Németh Gábor


Németh Gábor

Drága Olvasó, egészen őszinte leszek, és bevallom Önnek, hogy utálok dícsérni. Részben alkatilag idegen tőlem a műfaj, részben pedig ez a legnehezebb dolog, mert aljasságokat sokkal jobb írni, ápolja a lelket.

Most azonban Németh Gáborról szólva kénytelen vagyok ezt tenni, mármint dícsérni, de sebaj, majd úgy teszek, mintha gyalázkodnék, hátha így könnyebb.

Talán azzal kezdeném, hogy Gábor már fiatal korában is UFO volt. Úgy tudott megmerítkezni velünk együtt az élet bűnös és büdös helyzeteiben, hogy másnap csak mi, ismerősei, barátai fetrengtünk a bűntudat és szorongás bágyasztó ködében, miközben ő valahogy elegánsan volt másnapos. Lehetett utálni, de tényleg.

Ez azóta sem változott.

Ezzel nem lehet mit kezdeni, gondolom eleinte ő is sokat küzdött ellene, de aztán beletörődött, hogy már csak ilyen marad, a lányos apák kedvence, az irodalmi periodika szerkesztők álma, azokkal a rendes, olvashatóan javított, nem zsírpecsétes kis kéziratokkal, amelyeken semmit sem kell megváltoztatni, mert ha még nem említettem volna, Németh Gábor író, de erről majd ő maga bővebben egy másik alkalommal. Ha Németh Gábor bemegy a Katolikus Özvegyasszonyok Teadélutánjára, és a terem közepén megállva kijelenti, hogy Szop száj és Fasz szipka (nem jelenti ki), a nénikék körbetipegik, hogy megismerkedhessenek ezzel a kedves úriemberrel, ha pedig egy szövegében leírja, hogy geci, az olvasók rögtön arra gondolnak, hogy ez a dolog biztos valami decens kis izé, ami minden bizonnyal jól mutatna a vitrinben.

Para-Kovács Imre



Bibliográfia

Készítette: Devescovi Balázs