg Horatiusnál a szentély elé kilépő pap csendre inti a népet, Babits híres szavaival: „Ne rezzents nyelvet!”, addig itt egészen más formájával találkozunk az arisztokratikus tartózkodásnak, a költő nem is érti, hogy miről beszél a köznép, mert ismeretlenek előtte azok a témák, nem tudja, hogy mire „referálnak”.
219Ez azért szép, mert a tectum szó eredetileg tetőt, háztetőt jelent, de a latin költészetben többnyire ezzel a pars pro totoval nevezik meg a házat. A háztető pedig éppúgy a magasban van, mint a – gyakran a háztetőre rakott – madárfészek.
220Természetesen a kánikulára gondol, arra a hőségre vagy aszályra, amely a Kutya csillagképhez tartozó Sirius feljövetelekor áll be.
221Mercurius (Hermész) sisakja láthatatlanná tesz.
222Iuppiter fegyvere a villám.
223Herkules. A nagyapját hívták Alkeusznak.
224Az aigisz Pallasz Athéné gorgófejes pajzsa. Kővé válik, aki ránéz.
225Apollóról vagy ha úgy tetszik, a napról van szó és Dianáról, a holdról.
226Arról van szó, a jó költő ért a csillagászathoz. Mivel nem vagyok kimondottan járatos az asztológiai terminusokban, nem tudom megmondani, hogy itt csupán azt asztronómáról van-e szó. Nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy az Angerianus által megrajzolt racionális gondolkodású költő nem hisz a csillagjóslásban sem.
227Finom utalás Horatius Leuconoe-ódájára. Pár sorral lejjebb előfordul a nefas (nephas) szó is. Horatiusnál tudni tilos (scire nefas), mi a sorsunk; Angerianus szerint nem a tudás a bűn, hanem a vele való visszaélés, az isteni tervbe való beavatkozás, a correctio.
228Angerianus maga is jogász volt.
229A belekre gondol. Ezek kanyarognak, és persze sötétben vannak.
230A költő tehát a következő mesterségekhez ért: csillagászat, jogtudomány, orvostudomány. Az első és a harmadik Apollóhoz tartozik. (A jog nem tudom kié. Iustitia másfajta isten, mint ezek.)
231 Az iróniáról és a szatíráról van szó.
232Proteus egy tengeristen, aki jósolni tud, és mindenféle alakot képes ölteni. A jóslás közel áll a vates-mesterséghez, ezért ő szerepel itt, a változékonysága mellett.
233Ti. az isteni jelzőre, hogy poeta divinus: isteni költő.
234Az égbolt.
235A Styx az alvilági folyó, amelyen a holtak átjutnak a túlvilágra. A vers befejezése a költői halhatatlanságról szól, az utolsó előtti disztichon a styxi kontextusban a homályból kivezető énekről szóló részeivel az Orpheus- mítosz sajátos értelmezését kelti bennünk. Hogy ez nem teljesen ok nélkül való, arra a vers elejének hattyú-motívuma is következtetni enged, a hattyú ugyanis Orpheus szent madara, így ennek a mítikus költőnek a képe fogja közre az egész verset.
236 Amor Marmoreus./ Quid spectatis? Amor sum saxeus; armaque fictus/ Ficta gero. vivens Caelia, verus Amor.
237 Ezért védekeznek azzal a defensio poesisek szerzői, hogy elmondják, a „költészet” szó nem a „kitalál”, hanem az „énekel, versel” szóból származik. Vö. Giovanni BOCCACCIO, Genealogiae deorum gentilium liber XIV. (In capit. VI.) „Cuius quidem poesis nomen non inde exortum est, unde plurimi minus advertenter existimant, scilicet a poio pois, quod idem sonat quod 'fingo fingis', quin imo a poetes, vetustissimum Graecorum vocabulum Latine sonans 'exquisita loquutio'.” Vagy Julius Caesar SCALIGER, Poetices libri septem, 1561, 3.p. a, 2. „Poetae igitur nomen non a fingendo, ut putarunt, quia fictis uteretur: sed initio a faciendo versu ductum est.”
238 „Balassi az olyan témákra, mint amilyen a »lélekcsere«, vagy a méhekkel folytatott párbeszéd, magyar műszót is csinál. Versszerző találmánynak nevezi az ilyen kissé mesterkélt ötleteket, s ezek csak arra szolgálnak, hogy udvarlását szellemesen adja elő a kedvesnek.” ECKHARDT Sándor, É.n., 131. Az inventio poetica értelmezését lásd még a megelőző fejezetekben.
239 ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 216.
240 Lásd HORVÁTH Iván, 1982, 268-271.
241 Propertius II. 12. De opere praeclaro pictoris. (L. hozzá: ECKHARDT Sándor, 1913, 19722, 214.)
242 L., az 5. mellékletben.
243 Vö. IMRE Mihálynak az 1997-es pécsi konferencián elhangzott dolgozatával.
244 De Caelia et Amore picto./ In claro dum se speculo pulcherrima comit/ Caelia, ubi pictus cum face stabat Amor./ Quis credet? sic inquit Amor; sum pictus, et ipsa/ Ipsa videns me nunc Caelia, verus Amor.
245 KLANICZAY Tibor, 1961, 192-193.
246 A verseket a Balassi által használt 1582-es párizsi kiadás alapján számoztam be. A zárójelbe tett a téma részlegességét jelzi.
247 A C=Celia-ciklus, T= bejtek. A zárójelbe tett a téma részlegességét jelzi.
248 Tudok róla, hogy Zemplényi Ferenc szerint sem lehet a Petrarca utáni neolatin költészetet egyértelműen petrarkistának nevezni. Ő nem a sokat emlegetett szóképeket tartja a petrarkizmus lényegének, hanem az ascensióra kifutó platonista (fiktív) életrajzi elvű versgyűjteményt. ZEMPLéNYI Ferenc, 1999.
249 C. S. LEWIS, 1993, 115.
250 C. S. LEWIS, 1993, 131.
251 Marsilio FICINO, (II. 8.) Ford. Imregh Monika, Felh. kiad., 241-243.
252 C. S. LEWIS, 1993, 118.
253 Baldassare CASTIGLIONE, Ford. Zichy Rafaelné, Felh. kiad., 372.
254 Vö., C. S. LEWIS, 124.: a tipikus provanszál udvar képe: „Sok férfi van itt és nagyon kevés nő.”
255 SZERB Antal, 1946, 180: „tulajdonkép csak a síma, csiszolt Rafael udvarképes. A zseni általában nem az.”
256 Arnold HAUSER, 1980, 367-373.
257 KLANICZAY Tibor, 1975, 7-11.
258 Georgina MASSON, 1978, 23.
259SZERB Antal, 1946., 237.
260 BALASSI Bálint 3. Celia-énekének utolsó strófája.