- József Attila -
Halálának hatása egyedül Petőfiéhez mérhető irodalmunk történetében. 1937 decemberében egyetlen hónap alatt annyi nekrológ jelent meg róla, amennyi cikk a köteteiről összesen. S nem annyira a cikkek száma szorul magyarázatra, mint inkább a nekrológoké. Lehet, hogy Arthur Koestlernek volt igaza, aki József Attila nekrológjában azt írta: a magyar írótársadalom hirtelen rádöbbent felelősségére, s most megpróbál vezekelni.
Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Berda Józsefig, Déry Tibortól Gelléri Andor Endréig, Kodolányi Jánostól Radnóti Miklósig, Cs. Szabó Lászlótól Szabó Zoltánig mindenki elsiratta, aki valamit is számított. A szélsőjobboldali sajtót nem számítva példátlanul egyöntetű és elismerő a megítélés. Németh László és Kassák Lajos felülvizsgálják korábbi véleményüket. Illyés Gyula cáfolja, hogy József Attilával verseket írtak volna egymás ellen. A kommunista Sándor Pál, aki 1934-ben a Társadalmi Szemle társszerkesztőjeként cikket rendelt a Külvárosi éj című kötet ellen, most, 1940-ben saját kiadásában jelenteti meg a költő szemléletét elemző-méltató tanulmányát, Az igazi József Attila címmel. S kezdetét veszi a bűnbakkeresés is, hogy a költő tragikus sorsáért ki a felelős; a vádlottak padjára ültetik Horger Antalt, Babits Mihályt, Illyés Gyulát, kommunista elvtársait, pszichológusait (köztük Bak Róbertet - illetve Szőke György szellemes szójátékával élve: „Bűnbak” Róbertet - is), kávéházi barátait, akik éveken át zsidó marxizmussal és freudizmussal tömték a fejét.
Az irodalmi-szellemi élet kiválóságainak csetepatéja nyomán föltámad a szélesebb közönség érdeklődése is a költő és életműve iránt. Másfél évvel a Nagyon fáj lehangoló kudarca után, 1938 májusában megjelenik a könyvnapra Németh Andor szerkesztésében, a Cserépfalvi Kiadónál József Attila Összes versei és válogatott írásai, s teljes diadalt arat. A felé forduló közfigyelem nyomására (és a konjunktúrát kihasználandó) sorra jelennek meg az emlékezések; József Jolántól, Galamb Ödöntől, Bányai Lászlótól és Németh Andortól könyvterjedelmű életrajzi írások. József Jolán plasztikus képet rajzol öccse gyermek- és ifjúkoráról, Németh Andor pedig barátja Medáliák-korszakáról, a költő húszas évek végi tájékozódásáról mond el fölbecsülhetetlen fontosságú epizódokat. Gyorsan terebélyesedő kultuszának még a József Attila posztumusz sikerére féltékeny Erdélyi József alpári támadása sem képes ártani.
91.„Talán nem túlzás azt mondanom - írja emlékiratában Cserépfalvi Imre -, hogy fennállása óta ez volt a kiadó legnagyobb könyvsikere. Egyáltalán, a magyar költészet egésze sem dicsekedhet sok olyan művel, amely ilyen rövid idő alatt teljesen elfogyott volna. A harmadik napon már nem volt belőle; azonnal utána kellett nyomni ezer vagy kétezer példányt, mert az érdeklődés folyamatossá vált.”
92. Erdélyi Józsefnek az a legfőbb érve (a Virradat nevű lap 1943. január 17-i számában publikált cikkében) az egykori költőtárs „tehet-ségtelensége” mellett, hogy félzsidó volt. Heves sajtóvita támadt, a családtagok jogi elégtételt vettek (bírósági ítélet marasztalta el Erdélyit rágalmazás miatt), ám ez mit sem változtat a helyzet képtelenségén, ami ellen Radnóti Miklós méltán fakadt ki naplójában: „Attila nem volt félzsidó. De ha az lett volna?! Kisebbítené ez? A Mű menten veszítene értékéből, sőt nemzeti értékéből?”