- József Attila -
1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfőző munkás; édesanyja, leánykori nevén Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány. A családfő 1908. július 1-én eltűnt; családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment. A három gyermekével magára hagyott asszony napszámos munkát vállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, mégsem tudta gyermekeit eltartani. Az albérleti díjakat sem bírta kifizetni, állandó költözködésre kényszerültek. 1910 tavaszán Etus és Attila az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából Öcsödre Gombai Ferenc parasztgazda házához került. Az ellátás fejében a házi munkában segédkeztek.
József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, az 1911-1912-es tanévben. 1912 júniusában a két testvér hazatért. Anyjukat munka közben súlyos baleset érte, s félretett kis pénze hamar elfogyott. A család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte. A kisiskolás Attila próbálkozott a kenyérkereset szabályos és szabálytalan eszközeivel.
Jolán, a legidősebb testvér elvégezte a polgári iskolát és a Bőrklinikán kapott állást. A két testvér 1914 első felében egy ízben összeveszett - Attila ekkor kísérelt meg először öngyilkosságot: lúgkővel akarta magát megmérgezni, de tévedésből keményítőt ivott. 1914 végén jelentkeztek a Mama betegségének első jelei; kiderült, hogy méhrákja van. Az 1916-1917-es tanévben Attila az Üllői úti polgári iskolába iratkozott be. 1918 júliusában Etel és Attila Makai Ödön segítségével, a Károly király gyermeknyaraltatási akció keretében Abbáziában üdült. A Tanácsköztársaság első napjaiban Makai - családja tiltakozása ellenére - feleségül vette Jolánt, lemondott állásáról a Magyar Banknál, és önálló ügyvédi praxisba fogott. 1919 nyarától a Mama már nem kelt föl az ágyból, ősszel fölvették a Telep utcai szükségkórházba, itt töltötte utolsó napjait. József Attilát Szabadszálláson érte a hír, hogy édesanyja meghalt.
Az árván maradt testvérek a Makai házaspár Lovag utcai lakásába költöztek. Makai a rokonok megtévesztésére Etust szobalányként, Attilát annak testvéreként mutatta be. A cselédszobában laktak, és idegenek előtt sógorukat „doktorurazniuk” kellett, Jolánt pedig Lucie-nek szólítaniuk. 1920 júniusától nagykorúságáig Makai Ödön lett József Attila gyámja. 1920 nyarán hajósinas az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein. 1920 júliusában magánvizsgát tett a polgári iskola IV. osztályából. Gyámja beiratta a makói magyar királyi állami főgimnáziumba, itt indult költői pályája.
1922 decemberében megjelenik első önálló verseskötete, a Szépség koldusa (1922) is, egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a Szépség koldusához Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt „Isten kegyelméből való költő”-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. A későbbi életút ismeretében szinte profetikusnak tűnnek szavai: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!”
\ 1.Felnőtt fejjel megírt önéletrajzában (melyet 1937 februárjában, az Első Magyar Papíripari Részvénytársasághoz magántisztviselői állásért folyamodva készített s Curriculum vitae néven vált ismertté) József Attila humorral oldott megrendüléssel emlékezett vissza gyermekkora keserves élményeire: „A harmadikos olvasókönyvben... érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.”
2. Nővérének, József Jolánnak életrajzából (József Attila élete, 1940) szemléletes képet kapunk a család nélkülözéseiről.
3.„Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. - olvashatjuk önéletrajzában - Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.”
4. Jolán 1914 augusztusában házasságot kötött Pászti Elemérrel, aki hamarosan a harctérre ment. Később Makai Ödön ügyvéd alkalmazottja lett, és szerelmi kapcsolat alakult ki közöttük. Elvált férjétől, a József család ügyeit ettől fogva Makai intézte.
5. Az iskolai szünet egy részét szabadszállási rokonainál töltötte. Jolán erre az időszakra teszi a költő zsengéinek, köztük első fennmaradt versének (Kedves Jocó!, 1916-17?) születését: „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhába járni kelni, / S öt forintér kuglert venni.”
6.„Utoljára Szabadszállásra mentem, / a hadak vége volt / s ez összekuszálódott Budapesten / kenyér nélkül, üresen állt a bolt. / A vonattetőn hasaltam keresztben, / hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; / neked, én konok, csirkét is szereztem / s te már seholse voltál.” - emlékezett vissza Kései sirató című költeményében (1935-36) elárvulásának utóbb földolgozhatatlannak bizonyult pillanatára.
7.1920 október elején érkezett Makóra. Tanulmányait a gimnázium V. osztályával folytatta, ehhez különbözeti vizsgát kellett tennie. Előkészítő tanárával, Galamb Ödönnel, aki kollégiumi nevelője is volt, közelebbi, atyai baráti kapcsolatba került. A versek írása 1921-től válik folyamatossá. Az 1921-1922-es, VI. gimnáziumi tanévben már az osztályelsőségért versengett, s az önképzőkörben is sikeresen tevékenykedett. A tanév második felében iskolai lapot akart alapítani, de nem kapott rá engedélyt. Ekkor a helyi újságoknál próbálkozott versei megjelentetésével - egyelőre sikertelenül. 1922 tavaszán figyelt föl a tehetséges diákra a makói értelmiségi elit: egy radikális-köztársasági beállítottságú baráti kör. Legközelebb Espersit Jánoshoz került, a baloldali, művészet- és irodalombarát, mecénáskodó ügyvédhez, akinek lakása egyik központja volt a makói, szegedi íróknak, művészeknek. Itt mutatták be József Attilát Juhász Gyulának, egyik makói látogatása során. Az 1922-es év más szempontból is fontos József Attila életében: ekkor bontakozott ki szerelme volt kollégiumi igazgatójának lánya, Gebe Márta iránt, akihez egy sor szerelmi verset írt.
8.1922-ben felborult Makai Ödön és József Jolán házassága, Jolán Etával együtt elköltözött otthonról. A családi konfliktus is belejátszhatott abba, hogy a serdülő fiú 1922 júniusában újabb öngyilkosságot kísérelt meg. Kórházba került, majd néhány napra Budapestre utazott. Jolán kibékült Makaival, Attila viszont összeveszett vele és visszatért Makóra. A szünidőre kukoricacsősznek szegődött, hagymát szedett, diákokat korrepetált. Augusztus végén begyalogolt Kiszomborból Szegedre. Juhász Gyula ajánlásával elment a Színház és Társaság szerkesztőségébe. Megismerkedett néhány fiatal szegedi költővel, műfordítóval, akik éppen egy antológia összeállításán ügyködtek; az év végén megjelent Lírai antológia szegedi költők verseiből című kötet (1922) négy verset tartalmaz József Attilától, köztük a Fiatal életek indulóját. A látogatás eredményeitől föllelkesülve úgy folytatja tanulmányait a makói gimnáziumban, hogy már a maga lábára próbál állni: házitanítóskodást vállal, barátainál lakik. A Színház és Társaság 1922. november 1-én két versét közölte (Távol zongora mellett, Ősapám) és néhány mondatban bemutatta szerzőjüket. Ez első publikációja, melyet gyors iramban követnek az újabbak a Szegedi Híradóban és a makói újságokban.