Második könyv
Nyolcadik rész

Első könyv  
  1. Amikor Keménynek dolga így változik,
    Erdély is azonban füstöt vét s lángozik,
    Mársnak s Vulcánusnak ott a chám áldozik,
    Amelyen a haza ohajt s siránkozik.

  2. Mint mikor Phaéton sétálni indula,
    S az Nap lovaihoz tudatlanul nyúla,
    Elkapván a lovak, az égbűl lehulla,
    Általa az egész föld rútul meggyúla:

  3. Égtek a bévetett mezők termésekkel,
    Égtek a termő fák együtt gyümölcsökkel,
    A szép szőlőhegyek égtek a kertekkel,
    Égett erdő, mező, hegy, völgy nagy tüzekkel.

  4. Égett szűz Helicon, szarvas Parnassussal
    Égett tüzes Aetna hideg Kaukázussal,
    Égett vizes Ida magos Olympussal,
    Égett szent Cithéron árnyékos Pindussal.

  5. Égett minden ország, égett Szerecsenség,
    Akiknek személye volt elébb fejérség,
    Akkor perzselte el a sütő melegség,
    Azolta oly füstös már ez a nemzetség.

  6. Oly most állapotja az égő Erdélynek,
    Akit gyújt üszöge a tatár kezének.
    Az egeket veri lángja nagy tüzének,
    S csak hamva létezik már sok lakóhelyének.

  7. Ég falu, ég város, ég templom, kastély s vár,
    Ég minden takarmány, semmivé is lett már,
    Ég az, valaholott a tatár tüze jár,
    Egyenlő sorsban van, éri egyenlő kár.

  8. Van az egész haza szörnyű rémülésben,
    Sem öreg, sem kisded nincsen kíméllésben,
    Asszony, férfi forog egyenlő veszélyben,
    Kit pórázra fűznek, kit kevernek vérben.

  9. A föld, melyet bölcsen festett feketével
    A tudós természet, szép mesterségével,
    Most édes nemzetünk nagy veszedelmével
    Pirosban öltözött kiontott vérével.

  10. Tavasz munkája is, a mezei zöldség,
    Az előtt a szemnek mely volt gyönyörűség,
    Most a rá nézőknek iszanyú szörnyűség,
    A sok elesett test mert rajta sűrűség.

  11. Hullatta ezeket a tatár szablyája,
    Akiknek vérével meghízván pofája,
    Minthogy elég volt már felszedett praedája,
    Visszáfordíttatik végre lova szája.

  12. Megtér hazájában ragadományával,
    Pórázára fűzött rabok sok számával,
    S azzal tőzsérkedő maga nagy hasznával,
    Felperzselt Erdélynek rút pusztulásával.

  13. Ahol Keménynek is léve nem kis kára,
    Sok ő jószági is mert költek praedára,
    A rabló tatárnak tüzére s vasára,
    Nehezben telik ki már váltsága ára.

  14. Nem is kevés terhhel toldja ez inségét,
    Hallván új veszélyben lenni nemzetségét,
    Pusztulni amellett maga örökségét,
    Amelybűl remélte fejének mentségét.

  15. Annál inkább csügged ezzel reményében,
    Hogy örökös lészen a tatár kezében,
    Nincs is más biztató szikra a szívében,
    Bízik egyedül csak Anna hűségében.

  16. Noha ennyi különb sorssal forgattatik,
    Tovább-tovább nehézb ínségben tartatik,
    Mindazáltal benne az el nem alhatik,
    Amely remény tüze Annátúl gyújtatik.

  17. Ezt tartja s remélli oly Ariadnának,
    Ki igaz szánója nyomorúságának,
    Felkeresi kulcsát labirintusának,
    Mely által ajtaja nyíljon rabságának.

  18. Az Minotaurusnak ez menti szájábúl
    Úgy, mint a tatárnak kénozó markábúl,
    Ha nem szabadulhat tulajdon javábúl,
    Ez segíti arra maga sajátjábúl.

