Ejusdem generis
Az nótája Lucretia énekének
1 Széllyel tündökleni nem ládd-é ez földet gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.
2 Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak,
Jószavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
Mind menny, föld és vizek, ládd-é, úgy tetszenek, mintha megújulnának.
3 Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.
4 Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk heában az sok bút, legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!
5 Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.
6 Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyas pohárok járjanak miközöttünk,
Mert ez napot Isten örvendetességre serkengeti fel nekünk!
7 Marullus
poéta azt deákul írta,
ím, én penig magyarul,
Jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbul,
Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.
Lucretia: Eurialus és Lucretia széphistóriája, melyet a Pataki Névtelen (=Balassi Bálint? Dobó Jakab?) fordított magyarra. Strófaképlete (a19, a19, a19) hatással volt a Balassi-strófa kialakulására.
kegyes: hölgy
Cupido: Venus fiacskája, a szerelem istene. Másik neve Amor. (Görögül Erósz.) A név ejtése: a „c”-t „k”-nak ejtjük.
Marullus: Michael Marullus (1450–1500) görög származású itáliai, latin nyelven író költő. Néhány versét mintául használta Balassi.
poeta: költő (latin)
deák: A „latin” nyelvet az iskolában ismerték meg, ezért hívták a régi magyarban „deák”-nak.