Negyedik
Kiben az Celia feredésének módját írja meg,
annak felette penig termetéről, magaviseléséről és szépségéről is szól
1 Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt magában eresztene,
Ferdős okát mondja: Ez, úgymond, nem csuda, mert Celia ül benne,
Kinek mezítelen testére szerelem gerjedvén, füsti menne.
2 Mint az kevély páva verőfényen hogyha kiterjeszti sátorát,
Mint égen szivárván sok színben horgadván jelent esőre órát,
Celia oly frissen, új forma sok színben megyen táncban szaporát.
3 Mint nap szép homállyal fejér felhő által verőfényét terjeszti,
Oly gyenge világgal vékony fátyol által haja színét ereszti
Celia befedvén, s mellyén tündökölvén drága gyémántkereszti.
4 Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak hogy enyészik világa,
Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek vész szépsége virága,
Mihent közikben kél Celia, az kinél égnek nincs szebb csillaga.