1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplője. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője. A költő forradalom-jövendölése megvalósulni látszott, s ő a megálmodott szerepnek megfelelően egy népmozgalom élére került. Ismeretes, hogy március 15-én reggel, amikor a bécsi forradalom hírét vették, Petőfi kezdeményezésére határoztak úgy a Pillwaxban összesereglett ifjak: az eredetileg 19-re tervezett népgyűlést azonnal meg kell tartani.
A nevezetes nap eseményeit (még hatásuk alatt, 15-én éjjel, illetve 16-án) prózában is, versben is megörökítette. A pillanat mámorában, nem kis túlzással bár, de jogos büszkeséggel vetette papírra: „Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit mint mink / Huszonnégy óra alatt.” S e sorok is, mint a nap valamennyi történése, utóbb elfoglalták helyüket a nemzet panteonjában és a nemzeti legendáriumban.
A világot megváltó vérözön közeli eljövetelét először a Várady Antalhoz 1846. május 22-ikén írt költői levélben jövendölte meg. Utána több versében is visszatért rá, annyira, hogy költészetében a forradalmi látomás-versek önálló vonulatot alkotnak. Azt, hogy társaságban is ebben az időben vetette fel először jóslatát, igen valószínűvé teszi, hogy ekkor figyelt fel rá a bécsi titkosrendőrség is. Sedlnitzky belügyminiszter levélben hívta fel Szekrényesy András pesti főkapitány figyelmét (a levél kelte 1846. július 3-ika): „Amint értesülök, Pesten most egy bizonyos Petőfi Sándor, az ott megjelenő Divatlap munkatársa, azzal tűnt föl, hogy politikai verseket és cikkeket ír és hogy ezekben, valamint bizalmas körökben tett szóbeli nyilatkozataival, exaltált gyűlöletet árul el az osztrák államigazgatás ellen; a legközelebbi jövőre pedig a fennálló teljes felfordulását és a véres katasztrófát jósolja.”
Arany László emlékezése szerint 1847-ben a Pesti Hírlap szerkesztőségében, ahol Petőfi gyakran megfordult, egy ízben ezt mondta Csengery Antalnak: „Önök nem hiszik, hogy meglesz [ti. a forradalom], de én érzem; érzem előre, mint a kutya a földindulást!” Arany Jánosnak pedig ezt írta 1848. január 29-én: „Bujj el Jankó, mert háboru lesz, már itt van a szomszédban, Olaszországban...” Petőfi szemében a forradalom tovaterjedése magától értetődő volt. Számára a forradalom személyes életcélt jelentett – nemcsak nézeteinek, de pályájának igazolását is. S éppen a prófétai szerep következtében várta kortársaihoz képest felkészülten a forradalmat.
20.golyhónak:együgyűnek.