Iulia Cupidoual: Az Malgrudgian
Notajara, inkab I[n`]es hogj $zerelmes ének.
Giamoltalan már az én életem mert az én nagi igaz egj re,
minsigem megh fogiatkozot én bennem, hogj eluette azt
I[n`]em im mo$tan én tűˇlem, kjben uala minden geőneör[u.]sig[e`].
Istenem k[g`]lmes I[n`]em mire kesergecz ezel engem, lam csak
benned bizik lelkem, akar mint geötrődikis te$tem, te ßa,,
bad uagj én velem, mert tűˇled töbetis érdemlettem.
De ha Uram minket igi bűˇntecz az mint érdemli[u`]k, ha
ugj fizetcz hat kőnien pokolra uethecz, ha fiadra nem tekinteß,
in maidan eluethecz, ha k[g`]ldel mikint elő nem ueßeß.
Veled Uram nem perólhetűˇnk mert latiunk $zantalan Vétkünk,
tiged azert $zűˇntelen kirj[u`]k legj k[g`]lmes mo$t mjnekűˇnk,
mj jol tet I[n`]űˇnk igiretet $zerint tigj jol mo$t mj velűˇnk.
Tudod Uram kéuansaginkat, te uetheted el banatinkat, tekin,,
czed meg $zent Fiadat [e.]s ald megh te Iuhaidat, meg niorultidat
uigaßtal megh engemetis $zolgadat.
Ne kesergesd touab lelkűˇnket, kisertettel se probalj minket,
Lelkedel bjßtas lelkűnket [e.]s álgj megh te hiueidet mjnket
tiejdet; kjk diczirjunk azte $zent Neuedet.
Egj ifiu uton jartaban, siruán kesergé eö magaban, holot $ze,,
relme$it gondoluan, uagiok giakran könihulasban, tebő
nem lathatuán Malgrudiant mongia fohaßkoduan. &c.