Nyolcadik
Kiben a maga ok nélkül való gyanúságában bánkódik
1 Ó, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem hamis gyanúságommal,
Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék, ezt mívelvén nagy jómmal.
Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét keserves siralommal?
2 Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság, gyógyíthatatlan méreg,
Ahova te beférsz, onnan nehezen térsz, odaragadsz, mint kéreg,
Dühőtöd mérgeddel, kit szerelem legel, a pokolbeli féreg!
3 Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság, tart esztelen bolondság;
Segít értetlenség, nevel hertelenség, nem nyughatol, gonoszság;
Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész, s kiben nincs jó okosság.
4 De az ki okossan s elébb bizonyossan szónak végére megyen,
Vagy maga gondolja, vagy mástul megtudja, minek mi oka legyen,
Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod, hogy erőd kicsint tegyen.
5 Szép Procrist te régen vesztvén szörnyűképpen halálra eresztetted,
Szép Deianirával nem akaratjával Herculest elvesztetted,
Most is hol szerelem, lesz ott szűgyötrelem, hol fészkedet verheted.
6 Távozzál el tőlem, mert elhidd felőlem, hogy csak heába furdalsz,
Az igaz szerelem lakik együtt velem, csak kár, hogy így ostromlasz;
Távozzál hát tőlem, vessz el már előlem gonoszság, mert megrontasz!
Deianirával nem akaratjával Herculest elvesztetted: A mitológiában Deianeira akaratlanul megölte féltékenysgégében a férjét, Héraklészt.