  19. Nem is múl semmi el ennek nagy hűségén,
    Valami állható teljes tehetségén,
    Sem más fáradságán, sem pedig költségén,
    Csak könnyebbíthetne kedvese ínségén.

  20. Amint írt volt errűl bőven levelében,
    Ha kell is maradni egy köz köntösében,
    Készebb indítani vásárt mindenében,
    Hogysem őtet hadni a tatár kezében.

  21. Azonban az tatár gazdag praedájában,
    Fuvalkodott szívvel s kérkedő pompában
    Vérszopó hadával jutván hazájában,
    Kevés üdő halad megnyugovásában.

  22. Hogy az praedáló chám, mondjam inkáb kánya,
    Ki sok falut s várost éh gyomrában hánya,
    De az olyan lévén, mint égő mészbánya,
    Újabb martalékját immár is kévánja.

  23. Ki veti kérőjét erdélyi étkének,
    Minthogy hamar emészt melege bélének,
    Új éhsége támad telhetlenségének,
    Ez vérszopó madár gyomra üregének.

  24. Mond: kell ezt tölteni a Kemény sarcával,
    Azért légyen készen annak summájával,
    Százezer tallérok megígért számával,
    Ha tovább nem akar csörgeni vasával.

  25. Nem is hagyja könnyen, hanem erőlteti,
    Ráéhezett gyomrát míg meg nem töltheti,
    Mondván: ha megadja, úgy elereszteti,
    Ha nem, úgy erősebb fogságban vetteti.

  26. Tetszik a szabadság, de szűkült az érték,
    Kopáron maradott, a gyapját lenyérték,
    Sok keserves károk mindenfelől érték,
    Nem telhetik tőle ennyi ezres mérték.

  27. Amiolta szenved nehéz rabságában,
    Azolta égetvén s rabolván honjában,
    Ha megígérte is ép állapatjában,
    Már meg nem adhatja puszta mivoltában.

  28. Ezzel menti magát Kemény, s több ilyekkel,
    De a kőszívű chám nem gondol ezekkel,
    Kényszeríti gyakor fenyegetésekkel,
    Akarhonnét légyen, lenni annak meg kell.

  29. Nehéz ennek bírni kősziklás szívével,
    Aki Marpésusnak keményült ércével,
    Erős Boreásnak hidegült derével,
    Ravaszult a csaló syrén erkölcsével.

  30. Mindazáltal ez is győzeték végtére,
    A törekedőknek gyakor kérelmére,
    Noha tett céljátúl nem méne messzére,
    De ez is Keménynek lén könnyebbségére.

  31. .Elhagyja az húszat, nyolcvanezerre lép,
    Aki tovább vigye, nincs könyörgés oly szép;
    Kemény is, minthogy únt nála a tatár pép,
    Megígéri, noha nehezen ütő csép.

  32. Ha Anna kész erre mindenét veszteni,
    Ő sem akar azért semmit kímélleni,
    Csak magát a chámtúl lehessen menteni,
    Kedves Annájával örömét tölteni.

  33. Azért mind Annának szép segítségébűl,
    Mind arra kelendő maga értékébűl,
    Szabadulására vett reménségébűl,
    Megalkuszik, s bízik, kikél ínségébűl.

  34. .Nyolcvanezer ugyan, kit ígír a chámnak,
    De múlja summáját a százezer számnak,
    Azzal együtt, kit ád más sok fő tatárnak,
    Szabadulásában kik eszközül járnak.

  35. Végre mikor ezek így végben mennének,
    A sarc állapotján már megegyezének,
    Elegendő kezest Keménytűl kérének,
    Az ígért ezerek míg letétetnének.

Ugrás az elejére

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Második könyv
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Hatodik rész
Hetedik rész
Nyolcadik rész
Kilencedik rész
Harmadik könyv
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Hatodik rész
 
Syrena főlap