- József Attila -
Az 1926-os bécsi, majd az 1926-27-es párizsi út a tájékozódás és a tanulás különleges alkalmai, nem a versírásé - feltűnően megcsappan a versek száma. A költő kirándulását az anarchista mozgalomba, pontosabban a mozgalommal való szakítását egyetlen verse őrzi: a Szabados dal (1927). A húszas évek végi költészetében korábban a szürrealizmus jelenlétét hangsúlyozták az értelmezők, újabban a „poésie pure”, a „tiszta költészet” eszményét látják érvényesülni.
Jellegzetes példája a tiszta költészetnek József Attila Medáliák című versciklusa (1927-28), melynek első darabjait még Párizsban írta. Merész képzettársítások, talányos emlékképek kavalkádja mindegyik miniatűr költemény. Utóbb méltán nevezték el a költő húszas évek végi pályaszakaszát a Medáliákról: legfőbb törekvéseit ebben a ciklusában összegezte. A tiszta költészetet valósítják meg a Ringató (1928) és a Klárisok (1928) című versek.
1929 februárjában jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötet, amely négy év termését tartalmazza, s elsősorban a hetyke, kivagyi, vidám és konok kiállást, önbemutatást hangsúlyozza. Fejtő Ferenc a költő első igazán sikeres köteteként ünnepelte, melyben „a haláltáncok bizarr bűbája kísért”, Németh Andor viszont esésnek ítélte az előzőhöz, a Nem én kiáltok című kötethez képest, mert a külön-külön nagyszerű versek „nem állnak össze benne egy egységes verslánccá”. Az 1929-es év lírai terméséből három verset emelünk ki: a Nyár, a Favágó és a Betlehemi királyok című verseket.
Az avantgárd formabontásával ellentétben megbecsüli a költői hagyomány minden olyan eszközét, amelyet felhasználhat: a szabályos prozódiai formákat tiszteletben tartja, nem üldözi a rímet, nem tartja szükségesnek a műfaji szabályok széttörését. S a tiszta költészet programját megvalósító művek mégsem keltenek kevésbé modern benyomást, mint a tudatosság szándékos kikapcsolásával vagy háttérbe szorításával létrehozott szürrealista alkotások. Mert a logikai kapcsolatok, eligazító mondattani szabályok, a konvencionális képek kiküszöbölése, az olvasó könnyebb tájékozódását szolgáló, költőietlennek tekintett elemek kiszűrése, a tudatos és módszeres nyelvi-poétikai redukció révén a tiszta költészet hasonlóképp új feszültségek, megvillanások kihordója. Ha a szürrealizmus „innen” van a tudatosságon, a tiszta költészet „túl” van rajta.
(Itt Tverdota György felfogást követjük.)
57. Németh Andor, aki közelről ismerte József Attila műhelygondjait, a Medáliákban is megvalósított verseszmény hátteréről ezt írta: „Ezekben az években nagyjából már lezajlott a költői konvenciók háború utáni revíziója, az aktivisták és a szürrealisták kidolgozták - néha egészen a képtelenségig elméletüket. A számtalan költői iskola egy tételben egyezett meg: a költészet a szellem öncélú funkciója, ellentéte a közlésnek. Ezt a tételt József Attila is magáévá tette. Mint... Valérytől Tristan Tzaráig, ő is ki akarta küszöbölni verseiből... a melldöntögető szószátyárkodást, a giccses érzelgőséget s általában mindazt, amit a filiszter a régi értelemben vett költészet kifejező eszközeinek vélt. A közlés technikája a kifejtés, hirdettük, a költészeté a kifejezés. Valamennyiünk ideálja a komprimált vers volt, amelyben nem a költői van felhigítva, hanem melynek az élvezőben kell feloldódnia. Mert minden eleme tiszta poézis, még a betűk rendje és egymásutánja is. Visszatekintve úgy látom, hogy ezt az eszményt egyedül József Attila tudta közülünk majdnem hiánytalanul megvalósítani. (...) 1927-ben vagyunk, a Medáliáknál. Ez az év az abszolút költészet éve József Attilánál, minden mellékcél és mellékgondolat nélkül. Ideálja, mint ebben az időben mindannyiunké, a varázsige, a szavakba boszorkányozott bűverő és sajátosan a népdal ártatlan, együgyű bája.”
Vágó Márta így rekonstruálta a költőt 1928-ban foglalkoztató dilemmát: „csak költő legyek-e, és akkor politizáljak-e, vagy csak a tiszta költészetre szorítkozzak... Értsd meg, nagyon könnyen menne... tiszta költészet ironikussá torzítva, miért ne?... A tiszta költészetet szeretem legjobban, és a groteszk nekem nagyon fekszik.” Az emlékezés önmagában mindig bizonytalan hitelű adatait igazolja a két fiatal levelezése, amelynek során József Attila Vágó Márta szemére vetette ízlésbeli fogyatékosságát, hogy „téged nem elégít ki a tiszta költészet gyönyörűsége”. Az Erdélyi Helikon számára küldött önvallomásában a költő nyilvánosan is hitet tett a poésie pure elve mellett: „Hiszek... a tiszta költészetben, mert ő teremtette meg azt a közösséget, amely a társadalom antagonizmusa fölött derűs erő, valóságos egész és mennyei egészség.”
79.filiszter: nyárspolgár.
101.antagonizmusa: kibékíthetetlen ellentétessége.