Versek Joseph Gordon-Levittról

 

(Arany János: J.G-L. anyja)

 

 

Joseph Gordon-Levitt

Levelét megírta;

Szerelemes könnyével

Azt is telesírta.

„Adassék e levél

Magna Mirelának

Tulajdon kezébe,

Senkinek se másnak.

Ki viszi hamarabb

Levelem Budába?

Száz arany, meg a ló,

Teste fáradsága.”

„Viszem én, viszem én,

Hét nap elegendő.”

„Szerelmes szívemnek

Hét egész esztendő!”

„Piros a ruhája;

Finom a nyaklánca.”

„Oh áldott, oh áldott

A keze-vonása!”

 

 

(Petőfi Sándor: Ide, kislyány, ide)

 
Ide, kislyány, ide hozzám, egy szóra

Vagy ha tán jobb neven veszed: egy csókra!

Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája?

Kopasz mentség! megtanítlak én rája!

 

Add ide hát azt a piros kis szádat,

Most láttam az ólba menni anyádat,

Tudod, soká szedi össze a tojást,

Addig akár agyoncsókoljuk egymást!

 

 

 

(Petőfi Sándor: Első esküm)

 

Fiú valék még, iskolás fiú.

Lerázni vágytam e nyűgöt magamról,

Lerázni vágytam minden áron azt.

El, habár a földhözragadt nyomor

Mindkét kezével átölelne is!

Bár akkor, akkor úgy szerettelek!…

 

(Petőfi Sándor: Bírom végre…, Szép levél)

 

Bárcsak már lehullanának

A virágok s levelek!

Most az ősz lesz tavaszom, mert

Akkor vőlegény leszek…

 

Jer, leány, és csendesíts le,

Jer, s nyugtass meg engemet,

Mert az első sziklakőnél

Szétloccsantom fejemet!

 

Véget ért a móka mára, zárul Kami mókatára

 

(Petőfi Sándor: Bolond Istók)

 

 

 

 

„Úgye itt maradsz, barátom?”

 

 

 

 

 

Szólt az ifjú: „Maradok.”