- József Attila -

Pályakép

József Attila „szabálytalan” költői pályája
A versek azonosításának problémája
Pályakezdése
Költészete a húszas évek végén

Értekező prózája a húszas-harmincas évek fordulóján

Az 1928-as év fordulópont a költő értekező munkásságában is: ekkor fog bele művészetbölcseleti alapvetésébe, amelynek tervezett címe: Ihlet és nemzet. A művészet metafizikája. Míg a versek sajtó alá rendezése során a József Attila-filológiában a bőség okoz gondot (a variánsok nyomasztóan nagy száma), addig a prózai szövegek esetében a hiány (sok a lappangó vagy elveszett mű).

Annyi bizonyos, hogy a költő az általa is követett tiszta költészet eszményét kívánta elméletileg alátámasztani, s hogy a bölcselethez fordult érvekért, abban nyilván nagy szerepe volt a Vágó Márta körül kialakult társaság erőteljes filozófiai érdeklődésének is.

Az Ihlet és nemzet befejezetlen maradt ugyan, de legfőbb megállapításait, elveit József Attila felhasználta irodalomkritikáiban, sőt némiképp módosította, továbbépítette. Így például az Ady értékelése körül folyó, Kosztolányi Dezső Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről című írását (1929) követő vitához írt hozzászólásában (Ady-vízió) már arra keresi a választ, hogy politikai mozgalomban tevékenykedve, elkötelezett művészként hogyan tarthatja fenn a tiszta művészet kritériumait. A keskeny palló, amely összeköti a tiszta és az elkötelezett művészetet: József Attila „névvarázs”-elmélete.

József Attila szocialista korszaka
Szocialista tájköltészete
Újabb szemléleti fordulata: a Medvetánc kötet
Kései költészete
Az utolsó versek

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

58. Olykor nem akármilyen nyomozói képességeket igényel egy-egy kézirat felkutatása s nem kevesebb találékonyságot a meglelt töredékes szövegek összefüggéseinek kiderítése. Minthogy az Ihlet és nemzet ránk maradt részletei alapján nyilvánvaló, hogy ismételten félbehagyott és újrakezdett műről van szó, csak helyeselhető az 1995-ös kritikai kiadás eljárása, hogy - szakítva a nálunk meggyökeresedett textológiai konvencióval - valamennyi főváltozatot közreadja s nem próbálja meg egyesíteni őket. Így valóban hiteles betekintést nyerhetünk József Attila értekező műhelyébe.(Vissza)

16. Vágó Márta 1942-ben lejegyzett (de csak 1973-ban publikált) emlékezései pontos és érzékletes képet adnak a körülötte kialakult, fiatalokból álló társaság magas hőfokú intellektuális vitáiról. Az egyetemi stúdiumait ismételten megszakító költő természetesen nem volt egyenrangú vitapartnere a művelt Kecskeméti testvéreknek, de e kihívásra azzal válaszolt, hogy elméletileg próbálta megalapozni a maga költészeteszményét - ennek eredménye az az Ihlet és nemzet címmel tervezett, végül töredékesen maradt művészetbölcseleti munkája (1828-30?), amely legfontosabb esztétikai műve.(Vissza)

61.„Ami pedig a politikai költészetet illeti... - érvel Kosztolányival szemben - Petőfi igen jó költeményekben és tiszta művészettel verselt meg reális programpontokat. Hogy Ady sokszor művészietlen (tehetetlen) sort kavart politikai verseibe... az a korunkbeli politikai költészet létjogosultságát a legkevésbé sem csökkenti, de Ady költővoltát sem.” A kettő egyidejű fenntartásának lehetősége magyarázza meg az Irodalom és szocializmusban található paradox megfogalmazást, mely szerint „A »proletár művészet« ma »tiszta művészet«.”

A kettő összeegyeztethetőségét bizonyítják József Attila szocialista tájkölteményei. Ezt látva és belátva írta Németh Andor a költőről, hogy „Később tágított” a tiszta költészet elméletén, „visszahelyezte jogaiba az értelmet, sőt a retorikát is, de verstechnikája nem változott. Ami másnál közlés, nála mindig kifejezés maradt. S hogy programverseivel is sikerült a közlést kifejezéssé integrálnia, a legnagyobb intellektuális teljesítmények egyike.”(Vissza)