REKLÁMLECKÉK
A
reklámszakmában a termék, melyet a reklámmal el akarsz adni, voltaképpen
lényegtelen. A fontos az, hogy megvegyék az árut, mégpedig minél többen. Ahhoz,
hogy a termék kelendő legyen, sokszor trükkhöz kell folyamodnod. A 18.
századi írónő, Jane Austen főművét ezért ügynökségünk a
következő címlappal dobta piacra:
Mikor az
egyik csalódott tizenéves olvasónk beperelt bennünket, a következővel
védekeztünk: „nem volt félrevezető a reklámunk, hiszen a címlapon jól
látható a büszkeség, az pedig, hogy a címlapon szereplő hölgynek köze
lesz a történethez: balítélet”.
*****************************************
Ami igaz a
reklámra, az fokozottan érvényes a sajtóra. Ugyan kit érdekel az, hogy egy
egyetemi professzor felfedezett egy új módszert a hálózati kritikai kiadásra? A
történet persze eladható, csak kicsit módosítani kell rajta.
Ne professzor
legyen, hanem rodeóbajnok, és ne a hálózati kritikai kiadás új módszerét
találja fel, hanem egy újfajta bikanyerget – s máris tömegek rajongott bálványa
lesz, találmányát pedig veszik majd mint a cukrot, nem beszélve a fényképével
díszített pólókról és ajándékbögrékről!
*****************************************
Az igazság az,
hogy megfigyeltem, senki nem olvassa el az Űrnőben a szövegeket,
mindenki csak a képeket nézi végig. Ez messzemenően igazolja Golden Dani
tanait, nekem meg szabad lesz blabla balbern dshrbcbxn sdzuzxmcbaliew sdjsjh asdkhj
uuzch miezmiez, igen érdekes, valóban, djsjkdhjej messzemenően
követhjező sdjsdhuergcs. Íme:
*****************************************
Gyarapszik a
nézőközönségben a férfiak száma, ha a MikroMatról szóló előadást az
ismert bártáncosnőre bízzuk.