kódexlap: 146
kódexlap: 147
M A S.

C[z]udaluan eg[y.] ferdűˇst hog[y.] magaual nag[y.] geőzth
páráual ereßtene, ferdős okát adá, ez ugj mond
nem czuda, mert Coelia ül benne, kinek mezitelen
te$tére ßerelem gerieduén fü$ti menne.

Mel[y.] czuda geőtrelem [e.]s hog[y.] az $zerelem bumra mo$t ma,,
lo[m`]a lőtt, hol mint gabonajat engemet $zolgajat $zép Celia,,
ual eőrleth, siralmas patakja az kereket hajtia
kő leßtelesigh eö rád.


Nag[y.] $zerelem lángia mert lelkem annira már $zintin haranga
lőtt, kit $zerelem bennem felen Vér ellenem s rám tamadot
amelliet, az[e.]rt kongh ja[y.] $zoual, [Z]ugh fohaßkodassal, $ze,,
ghénj Niugalma hellieth.

Mert eg[y.] Kri$talj keőuet soha elnem tőrhet noha éghet Verő
fénj, ugj azén $zjuemet noha val geőtrelmet elnem ron,,
tia tűˇzes kén, csak giúl $zeghenj s-heuől mert $zerte,,
lenől fél mint Kri$talj Eőuegh kit seőt se nap fénj.

Mjnt nap $zép homallial fejer felső altal Verőfinien terießti,
olj geőnghe uilagal Vékonj fatiol altal haja ßinit ereßti,
Celia be fűˇluén mellien tűndekőlvén dragha g[y.]emant
kereßti. finis &c.




Vissza