Az Lucretia Eneke Notajara
Chri$tina Neuére.
Cupido $ziuemb[e`] sok tűˇzes $zikkrakal $zerelmet mo$t ujitja,
elmembe' mint Varba' Vigiazuan Véraßto h[e.]rdojat.
eö ugj mondgia tűˇntetuén előtem $zep czilagom
kepét, velem czak kéuantattia.
Rola felediken nem lehet én $z[y.]uem mert csak eőtet ohajtia,
Mint e$őt aßalj m[y.]at megh hasadozot föld eőtet ug[y.] ke,,
uania, tüzem enjhitóje banatom uiuöje, hogj czak eo
imár azt vallia.
Imar eő erette egiebek $zerelme nalam mint semié lőtt,
Mert $zeme Nilaual nagj igasagáual, mint czilt engem mar
megh lőtt, leő uíd $zerelm[e.]ben kj mjnt ha engem eö
ugian iduözőtet.
Siralmas nagi banat kűˇlemb[e`] nem banhat csak mikor eőtt
nem látom, $zip kertek tómlőcznek akoron tetczenek, uegh
ennekis siralom, u[y.]ßont mjkor látom uagj ßauat hal,,
hatom ninczen $emi banatom.
Tőrődelmes $ziuem edes leueledben $[z]intén igaz ugj indul
righj betegsigbűˇl mint tamadot ember ujul rosa $za,,
gatul, Vagj mint az righj rab, $zabadsaganak eről
elßaladuán foghsagbul.
Insigébül imar mert engem eö k[y.] uet elibe' $[z]erelmiben
Bus uoltat $ziuemnek lengedező $zele eluerte jo ked,,
uének, bu $zerző $zerelem mar nem arthat nekem
mert oltalma fejemnek.
Nem righen $zép geőrőt $zerelmesem küldet kj rubintal mind
rakua, egj ß[e.]p draga gémant, kellő kezep aránt uagion kozte
foglalua, hozam ßerelmébe' tókiletes ßiueis igj uagion
kapczolua.
Ajandikon ui$zont kiért Végh $ziuemet enis neki Niutottam,
$zoritua kit nekj $zerelemnek túzét fogojab[a`] niujtottam,
fejemet lelkemet, tellies életemet ajanlottam s-valottam.
Melliet $zerelme$enis igen jo Neuen tűˇlem rabjatul eluett,
edes hivsigiben mjnt erős $zekrinben bezarolu[a`] rekeßtet
nagj igasagaba' mint ß[e.]p lagj ruhaba' tűˇrue kebeliben tet.
Tauolj uagion imar nagi keserusigem giónőrő én életem,
Melj ßipek tauaßal sik mezók Uiragal boldogsagal jo keduem,
azon modon rakua nem gióz eőruendeznj eleget $zeretűmen,